Uj Nemzedék, 1921. július (3. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-22 / 160. szám

pipik­­ip| ^ Előfizetési ári Egész évre 440 korona, félévre 220 Szerkesztőség és kiadókhutas: Budapest, V.te,’ korona, negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. POT ITI II AT IM A PIT AP Honvéd­ utca 10. szám­ — Telefon/127-46,127—47. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron tVlálUIVM 127—48, 127-49. József 25. — Gyorsírók: 7—20, 2 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint: 7—21. — Reklamáció : 19—25. — Hirdetés : 5—67- Budapest, 1921. ///. év­foly­am, 160. (545.) szám. Péntek, julius 22. nill!lli>l!!lillll!IHilHttlllllllll!!lllliini!iillÍ!illfinHmHIHIlHHHHMilf}HntllIll!lll!!inHHíH»1imili1ÜHNiWWt!tHltimiHKIHIiiHIHIiHII(HfitHIKi<IHimiH!ll!ltlti1HmHiM{Himnmtmtnii»limilllU!m Mellékvágányokon Szegény Magyarországnak legnagyobb baja, hogy­ nem akadnak igazán nagy elmibe­­rei, akik ii sablont a lényegtől, a mrslekest a fontostól­ élesen elválasztani tud­ó­k é­s erős kézzel arra a vágányra szoríttották rá a nem­zeti poétika vonatát, ám enen haladnia kell, ha a nemzetet megmn­esíteni akarjuk. Elsimul­ja az ember szíve, ha nap-nap­­mellett olvassa a lapok politikai tudósításait. Mindenről van ott szó: pártbomlásról és pár­tok egyesüléséről, mentelmi ügyről és szemé­lyes kérdésekről, őrlési adóról és sajtónovel­láról, nyugati és keleti demokratákról, szín­házbérletről és mozi-konzorciumokról, ami mind nagyon helyes és fontos dolog, de ami e pillanatban mind csak arra jó, hogy a leg­jobb és legsürgetőbb teendőkről elterelje a figyelmet. Magyarországnak ma csak két problé­mája van: mint távolabbi cél ott van az or­szág integritásának s régi alkotmányosságá­nak fokozatos visszaállítása és mint közvet­len, azonnal megvalósítandó teendő: a köz­nyomor megszüntetése, de gyorsan és rögtön. Nem holnapután, hanem — úgy kellett volna — tegnapelőtt. A köznyomoré, mert tisztelt urak, akiknek boltjuk vagy földjük van, ma­guk ezt nem értik, de akinek se boltja, se földje nincs, csak a napi munkája vagy a hi­vatala vagy a nyugdíja után kell megélnie, az tudja, hogy Magyarországon éhínség van, halálos, fulasztó­ nyomor, elviselhetetlen, ká­romlásra fakasztó szegénység. Ezrével hal­nak meg a rosszul táplált csecsemők és gyer­mekek; a tüdővész hallatlanul pusztít fiata­­laink körében és hiába írja elő az orvos (ha telik egyáltalán orvosra egy 1105 korona havi jövedelmű családapának), hogy a bete­get, a tüdőcsúcshurutost, a vérszegényt csak a „jó táplálkozás“ menti meg, ez a recipe gú­nyolódó ökölcsapás a tehetetlen fixfizetéses nyomorgó arcába s csak arra jó, hogy a szen­vedését és elkeseredését a kétségbeesésig fo­kozza. Mindenét eladogatta már a keresztény középosztály s most már egyáltalán tehetet­len. „Nincs tovább, mondotta nekünk e na­pokban egy 4-ik rangosztályba tartozó nyo­morgó, ez, ami rajtam van, ez az egész vagyo­­nom és öttagú családomat kell havi 2—3000 koronából fenntartanom.“ S az a nyugdíjas, háromgyermekes székely tantó, akinek 500 korona a havi összjövedelme? S azok az új­pesti szegények, akiknek gyermekei az éj­szaka csendjében lopóznak be gyalog a Sza­­badság-tértáji milliomos-paloták közé, hogy hajnalban, mikor a szemeteskocsi jön, ke­nyérhulladékot, szalámihéjat, csontot és krumplimaradékot szedjenek ki a házak elé rakott szemetesládákból, hogy abból éljen odahaza a családjuk? Égbekiáltó gonoszság vagy az őrülettel határos vakság ilyen körülmények között egyáltalán mással foglalkozni, mint a tömeg­nyomor mielőbbi megszüntetésével. Nem pénzsegélyre gondolunk, ez csak növelné a köznyomort, de igenis egészséges közélelme­zési és népjóléti politikára. Magyarország földjéből még kétszer-háromszor annyit ki lehetne venni, mint ma. És semmi sem volna egyszerűbb, mint telepeket létesíteni. Buda­pest körül (hány tanárt, katonát, rokkantat, menekültet, gyermeket lehetne elhelyezni itt is) és kertgazdasági szövetkezetek százaival teremteni meg eddig kihasználatlan területe­ken a könnyebb és olcsóbb megélhetés eszkö­zeit, az u. n. ellátatlanoknak. Kellő önzetlen­séggel a ruházkodás és a lakásépítés kérdését is meg lehetne oldani, de sajnos, nálunk mindezt a lelketlen, liberális, embernyúzó spekuláció foglalja le s a mi politikusaink nagy része meg csirkepörökkel, pártveszeke­désekkel tölti az időt. És sehol egy nagy fér­hit,­­ aki a folytonos mellékvágányra térést erős kézzel megakasztaná s véget vetne annak a pokolnak, amiből ma a legértékesebb magyar elemnek élete áll! A liberális sajtónak is óriási bűne van e téren. Folyton az ő privát gravámenseit tolja előtérbe, neki a mozisok milliós jövedelme s az októberi és márciusi zsidólázadás hőseinek fehérremosása a fontos, őt a keresztény kö­zéposztály nyomora nem érdekli. A keresz­tény sajtó azonban nem fogja e térre követni, nekünk igenis változatlanul ez a legfonto­sabb: adjatok kenyeret a kiuzsorázott keresz­tény magyarnak, s e követelés ismétlésében nem fog visszariadni a saját tábora politiku­sainak kíméletlen, folytonos ösztönzésétől és kérdőre vonásától sem. Aki ma közszerepet vállalt, ezen a téren fejtse ki zsenialitását; aki nem ezen a téren serénykedik elsősorban, az nem méltó a hazafi és a keresztény névre. Komoly ellentét támad! Lloyd George és Izland között a felsősziléziai kérdésben­­ Franciaország magára maradt V­alogatásban is*­—­Páris, július 21. | Az angol nagykövet szerdán adtaa m­urm­and miniszterelnöknek Lloyd álá­saát a július 16-án kelt francia,jogszékre. Az angol kormány najQsW** *türgősnek_ tartja a f­elsőszWiu'ia*' fiú'i dsereimtézését és azt javasolja, hogy a legfelsőbb tanács julius 25-ike és 30-ika között üljön össze. Briand nyomban elkészítette viszonvála­szát az angol jegyzékre. A válaszban kijelenti, hogy minden körülmények között ragaszkodik halasztó álláspontjához és elhatározta, hogy 10.000 embert küld Felsősziléziába. Lehetséges, hogy Briand mégis kénytelen lesz állásfogla­lását megváltoztatni, mert a halogatáshoz sem Olaszország, sem a többi érdekelt állam nem akar hozzájárulni. Az amerikai megbízott táviratban közölte Harding elnökkel, hogy a szövetségesek felfo­gása szerint a felsősziléziai kérdés elintézésé­nek további halasztása veszedelmes helyzetet teremthet. A megbízottak sürgős döntést kö­vetelnek és javasolják, hogy a szóban levő te­rületet haladéktalanul osszák fel a németek és a lengyelek között, a kapott területet pedig nyomban szállják meg reguláris német, illető­leg lengyel csapatok. Curson lord erős nyo­mást gyakorol a francia nagykövetre, hogy igyekezzék Briand miniszterelnököt makacs el­lenállásától eltéríteni.­­ . Ferdinánd a­agy-Románia összeomlásától tavi a Román király bíróság elé állítja a megvesztegetett minisz­­tereket és szenátorokat — Feloszlatják Románia csonka Parla­ment­jét — Mverescu kormányának Le kell mondania — Az Új Nemzedék tudósítóidtól. — Bukarest, junius 17. / Románia politikai körei az egész fővá­ közvéleménye annak a dramai jelenetnek hatása alatt van, amely­ tegnap ment végbe kamarában, amidőn­ az ellenzéki pártok vég­esen kivonultak*«" Néhány persze elegendő volt ahhoz, hogy a kin'taány­­i isfitán lássa a helyzetet. Averescu númázterelnök igyekezett ugyan fölényes nyu­galom színlelésével lecsillapítani pártjának ijedtségét, utóbb azonban kénytelen volt beis­merni, hogy az ellenzéki pártok kivonulása eldöntötte a helyzetet. A csonka parlamentet fel kell oszlatni. A miniszterelnök kénytelen volt a kamara délutáni ülésén is megjelenni és ott töltötte az időt éjfélig. Ezért csak vasárnap délelőtt jelen­hetett meg Ferdinánd királynál, aki türelmet­lenül várta, mert már szombaton szeretett volna tájékozódni az új helyzetről. Nagyon föl­tűnt, hogy Averescu miniszterelnök kihallgatá­sán olyan politikai és udvari személyiségek is résztvettek, akik egyébként nem szoktak jelen lenni bizalmas kihallgatásokon. Ebből előre megállapították, hogy Averescu kormányának sorsa nemcsak a parlamentben, hanem Ferdinánd király­nál is eldőlt már. A király nagyon rosszkedvűen fogadta a miniszterelnököt. Minthogy nagyjában már informálták a kamara szombati eseményeiről, Averescunak nem kellett az elején kezdeni a dolgot, sőt jóformán nem is tehetett egyebet, csak a király kérdéseire válaszolt. Ferdinánd király arról is követelt felvilágosítást a mi­niszterelnöktől, kik azok a miniszterek, szená­torok és képviselői­, akiket az osztrák-magyar államvasut­­társaság milliókkal megvesztegetett s akik ezért készek voltak Romániát mill­liárdokkal megkárosítani. Averescu névsort vett elő a zsebéből és odaadta Ferdinánd királynak. A király futó­lagosan végignézte a neveket, azután kihúzta íróasztalának fiókját és három papiroslapot vett elő. Mind a három lapon miniszterek, sze­nátorok és képviselők neve sorakozott egymás után, de mindegyiken részben más nevek sze­repeltek. A király kiteregette egymás mellett mind a négy névsort és megkérdezte a mi­niszterelnöktől: melyik az igazi? A miniszter­­elnök megvallotta, hogy nem tud pontos fele­letet adni a király kérdésére. Ferdinánd ki­rály erre hír szerint a következő nyilatkozatot tette: — Nekem e pillanatban tökéletesen mindegy, kik azok az elvetemült miniszte­rek, szenátorok és képviselők, akik ebben a gyalázatos üzletben résztvettek. A parlamen­tet feloszlatom, a kormánynak pedig távoz­nia kell. Az én kötelességem egyelőre ennyi. A többit elvégzik a bíróságok. Ezzel véget ért a miniszterelnök kihallga­tása. Ferdinánd király magához hívta dél­utánra a pártonkívüli politikusokat és arról tanácskozott velük, hogyan lehet megoldani ezt a válságot, amely komoly veszedelemmel fenyegeti Nagyromániát. — Tisztán látom a helyzetet, — mondta Ferdinánd. Látom, hogy az ellenzék mozgal­mát az erdélyi képviselők indították meg, de nem tehetek érte szemrehányást. Ha moz­galmuknak nem lenne jogos politikai és er­kölcsi alapja, nem csatlakozott volna hozzá a bukovinai és besszarábiai nemzeti párt és a romániai parasztpárt és a szocialisták. Olyan komolynak látom a helyzetet, hogy minden eszközt megengedhetőnek tartok, amellyel elháríthatjuk.

Next