Új Misszió, 2000 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1. szám

Ismeretlen szentjeink Szent Fábián pápa Akárcsak elődje­­ Anterus pápa maga is vértanú lett. 1750 évvel ezelőtt, 250. január 20-án ölték meg. Úgy tudni, Rómában született. Mintha csak előre megérezte volna saját sorsát, már korán kitűnt a vértanúk iránti tiszte­letével, többüket ő is temette el. Az akkori időkben ez egyáltalán nem volt ritka esemény. Később, pápaként békésebb időszak köszöntött rá. Ekkor Rómát hét kerület­re osztotta, amelyeknek élére egy-egy fődiakónust állított. Ők felügyelték a hívek gondozását, beleértve a betegek, özvegyek, árvák segítését. Foglalkoz­tak a temetőkkel, a katakombákkal, a vértanúk sírjaival és természetesen a liturgiával is. Missziós lelkületű pápa volt, ő in­dította útjára azt a hét püspököt, akik Galliát célozták meg, mint megtérí­tendő területet. Zsinatot is tartott, ame­lyen Órigenész művei felett ítélkeztek. Decius császár nem nézte jó szem­mel tevékenységét. Neki tulajdoníta­nak egy kijelentést, miszerint szíveseb­ben látna birodalmában egy trónjára törő ellenfelet, mint Fábián pápát. A kijelentést megerősíteni látszik Szent Ciprián, aki legalábbis hallott róla valamit... Tény, hogy a császár 250-ben kiadott egy keresztényüldöző rende­letet. Az első áldozatok egyike lett a pápa, Szent Fábián. A Callistus-kata­­kombában temették el. A közelmúltig együtt ünnepelte egyházunk Szent Se­bestyénnel, akit halálra nyilaztak. 1969 óta külön tartják ünnepüket, jóllehet ugyanazon a napon, január 20-án. Röviden emlékezzünk meg a 38 év­vel Fábián pápa után vértanúságra ju­tott Sebestyénről is. A császári gárda tisztje volt. Narbonne-ban született, Milánóban élt. Két császár is kedvelte: Diocletianus és Maximianus. Sebes­tyén egyszerre volt hűséges katonatiszt és hűséges keresztény, hite miatt mégis halálra ítélték. Katonatársai nyilazták „halálra”, a valóságban azonban túlélte azt. Egy Iréné nevű özvegy ápolta há­zában, míg felépült. Másodszor is ha­lálra ítélték, amikor is bunkókkal verték agyon, majd bedobták egy csatornába. Egy Luciana nevű asszony temette el. Emlékezzünk meg erről az idős asz­­szonyról is, aki nem volt ugyan szent, de számos kivégzettet temetett el, meg­adva a meggyötört testeknek a végtisz­tességet. A szentek, vértanúk közelsé­gében élt asszony minden bizonnyal ma is köztük található. T. A. 5

Next