Uj Nemzedék, 1921. október (3. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-07 / 223. szám

1921 október 7. Hajnali séta a dunaparti vásártéren *—■ Az Új Nemzedék tudósítójától — Az éjjeli köd lassan emelkedni kezd. A komor, néptelen partok közt feketén ömlik a Duna s az elszórt lámpások tarka fényudvarai, mint lampionok lebegnek a levegőben. ] Hajnali négy óra van. A Ferenc- József-híd pesti hídfője körid, a Vámház-téren s az alsó Dunapart- ról félkaréjban egészen az Erkelutcáig a sátrak és bódék százaiban mozgolódni kezdenek. A Nádori kávéház redőnyei recsegve, csikó-rogva szaladnak fel, s a helyiségben kidülledt, álmosszemü pincérek törölgetik piszkos rongyokkal az asztalokat. A kávéház néhány perc alatt megtelik fejkendős, szürke általvetőbe beburkolt, zsirosarcú kofákkal, csizmás, keszegalaku, rossznézésű, s hangosan kiabáló, kupec- forma alakokkal. Egy másnapos társaság is bebotlik és bár unifor- ■ májuk van, a kiszolgáló, sápadt arcú pincér dühösen szól oda kollegájának: — Eregy te kiszolgálni, — s azután mély meggyőződéssel hozzáteszi: Züllött csáringerek . . . A másik pincér szakadatlanul hordja a forró teát és a koantrót. A kofák csak koantrót isznak. Kint ezalatt néhány szekér fordul be a Múzeum-körútról. A kerekek pattognak, csikorognak a hideg, kemény gránitkockákon, s a kocsisok éles hahókkal kerülgetik egymást a sötétben. Imitt-amott kigyullad a bódékban egy-egy gyertya, s a ponyvák alól fáradt, összegyűrt alakok bújnak elő. Az alsó parton éles szirénbugással áll be egy hajó, melyről a piros-kékcsíkos sapkájú hordárok boszorkányos gyorsasággal hordják ki az árut. Mindenfelé kétkerekű targoncával szaladgálnak, s a targoncák úgy recsegnek a hepphupás kövezeten, mintha törött csontokkal volnának megrakodva. Fél öt felé már a targoncaforgalom megnövekedett. A vámház mögé épített csarnokban, a betolt vagonokból hatósági biztosok ellenőrzése mellett rakják ki a rengeteg verpeléti almát, szőlőt, szilvát. A gyümölcsöskosarak olyanok, mint a gyümölccsel töltött kuglerbombonak nagyítva. Egy másik vagonból baromfik éktelen fülsiketítő lármája csap ki. A hordárok úgy bánnak a léniákkal, mintha burgonya volna bennök. Nagy ívben dobálják le a vagonokról, s azután az egész aprójószágot a feje tetejére állítják. A levegő tele van pihével, tollal , valami átható penészes savanyú szag ül az orrhártyákra. Öt órakor élesen megszólal a kolomp, s a bódék közt nagy zsivajírással megindul a vásár. A csarnokban dübörgő nehéz vaskocsikat tolnak, s az éjszakára beszorult nehéz hal- és élesztőbáz a reggeli levegővel kiáramlik a nyitott ajtókora. A helypénzszedő altisztek jobbrajíbalra sürgölődnek. Kis fekete táskájuk zászlóként lebeg utánuk. A Vásosház-térre zöldséggel magasan felrakott társzekerek egymás hegyenhátán vonulnak fel. Az élet az alsó rakparton a legforgalmasabb. A pesti kofák nagy csoportokban összeverődve vizsgálják a kirakott árut, feltépik a kosarak papírburkolatát, csipegetnek a szőlőkből, s könyökig beleturkálnak az almáskosárba, persze többször parázs veszekedés támad, de ezt errefelé észre sem veszik. Most már életveszélyes lent járni. A targoncák százai nagy sebességgel száguldanak, telibe rakva kosarakkal, s a hordárok bámulatos forgalmi érzékkel kerülgetik egymást, pedig oly szorosan járnak, hogy kettőjük közé még egy késpengét is alig lehetne bedugni. Az árusok ráköpködnek a kis fekete táblákra, letörlik, s azután ráírják az árakat. Egy óra alatt a burgonya hasonló művelet révén csodálatos pályafutást végzett. Kezdte fél ötkor öt koronával, ötkor valakinek eszébe jutott, s hat koronát írt fel. A szomszédjai természetesen a magasabb árat mind követték. Azután egy félórán belül felemelkedett 6.20,6.40 és 6.80 koronára nagyban. if Nemzedék A pletykák világvárosa Ó te drága Budapest, van-e párod a világon, ahol oly dúsan tenyészik a hazugságok és rágalmak törvénytelen gyermeke, a pletyka? Van-e még város a világon, ahol a kávéházban pihentetett agyak oly sok fantasztikus ostobaságot tudnak hazug látszatrongyokba gyöngyölve kézről-kézre, szájról-szájra adni, egy pillanatig se gondolva arra, hogy amin majszolnak, az másnak az élete-munkája, amit rágnak, az egy darab másnak a becsületéből. Tele van a város megint pletykákkal, hírekkel készülő „akciékról“, melyek lassan, vasrzálnak, mert ezúttal szörnyű nehéz azokat a hazugságokat kieszelni, amelyekből meg lehet majd szőni a rágalomnak azt az égető, perzselő Nessusinget, melyet keresztény szeretettel reá akarnak bontani ezúttal a Központi Sajtóvállalatra. A Központi Sajtóvállalat meghívott lapjához egy szerkesztőt, akiről az azóta elmúlt öt nap alatt még a hazugok leghazagabbjai se tudtak kieszelni semmi rágalmat. A Központi Sajtóvállalatnak a meghívott szerkesztő tehetségében, szaktudásában és keresztény műlemében van a legtöbb bizalma, tőle várja lapjának felvirágoztatását. A laptulajdonosnak azt a jogát, hogy a szerkesztőt ő jelölje ki, 1919 januárjában vitássá tehette a Déli Hírlap szerkesztősége, melynek e célra átadta a kormány a Fabik-csoport hírhedt terroristáit. De van-e ma józaneszű ember, aki hinné, hogy az 1919 januári forradalmi játékot ma is meg lehet ismételni; van józaneszű ember, aki elhinné, hogy bármiféle illetéktelen és erőszakos beavatkozással meg lehet szüntetni a sajtó terén a tulajdonjogot három oly urnák kedvéért, aki egy negyedik úrral nem kívánt együttműködni? Mert csak erről van szó, semmi egyébről. Bárgyú meséket, hogy „a zsidók megvették“ előbb Bangha pátert, aztán a Központi Sajtóvállalat és végül a Pallas-nyomdát, — komoly ember csak azzal a lenézéssel hallgathat, mely minden ostoba pletykának kijár. Nevetségesnek tartjuk kinyilatkoztatni, hogy se zsidók, se keresztények, se mohamedánok nem vették meg se Bangha pátert, se a Központi Sajtóvállalatot, se a Pallast; a zsidók üzleti dologban nagyon okosak és jól tudják, mi eladó és mi nem eladó és nem csinálnak oly rossz üzletet, hogy keresztény eszméket és keresztény elveket propagáló lapokat adjanak ki egy oly országban, melynek népe a vakmerő lelkiismeretlenséggel terjesztett rágalmak iránt sokkal fogékonyabb, mint a valóban keresztény eszmék iránt. Ily „rossz üzletre" csak keresztény képes. Páter Bangha, a Központi Sajtóvállalat és mindegyik lapja és a Pallas az, aki volt, azé, akié volt és az marad, aki volt. Ezen nem változtatnak se a forradalmak alatt jól megtanult „akciók“, se a kilátástalan fenyegetések, se a hazug elmék pamfletgyártó erőlködései, se a protestánsok megtévesztésére spekuláló üzleti verseny. Mi nem sértjük meg közönségünket azzal, hogy előtte képtelen hazugságok és Szájról-szájra terjesztett rágalmazó hírek ellen védekezzünk, elvégre az újságolvasónak magának is van már annyi önállósága, hogy a Központi Sajtóvállalat lapjait abból ítéli meg, ami bennük van és nem, abból, amit körülöttük hazudnak. OCCOOCOOQOOOOOOOOOOOCOOOOOOOCOOOOOQGOOOOOOOOOQCOCOOOC; Nem vet ki a főváros több új adót Sipőcz polgármester nyilatkozata — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A sajtó egy része hetek óta nyugtalanítja a főváros közönségét. Kíméletlen adósrósról, illetékemelésről, városi politikánk erkölcsi és gazdasági csődjéről, a közgyűlés munkaképtelenségéről, polgármesterválságról, a tanács egyenetlenségéről, pártszakadásról közöl tudósításokat, melyeknek egyetlen célja az, hogy a város levitézlett vezetőségének útját egyengessék. Munkatársunk felkereste Sivecz Jenő polgármestert, aki a következő megnyugtató felvilágosítást adta: — A főváros csakugyan súlyos pénzügyi viszonyokkal küzd. Az általános drágulási folyamat szükségessé tette, hogy a főváros adóit és üzemi díjait megfelelően emelje. Még így is rendkívüli nehézségekbe ütközik a főváros háztartási egyensúlyának biztosítása, de eddig nem volt még fennakadás. Bízom abban, hogy a kormány a jövőben is segítségünkre lesz, meglepetésektől a jövőben sem tartok. Elhatároztuk, hogy újabb adókat és illetékemelést nem veszünk tervbe. «— A Keresztény Községi Párt legutóbbi állásfoglalása vezére mellett a párt teljes egységét mutatja, ami magában véve is biztosítja a közgyűlés munkaképességét. Azon a véleményen vagyok, hogy tárgyilagos kritikára szükség van, ezért az ellenzék működését, amíg az tárgyilagos marad, szükségesnek tartom. Hiszem, hogy az ellenzék ezt a szerepet a jövőben is be fogja tölteni. — Rövid, tíznapos szabadságon voltam, melyre azért volt szükségem, mert a múlt évben egynapos pihenőm sem volt. Rövid távollétem alatt különböző lemondási és távozási hírek merültek fel személyemmel kapcsolatban. Kérem, cáfolja meg ezeket a híreket leghatározottabban. A főváros ügyeit a tanácsosal teljes egyetértésben kívánom a jövőben is intézni. — A tanítók ügye körül keletkezett kavarodásra csak egy megjegyzésem van. Áthelyezésük vagy elbocsátásuk ügye a kultuszminiszter előtt van felebbezés alatt Egyelőre tehát nem időszerű, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzam. Péntek 3 Magyarországot is meghívták a turini szociológiai kongresszusra Heller professzor képviseli hazánkat — Az Új Nemzedék tudósítójától —* A nyugati államokkal való összeköttettés terén ismét jelentős lépéssel jutottunk előbbre, amennyiben Olaszországi meghívta hazánkat a Turinban tartandó nemzetközi szociológiai kongresszusra* A magyar kormány hivatalos képviselő jéül Heller Farkast, a műegyetemi közgazdasági fakultás dékánját jelölte meg, aki ma, csütörtökön utazik Bécsen át, Olaszországba. Megkérdeztük kiküldetése körülményeiről Heller professzort, aki a következőkép nyilatkozott útjáról: — A kongresszust formailag a turini egyetem szervezi, természetesen az olasz kormány támogatásával. A tárgyalás célja tisztán tudományos politikáról egyáltalán nem lesz szó. Tárgyai nagyjából hasonlók az előző évben Washingtonban tartott munkaügyi konferencia főbb pontjaihoz: a békeszerződéssel kap*,csolatos munkaügyi kérdések kerülnek megvitatásra, a munkanélküliség s első*sorban a legégetőbb munkásvédelmi problémák. A körülbelül egy hétig tartó kongresszus a jövő hétfőn nyílik meg a világ legkülönbözőbb nemzeteinek részvételével. Magyarországot egyébként egyedül képviselem. A tárgyalásra került a tudományos előadások és viták, minden valószínűség szerint jelentőst lépésekkel viszik előre a munkásvéde lem ügyét csak az van hátra, hogy az* egyes nemzetek a gyakorlatban meg itt valósítsák a kongresszus elméleti ered ményeit. Maga az a tény, hogy hazánkat meghívták erre a kongresszusra, arról a megértésről tanúskodik, amellyel azt külföld elismeri hazai szociológusaink, tevékenységét. A müncheni szocialisták elutasították a néppárttal való koalíciót — rAz XJj Nemzedék tudósítójának jelesnjtése Berlinen át — München, október 6. " A müncheni szociáldemokrata!* párt tegnap zárt ülésen foglalkozott a görlitzi pártkongresszus határo* zataival Viharos tanácskozás után;! a tgyülés elutasította a határozatom végrehajtását. Daz. A német birodalmi gyűlés legnagyobb! pártjának, a német többségi szocialisták* nak görlitzi pártkongresszusa tudvale*vően azt határozta el, hogy bizonyos fel* tételek mellett hajlandó koalícióra lépni a német néppárttal. A legfontosabb fel* tétel az, hogy a köztudomás szerint monarchista német néppárt helyezkedjék, a weimari köztársasági alkotmány alap*jára. A néppárt újabban többször kijelentette, hogy a birodalom mai válságos állapotában feltétlenül az érvényes alkotmány alapján ál és így a koalíciónak legfontosabb akadálya megdőlt. A népi, pártnak a kormányzásban való aktív, részvételével most azért vált politikai szükséggé, mert egyfelől így tartós többségi kormányt lehet biztosítani, másfelől pedig a német nagyipart képviselő nép* pártnak a kormányzásból való további* kizárása lehetetlen akkor, amikor a né* met jóvátétel fizetésére elsősorban a né*met ipar áldozatkészségét akarják igénybibe venni. Ezért a görlitzi kongresszus is hangsúlyozta, hogy a szociáldemokrata pártnak a német nép érdekében kell együttműködnie a néppárttal és a választók megnyugtatására Scheidemann ki is fejtette, hogy a koalíció nem érzelmi közösség, hanem a szükségen alapulói munkaközösség lesz. Most a német birodalom vidéki szocialista pártjai egymás*1 után foglalnak állást a határozat mellett, vagy ellene és ezeknek a határozatoknak a többsége fogja eldönteni, vájjon létre*; jön-e a súlyos politikai és gazdasági vál* Sággal küzdő birodalom feltétlen politikai szüksége: a nagy többségi közép koalíció?.