Uj Magyarság, 1939. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1939-09-02 / 200. szám
Összeül a birodalmi gyűlés Berlin, szeptember 1. Annak ellenére, hogy a rádió pénteken reggel 6 órától kezdve minden tíz percben külön hírszolgálatot teljesített és közölte a birodalmi kormány határozatait, Berlinben, mint mindennap, most is rendes mederben folyt az élet. Nyolc órakor, amikor az üzleteket kinyitották, benépesedtek az utcák és a háziasszonyok a szükséges bevásárlásokat eszközölték. Egy csapásra megváltozott ez a kép, amikor 9 óra után bejelentették, hogy délelőtt 10 órára öszszehívták a birodalmi gyűlést és az ülés lefolyását valamennyi német rádióállomás közvetíti. Számos üzem, amennyire az idő rövidsége megengedte, közös rádiókészüléket állított fel és valamennyi vendéglő közvetítette a birodalmi gyűlés lefolyását. Nagy tömegek gyűltek össze a Wilhelmplatzon és kitörő lelkesedéssel fogadták a birodalmi kancellária előtt elhaladó politikai személyiségeket, közöttük Hess Rudolfot, Hitler kancellár helyettesét, Goring vezért^TiOT’noo'vnt.. (röh^Ws míníchrrfort, PAhbentrop külügyminisztert és Seyss Inquart birodalmi vezetőt. A tömeg türelmesen várakozott egészen addig, míg Hitler elhagyta a birodalmi kancelláriát, hogy a Kroll-operába menjen. A vezért leírhatatlan lelkesedés kísérte az egész útvonalon. A Kroll-opera ülésterme döntő eseményekben gazdag órák képét mutatta. A képviselők többsége tábori szürke egyenruhában jelent meg. Körülbelül száz képviselő, aki már bevonult, a történelmi üléstől távolmaradni kényszerült. A diplomaták páholyaiban a külföldi államok majdnem valamennyi képviselője jelen volt. A birodalmi gyűlés rendkívüli ülését pontosan tíz órakor nyitotta meg Göring vezértábornagy, a birodalmi gyűlés elnöke. Bejelentette, hogy csak pénteken hajnali három órakor hívatta össze a birodalmi gyűlést, amelynek tagjai repülőgépen, gépkocsikon, vonatokon siettek Berlinbe. Az elnök ezután felkérte Hitler vezért és kancellárt feszült érdeklődéssel várt beszédének elmondására. r, vér,jegyű esőköpenyek, ballonkabátok SCHOTTOLA ERNŐ KÄSUS3 2 Hitler hadparancsa Berlin, szeptember 1. Hitler vezér és kancellár pénteken reggel a következő napiparancsot adta ki a hadsereg részére: A lengyel állam a jószomszédi viszony általam óhajtott békés rendezését elutasította, helyette a fegyverekre hivatkozott. Lengyelországban a németeket véres terrorral üldözik ki házukból. Egy nagyhatalom részére elviselhetetlen határsértések egész sorozata azt bizonyítja, hogy a lengyelek nem hajlandók többé a német birodalom határait tiszteletben tartani. Hogy ezeknek az őrületes szelmeknek véget vessek, nem marad számomra más eszköz, mint hogy mostantól kezdve az erőszakkal erőszakot állítsak szembe. A német véderő az újjáéledt német nép becsületéért és életjogaiért a küzdelmet kemény elszántsággal fogja folytatni. Elvárom, hogy minden katona az örök német katonai erények nagy hagyományaira való emlékezéssel teljesítse e kötelességét utolsó csepp véréig. Állandóan és minden körülmények között az lebegjen szemetek előtt, hogy a nemzeti szocialista nagy német birodalomnak vagytok a képviselői. Éljen népünk és birodalmunk! Danzig hazatér Forster körzetvezető kiáltványa és a szabad város alaptörvénye a birodalomhoz való visszacsatolásról Danzig, szeptember 1. Forster Albert, danzigi körzetvezető pénteken reggel a következő kiáltványt intézte Danzig lakosságához: Danzigi férfiak és nők! Az óra, amelyre húsz év óta vártatok, elérkezel. Danzig a mai nappal visszatért a nagynémet birodalomba. Vezérünk, Hitler Adolf felszabadított bennünket. Danzig középületein ma, először leng a horogkeresztes lobogó, a német birodalom zászlója. Ez leng ma az egykori lengyel épületeken és az egész kikötőben. A régi városháza és a tiszteletreméltó Mária-templom tornyaiból a harangok Danzig felszabadulását hirdetik. Hálát adunk istenünknek, hogy megadta Vezérünknek az erőt és a lehetőséget, hogy bennünket is megszabadítson a versaillesi békeparancstól. Mi danzigiak boldogok vagyunk, hogy a német, birodalom polgárai lehetünk. Danzigi férfiak és danzigi nők! Fogjunk össze ebben az ünnepélyes órában, nyújtsuk egymásnak kezünket és ígérjük meg Vezérünknek, hogy mindent megteszünk felséges nagy Németországunkért, amit erőnk megad. Éljen a felszabadított és a birodalomba visszatért német Danzig! Éljen nagy német szülőföldünk!. Éljen szeretett Vezérünk, Hitler Adolf! ' Danzig, 1939 szeptember 1. Forster körzetvezető ugyancsak pénteken reggel a következő táviratot intézte a birodalmi vezérhez: Vezérem! Danzignak a német birodalomhoz való visszacsatolásáról a következő állami alaptörvényt írtam alá és léptettem életbe: „Danzig szabad város állami alaptörvénye, amely Danzignak 1939 szeptember elsejével a német birodalomhoz való viszszacsatolásáról szól. A szabad város és népe nyomasztó válságának megszüntetése céljából az alábbi alaptörvényt hoztam: 1. cikkely: Danzig szabad város alkotmánya azonnali hatállyal érvényét veszti. 2. cikkely: Minden törvényes és végrehajtó hatalmat kizárólag az államfő gyakorol. 3. cikkely: Danzig szabad város egész területével és népével azonnali hatállyal a német birodalom alkotórészévé válik.1. cikkely: A német birodalmi jog bevezetésének a Vezér részéről történő végleges elrendeléséig az alkotmány valamennyi törvényes intézkedése a jelen állami alaptörvény kibocsátása pillanatában érvényben levő formájában hatályban marad. Danzig, 1939 szeptember 1-én. Aláírás: Forster Albert körzetvezető.” Danzig és lakossága nevében kérem, Vezérem, hozzájárulását ehhez az állami alaptörvényhez és a birodalomhoz való visszacsatolás birodalmi törvény útján való végrehajtását. Danzig odaadó szívvel fogad önnek Vezérem elmúlhatatlan hálát és örök hűséget. Üdv önnek, Vezérem! Forster Albert körzetvezető, Berlin, szeptember 1. Hitler vezér és kancellár táviratot küldött Forster danzigi körzetvezetőnek. Ebben a táviratban elfogadta Danzignak a német birodalomhoz való visszatéréséről szóló kiáltványát, majd így folytatta szavait: "I Köszönöm önnek és Danzig minden asszonyának és férfiúnak azt a rendíthetetlen hűséget, amelyet a birodalommal szemben tanúsítottak. Danzignak a birodalomba való visszatéréséről szóló törvényt azonnal végrehajtjuk”. Danzig, szeptember 1. Forster danzigi körzetvezető pénteken reggel 7 óra 25 perckor felkereste Burckhardt népszövetségi biztost hivatalos helyiségében. A népszövetségi biztos munkatársaival együtt 9 óra tájban több gépkocsival elhagyta Danzigot. Nagy néptömeg, amely a népszövetségi biztos elutazását figyelte, tüntetésre verődött össze. A népszövetségi biztos Keletporoszország felé utazott. A Danzigban akkreditált diplomáciai képviselőkkel közölték Danzignak a német birodalommal való egyesülését és egyúttal kilátásba helyeztek nekik minden védelmet. "MAGUMISAC SZOMBAT, 1939 SZEPTEMBER 1 A német államfő történelmi beszéde Hitler azzal kezdte beszédét, hogy a birodalom már hónapok óta szenvedi egy olyan problémának a gyötrelmeit, amely probléma a Versailles- szerződés, helyesebben a versaillesi diktátum elfajulásából keletkezett és elviselhetetlenné vált a német nép számára. Danzig német város volt és német város ma is, a korridor német volt és német ma is. Mindezek a területek kulturális feltárásukat a német népnek köszönhetik és a német nép nélkül mindezeken a keleti vidékeken a legmélyebb barbárság uralkodnék.• Danzigot elszakították tőlünk. A korridort Lengyelország más német keleti vidékekkel együtt és mindenekelőtt az ott élő német kisebbséggel annektálta. Ennek a német kisebbségnek a leggyötrelmesebb sors jutott. Több, mint egymillió németnek kellett 1919—20-ban hazájától megválnia. Mint mindenkor, ezen a téren is igyekeztem békés revízióra irányuló javaslatok útján az elviselhetetlen állapotokat megváltoztatni. Hazugság az az állítás, hogy mi minden revíziós javaslatunkat csak nyomás alatt akarjuk megvalósítani. Az alatt a hat esztendő alatt, amióta a nemzeti szocializmus uralmon van, mindig azon igyekeztünk, hogy békés tárgyalások és békés megértés útján valósítsuk meg a revíziókat. Utalt Hitler arra, hogy a tarthatatlan állapotoknak ilyen békés revízióra irányuló valamennyi javaslatát elutasították. Ilyen javaslatok voltak a fegyverkezések korlátozására, illetőleg megszüntetésére irányuló javaslata, a hadviselés korlátozására, illetőleg az embertelen eszközök kiküszöbölésére irányuló javaslata, az a javaslata, hogy állítsák vissza a német felségjogot a német területeken, az osztrák probléma, majd később a szudétanémet probléma békés rendezésére irányuló javaslata. Valamennyi ilyen javaslatára azt felelték: lehetetlen. Azt is mondták, hogy törvénybe ütközik. A versallesi diktátum, — mondotta emelt hangon a kancellár — számunkra nem törvény. Elképzelhetetlen, hogy amikor ránkszegzett pisztollyal milliónyi németet zsarolnak ki tőlünk és kényszerítenek egy ilyen okmány aláírására, utána ezt az okmányt, amelynek aláírását kizsarolták tőlünk, törvénynek minősítsék. Minden német békekísérlet meghiúsult A vezér ezután áttért Danzig és a korridor kérdésére, amelynél szintén gyakran megkísérelte, hogy a problémát békésen oldják meg. Az kétségtelen volt, hogy a kérdést meg kell oldani, mégpedig sürgősen kell megoldani. Újból hangsúlyozta Hitler, hogy a danzigi kérdés rendezésére irányuló legutolsó német javaslatok a leglojálisabb és a legszerényebb javaslatok voltak, majd így folytatta: — Csak én lehettem abban a helyzetben, hogy ilyen javaslatokat tegyek. Nagyon jól tudom, hogy ezekkel a javaslatokkal ellentétbe kerültem azokkal az áldozatokkal, amelyeket milliónyi német hozott. Ezeket a javaslatokat nemcsak elutasították, hanem azokra mozgósítással válaszoltak és még jobban súlyosbították a danzigi német kisebbségre nehezedő nyomást. Lengyelország Danyg szabad város ellen indította meg a küzdelmet. — Lengyelország nem, volt hajlandó arra, hogy a korridor kérdését olyan módon rendezze, amely valóban méltányos és mindkét fél érdekeinek megfelelő lett , tám. Lengyelország arra sem volt hajlandó, hogy a kisebbségekkel szemben fennálló kötelezettségeit megtartsa. Németország azonban mindig megtartotta a kisebbségekkel szemben fennálló kötelezettségeit. Németországban a kisebbségeket nem üldözik. Nincs olyan francia, aki azt álíthatná, hogy a Saar-vidéken lakó francia kisebbséget bármikor a legcsekélyebb mértékben is igazságtalanság vagy üldöztetés érte volna. — Négy hónapon át nyugodtan tekintettem az események alakulása elé, bár ez idő alatt sem mulasztottam el azt, hogy ismételten a leghatározottabb formában ne hangoztassam figyelmeztetéseimet. Alig három hete annak, hogy újból figyelmeztettem a lengyel nagykövetet és felhívtam figyelmét arra, hogy abban az esetben, ha Lengyelország továbbra is elnyomná a német kisebbséget, vagy pedig kísérletet tenne arra, hogy akár vámpolitikai, akár más intézkedésekkel megbénítsa Danzig életét, Németország nem nézné többé ölhetett kézzel a dolgok alakulását. — Senki se higyje azt, hogy a mai Németország ugyanaz, mint amely előttünk volt. Kísérletet tettek arra, hogy a német kisebbség elleni eljárást jogosultnak tüntessék fel azzal, hogy úgy állították be a dolgot, mintha a németek provokálták volna az elnyo..-t. Ha azonban gyermekekről és asszonyokról van szó, akkor nyilvánvaló, mennyire kevéssé helytálló ez az érvelés. Egy bizonyos: a világon nincsen olyan nagyhatalom, amely huzamosabb ideig tűrné, hogy ilyen állapotok alakuljanak ki. — Még egy utolsó kísérletet tettem arra, hogy rendezzük az ügyet, bár magam sem voltam meggyőződve róla, vájjon a lengyel kormány képes-e ellenállni a zabolátlanul dühöngő, vad szoldateszkának. . Még egy utolsó kísérletet tettem, arra, hogy elfogadjam az angol, kormány közvetítő javaslatát.... . Ez a , javaslat abban állott,, hogyaz. angol ..kor-, mány közvetlen kapcsolatot teremt Lengyelország és Németország között. E helyen azonban meg kell állapítanom a következőket: kormányom tagjaival együtt, két napon keresztül hiába vártam arra, hogy a lengyel kormány végre elküldje hozzánk teljhatalmú megbízottját. — A lengyel megbízott válasza még minedig csak megfontolásokról beszélt. Ha azonban a német birodalomról feltételezik, hogy az ilyenfajta halogatásokba beleegyezik, vagy azokat tűri, akkor a német nép nem érdemelne mást, mint azt, hogy eltűnjék a politikai színpadról. És e ponton lényegileg csalódtak bennem. Békeszeretetemet és nagy türelmemet senki sem értelmezheti gyengeségként vagy éppen gyávaságként. Ezért csütörtökön este elhatároztam: az angol kormánnyal is közlöm, hogy ilyen körülmények között nem látom a lengyel kormányban azt a hajlandóságot, hogy komolyan tárgyaljon. A közvetítő javaslat tehát nem vezetett sikerre. Közben a lengyel kormány elrendelte az általános mozgósítást és a határ- menti súrlódások tovább fokozódtak. Az elmúlt éjszaka folyamán nem kevesebb, mint tizennégy határmenti incidens történt és ezek közül három rendkívül súlyos volt. „A nyugati államoktól semmit s© követelünk és a jövőben sem fogunk semmit se követelni“ — Elhatároztam, hogy Lengyelországgal ugyanabban a hangnemben beszélek, mint amelyben Lengyelország velünk beszélt, — folytatta szavait a vezér és kancellár. — Ha pedig a nyugati államférfiak kijelentik, hogy az ő érdekeiket érintem, akkor ez a beállítás igen sajnálatos. De egyetlen pillanatig sem ingathat meg elhatározásomban. Tulajdonképpen mit is akarnak tőlünk többet? A leghatározottabban kijelentettem, hogy ezektől a nyugati államoktól semmit sem követelünk és a jövőben sem fogunk semmit sem követelni, ünnepélyes formában biztosítottam Franciaországot arról, hogy a mai német-francia határt véglegesnek tekintem. Újból, meg újból felajánlottam Angliának, hogy létesítsünk baráti kapcsolatokat, sőt — ha lehetséges — lépjünk a legszorosabb együttműködésbe. A szeretet azonban nem lehet pusztán egyoldalú, hanem kétoldalúnak kell lennie. Ismét kijelentem, hogy Németországnak nyugaton semmiféle érdekei nincsenek. Ez az elhatározásom végleges, és e felfogás a jövőben is változatlan marad. — Ami pedig a többi európai államot illeti, ez államok egy része megérti magatartásunkat. Különösen áll ez Olaszországra. Olaszország kezdettől fogva teljes mértékben mellénk állott. Meg fogják azonban érteni, hogy’ e harcunk végigküzdéséhez nem fogok idegen segítséghez folyamodni, mert ezt a harcot magunk vívjuk végig. — A semleges államok biztosítottak bennünket semlegességükről és mi is garantáltuk nekik ezt a semlegességet. Mindaddig, amíg megtartják a semlegességet, mi is tiszteletben tartjuk. Hitler ezután a német-orosz szerződés megkötéséről beszélt és megállapította, hogy Németországot és Oroszországot két különböző elmélet vezérli. Egyetlen kérdés volt csak, amelyet a két állam között rendezni kellett Németországunk nem áll szándékában az, hogy külföldre exportálja