Új Művészet, 1991 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
A nő és a képzőművészet kapcsolata a XIX-XX. század fordulóján F. Dózsa Katalin „Makart nőibe szerelmes volt Bécs. Margitay Tihamér modelljei után sóhajtozott a magyar gazdatiszt. Reznicek báli szépségéért rajongott a gimnazista fantáziája.” A Magyar Iparművészetben 1927-ben megjelent kis glossza megállapítása igaz. A három alkotó művészi kvalitása, jelentősége, stílusa eltérő, de összeköti őket a közönségre gyakorolt hatásuk. A nő - meztelenül vagy pompásan felöltözve - évezredek óta témája a képzőművészetnek. A XIX. század elején azonban különféle formában és stílusban főszereplővé vált. A szalonok ünnepelt festői a korszak szépségideálját megtestesítő társasági hölgyeket örökítették meg. E nőalakok arcvonásai bájosak, szemük kifejező, alakjuk telt és bőrük hamvasan fénylik a meleg selymek, puha bársonyok és ékkövek csillogása között. Gyakran a hölgy a historikus divatnak megfelelően barokk vagy reneszánsz formákat idéző ruhákat viselt. A képen ábrázolt személyisége mellett ugyanis nagy hangsúlyt kapott a ruha és az ékszer gazdagsága. E stílus meghatározó egyénisége az Osztrák- Magyar Monarchia területén a bécsi festőfejedelem, Hans Makart, akinek ízlése abszolút mértékadó volt. Az 1880-as években a szalonok, úriszobák berendezése, de még a papír- és szárazvirágból kötött díszcsokrok is mind „Makart”-stílusúak voltak. Hazánkban Lotz Károly a bécsi mesterhez hasonló brilliáns festőiséggel örökítette meg leányait. Az évszám nélküli, de a viselet alapján 1880 körülire datálható, Lotz Kornéliát ábrázoló kép talán a legjellemzőbb alkotása ennek a stílusnak. A szép fiatal nő tollas Rubens-kalapot visel s reneszánsz, hasítékos ujjú ruhát. De nem csak az öltözék, a kép ecsetkezelése is a régi mestereket idézi. A hivatalos portrék stílusában készült a korszak másik nagy alkotójának, Benczúr Gyulának Nádasdy Ferencné Zichy Ilona grófnőről 1870 körül festett képe, amely a fiatalon elhunyt asszonyt magyar díszruhában ábrázolja, érvényre juttatva a selymek, csipkék, gyöngyök reprezentatív szépségét. Más a helyzet Margitay Tihamérral. Az egykor oly népszerű festő képein édeskés zsánerjeleneteket láthatunk, melyek hasonlóan más, ma már szintén alig ismert alkotók (Spányi Kornél, Neogrády Antal, Jendrassik Jenő, Rubovics Márk) műveihez, elsősorban lakásdekoráció céljából készültek. E jeleneteknek már a címe is jellemző - A kikosarazott kérő, A féltékeny, A mézeshetek, Enyelgés stb. Nőalakjaik mosolygós szemükkel, pici szájukkal, kívánatos dekoltázsukkal valóban azt az édes, buta ideált testesítették meg, aki, valljuk be, még ma sem csupán a vidéki gazdatisztek álma! Benczúr Gyula: Gróf Nádasdy Ferencné Zichy Ilona, 1870 k., olaj, vászon, 150 x 100 cm 41