Uj Nemzedék, 1921. július (3. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-22 / 160. szám
pipikip| ^ Előfizetési ári Egész évre 440 korona, félévre 220 Szerkesztőség és kiadókhutas: Budapest, V.te,’ korona, negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. POT ITI II AT IM A PIT AP Honvéd utca 10. szám — Telefon/127-46,127—47. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron tVlálUIVM 127—48, 127-49. József 25. — Gyorsírók: 7—20, 2 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint: 7—21. — Reklamáció : 19—25. — Hirdetés : 5—67- Budapest, 1921. ///. évfolyam, 160. (545.) szám. Péntek, julius 22. nill!lli>l!!lillll!IHilHttlllllllll!!lllliini!iillÍ!illfinHmHIHIlHHHHMilf}HntllIll!lll!!inHHíH»1imili1ÜHNiWWt!tHltimiHKIHIiiHIHIiHII(HfitHIKi<IHimiH!ll!ltlti1HmHiM{Himnmtmtnii»limilllU!m Mellékvágányokon Szegény Magyarországnak legnagyobb baja, hogy nem akadnak igazán nagy elmiberei, akik ii sablont a lényegtől, a mrslekest a fontostól élesen elválasztani tudók és erős kézzel arra a vágányra szoríttották rá a nemzeti poétika vonatát, ám enen haladnia kell, ha a nemzetet megmnesíteni akarjuk. Elsimulja az ember szíve, ha nap-napmellett olvassa a lapok politikai tudósításait. Mindenről van ott szó: pártbomlásról és pártok egyesüléséről, mentelmi ügyről és személyes kérdésekről, őrlési adóról és sajtónovelláról, nyugati és keleti demokratákról, színházbérletről és mozi-konzorciumokról, ami mind nagyon helyes és fontos dolog, de ami e pillanatban mind csak arra jó, hogy a legjobb és legsürgetőbb teendőkről elterelje a figyelmet. Magyarországnak ma csak két problémája van: mint távolabbi cél ott van az ország integritásának s régi alkotmányosságának fokozatos visszaállítása és mint közvetlen, azonnal megvalósítandó teendő: a köznyomor megszüntetése, de gyorsan és rögtön. Nem holnapután, hanem — úgy kellett volna — tegnapelőtt. A köznyomoré, mert tisztelt urak, akiknek boltjuk vagy földjük van, maguk ezt nem értik, de akinek se boltja, se földje nincs, csak a napi munkája vagy a hivatala vagy a nyugdíja után kell megélnie, az tudja, hogy Magyarországon éhínség van, halálos, fulasztó nyomor, elviselhetetlen, káromlásra fakasztó szegénység. Ezrével halnak meg a rosszul táplált csecsemők és gyermekek; a tüdővész hallatlanul pusztít fiatalaink körében és hiába írja elő az orvos (ha telik egyáltalán orvosra egy 1105 korona havi jövedelmű családapának), hogy a beteget, a tüdőcsúcshurutost, a vérszegényt csak a „jó táplálkozás“ menti meg, ez a recipe gúnyolódó ökölcsapás a tehetetlen fixfizetéses nyomorgó arcába s csak arra jó, hogy a szenvedését és elkeseredését a kétségbeesésig fokozza. Mindenét eladogatta már a keresztény középosztály s most már egyáltalán tehetetlen. „Nincs tovább, mondotta nekünk e napokban egy 4-ik rangosztályba tartozó nyomorgó, ez, ami rajtam van, ez az egész vagyonom és öttagú családomat kell havi 2—3000 koronából fenntartanom.“ S az a nyugdíjas, háromgyermekes székely tantó, akinek 500 korona a havi összjövedelme? S azok az újpesti szegények, akiknek gyermekei az éjszaka csendjében lopóznak be gyalog a Szabadság-tértáji milliomos-paloták közé, hogy hajnalban, mikor a szemeteskocsi jön, kenyérhulladékot, szalámihéjat, csontot és krumplimaradékot szedjenek ki a házak elé rakott szemetesládákból, hogy abból éljen odahaza a családjuk? Égbekiáltó gonoszság vagy az őrülettel határos vakság ilyen körülmények között egyáltalán mással foglalkozni, mint a tömegnyomor mielőbbi megszüntetésével. Nem pénzsegélyre gondolunk, ez csak növelné a köznyomort, de igenis egészséges közélelmezési és népjóléti politikára. Magyarország földjéből még kétszer-háromszor annyit ki lehetne venni, mint ma. És semmi sem volna egyszerűbb, mint telepeket létesíteni. Budapest körül (hány tanárt, katonát, rokkantat, menekültet, gyermeket lehetne elhelyezni itt is) és kertgazdasági szövetkezetek százaival teremteni meg eddig kihasználatlan területeken a könnyebb és olcsóbb megélhetés eszközeit, az u. n. ellátatlanoknak. Kellő önzetlenséggel a ruházkodás és a lakásépítés kérdését is meg lehetne oldani, de sajnos, nálunk mindezt a lelketlen, liberális, embernyúzó spekuláció foglalja le s a mi politikusaink nagy része meg csirkepörökkel, pártveszekedésekkel tölti az időt. És sehol egy nagy férhit, aki a folytonos mellékvágányra térést erős kézzel megakasztaná s véget vetne annak a pokolnak, amiből ma a legértékesebb magyar elemnek élete áll! A liberális sajtónak is óriási bűne van e téren. Folyton az ő privát gravámenseit tolja előtérbe, neki a mozisok milliós jövedelme s az októberi és márciusi zsidólázadás hőseinek fehérremosása a fontos, őt a keresztény középosztály nyomora nem érdekli. A keresztény sajtó azonban nem fogja e térre követni, nekünk igenis változatlanul ez a legfontosabb: adjatok kenyeret a kiuzsorázott keresztény magyarnak, s e követelés ismétlésében nem fog visszariadni a saját tábora politikusainak kíméletlen, folytonos ösztönzésétől és kérdőre vonásától sem. Aki ma közszerepet vállalt, ezen a téren fejtse ki zsenialitását; aki nem ezen a téren serénykedik elsősorban, az nem méltó a hazafi és a keresztény névre. Komoly ellentét támad! Lloyd George és Izland között a felsősziléziai kérdésben Franciaország magára maradt Valogatásban is*—Páris, július 21. | Az angol nagykövet szerdán adtaa murmand miniszterelnöknek Lloyd álásaát a július 16-án kelt francia,jogszékre. Az angol kormány najQsW** *türgősnek_ tartja a felsőszWiu'ia*' fiú'i dsereimtézését és azt javasolja, hogy a legfelsőbb tanács julius 25-ike és 30-ika között üljön össze. Briand nyomban elkészítette viszonválaszát az angol jegyzékre. A válaszban kijelenti, hogy minden körülmények között ragaszkodik halasztó álláspontjához és elhatározta, hogy 10.000 embert küld Felsősziléziába. Lehetséges, hogy Briand mégis kénytelen lesz állásfoglalását megváltoztatni, mert a halogatáshoz sem Olaszország, sem a többi érdekelt állam nem akar hozzájárulni. Az amerikai megbízott táviratban közölte Harding elnökkel, hogy a szövetségesek felfogása szerint a felsősziléziai kérdés elintézésének további halasztása veszedelmes helyzetet teremthet. A megbízottak sürgős döntést követelnek és javasolják, hogy a szóban levő területet haladéktalanul osszák fel a németek és a lengyelek között, a kapott területet pedig nyomban szállják meg reguláris német, illetőleg lengyel csapatok. Curson lord erős nyomást gyakorol a francia nagykövetre, hogy igyekezzék Briand miniszterelnököt makacs ellenállásától eltéríteni. . Ferdinánd aagy-Románia összeomlásától tavi a Román király bíróság elé állítja a megvesztegetett minisztereket és szenátorokat — Feloszlatják Románia csonka Parlamentjét — Mverescu kormányának Le kell mondania — Az Új Nemzedék tudósítóidtól. — Bukarest, junius 17. / Románia politikai körei az egész fővá közvéleménye annak a dramai jelenetnek hatása alatt van, amely tegnap ment végbe kamarában, amidőn az ellenzéki pártok végesen kivonultak*«" Néhány persze elegendő volt ahhoz, hogy a kin'taányi isfitán lássa a helyzetet. Averescu númázterelnök igyekezett ugyan fölényes nyugalom színlelésével lecsillapítani pártjának ijedtségét, utóbb azonban kénytelen volt beismerni, hogy az ellenzéki pártok kivonulása eldöntötte a helyzetet. A csonka parlamentet fel kell oszlatni. A miniszterelnök kénytelen volt a kamara délutáni ülésén is megjelenni és ott töltötte az időt éjfélig. Ezért csak vasárnap délelőtt jelenhetett meg Ferdinánd királynál, aki türelmetlenül várta, mert már szombaton szeretett volna tájékozódni az új helyzetről. Nagyon föltűnt, hogy Averescu miniszterelnök kihallgatásán olyan politikai és udvari személyiségek is résztvettek, akik egyébként nem szoktak jelen lenni bizalmas kihallgatásokon. Ebből előre megállapították, hogy Averescu kormányának sorsa nemcsak a parlamentben, hanem Ferdinánd királynál is eldőlt már. A király nagyon rosszkedvűen fogadta a miniszterelnököt. Minthogy nagyjában már informálták a kamara szombati eseményeiről, Averescunak nem kellett az elején kezdeni a dolgot, sőt jóformán nem is tehetett egyebet, csak a király kérdéseire válaszolt. Ferdinánd király arról is követelt felvilágosítást a miniszterelnöktől, kik azok a miniszterek, szenátorok és képviselői, akiket az osztrák-magyar államvasuttársaság milliókkal megvesztegetett s akik ezért készek voltak Romániát millliárdokkal megkárosítani. Averescu névsort vett elő a zsebéből és odaadta Ferdinánd királynak. A király futólagosan végignézte a neveket, azután kihúzta íróasztalának fiókját és három papiroslapot vett elő. Mind a három lapon miniszterek, szenátorok és képviselők neve sorakozott egymás után, de mindegyiken részben más nevek szerepeltek. A király kiteregette egymás mellett mind a négy névsort és megkérdezte a miniszterelnöktől: melyik az igazi? A miniszterelnök megvallotta, hogy nem tud pontos feleletet adni a király kérdésére. Ferdinánd király erre hír szerint a következő nyilatkozatot tette: — Nekem e pillanatban tökéletesen mindegy, kik azok az elvetemült miniszterek, szenátorok és képviselők, akik ebben a gyalázatos üzletben résztvettek. A parlamentet feloszlatom, a kormánynak pedig távoznia kell. Az én kötelességem egyelőre ennyi. A többit elvégzik a bíróságok. Ezzel véget ért a miniszterelnök kihallgatása. Ferdinánd király magához hívta délutánra a pártonkívüli politikusokat és arról tanácskozott velük, hogyan lehet megoldani ezt a válságot, amely komoly veszedelemmel fenyegeti Nagyromániát. — Tisztán látom a helyzetet, — mondta Ferdinánd. Látom, hogy az ellenzék mozgalmát az erdélyi képviselők indították meg, de nem tehetek érte szemrehányást. Ha mozgalmuknak nem lenne jogos politikai és erkölcsi alapja, nem csatlakozott volna hozzá a bukovinai és besszarábiai nemzeti párt és a romániai parasztpárt és a szocialisták. Olyan komolynak látom a helyzetet, hogy minden eszközt megengedhetőnek tartok, amellyel elháríthatjuk.