Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-01 / 94. szám
IP* nuu wmt * tVasárnap Uj Nemzedék .'Sv. JUiVU' csaknem minden esetben a kormánnyal szavaztak. i Ennek az ellenzéknek, amely egyébként semmiféle aggodalomra nem ad okot, az a tragikuma, hogy nemcsak a benne résztvevő pártokat, hanem az egyes, képviselőket is egész világ választja el egymástól. "Teljesen ki van zárva tehát, hogy egységesen működhessenek. Az ellenzéki képviselők tegnapi közös értekezletén megállapították, hogy Szmrecsányi György levélben mentette fel magát. . — Csakugyan küldöttem levelet Szilágyi Lajosnak,— mondotta az Uj Nemzedék munkatársainak Szmrecsányi György — ebben azonban azt irtam, hogy az uj ellenzéki szövetséghez nem csatlakozom. Tud-e a népszövetség segíteni Ausztrián? : Bécs, április 29. Hogy azokon az égbekiáltó sérteséken, melyeket a „béke“ a területi kérdések dolgában elkövetett, nem tud segíteni a népszövetség, azt az alapító okmányokból is láthatjuk, mert ez kimondja a szövetségbe lépő államoknak, tehát a kisebb-nagyobb rablóknak területi integritását. De Európa nyugalmát a békekötések annyira felforgatták, hogy a mindenképpen primer területi kérdések mellett is elég tér maradna a népszövetségnek a jóindulata közbelépésre és a viszonyok javítására. Nem érdektelen tehát figyelemmel kísérni az első kísérletet, amely az alapjában rosszul konstruált népszövetség részéről történika pozitív munka érdekében. Ausztriáról van szó. Emlékszünk, hogy az osztrák köztársaság pénzügyi helyzete a londoni konferenciát is foglalkoztatta, bár természetesen sokkal kisebb mértékben, mint a „szankciók“. A főhatalmak miniszterelnökei némi habozás után határozottan visszautasították azt a segítési tervezetet, melyet a bécsi jóvátételi bizottság elnöke, SirWilliam Goode dolgozott ki, s amely az antanttól hatalmas állami kölcsönt követelt-e Ausztria számára, hogy nyersanyagot vásárolhasson és meginduljon az ipari termelés. Mint rendesen, most is előállt az az eset, hogy a helyszínére küldött képviselőket dezaguálták az únlant központi emberei, akik Középeurópa viszonyait nem ismerve, csak saját érdekükre gondolnak és visszautasítják a helyszíni tapasztalatok alapján készült jobbindulatú javaslatokat. Sir Goode terve eltemettetvén, márciusban az osztrák kancellár indult útra, hogy London és Parisban megmagyarázza a gyors segély égetően, szükséges voltát. Mayr dr. sokáig volt kinn, beszélt a főhatalmak vezetőivel s elpanaszolta országi nyomorát a...népszövetségnek is, melynek ■ immár az" osztrák köztársaság is tagja. Az eredmény: két,, negativ és‘egy pozitív. Negativ az, hogy az ántant nem akar állami kölcsönt adni Ausztria gazdasági helyreállítására;: negatív’ köz iS.: hogy látva államaik húzódozását a kétes jövőjű befektetéstől, a nyugati kapitalisták nem voltak rávehetők ilyetén vállalatra. Pozitive mégis elérte Mayr azt,, hogy a népszövetség pénzügyi bizottsága foglalkozni kezdett az osztrák problémával és Bécsbe küldte három tagját, egy angolt, egy franciát és egy dánt a helyzet tanulmányozására és a segítőakció dolgában javaslattételre. ■ „ Mivel állami kölcsönről , nem lehet szó, ismét előtérbe került az úgynevezett. ter Meulen Aéte”'terv, melyet 1920 szeptemberében a brüsszeli pénzügyi konferer min is terjesztett elő' ter Meulen (magyarul: Molnár, zur Mühlen) hollandul bankár. Ez a kereskedelem újrakezdését három tényező együttműködésétől várja: az ántántorszásbeli, jó valutájú exportőrtől, a tönkrement valutájú, közép- és keleteurópai importőrtől , és harmadszor az importállanttól. A pénzügytechnikailag részletesen kidolgozott terv, szerint az importállam a behozott árukra kötelezvényeket ad az exportőrnek és azok értjét saját alattvalójától, az importőrtől, maga hajtja, be. A kötelezvények fejében leköttetnek az importállam bizonyos aktívái, mivel azonban ezek többnyie az illető állam rossz valutájában kaphatók csak, ezért a kötelezvények értéke minden finánctechnikai klauzula mellett is, elsősorban az illető állami hitelétől függ. És itt van a tér Meulen-terv sebezhető oldala Mert amint sem a nyugati államok, sem ..a naiatőke nem akarnak a leromlott, belsőleg bizonytalan országoknak kölcsönt adni, ésoly kevéssé kecsegtető a nyugati kivitelre ugyanezen beteg országok kötelezvénye és bármi garanciája. Csak részben segít ezen a balon, ha az importállamot az antant lehetőleg megszabadítja eddigi terhétől, ami Ausztriával szemben meg is történt, amennyiben Ausztria állami vagyonát és bevételeit ha, nem is végleg, de egyelőre feloldotta két súlyos kötelezettség alól: az egyik a hadikárpótlás és mindennemű jóvátétel, a másik az eddigi élelmi kölcsönök, amelyeket az antant mellett semleges államok is adtak, akiknek követelését most az antant egyszerűen felfüggeszti, bizonytalan időre elhalasztja, helyesebben: végkép törli azért, hogy a saint-germaini béke lehetetlen alakulatát még egy darabig életben tartsa. Ezzel kapcsolatban a bécsi jóvátételi bizottság is megszüntette működését. De mindez nem sokat használ. A népszövetség küldötteinek szónoka, a dán Glückstadt, tapasztalatait abban foglalta össze, hogy a pénzügyi helyzet súlyos és belőle Ausztria csakis komoly belső reformok árán gázolható ki. Ilyen egy belső kölcsön (aminek manapság Ausztriánál erősebb lábon álló országokban sincs , semmi kilátása), ilyen a bankóprés megállítása, ami viszont az állami hivatalnokok számának és szükségleteinek apasztásával függ össze. Más szóval: a tér Meulen-terv előfeltétel: az állami konszolidációt és a hitel növekedését kell mindenáron, minél előbb elérni. A népszövetség gondolkodik, töri fejét, addig azonban a páciens mind mélyebben sülyed a papirospénz-örvénybe (ma márjóval túl van a 41 milliárdon), a hivatalnoki fizetésrendezésre újabb 12 milliárdot állít be" a költségvetésébe, mandzsunál gabonát, eszik és Írországból kap vetőburgonyát. A tiroli tartomány pedig a bécsi kormány tilalma ellenére kimondja, hogy akar Németországhoz csatlakozni. r—tW^iiw«mi»nnni*n 01111 «»«■ Szekin Gyula: Száz nagyuram Pethő Balázs / Elbeszélés: Irta: Pekár Gyula.. . (5^ / Leopoldus hátratolja a parókáját s megviziszja “ a fejét: ' 1?*— Schön... de mi lesz most a tör^klfgl? IG véd meg engem a török ellen? *,-?■ — Ok, nagyon egyszerű, Jai^g. A jövő rendszere kész: a magyar hazamfelá Ilii rác granicsárokat telepítünk,Magyarszág belsejébe pedig gutgesinnt hős ijgifiet garnizonokat rakunk. És vége a magyar«iffimmandónak, ez fontos ! Az uj ezrede-' ~-Ji£t-Hund auf deutschen Fuess állítjuk fel német kommandóval. Szent felséged nyugodt lehet, — csendes lesz Magyarország... — Wie ein Friedhof, ~ végzi szelíd humorral Lobkowitz. A császár felkel, vége az ülésnek. Az urak kezet csókolnak s földig hajolnak. Félszeg kis spanyol sakkfigura, Leopoldus mohón ellenőrzi, elég mélyen hajolnak-e, érinti-e a parókák a Longe-csrücske a parkettet? Így kell a madridi etikett szerint... Aztán utánuk tipeg a terem túlsó ajtajáig és sipítva szól ki: „Yolkra gróf, az audienciások jöjjenek, hol van Yolkra, nincs itt?...“ Vár, majd megfordul s szinte visszahököl. Két farkasbőrös, félelmes magyar áll előtte furcsa piszkos zászlókkal. Nem tudja, mit csináljon. —Ki vagy? Wie kommt, er herein? Ki jelenteit be? Méltóságos komor szó. . . — Senki, felség. Nem lakáj. Az éhhalálra ítélt Magyarország jelent be minket. * -~ .Was redet er? Was will er? ---■ Igazságos felség. Könyörgök, ne hallgasson a hóhér tanácsadókra! Ne éheztesse halálra hű magyar vitézeit ... . . . A császár’ nem érti, türelmetlen. . . flerny, genug . . . Micsoda rongyok ezek? Ali, torok zászlók * , § — felség, én Pethő Balázs,a csobánciaétfnagy, hozom ezt a négy török zászlót. — Schön. Hozod a császárodnak? Pethő arca fellángol: — Nem! A magyar királynak! Hozzá jövök, őt keresem. Hol van? Toppant akarmazsin cipő:— Itt vagyok. A császár előtt állsz. S a császár megjutalmaz. Kapsz egy írást, hogy majd fogsz kapni száz forintot. Egyelőre itt egy ezüst forint a képem másával. És most menjetek. A száznagy elvörösödve bámul a markába nyomott ezüstre: __ • — Felség, én nem a császár borravalójáért, én a magyar király egy jó szaváért jöttem. Felség, én a magyar királyt jöttem keresniBécsben és jelentem alássan: nem találom itt sehol. Megyek hát tovább, oda, ahol majd rátalálok. Megyünk, indul az ország és addig keressük, amig a magyar királyra rá" nem találtunk . . . Leopoldus elképped, az ajtóhoz fordul: „Yolkra! Yolkra!“. . . s ez alatt a két magyar odasurran vissza, amerről jöttek. És nem hiába oly jó nyomjárók ők, nagy loholva, szépen visszatalálnak a labyrinthus sikátorain át. No, végre itt az a lakájbogár, akit oly nyekkenve fordítottak a hátára. Már talpon van megint, a száját tátja, de Balázs a markába nyomja a forintot: — Itt a császár borravalója, nesze, tovább adom, visszaadom ... — Kisztihand .: Azzal hajrá,.hamar el a zászlókkal kifelé, tágasabbra. El a hostali hajdukocsmába, aztán lóra gyorsan. Haza, a halálra ítélt magyar földre! *......... Egy vágtában értek haza Csobánczra. Hosszú csók, édes ölelés, Orsika, remegve néz fel a száznagy sűrű, nehéz karjai közül. . . Hát rátalált-e te kegyelmed? — Ke kérdd, húgom. Leesett a hályog a szememről. Nincs magyar király Bécsben. Kassára megyünk, ott keressük . . . . A leány pirulva tapad hozzá. .. — És ott majd velük esküszünk, ugye? Hamar stafétál a többi várba: Készülődjenek, megyen, indul a Dunántúl, Kassára költözik ... És rövidesen ismét együtt ül a nagyteremben, a balatoni magyarság a török rabvendégekkel. De nem rabok már, kard az oldalukon . . . Balázs poharat emel, csak ennyit mond: — Igazatok volt. Eb ura fakó, éljen Thököly! Van gaudium! Épkáznak a cinkapák, — künn csillag hull a balzsamos augusztusi éjben. Flórián barát koccintva néz a száznagyra: — Csillag esett, kuruc született! Vivát! És hull még sok csillag, ők úgy érzik, percrőlpercre nő a Thököly serege. „Ili a kuruc király, menjünk!“ Ali és Arszlán velük készülődnek. Egy hét mulva lábra kel Keszthely, jön Szigligetre, majd Szigligetiel együtt Csobáncra. No Csobánc, talpra le is, búcsúzz az öreg hegykomáktól! Indul a három vár, megy Köveskálnak, Tihanyt meg Vázsonyt hívni, hogy az egész Dunántúl, az egész Communitas quinque castellorum balatiensium együtt vonuljon kardos Kassa felé. Vitézi menet, török és magyar zászlók lengenek benne, de velük megy Ámor isten is, — Ménkű Pista ül a bakon, ő hajtja Bezerédyék hintáját. Elől lovagol száz nagyuram Pethő Balázs, mögötte a szürkéjén Flórián barát énekek Zeng a sereg dala s abalatoni vén hegyek immár nem á©fúszóval, hanem más szerelmetesebb ekhólapdával átszadoznak. Tünde képek,kuruc remények . . . Ilailja már Tihany, riad a száz visszhang zenekara, — Tihany is megtanulja a Zrínyi Ilona násznótáját: Villát Kassa, Eperjes Ilona asszony szerelmes ..., Livia Barátságos egyetértéssel oldják meg a nyugatmagyarorszégi kérdést A prágai,és bécsi sajtóban olyan hírek jelentek meg. Ingy- a magyar kormány Nyugat- Magyarországnak Ausztriához való csatolását azottani lakosságban támasztott mozgalom útjára előszakkal készül megakadályozni. Mint ükrekeg helyről értesülünk, ezek a hírek alaps ifjan, célzatos koholmányok. A magyar kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontja, mintilletékes helyről már ismételten kifejezésre átlátták, azon a felfogáson nyugszik, hogy a nyugat-magyarországi kérdést Ausztriával barátságos egyetérésben t itt megoldani. (M. T. I.) JARDON... MÁJUS ELSEJE. Valaha május elsején orgonaszüret volt, májusfa, pezsgővel, datolyával ,és rakétával. Szegények és gazdagok, fiatalemberek és leányok kimentek a ligetbe, hogy haj* itali homályban köszöntsék a párás földet, a virágokat és napot. Nem a'napot, melyet nagy* betűvel imák és hideg,, politikai fogalom lett be* tőle, unalmas allegória és frázis, mint minden eszméből, haj&fíí a napot, az eleven valóságot,mely kisbetűvel szerénykedik, a nemes demokrata, mely áldott melegével megcsókolja a zöldet, kigöngyöli a fák zöld csipkéit és nem , fizet pártadót. Az idén ünnepelnek a szocialisták. Semmi szavunk ellene. Május elsején a rémségek elmúltával tüntetnek a pihenéssel. Mi azonban úgy látjuk, elsősorban a magyar állam tüntet az előzékenységével, a gondolatszabadság tiszteletével. Hogy ezt a tüntetést lehetővé teszi. Egy szocialista így sóhajt föl: „dereng.“ Ezt nem értjük. Pardon, két évvel ezelőtt nem volt nagyon is világos? 1921 május 1. A külföldön lévő magyar bankjegyet is Budapesten váltják be Schober államtitkár és Fényes Iván nyilatkozata — Az Új Nemzedék tudósítójától. — / /Az Ausztriában forgalomban levő magyar bélyegzéső bankjegyek lecseréléséről Schóber. B Béla államtitkár a következő felvilágosítást dja: munkatársunknak: — Tényleg létesítünk Bécsben helyeket,amelyek a magyar lebélyegzést! bankjegyeket összegyűjtik. Az ott összegyűjtött bankjegyeket azonban Budapestre hozzák és a végérvényes beváltásoik itt történhetik. Ellenkező esetben, nem voja meg a lehetőségünk, hogy a beváltásár ea kerülő bankjegyek szakértelmet megkívánó ellenőrzése a mi megnyugvásunkra történhessék. Ez ügyben Fényes Iván, az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének vezetője a következő felvilágosítást adta munkatársunknak: — Nem igaz, hogy a pénz kicserélését már, a napokban meg lehet kezdeni. Most folyik a tárgyalás az államjegykibocsátó intézet felállításáról és most állapítják meg azokat az elveket, amelyeket a pénzkicserélés gyakorlati keresztülvitelénél követni, fogunk. A külföldiforgalomban lévő pénzt gyűjtőhelyek vagy kicserélőhelyek fogják bevonni és helyettük új pénzt adni. A Depositen Bank bécsi képviselőjének már ismert javaslata, — hogy kicserélőhelyek legyenek — alig teljesíthető, mert a kicserélőhelyre teljes műszaki felszerelésű vizsgálatot kellene beállítani, egyébként a hamisításokat nem lehetne felismerni. A külföldön forgalomban lévő bankjegy mennyisége különben nem olyan nagy, mint ezt a közönség körében hiszik. A tizenhét milliárd összforgalomnak kisebb része van a határon túl, s mindent elkövetünk, hogy a kicserélésnél az állam pénzügyi érdekeit feltétlenül megóvjuk. as..,r * * ?. ................------------r: •„'.&? r v,r ,mftx I MINDENÜTT tOWEVETTE AZ L__UJ NEMZEDÉK-et!|