Új Misszió, 2000 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
Ismeretlen szentjeink Szent Fábián pápa Akárcsak elődje Anterus pápa maga is vértanú lett. 1750 évvel ezelőtt, 250. január 20-án ölték meg. Úgy tudni, Rómában született. Mintha csak előre megérezte volna saját sorsát, már korán kitűnt a vértanúk iránti tiszteletével, többüket ő is temette el. Az akkori időkben ez egyáltalán nem volt ritka esemény. Később, pápaként békésebb időszak köszöntött rá. Ekkor Rómát hét kerületre osztotta, amelyeknek élére egy-egy fődiakónust állított. Ők felügyelték a hívek gondozását, beleértve a betegek, özvegyek, árvák segítését. Foglalkoztak a temetőkkel, a katakombákkal, a vértanúk sírjaival és természetesen a liturgiával is. Missziós lelkületű pápa volt, ő indította útjára azt a hét püspököt, akik Galliát célozták meg, mint megtérítendő területet. Zsinatot is tartott, amelyen Órigenész művei felett ítélkeztek. Decius császár nem nézte jó szemmel tevékenységét. Neki tulajdonítanak egy kijelentést, miszerint szívesebben látna birodalmában egy trónjára törő ellenfelet, mint Fábián pápát. A kijelentést megerősíteni látszik Szent Ciprián, aki legalábbis hallott róla valamit... Tény, hogy a császár 250-ben kiadott egy keresztényüldöző rendeletet. Az első áldozatok egyike lett a pápa, Szent Fábián. A Callistus-katakombában temették el. A közelmúltig együtt ünnepelte egyházunk Szent Sebestyénnel, akit halálra nyilaztak. 1969 óta külön tartják ünnepüket, jóllehet ugyanazon a napon, január 20-án. Röviden emlékezzünk meg a 38 évvel Fábián pápa után vértanúságra jutott Sebestyénről is. A császári gárda tisztje volt. Narbonne-ban született, Milánóban élt. Két császár is kedvelte: Diocletianus és Maximianus. Sebestyén egyszerre volt hűséges katonatiszt és hűséges keresztény, hite miatt mégis halálra ítélték. Katonatársai nyilazták „halálra”, a valóságban azonban túlélte azt. Egy Iréné nevű özvegy ápolta házában, míg felépült. Másodszor is halálra ítélték, amikor is bunkókkal verték agyon, majd bedobták egy csatornába. Egy Luciana nevű asszony temette el. Emlékezzünk meg erről az idős aszszonyról is, aki nem volt ugyan szent, de számos kivégzettet temetett el, megadva a meggyötört testeknek a végtisztességet. A szentek, vértanúk közelségében élt asszony minden bizonnyal ma is köztük található. T. A. 5