Új Magyarország, 1997. május (7. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-02 / 101. szám
({ Burns minszki kötődése A Washington Times, a konzervatív amerikai napilap április 30-i száma szerint az amerikai szenátus külügyi kapcsolatokért felelős bizottsága vizsgálatot folytat, hogy kiderítse, vajon Nicholas Burns, az amerikai külügyminisztérium szóvivője valóban segítséget nyújtott-e abban, hogy Fehéroroszországban a kommunisták amerikai támogatást kapjanak. Burns, aki a megüresedő prágai amerikai nagyköveti poszt egyik fő várományosa, tagadta a vádat. A rendkívül befolyásos Jesse Helms, konzervatív észak-karolinai republikánus szenátor, a szenátus külügyi kapcsolatok bizottságának elnöke, a vizsgálat tényét megerősítette a fővárosi lapnak. Az amerikai segélyezés miatt leköszönt korábbi minszki amerikai nagykövet elmondta a Washington Timesnak, hogy Burnst és főként nemzetbiztonsági hivatalbeli főnökét, Toby Gátit a fehérorosz külügyminiszterhez kötődő barátsága befolyásolta a segély küldésében. Toby Gáti a magyar-amerikai Charles Gáti volt egyetemi oktató és volt külügyminisztériumi tisztségviselő felesége, Charles Gátiról, aki egy interjúban tagadta, hogy az amerikai Demokrata Pártot vagy itt az SZDSZ-t támogatná, lapunk kiderítette, hogy nem csupán gyermekei és rokonai, de ő is egy szenátusi helyért folyó versenyben kizárólag egy demokratapárti szenátor kampányát támogatta pénzadománnyal. A szenátor egyébként Tom Lantos, magyar származású amerikai demolratapárti képviselő veje. L. I. • Három hónapi ádáz politikai csatározások és alkudozások után az amerikai szenátus jóváhagyta Alexis Herman kinevezését szövetségi munkaügyi miniszterré, így gyakorlatilag öszszeállt a második elnöki ciklusnak januárban nekivágott Clinton-csapat, már csak a Központi Hírszerző Hivatal (CIA) igazgatói tisztségébe jelölt George Tenet jóváhagyása van hátra. Üres lyukak tátonganak még jó néhány tárcánál a miniszterhelyettesi, államtitkári és államtitkárhelyettesi szinteken. Mobutu nem enged A zaire-i felkelők - a segélyszervezetek meglepetésére - szerda este megkezdték a ruandai menekültek Kisanganiba szállítását. A szervezetek munkatársai szerint szerda éjjel a második, menekültekkel zsúfolt vonat érkezett meg váratlanul Kisanganiba, ahol megkezdték egy átmeneti tábor kialakítását a nemzetközi repülőtér mellett. Vasárnap a felkelők vezetője 60 napos határidőt adott a tasanganitól délre fekvő dzsungelben elrejtőzött menekültek letelepítésére. A határidő csütörtökön lépett életbe. A Human Rights Watch nevű emberi jogi szervezet - az MTI által idézett közleményében - azonnali nemzetközi akciót sürgetett a Kelet- Zaire-ba menekült ruandaiak ezrei életének megmentésére. A nyilatkozat felszólítjaaurent- Désiré Kabilát, a felkelők vezérét: hagyjon fel a polgári lakosok elleni katonai támadásokkal és állítson mindenkit bíróság elé, akit az emberi jogok megsértésével vádolnak. A szervezet többek közt felkérte az Európai Uniót: gyakoroljanak nyomást Kabilára, hogy tartsa tiszteletben a menekültek nemzetközileg elismert jogait. Mobutu Sese Seko zaire-i elnök közölte, hogy nem találkozik Kabilával egy dél-afrikai hadihajó fedélzetén, cáfolva ezzel a délafrikai külügyminisztérium korábbi közlését. Kabila korábban közölte, hogy a találkozónak rövidnek kell lennie, s csupán Mobutu elnök lemondásának módjáról hajlandó tárgyalni, ellenkező esetben hadserege bevonul a fővárosba. FOTÓ: MTI/EPA Vöröskeresztes alkalmazott egy beteg kisfiút visz a zaire-i lázadók által megszállt menekülttáborban Bebörtönzött palesztinok A londoni székhelyű Amnesty International emberi jogi szervezet bírálta Izraelt amiatt, hogy palesztinok százait tartja börtönben ítélet nélkül - adta hírül az MTI. A szervezet közleménye szerint az izraeli hatóságoknak azonnal véget kell vetni a bírói ítélet nélküli fogvatartásoknak, mivel ez a gyakorlat az alapvető emberi jogok megsértése. Az Amnesty International szerint az év eleje óta 270 személyt tartanak így fogva Izraelben. Az AFP jelentése szerint szerdától feloldották a Ciszjordániában és a Gázai övezetben öt hét óta érvényben lévő zárlatot. A hadsereg szóvivője szerint szerdától 28 000 ciszjordániai és 27 000 gázai övezetbeli palesztin munkás vehette fel a munkát izraeli területen. Az érintettek valamennyien harminc évnél idősebbek és nősek. A közel-keleti békefolyamat mostani válsága annak következménye, hogy Izrael zsidó lakótelep építését kezdte meg az arabok lakta Kelet-Jeruzsálem Abu Ghneim - héber nevén Har Homa - negyedében. Terroristák kétes jogai Latin-Amerika leghosszabb túszdrámájának lezárása világszerte kedvező visszhangra talált. Elismerés és megkönnyebbülés kísérte a hírt még a hasonló esetekben korábban gyakorta opponáló Moszkvában is. Hallatlan siker, hogy mindössze három halálos sérülés volt az ára: a limai japán nagykövetségen fogva tartott 72 túsz egyike verőeret ért comblövés következtében elvérzett, a kommandósok közül pedig ketten estek el. Igaz, a szélsőbaloldali Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom tizennégy terroristája mind egy szálig „otthagyta a fogát". S ez az, amit egyes emberjogi szervezetek kifogásolnak. Nevezetesen arról van szó, hogy a fogvatartók némelyike állítólag megadta volna magát, fegyverét eldobva kegyelemért könyörgött, ám a különleges egységek marcona katonái - mint az emberjogiak fogalmaznak - mégis „kivégezték" őket. Az esettel kapcsolatban ellentmondó nyilatkozatok járták be a világot: néhány túsz megerősítette az elhangzott vádakat, mások tagadták azokat, akadt aztán, aki hol így emlékezett, hol úgy. Meglehet, ebben szerepet játszott az úgynevezett „Stockholm-szindróma" is, amelynek lényege, hogy ha elég hosszú ideig kénytelen együtt élni a rabtartó és rab, akkor az utóbbi félelme emberszabásúvá változtatja fogvatartóját, rokonszenv ébred benne iránta, mi több, rokonszenvezni képes céljaival. A perui tények sokadkézből való tálalásából ismert történések elemzésére nem vállalkozhatunk. Az azonban helytől és eseménytől függetlenül megállapítható, hogy a terroristák - bármilyen megfontolásból követik is el tetteiket - semmivel sem igazolható cselekményeket követnek el. Fegyvert ragadva rontanak civilekre, gyanútlan és ártatlan polgárok életével játszadoznak, asszonyt, anyát, gyermeket nem kímélve igyekeznek érvényre juttatni legtöbbször eszement és szélsőséges politikai, ritkábban pénzszerzésre irányuló akaratukat A terrorizmus ellen küzdve nem lehet a háborúban szokásos egyezményeket alkalmazni. S akkor, amikor a másodperc tört részén múlik emberek tucatjainak élete, nem lehet elvárni a kiszabadítási akcióban részt vevő kommandósoktól, hogy megadásra történő felszólítgatásokkal, további kockázatvállalásokkal veszélyeztessék a roham sikerét. A nemzetközi terrorizmus több évtizedre visszatekintő eseményeinek tükrében elgondolkodtató, hogy vajon milyen jogokra lehet hivatkozni az elkövetőkkel kapcsolatban. Hiszen ezek az emberek tetteikkel végül is minden civilizált törvényen kívül helyezik magukat. Velük szemben csak annyi egyezkedésnek lehet helye, amennyi a túszok viszonylag biztonságos kiszabadításához szükséges akció előkészítéséhez kell. A „Stockholm-szindrómában", úgy tűnik, a távolból is érintett emberjogi szervezeteknek pedig tanulságos olvasmányként ajánlhatjuk az ugyancsak perui, s ugyancsak vörösbalos - szerencsére már eltakarított - Fényes Ösvény gerillaszervezet kegyetlen gaztetteiről készült feljegyzéseket. Remélhetően a perui vezetés lesz olyan következetes, hogy a Tupac Amarát is hasonló sorsra juttatja. Még akkor is, ha a jó öreg Európa itt-ott nehezíti is majd a dolgát, olyasmivel, mint amit például Hamburg városa tesz, otthont adva a terroristák nemzetközi szóvivőjének. Aligha volna meglepő ezek után, ha az egyensúly kedvéért Fujimori elnök oltalmába venné mondjuk a német Vörös Hadsereg Frakció (RAF) néhány, még szabadlábon maradt aktivistáját. Szalai Attila KÜLFÖLD Minek az ünnepe? A május 1-jei ünnep alkalmából világszerte felvonulást, esetleg tüntetést szerveztek az érdekvédelmi szövetségek - így Japánban több millió ember vett részt az országszerte csaknem ezer helyszínen rendezett május 1-jei rendezvényeken, jóllehet e nap nem számít hivatalos ünnepnek. A mérsékelt Rengő szakszervezeti szövetség szónokai társadalmi reformokat sürgettek. Kormányellenes tömegtüntetésekre szólította fel híveit és a lakosságot a prágai május 1-jei nagygyűlésen Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja. Az ellenzéki párt ünnepi megmozdulásán csaknem 20 ezer ember vett részt. Oroszországban pedig népes utcai megmozdulásokat tartottak: a szakszervezetek a tavasz és a munka ünnepeként, a kommunisták viszont a dolgozók nemzetközi szolidaritását éltetve, a kormányt és Jelcin elnököt bírálva emlékeztek meg május 1-jéről. 1997. MÁJUS 2., FENTEK Irán elzárkózik a kapcsolatfelvétel elől Az EU „arculcsapása // Tudósítónktól: Teherán nyíltan provokálja Bonnt és az Európai Uniót. Alighogy az EU-államok megegyeztek abban, hogy az úgynevezett „Mykonos-ítélet" után hazarendelt nagyköveteiket visszaküldik Iránba, Ali Hamenei ajatollah - az ország egyházi vezetője - utasítást adott a külügyminisztériumnak: akadályozza meg a bonni diplomata beutazását. Teherán hasonlóan jár el a dán nagykövettel szemben is. Az iráni vezetés ismételten azt veti az EU szemére, hogy az USA és Izrael által kezdeményezett, igazságtalan vádakkal illeti Iránt. A szövetségi külügyminisztérium közölte: nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy a német nagykövet nem térhet vissza állomáshelyére. Mindössze a nemzetközi távirati irodák jelentéseiből értesült az újabb fejleményről, amely - a tárca szóvivője szerint - meglepte a minisztériumot. A Teheránt április 11-én elhagyó Horst Baechmann visszatérésének időpontját még nem határozták meg. Az ellenzéki szociáldemokraták külpolitikai szakértője, Karsten Voigt az EU arculcsapásának minősítette az irániak lépését, és e provokációra kemény és határozott választ követelt. E véleményt a magáévá tette az Európai Unió tanácsát elnöklő Hollandia, amely felszólította a tagországokat, hogy hazarendelt nagyköveteiket ne irányítsák vissza Teheránba. E felhívással egy időben viszont állítólag az olasz nagykövet már útra kelt Iránba. Az európaiak befagyasztották az úgynevezett „kritikus dialógust" is a muzulmán állammal szemben. Klaus Kinkel külügyminiszter ezzel kényes helyzetbe került. Ő ugyanis határozott támogatója volt ennek az alapjában helyes, viszont sorozatosan balsikereket hozó - vállalkozásnak, például az irániak részéről halálbüntetéssel sújtott író, Salman Rushdie esetében, majd most, a „Mykonos-ítélet" kapcsán. Nem jelentett meglepetést, hogy Joschka Fischer - a Zöldek parlamenti frkciójának vezetője - lemondásra szólította fel a külügyminisztert, miután Teherán a nevetségesség tárgyává tette Németországot és az EU-t. - A talpnyalás politikája helyet a megfékezés kalkulált politikájára lenne szükség - hangoztatta .. Fischer Rafszandzsani iráni államelnök - az Irna sajtóügynökség jelentése szerint - hangoztatta, hogy országa már régen megszakította a „kritikus dialógust". - Az európaiak ne akarják most bűvészmutatványnak tekinteni e párbeszéd felfüggesztését - hangoztatta az államfő.','d Stefan ' • A dél-koreai Vöröskereszt elfogadta észak-koreai társintézményének azt az ajánlatát, hogy a két szervezet képviselői holnap Pekingben találkozzanak. Dél-Korea korábban a demilitarizált övezetben lévő Panmindzsont javasolta a találkozó helyszínéül, de ezt Észak-Korea elutasította. • Aszlan Maszhadov csecsen elnök kész bármikor és bárhol Találkozni Borisz Jelcin államfővel, és aláírni a közel kétéves háborút lezáró békemegállapodást, miután nincsenek elvi nézeteltérések az egyezményre vonatkozóan. A hatóságok körében a feszült helyzetben terrorcselekményektől tartva nem engedélyezték a Csecsenfölddel szomszédos sztavropoli területen a május 1-jei utcai megmozdulásokat. • Felrobbant és elsüllyedt egy francia hadihajó, a „La Fidele" a La Manche csatornában, Cherbourg kikötője közelében. A hajó fedélzetén lévő 22 személy közül egy ember meghalt, négy másik eltűnt (a szakértők szerint valószínűleg a tengerfenéken lévő roncsok belsejében rekedtek, s így ők is megfulladtak), a többi 17 személy közül pedig négyet súlyos sebekkel kellett kórházba szállítani. • Paavo Lipponen finn miniszterelnök elutasította egy különleges balti biztonsági övezet gondolatát, amely arra lenne hivatott, hogy eloszlassa a három balti szovjet utódállam aggodalmait, ha nem vennék fel őket a NATO-ba. Lettország, Litvánia és Észtország, amelyek 1991-ben nyerték vissza függetlenségüket, alig várják, hogy az észak-atlanti tömb tagjai legyenek, nehogy ismét Moszkva befolyása alá kerüljenek. • Szükségállapotot rendeltek el az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteken. Az intézkedéssel azt szeretnék elkerülni, hogy a szigeteket töröljék az UNESCO Természeti Világörökség listájáról a természet leromlott állapota miatt. Az intézkedés értelmében tilos a szigetekre lépni vagy ott tartózkodni olyan személyeknek, akiknek nincsen igazolásuk arról, hogy ott laknak. • A dalai láma világi etika kialakítását szorgalmazta, mert - mint mondotta - „napjainkban a Föld majd hatmilliárd lakójának többsége nem hívő". A vallási vezető rámutatott, hogy „nem feltétlenül a legnemesebb nyugati értékek, mint a demokrácia és a kreativitás csábítják el napjainkban az ázsiai fiatalságot, hanem mindenféle felületes divatok". Olaszország ismét fogadhat Savoyákat A száműzött Emanuel Az olasz kormány - a miniszterelnök kezdeményezésére - hamarosan alkotmányos törvényjavaslatot terjeszt elő az egykori olasz királyi család férfitagjait sújtó száműzetés eltörléséről. A kezdeményezést a parlamenti pártok döntő többsége támogatja, csak a Kommunista Újraalapítás párt (RC) és az Olasz Köztársasági Párt (PRI) utasítja el a Savoyák visszatérését. Olaszországban az 1946 júniusában tartott népszavazás - viszonylag kis különbséggel, 12,7 millió igen szavazattal 10,7 millió nem ellenében döntött a királyság megszüntetéséről és a köztársaság megteremtéséről. Néhány nappal később az utolsó olasz király, II. Umberto Spanyolországba távozott. II. Umberto mindössze 35 napig uralkodott. Apja, III. Viktor Emánuel épp a királyság megmentése érdekében mondott le javára a trónról 1946. május 9-én. Az olaszok azonban így sem bocsátották meg neki azért, hogy teljes mértékben támogatta Benito Mussolini fasiszta rendszerét: a királyság elutasítása után az 1948. január 1-jén életbe lépett köztársasági alkotmány száműzte a Savoyákat. Az alkotmány 13., ideiglenes rendelkezése kimondta: a Savoyai-ház tagjai és leszármazottai nem rendelkezhetnek választójoggal, közhivatalt és választott tisztséget nem tölthetnek be. Az uralkodó és felesége, valamint férfi leszármazottaik pedig Olaszország területére sem léphetnek be. A rendelkezést 1987 decemberében részlegesen módosították: II. Umberto özvegye, Maria José di Savoya esetében eltörölték a száműzetést. A visszatérés tilalma jelenleg az utolsó király fiát, a most 60 éves Viktor Emanuelt és annak fiúgyermekét, az 1972- ben született Emanuel Filibertót sújtja. A mostani kezdeményezés gyakorlati előkészítője mindenesetre a szakértői kormány egykori vezetője, Imberto Dini volt, aki 1996 augusztusában - immár a középbal kormány külügyminisztereként - elfogadta Viktor Emanuel „vacsorára szóló" meghívását.