Új Magyarország, 1997. október (7. évfolyam, 229-253. szám)
1997-10-28 / 250. szám
7. OKTÓBER 28., KEDD FOLYÓIRATSZEMLE Ezúttal - úgy tetszik - az új lapszám pontosan megfelel a folyóirat címének: abból a valóságból emel ki lényeges mozzanatokat, így 1997. októberében a magunk valósága is. A számos kitűnő írásúl kettőt emelnék ki. Vass Csaba tanulmánya A globalizációs világi szerváltás és létmódosítás címet viseli, és alaposan elemzi azt a nséget, amelyet az ártatlannak tetsző globalizáció szóval szokk jelölni. Egészen pontosan azt is elemzi, miként kerülnek funk- ba ilyen ártatlannak tetsző szavak és mi a feladatuk abban az orientációs rendszerben, amelyben élünk. Természetesen ez egészen új jelenség és a gondolat sem új, hiszen számos filozófigondolás épül föl kivált századunkban a nyelv elmásításánélkedve. Ez a tanulmány azonban pontosan a helyére illeszti ezt fenséget is abban a folyamatban, amelyben az a bizonyos globáció: a világgazdaság kialakulása, a nemzeti gazdaságok gyarmatása, a politikai rendszerek formalizálása és kiüresítése stb. végnégy. Ebben a folyamatban a nyelvnek feltétlenül az elfedő szójul, ahelyett, hogy természetéhez híven a valóságot tárná elénk ontos megnevezés által. A globalizációban azonban lényeges, minden a globalokrácia, a világhatalmi elit érdekeit szolgálja ezek mégsem legyenek megnevezve. Szabad tehát demokráciáról félni, csak éppen a demokrácia nem jelenthet néphatalmat, bart a globalokráciát kiszolgáló politikai szisztémát, ahogyan a szakversenyes kapitalizmusról is csupán a globalizáció eszközeként ez beszélni. Az elfödés egyik legradikálisabb eszköze pedig a sammely tökéletesen kiszolgálja a globalokráciát szerte a világon, különös, hogy éppen a Valóságnak ebben a számában Richardy veszi észre a globalizációban rejlő veszélyeket az Egyesült Állok vonatkozásában. Korty, aki a posztmodernizmus amerikai flogétája volt, ámbár mindenkor megőrizte vonzalmát John Deiránt és valamiféle pragmatizmus mindig bujkált bölcseleti elsteléseiben, most föleleveníti régi vesszőparipáját, a baloldalisá. Sőt, egészen különös társításba hozza et kívánatos nacionalussal. Vagyis a társadalom „fejlődésének” non plus ultrájaként váltott burzsoá demokráciában, az amerikai tökéletességben afilozófus ezúttal az amerikai nacionalizmus élesztgetésére szólító ún. baloldali értékek fölidézése mellett. Így tetszik fordulóban a világ. Így tetszik a nagy műgonddal fölépített és internacionalista hazugrendszerek ideje lejárt. A marxizmus demagógiája után a globáció trükkjei is kezdenek lelepleződni. Korty odáig megy, hogy egy i ideáljait (Lyotard, Derrida, Levinas) is megkérdőjelezi, hiszen esteszi az Esélüít Államokra leskelődő veszélyt ideológiájukban, ez a globalizáció és a globalokrácia Amerika fölött áll. Egyáltalán a g fölött. Jó lenne odafigyelni, hiszen már Európa, Magyarország karmai között van. Nekünk erről szól a Valóság új száma. F. L. Eszteriáda „Szememből könny folyik alá, mert messze távozott tőlem a vigasztaló, aki megélesszen engem." emiás siralmai, 1./16.) hány perc múlva érkezik a von balatonkenesei vasútállásra. A kemény tél után tűrhe- eZ idő, ezért nem kívánkozom a váróterem hűvösébe. Sétálok igányok mellett kialakított kesly parkban. Rövid időre rákupdom az egyik padra, s arcot az Egry József-tépek gyanánt főző napnak tartom. Csak ik felemmel ereszkedem le, rt a piros padlap közepén feetussal írott sorokat látok. Itt ülök, és várok a vonatra morúan. Ennek a nyárnak is ,e sajnos. 43 napja szeretek akit teljes szívemből. De szenünk sajnos időhöz van két- 0130 km-nél is messzebb ket tőlem. Nyolc nap múlvadődik a suli, és nem tudom, jy utána mi lesz. De nem baj, szívemben őrzöm emlékét -idhalálig. 96. VIII. 26. Eszter." •Nem gyakori az ilyen írásodva azt, hogy várótermek, Z-k, aluljárók talán az esetek bségében ocsmány szövegek tlenkednek, kissé viszolyogsogtam olvasásához. Utólag mondom, hogy nem bántam. Földerített egy diáklány ,inte feltárulkozása és igaz bersége. Tele a világ titkolózással, pusmogással és hazugsággal, mellébeszéléssel. Ezt a gimnazista lányt nem kérte föl senki, mégis megnyitotta szívének legmélyebben rejtett titkát. Talán azért tett vallomást, mert azon a fiún kívül, akivel közel másfél hónapon át boldog volt, nem tartanak igényt számadásra. Naptári bejegyzésem szerint igen szép idő volt tavaly augusztus 26-án, hétfőn. Vasárnap kissé őszies, kedden már fátyolos. Majd jöttek a borús, hűvös, sőt esős napok. A kenesei vasútállomás virágos parkja padjainak egyikére telepedvén szemben még utoljára szikrázott a napfény a Balaton vizén. Bizonyára ez a nyár végi sugárzás és forróság is hozzájárult Eszter megnyilatkozásához. Cselekedetének céljából pedig csak annyit, amennyit a barlangrajzok készítőinek szándékáról tudunk: a középiskolás kislány búcsúzóul azért rögzítette a történteket, hogy május erőt kölcsönözve nála öröködjék meg a szép kapcsolat. És ha a fiúnál minden elmúlt? Eszter tudatta velünk, hogy akkor sem dől össze a világ. Fő az, hogy ő gyarapodott a viszony által, mely egész életében elkíséri. Vagyis minden ellentétes példa és megítélés dacára létezik még örök szerelem, adta tudtunkra a lány. Márkus Zoltán KULTÚRA Hazatérnek Solti hamvai Várhatóan jövő év márciusában hazaérkeznek Solti György hamvai. A világhírű, magyar születésű karmester szeptember 5-én hunyt el a dél-franciaországi Antibes-ben. A család arról később dönt, hogy a Farkasréti vagy a Kerepesi temetőben lesz-e a művész végső nyughelye. Az elképzelések szerint a temetéshez kapcsolódóan emlékkoncertet is tartanak Solti György ugyanis legutóbbi hazalátogatásakor megállapodott a Budapesti Fesztiválzenekarral abban, hogy március 29-én jótékonysági koncertet adnak a Zeneakadémia javára. Az özvegy a zenekar és a Zeneakadémia Baráti Társasága képviselőivel is találkozott, és megbeszélést folytatott a hangverseny - immár emlékkoncert - megrendezéséről. Mexikói gitárművész Raoul Olmos Mexikói gitárművész koncertezik ma, hétfő este 7 órakor a Jókai Klubban (Bp. Xll., Hollós út 5.). A Mexikói Nagykövetség, a Céh Egyesület, valamint a Jókai Klub rendezte hangversenyen Raoul Olmost Benkő Dániel, világhírű hazai gitárművészünk mutatja be. • Olaszország magyar ecsettel az utóbbi húsz évben ezzel a címmel látható kiállítás hazai művészek Itáliával kapcsolatos festményeiből az Olasz Kultúrintézetben (VIII. ker., Bródy Sándor u. 8.). A november 12-ig látogatható tárlatot - melyen többek között Benedek Jenő, Eigel István, Gyémánt László és Xantus Gyula láthatók - Színyei-Merse Anna, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa nyitja meg csütörtökön 18 órakor. Hírünk a világban A honvágy most ősszel a zürichi tó mellett, egy hangulatos középkori városka várdombhoz nyújtózkodó utcáján jelentkezett nálam. Idegenbe szakadt - de hál' istennek sikerekben gazdag - hazám lányával kaptattunk úticélunk felé, és a dallal haza-hazatérő opera-énekesnő ismerősömet, a köztudottan rideg svájciak, öt méterenként megsüvegelték. Ezek után hiába szárnyaltam az archaikus legóváros mindent elborító virágfüzéreitől, barokkos házaitól, csillogó kirakataitól feldobódottan, a hihetetlenül tiszta főtéren egyszer csak beúszott a képbe az otthoni, nagykörúti köszöngetés. Abban a pillanatban ott, Rapperswill és Jona, a két teljesen egybeépült kis település között megértettem. Zsigmond Gabriellának és a szintén operaénekes férjnek kezdetben a honvágy, feltehetően köszönéshiányos fogalommá lett, más egyéb hiányok mellett természetesen. Ahogy egyre többet tudok meg róluk, úgy válik mind világosabbá a történések, az események logikus sorrendje, úgy lesz egyre megnyogtatóbb számomra az is, hogy az ember sorsa nem véletlenül alakul úgy, ahogy, hanem bizonyos törvényszerűségek jelölik ki számára az utat. Zsigmond Gabriella, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett mezzoszopránunk, a Magyar Állami Operaház tagja, 1975-ben férjével, Szegletti Ferenc tenoristával Svájcba emigrált. Jó lenne azt írni, hogy áttelepült - mert a mi kelet-közép-európai szóhasználatunkban az áttelepülés békésebb elhatározás, lényegesen kisebb megrázkódtatást takar -, de nem tudom szépíteni a dolgot, Gabriella és férje valamiért el akart szakadni innen, emigrált tehát. (Fokozatosan derül ki, milyen nagyszerű tehetségektől fosztottak meg minket a keletközép-európai rezsimek, miközben a hazacsere folytán őket majdnem sikerült tehetségüktől, hitüktől megfosztani.) Keserves volt a beilleszkedés, viszont szakmai nehézségekbe nem ütköztek, e téren szinte akadálytalanul beilleszkedhettek mindketten. Gabriella szabadúszó lett, „darabokra" szerződött, majd egzisztenciájuk biztosítása érdekében 1978-ban férjével együtt énekiskolát alapított. Épp ezért, talán megbocsátja nekem, ha most nem a máig élményszámba menő fellépéseiről, hangjának rendkívüli koloratúrképességéről, vagy Bach, Händel, Haydn, Mozart, Donizetti, Verdi és Wagner műveinek csodálatos interpretálásáról írok, hanem ennek a Svájc-szerte elhíresült énekiskolának az őszi nyitóhangversenyét, annak bensőséges és szenvedélyes perceit próbálom az emlékezés erejével megidézni. Merthogy ez a zürichi tó partján tündérpatkót formázó Rapperswilben életben tartott és életet szervező, nagy közösségi esemény, mely lassan tizenöt éve vonzza ide a svájci embereket a környék településeiről. A legjobbak léptek sorra a közönség elé az ódon vár dísztermében. Itt úgy hangzott fel Desdemona imája, vagy a Papageno-Papagena-duett, aztán Osmin áriája, hogy érezni kellett; ezek a fiatal hölgyek és urak most egyszerre vizsgáznak a mestereik előtt, a közönség előtt, és talán titkos vágyaikban felsejlik az áhított nagy pódiumok közönsége is. Nem csak árnyalt énekhangjukat, de mimikájukat, mozgáskultúrájukat, pódiumérettségüket is felsőfokokban kell dicsérni. Ami különösen megragadott még, az a koncentráción túli hihetetlen fegyelem és az alig észrevehető megilletődöttség, ami tanítványminőségben a megmérettetés pillanatának is szólt, vagyis majdnem kötelező. Felejthetetlen élményként őrzöm a rangos eseményre Budapesttől „kölcsönkért" Budai Márta zongorakísérő játékát, az érzést, a tudást, az „üggyel" való azonosulást. S a több órás műsor után a lenyűgöző finálét! A közönség - az unalmasnak, fásnak, zárkózottnak ismert svájciak - mintegy varázslattól megérintetten, olyan ünneplésbe kezdett, azt hittem sose akar vége szakadni. A vár ódon falai közé, rengeteg helyi dialektussal tört be a négynyelvű közönség elragadtatása, bravója. Két, Magyarországról elszármazott tanárt, Gabriellát és Ferencet éltették, akik maguk is látható megindultsággal néztek körül a hatalmas teremben, mert elragadta őket is a pillanat nagyszerűsége, ünnnepélyessége. Sokan állítják, hogy a hangyaszorgalmú svájciak évente csak egy napig, a híres karneválok napján szórakoznak, mert máskor náluk mindig dologidő van. Zsigmond Gabriella és férje, úgy tűnik, legendákat iktatott Id. Énekiskolájuknak is, a tanítványok koncertjének is hamar híre ment. Egyre több hangversenyt kérnek tőlük. És Gabriella azt mondja, ebbe a munkába nem lehet belefáradni. Olyannyira nem, hogy szeretne itthon is énekkurzust tartani, és a nyári, svájci kurzusaira meghívni itthonról főiskolásokat. Tandíjat nem kérnének tőlük, szállásuk is olcsón megoldható lenne. Ezzel a lehetőséggel szeretnék a fiatal magyar énekeseket segíteni. „Ami nemes, és ami pódiumra érdemes, az miért kallódjon el?" Gabriella búcsúszavaiban ott érzem a bátorítást: hívjatok, s én jövök, kérjetek, s én adok. A svájci iskola pedig szellemi klímájával segítené a hazai tehetségek készülődését, a szakma elitjének védőszárnyai alatt. Jeszenszky Zsófia LOSSONCZY TAMÁS GRAFIKÁJA ékes fénnyel csillog az igazi hamisítják az ajkai ólomkristályokat misítják az Ajka Kristály Bft. méheit. A világhírű ólomkrist kelyhek és dísztárgyak műveleinek utánzatával látják el a sutt olvasztott, csiszolt üvege. Ez úgy derült ki, hogy az idei hetekben megnőtt a rekláció a gyárban, és több hibást hoztak vissza. Közülük egy a volt ajkai termék, más volt üveg összetétele, ezáltal a szíis. Olyan csiszolás hibákat is edeztek, amelyek kizárták, az üvegek korszerű üvegszolójukból kerültek volna ki. Szembetűnő olvasztási hibákkal is találkoztak. A kifogásolt minőségű üvegeket azonnal összetörik, és újraolvasztják. Katzer Zoltán, az Ajka Kristály Kft. ügyvezető igazgatója elmondta az MTI munkatársának, hogy röviden településen, ahol ilyen hamisított, ajkai kristálynak álcázott üveg kerül forgalomba, feljelentést tesznek, hiszen minden egyes hibás áru a hitelüket rontja. Nem lesz nehéz dolguk a nyomozóknak, állítja az igazgató, mivel a reklamáló vevők meg is nevezik, hogy hol vásároltak. Katzer Zoltán arra hívja fel a figyelmet, hogy az ajkai ólomkristály minden esetben kékes fénnyel csillog, amíg az általa megismert hamisítványok sárgás színűek, ilyeneket kisebb hutakban vagy a határainkon túl állítanak elő. Az eredeti ajkai termékekben homokkal belemaratott márkajelként látható az Ajka 1878. Az ólomkristály termékeken aranyszínű, a káli kristályon pedig ezüstszínű jelzés is található. mmmm n Jagger a pácban A rockénekes torka bizony érzékeny műszer, amely ha elromlik... Rossz is rágondolni. Nos, pedig ez történt a minap Mick Jaggerrel, a Rolling Stones örökizű és örökmozgó frontemberével. Pedig már „befűtötték" az MTV műtermeit, s várták, hogy jöjjön a banda. Nem jött, mert bizony nagyon fájt az aranyat érő torok. A heteken át tartó megerhelés tette vagy a hideg kóla, teljesen mindegy. A zenés tv live From the 10-spot című programjának ezúttal le kellett mondania róla. Még szerencse, hogy a rendezőnek kéznél volt David Bowie, beugrása megmentette a friss műsort, és sikerült kárpótolni a rockrajongókat. Az énekesek életkora egyezik nagyjából, ha a stílus nem is. Bowie mindenképpen jól járt, mert saját, eredeti időpontjában is felléphetett, ráadásul beugrásával szerzett egy jó pontot (meg egy kis plusz pénzt) az MTV-nél A Stonesnak az MTV mellett volt még kötelezettsége: egy New York közelében lévő Port Chester nevű hely kis színházában kellett volna fellépnie. 1956 a Kárpát-medencében „Négy én év múlva." Ezt a cimet viseli az ajánló és bevezető szerkesztői tanulmány a Magyar '56 két kötetének élén. A szerzők arra vállalkoztak, hogy négy évtizedes erőszaktétel, hamisítás és rágalom üledéke alól kibontsák a magyar forradalom és szabadságharc lehetőleg teljes igazságát. Egységes szemléletű képet rajzoljanak arról, ami 1956-ban szerves egészként jelentkezett: a nemzeti függetlenség, a demokrácia, az emberi és a szellemi szabadság megteremtésének világtörténelmi érdekű kísérletéről Magyarországon és a Kárpátmedencében. Először mutatják meg az összefüggéseket Budapest és a vidék, Magyarország és az erdélyi, a kárpátaljai cselekvő magyar csoportok és néphatalmi testületek között. Ezek szerint 1956 feltámasztotta és megerősítette az egyetemes nemzeti hagyomány és összetartozás tudatát - ha csak egyetlen jelentős történelmi pillanatra is. Itt szerepelnek először olyan eredeti okmányok, vallomások, naplórészletek, amelyek 1956 jövőképét villantják fel, majd a megtorlás tervszerűségéről és kegyetlenségéről tanúskodnak aárpát-medencében. Feltárul a nyugati magyar forradalmi emigráció utóélete is, hűsége és szétszóratása. A kutatócsoportot vezette és az úttörő értékű művet szerkesztette Székelyhídi Ágoston. Szerzők: Borbándi Gyula (München), Dupka György (Ungvár), Filep Tibor (Debrecen), Gagyi Balla István (Kolozsvár), Horváth Sándor (Ungvár), Lipcsey Ildikó (Budapest), Székelyhídi Ágoston (Hajdúböszörmény- Debrecen), Tófalvi Zoltán (Maros-vásárhely). Magyar '56 I-II. Budapest, 1996. MVSZ Kiadó. Terjeszti: Püski Könyvesház. (D.D.)