Új Magyarország, 1997. április (7. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-14 / 86. szám
1997. ÁPRILIS 14, HÉTFŐ Függönyrojt Rombolva építés? Még tavaly kora ősszel, a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottságának elnökévé történt megválasztása után azt mondta Körmendy Ferenc egy interjúban: „Eddig csak a negatívumok látszottak, hogy valamit rontottunk, pusztítottunk. Itt az ideje, hogy kiderüljön: az építés szándékával romboltunk." Értette ezt a főváros egész kulturális életére. Figyelemre méltó megállapítás. 1996 szeptemberének első napjaiban, amikor az interjú megjelent, reményekre is adott jogot, valami tényleg változni fog, és valóban kiderül, hogy azt a sok és tagadhatatlan rombolást, amit a Fővárosi Önkormányzat s közelebbről a kulturális bizottság végzett az amúgy is sok sebből vérző kulturális életben, a jobbítás szándéka vezette. Hiszen ha így lett volna! Eltelt azóta idestova nyolc hónap, és a helyzet nemhogy javult, vagy legalább sikerült volna a zűrzavart „szinten tartani" - inkább további rombolások látszanak. Vegyük például a kétes értékű népszerűségre szert tett Nagymező utcát s ennek is azt a kevesebb mint háromszáz méteres szakaszát, a volt Tinódi mozi és a Mikroszkóp Színpad között, melyet egyesek a monomániások makacsságával neveznek pesti Broadwaynek. Ez a kicsiny terület a fővárosi kulturális kormányzat számára az állatorvosi tankönyvek sokat emlegetett lóábrájával egyenlő. Megtalálható itt valamennyi súlyos betegség. Az utóbbi évek eseményeinek (botrány-) krónikája köteteket töltene meg. Pusztán emlékeztetőül: mindössze egyetlen helyen, a 22-24. szám alatt rövid időn belül a következők történtek. Megszűnt a Kazimir-féle Thália Színház, létrejött az Arizona Színház. Megszűnt az Arizona, létrejött a Művész Színház. Megszűnt a Művész, létrejött az újabb Thália. Megszűnt ez is, miután a főváros és kulturális bizottsága úgy döntött: a szükségessé vált rekonstrukció után a színház mint befogadó színház fog működni. E helyütt tehát remekül működött a rombolás mint taktika és stratégia is. Ez ugyan nem derült ki azonnal, de mára világos: nem lesz itt semmiféle befogadó színház, hanem az Operaház kamaraszínházává avanzsál a sok vihart látott létesítmény. Hogy a főváros nem ezt ígérte? Hogy az ok, mellyel a Thália társulatát kirakták, eszerint nem volt őszinte? Kit érdekel? Magasabb érdekek működnek itt, mint egy-egy társulat sorsa - lásd például a százötven méterrel odébb lévő, a Tinódi moziból képezett Tivoli Színház sorsát, ahonnan szintén kiraktak egy társulatot, majd magánszínházzá tették volna egy pályázat révén, de az befuccsolt. Pedig az átépítés gyakorlatilag készen van, ám a működőképes színház ott áll üresen, és e pillanatban nem tudni, mi is lesz vele. Ugyanúgy nem tudni, mi történik az Operett Színház melletti, hajdani Moulin Rouge mulatóval vagy a szemben lévő épületben az Arizona mulatóval, melyben egy ideig működött még a Thália Stúdiója, de ma már nem játszanak ott. Ide sorolható néhány más nem kevésbé kényes probléma. Például az a fővárosi elképzelés, hogy összevonják a Madách Kamarát, a Budapesti Kamaraszínház Asbóth utcai kis színházát és Shure Stúdióját, vagy az, hogy kényszerítő erővel létrehozzák a központi számítógépes színházi jegyeladási irodát. A rombolás tehát már jól megy... (takács) KULTÚRA Aranystallerok Mindig gyanítottam, műveltségem nemcsak véges, de szembeötlően fogyatékos is. Amikor szenzációként olvastam a sajtóban, hogy Helen Duval nálunk forgat, gyatra emlékezetem nem segített Id személyének, még kevésbé személyiségének fölidézésében. Persze, nem láttam, nem láthattam, sőt, nem is kívántam látni minden filmet, amit a magyar forgalmazók moslékként vályúban elibénk öntenek, azokat azonban többnyire megnézem, amelyek - sejtésem szerint - nem idézik meg nyomban ezt az orszagot. Nos, ne törjék a fejüket, Helen Duval pornósztár. Hogy mennyire járatlan vagyok a műfajban, azt azzal igazolhatom, eddig fogalmam sem volt róla, hogy ilyen filmeknek is osztogatnak Oscar-díjat, és ez a holland - hogy is kell (magyar) rendőrnyelven mondani? - úrihölgy Oscar-díjas. Sőt azt is megtudtam: sztárokkal mi is büszkélkedhetünk, van már Oscar-díjas pornószínésznőnk. Végre! Én meg hogy aggódtam... Az a benyomásom, nemcsak hogy igyekszünk Európába, de már egyenesen a „kultúrbiznisz" kellős közepében leledzünk. A fejlődés legmagasabb fokán. Ami már a legmerészebb csúcsot, a kommunizmust is meghaladta. Mert itt nem zárult le semmi, posztmodern ide, Fukuyama oda: a történelemnek nincs vége, nemcsak egy Oscardíjas pornószínésznőnk van, hanem több jelöltünk is erre a címre. Repesek. „A magyar név megint szép lesz..." - ahogy a költő mondja. Lelki szemeim előtt már megjelent egy káprázatos Európa Parlament, ahol nem csupán elolaszosodott Husikák, hanem virtigli magyar husikák nyüzsögnek az ülésteremben anyaszült - vagy éppen klónozott - meztelenségben, és hoznak nagyszerűbbnél nagyszerűbb törvényeket az emberi szabadság védelmében. Mondjuk, ilyet: legyen alanyi joga mindenkinek a pornó - korra, nemre, etnikumra, vallásra való tekintet nélkül. Éljen a liberalizált pornó! Jövőképem egészen derűs. Látom, miként rántja ki „secperc" a magyar gazdaságot mindenkori kátyújából a látványosan föllendült új iparág, látom, hogyan kell újra meg újra megrogyasztani ugyanazt a gazdaságot, hogy ennek a remek iparnak ismételten sanszokat adjunk a segítésre, és látom, mint csapnak egymás tenyerébe szennyeskezű politikusok, alvilági futtatók, selyemfiúk, szexshopperek, hogy az üzletet frissen tartsák, hogy sápoljanak a lélekmérgezésből, a mások megaláztatásából, az ember sátáni hülyeségéből, gyalázatából. Szép új világ. Vagy talán nem is annyira új. Esetleg itt van már az összes hozadozóval egyetemben. Prostitúció, kábítószer, maffia, feketepénz, erőszak, nyár színi leszámolások, bandaharcok, félelem, korrupció, üzletelés a politikával. Ezúttal nem költőt - főkapitányt idézek: ez a fejlődés velejárója. Hozzátenném, hiszen ez is csak másság, mint a melegség, a pederasztia. Nagy a keletje ezeknek a nemes erényeknek ma nálunk. Ó, ha egyszer, legalább egyszer a Nyilvánosság Klub vagy egyéb liberális emberboldogító megkérdezné: mi legyen azokkal, akik nem lettek mások, hanem mások maradtak a megannyi hirtelen jött másság közepette? És megkérdeznék: valóban ilyen fontos a pornóipar? És letéteményesei nem cégéres gazemberek, akik emberi gyöngeségekre, az ember rabszolgaságára spekulálnak? Izgalmas kérdések lehetnének. Talán még annál is izgisebbek, mint amik Helen Duval és magyar társai láttán gerjednek föl bennünk, ha ugyan gerjednek. És lassan véget ér ez a mi szépséges huszadik századunk... Fábián László Kölcsey-díjasok Szép névsora van a Lakitelek Alapítvány és a Magyar Újságírók Közössége által 1994-ben alapított Kölcsey-díjazottaknak: Agócs Sándor, Apáti Miklós, Döbrentei Kornél, Kiss Dénes, Körmendi Lajos, Nagy Gáspár, Serfűző Simon, Tollas Tibor, Márkus Béla, Szakolczay Lajos, Szöllősi Zoltán, Bertha Zoltán. Idén az eddigi díjazottak szavazatai alapján - költői, műfordítói és szerkesztői munkásságáért - Szentmihályi Szabó Péter és Turcsány Péter nyerte el a rangos elismerést. A Kölcsey-díjakat a lakiteleki népfőiskola Kölcseyházában adták át az április 11-én rendezett Antológia-napon. • Georg Friedrich Händel Judás Makkabeus című oratóriumát hallhatják az érdeklődők ma este 19.30-kor a Dohány utcai zsinagógában, Bódi Marianna, Lukin Márta, Mukk József és Moldvay József énekesek, valamint a Magyar Rádió és Televízió énekkara és a Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában. Vezényel: Strausz Kálmán. Vernisszázs a fürdőszobában Aktszobrok vándorútja Szoborszalonná nemesedett hét végén a Mecénás üzlethálózat Bajcsy-Zsilinszky úti üzlete. Csodafürdőszobák kellékei között a fiatal magyar szobrásznemzedék márvány-, gránit-, nemesfa plasztikái egész aktgyűjtemény. A cégtulajdonos Parragh László arra kérte az újságírókat: kerüljék az esemény kapcsán még csak a reklám látszatát is, hiszen, mint mondja, nem szponzorálnak, hanem a szó régi értelmében igyekeznek ismét rávezetni a hazai nagyvállalkozókat, tőkével rendelkezőket a mecénási felelősség vállalására. Parragh szerint a szétfoszlott egykori állami mecenatúra nyomán légüres tér jött létre, s a műgyűjtésre hajlamos tehetősek „a múltba fektetnek be", amikor jegyzett alkotók aukciós műveit vásárolják. Az egykori elődszervezet, a Gyáriparosok Országos Szövetsége a század első felében a kor magyar művészeit, alkotóit támogatta. Kevesen tudják, hogy például a Nyugat szerkesztője, Fenyő Miksa évtizedeken át volt a GYOSZ titkára, majd igazgatója, s ekképpen a támogatások indítványozója, olykor kicsikarója. A mai MGYOSZ alelnöke szerint ha csak szerény részt faragnak le a kétes hatású reklámok költségeiből a cégek, azzal máris „kenyérhez és borhoz" juttathatják a tehetséges ifjú művésznemzedéket, az indulás és megismertetés lehetőségéhez, amire a busás terembérleti díjak korában alig van módjuk. Reménykedik abban is, hogy a tehetős nagyvállalkozók előbb-utóbb a zsebükbe nyúlnak, és hajlandók lesznek csupán azért mai műveket vásárolni, mert megtetszenek nekik. A villányi szobrász-mesteriskola alkotóinak egy csoportja mutatkozik be a „fürdőszobai vernisszázson". Eltérő irányzatok, egységesen magabiztos mesterségbeli tudás. A pécsi Parti Galéria szervezte a részvételt, s - a látottak szerint - jó ízléssel döntött a kiállított anyagról. A tárlat egyébként vándorútra indul a bemutatótermek országos hálózatában. A cégnek, mint megtudtuk, ez csupán néhány százezer forintjába kerül, s ezért semmit nem kérnek, csak abban bíznak: minél többen megnézik a fiatal szobrászok műveit. Akik e hónap végéig látni szeretnék a művészcsoport aktszobrait: a Mecénás üzlethálózat Bajcsy- Zsilinszky út 5. szám alatti üzlethelyiségében tekinthetik meg azokat. V.P. Akt az oszlopok között FOTÓ: MOSSA ZEINER WWM 11 Passiójátékok a Tavaszi Fesztiválon Mítoszok szárnyán Posztóharisnyás legények, népviseletbe öltözött leányok özönlik el a hatalmas színpadot: a Megfeszített életét, kálváriáját, szenvedéstörténetét táncolják el. A háttérben kétoldalt fából ácsolt árkádsor, előtte a népi zenekar. Mária és Jézus, a Megváltó és a tanítványok meghitt jelenetei zajlanak a különös táncjáték helyszínén, az Erkel Színházban. Húsvéti játékokat, népi passiót adott elő a Honvéd Táncszínház és gyermekegyüttese, a Budapest, a Bihari János és a Tessedik Táncegyüttes Foltin Jolán rendezésében és koreográfiájában. Hatalmas kavalkáddá sereglett össze a tengernyi táncos, a Krisztust követő, ünneplő, majd „Feszítsd meg!"-et kiáltó, méltatlan tömeg. A Fénylik titka keresztfának című passiójáték főbb szerepeiben Rémi Tünde, Juhász Zoltán, Lányi Attila, Molnár Piroska lépett föl, Imrik Zsuzsa puritán, tetszetős népi jelmezeiben. Zeke Edit fából faragott, a bibliai korra és a népi környezetre utaló díszletei között. A zenét Kis Ferenc szerezte, népdalénekesként közreműködött Szvorák Katalin és Berecz András a Hegedős Együttes és a Gázsa zenekar kíséretében. Filmek sokaságát láthattuk Krisztus megpróbáltatásairól. De talán soha ilyen puritán szuggesztivitással nem keltették színpadon életre a nép naiv felfogásán átszüremlő szenvedéstörténetet. A tempós, méltóságteljes tánclépésektől az egyre vadabb, tömeges forgatagig hatásos és magával ragadó a nagyszabású kompozíció (koreográfusok: Kricskovics Antal és Zsuráfszki Zoltán). Akárha egyfajta parasztbiblia elevedne meg a szemünk láttára. Tiszta és nemesen egyszerű, a legapróbb mozdulatig; nincs egy fölös taglejtés, cifrázott-erőltetett momentum a pontosan fölépített, lépésenként kidolgozott, remek táncjátékban. Zene és költészet ihlette a táncban elbeszélt tragikus történetet, életszeretet és fenségesség, sátáni intrikák és megrázó kálvária motívumai fonódnak össze percenként változó, vibráló játékká. Szétrajzanak és öszszesereglenek, karéjba fonják az Üdvözítőt, majd tömött sorokban követik a Golgotára. Jézus, meg-megroggyanva a kereszt súlya alatt, lassú lépésekben bukdácsol fölfelé, míg a két árkádsor között - a szín közepén - a „katonák" föl nem feszítik. Az elnémuló tömeg fölé magasodik a feszület, hogy adott pillanatban az immár élettelen testet leemeljék, és pietaként helyezzék Mária ölébe. Elérkezik a Feltámadás pillanata, újra megelevenedik a szín, hozzávetőleg száz táncos ünnepli az örömteljes hírt. A fergeteges ünnepi táncban ott zsong a tavaszi megújulás ősi, mágikus mozdulataira utaló rituálé is. Aztán beözönlenek a szerb népviseletbe bújt táncosok, hogy a „ruzsicsáló" húsvéti szokásait idézzék meg. Csupa lendület, tréfás játékkedv diktálja a táncosok rajzását. Friss fuvallatként, mintegy varázsszóra, majd száz óvodás-kisiskolás korú gyermek veszi birtokába a színpadot, falusi húsvéti játékok tarka jelenetei lepik el a játékteret a tavaszi újjáéledés, a fölsarjadó élet metaforája gyanánt. Lenyűgöző, amint a sok-sok apróság percnyi pontossággal járja a maga közös táncát (a Honvéd Táncszínház kiválóan képzett, csupa tehetség gyermekegyüttese). A passiót megelőzően száz táncos idézte meg a magyarság és a Kárpát-medence népeinek ősi télűző, tavaszköszöntő szokásait, a virtuóz pásztortáncoktól a szlovákok „zöldág-járásáig", a szerbek húsvéti rítusaitól az erdélyi román táncokig, a somogyi mulatságtól a táncestet záró, szemkápráztató kalotaszegi bálig. A múlt idők ködébe vesző mítoszok s a kora kereszténység íratlan (ki tudja, milyen titkokat rejtő-sejtető) hagyományai fakadtak föl a Tavaszi Fesztivál talán legsugallatosabb népi táncparádéján. Metz Katalin Pinocchio és társai Az ASSITEJ Országos Gyermekszínházi Találkozó mai napján a Nevesincs Színház Gyertek velünk Betlehembe című előadása látható a Pataky István Művelődési Központban délelőtt 10 órakor; az Új Színházban délután 14 órakor a Pinocchiót adja elő a Kaposvári Csiky Gergely Színház társulata; a Kolibri Színházban Rádió-játékok zajlanak délután 14—18 óra között; a Várszínházban este hat órakor a békéscsabai Jókai Színház mutatja be A só című produkcióját. Harmonika-est a Rátkaiban Takács Magdolna harmonikaművész és tanítványai. Lovas Flóra, Berki László, Kocsis László lépnek föl holnap délután 6 órakor a Rátkai Márton Klubban (Városligeti fasor 38.). Műsorvezető: Kovács Béla színművész. Műemlékvédelmi világnap Harkánytól Siklósig vezető tanulmányi kirándulást rendez Siklós Város Önkormányzata és az Országos Műemlékvédő Hivatal április 17-18-án. A villányi borvidék műemlékeit bemutató túrához műsoros díjátadás kapcsolódik, amikor is kiosztják a Magyar Műemlékvédelemért Díjakat. A siklósi vár kongresszusi termében a magyar várak (mindenekelőtt a siklósi és a hollókői) történetéről hangzanak el előadások. Baranyai László a Zeneakadémián A jeles zongoraművész. Baranyai László koncertezik ma este hét órakor a Zeneakadémia nagytermében. Műsorán Beethoven-szonáták szerepelnek. XXVIII. Kazinczy-napok Kazinczy-napokat tartottak a hét végén Kassán. A kétnapos rendezvény programjai között - egyebek mellett - tudományos tanácskozás, nyelvvédelmi kerekasztal-beszélgetés, színházi előadás, valamint a Szép magyar beszéd című verseny döntője szerepeltek. Beszélgetés egy tea mellett Egy tea melletti beszélgetésre vár minden érdeklődőt G. Szántó András festőművész holnap délután 3-tól 7 óráig a Külvárosi Szalonban (Pestújhelyi Közösségi Ház, XV. ker., Szűcs István u. 45.). Ünnepelt költők A Magyar Írószövetség költői szakosztálya születésnapjuk alkalmából baráti esten köszönti Hatvani Dániel (60 éves), Keresztes Ágnes (50 éves), Papp Árpád (60 éves) és Székely Magda (60 éves) költőket holnap délután 5 órakor az írószövetség székházában (VI. ker., Bajza u. 18.).