Uj Nemzedék, 1921. október (3. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-07 / 223. szám

1921 október 7. Hajnali séta a dunaparti vásártéren *—■ Az Új Nemzedék tudósítójától — Az éjjeli köd lassan emelkedni kezd. A komor, néptelen partok­­ közt feketén ömlik a Duna s az el­szórt lámpások tarka fényudvarai,­­ mint lampionok lebegnek a levegő­ben. ] Hajnali négy óra van. A Ferenc- József-híd pesti hídfője körid, a­­ Vámház-téren s az alsó Dunapart-­­ ról félkaréjban egészen az Erkel­­utcáig a sátrak és bódék százaiban­­ mozgolódni kezdenek. A Nádor­­i kávéház redőnyei recsegve, csikó-­­­rogva szaladnak fel, s a helyiség­ben kidülledt, álm­osszemü pincérek törölgetik piszkos rongyokkal az asztalokat. A kávéház néhány perc alatt megtelik fejkendős, szürke által­­vetőbe beburkolt, zsirosarcú kofák­kal, csizmás, keszegalaku, rosszné­­zésű, s hangosan kiabáló, kupec-­­ forma alakokkal. Egy másnapos társaság is bebotlik és bár unifor- ■ májuk van, a kiszolgáló, sápadt arcú pincér dühösen szól oda kolle­gájának: — Eregy te kiszolgálni, — s az­után mély meggyőződéssel hozzá­teszi: Züllött csáringerek . . . A másik pincér szakadatlanul hordja a forró teát és a koantrót. A kofák csak koantrót isznak. Kint ezalatt néhány szekér fordul be a Múzeum-körútról. A kerekek pattognak, csikorognak a hideg, kemény gránitkockákon, s a kocsi­sok éles hahókkal kerülgetik egy­mást a sötétben. Imitt-amott ki­gyullad a bódékban egy-egy gyer­tya, s a ponyvák alól fáradt, össze­gyűrt alakok bújnak elő. Az alsó parton éles szirénbugással áll be egy hajó, melyről a piros-kékcsíkos sapkájú hordárok boszorkányos gyorsasággal hordják ki az árut. Mindenfelé kétkerekű targoncával szaladgálnak, s a targoncák úgy recsegnek a hepphupás kövezeten, mintha törött csontokkal volnának megrakodva. Fél öt felé már a targoncaforga­lom megnövekedett. A vámház mögé épített csarnokban, a betolt vagonokból hatósági biztosok ellen­őrzése mellett rakják ki a rengeteg verpeléti almát, szőlőt, szilvát. A gyümölcsöskosarak olyanok, mint a gyümölccsel töltött kuglerbombo­­nak nagyítva. Egy másik vagonból baromfik éktelen fülsiketítő lár­mája csap ki. A hordárok úgy bán­nak a léniákkal, mintha burgonya volna bennök. Nagy ívben dobálják le a vagonokról, s azután az egész aprójószágot a feje tetejére állítják. A levegő tele van pihével, tollal , valami átható penészes savanyú szag ül az orrhártyákra. Öt órakor élesen megszólal a ko­­lomp, s a bódék közt nagy zsivaj­­írással megindul a vásár. A csar­nokban dübörgő nehéz vaskocsikat tolnak, s az éjszakára beszorult ne­héz hal- és élesztőbáz a reggeli leve­­­­gővel kiáramlik a nyitott ajtókora. A helypénzszedő altisztek jobbrají­­balra sürgölődnek. Kis fekete táská­juk zászlóként lebeg utánuk. A Vásos­­ház-térre zöldséggel magasan felra­­­­kott tár­szekerek egymás hegyen­­hátán vonulnak fel. Az élet az alsó rakparton a legforgalmasabb. A pesti kofák nagy csoportokban ös­szeverődve vizsgálják a kirakott árut, feltépik a kosarak papírburko­­latát, csipegetnek a szőlőkből, s kö­nyökig beleturkálnak az almásko­sárba, persze többször parázs vesze­kedés támad, de ezt errefelé észre sem veszik. Most már életveszélyes lent járni. A targoncák százai nagy sebességgel száguldanak, telibe rak­va kosarakkal, s a hordárok bámu­latos forgalmi érzékkel kerülgetik egymást, pedig oly szorosan járnak, hogy kettőjük közé még egy késpen­gét is alig lehetne bedugni. Az áru­sok ráköpködnek a kis fekete táb­lákra, letörlik, s azután ráírják az árakat. Egy óra alatt a burgonya hasonló művelet révén csodálatos pályafutást végzett. Kezdte fél öt­kor öt koronával, ötkor valakinek eszébe jutott, s hat koronát írt fel. A szomszédjai természetesen a ma­gasabb árat mind követték. Azután egy félórán belül felemelkedett 6.20,­­6.40 és 6.80 koronára nagyban. if Nemzedék A pletykák világvárosa Ó te drága Budapest, van-e pá­rod a világon, ahol oly dúsan te­nyészik a hazugságok és rágalmak törvénytelen gyermeke, a pletyka? Van-e még város a világon, ahol a kávéházban pihentetett agyak oly sok fantasztikus ostobaságot tud­nak hazug látszat­rongyokba gyön­gyölve kézről-kézre, száj­ról-szájra adni, egy pillanatig se gondolva arra, hogy amin majszolnak, az másnak az élete-munkája, amit rágnak, az egy darab másnak a becsületéből. Tele van a város megint plety­kákkal, hírekkel készülő „akciék­­ról“, melyek lassan, vasrzálnak, mert ezúttal szörnyű nehéz azokat a ha­zugságokat kieszelni, amelyekből meg lehet majd szőni a rágalom­nak azt az égető, perzselő Nessus­­inget, melyet keresztény szeretettel reá akarnak bontani ezúttal a Központi Sajtóvállalatra. A Központi Sajtóvállalat meghí­vott lapjához egy szerkesztőt, aki­ről az azóta elmúlt öt nap alatt még a hazugok leghazagabbjai se tudtak kieszelni semmi rágalmat. A Központi Sajtóvállalatnak a meghívott szerkesztő tehetségében, szaktudásában és keresztény műle­mében van a legtöbb bizalma, tőle várja lapjának felvirágoztatását. A laptulajdonosnak azt a jogát, hogy a szerkesztőt ő jelölje ki, 1919 januárjában vitássá tehette a Déli Hírlap szerkesztősége, mely­nek e célra átadta a kormány a Fabik-csoport hírhedt terroristáit. De van-e ma józaneszű ember, aki hinné, hogy az 1919 januári forra­dalmi játékot ma is meg lehet is­mételni; van józaneszű ember, aki elhinné, hogy bármiféle illetékte­len és erőszakos beavatkozással meg lehet szüntetni a sajtó terén a tulajdonjogot három oly urnák kedvéért, aki egy negyedik úrral nem kívánt együttműködni? Mert csak erről van szó, semmi egyébről. Bárgyú meséket, hogy „a zsidók megvették“ előbb Bangha pátert, aztán a Központi Sajtó­vállalat és végül a Pallas-nyomdát, — komoly ember csak azzal a lené­zéssel hallgathat, mely minden os­toba pletykának kijár. Nevetségesnek tartjuk kinyilat­koztatni, hogy se zsidók, se keresz­tények, se mohamedánok nem vet­ték meg se Bangha pátert, se a Központi Sajtóvállalatot, se a Pal­­last; a zsidók üzleti dologban na­gyon okosak és jól tudják, mi eladó és mi nem eladó és nem csinálnak oly rossz üzletet, hogy keresztény eszméket és keresztény elveket pro­pagáló lapokat adjanak ki egy oly országban, melynek népe a vak­merő lelkiismeretlenséggel terjesz­tett rágalmak iránt sokkal fogéko­nyabb, mint a valóban keresztény eszmék iránt. Ily „rossz üzletre" csak keresztény képes. Páter Bangha, a Központi Sajtó­vállalat és mindegyik lapja és a Pallas az, aki volt, azé, akié volt és az marad, aki volt. Ezen nem változtatnak se a forradalmak alatt jól megtanult „akciók“, se a kilá­tástalan fenyegetések, se a hazug elmék pamfletgyártó erőlködései, se a protestánsok megtévesztésére spekuláló üzleti verseny. Mi nem sértjük meg közönségün­ket azzal, hogy előtte képtelen ha­zugságok és Szájról-szájra terjesz­tett rágalmazó hírek ellen védekez­zünk, elvégre az újságolvasónak magának is van már annyi önálló­sága, hogy a Központi Sajtóválla­lat lapjait abból ítéli meg, ami bennük van és nem, abból, amit kö­rülöttük hazudnak. OCCOOCOOQOOOOOOOOOOOCOOOOOOOCOOOOOQGOOOOOOOOOQCOCOOOC; Nem vet ki a főváros több új adót Sipőcz polgármester nyilatkozata — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A sajtó egy része hetek óta nyug­talanítja a főváros közönségét. Kí­méletlen adósrósról, illeték­em­elés­­ről, városi politikánk erkölcsi és gazdasági csődjéről, a közgyűlés munkaképtelenségéről, polgármester­válságról, a tanács egyenetlenségé­ről, pártszakadásról közöl tudósítá­sokat, melyeknek egyetlen célja az, hogy a város levitézlett vezetőségé­nek útját egyengessék. Munkatár­sunk felkereste Sivecz Jenő polgár­­mestert, aki a következő megnyug­tató felvilágosítást adta: —­ A főváros csakugyan súlyos pénzügyi viszonyokkal küzd. Az ál­talános drágulási folyamat szüksé­gessé tette, hogy a főváros adóit és üzemi díjait megfelelően emelje. Még így is rendkívüli nehézségekbe ütközik a főváros háztartási egyen­súlyának biztosítása, de eddig nem volt még fennakadás. Bízom abban, hogy a kormány a jövőben is segít­ségünkre lesz, meglepetésektől a jö­vőben sem tartok. Elhatároztuk, hogy újabb adókat és illetékemelést nem veszünk tervbe. «— A Keresztény Községi Párt leg­utóbbi állásfoglalása vezére mel­lett a párt teljes egységét mutatja, ami magában véve is biztosítja a közgyűlés munkaképességét. Azon a véleményen vagyok, hogy tárgyi­lagos kritikára szükség van, ezért az ellenzék működését, amíg az tár­gyilagos marad, szükségesnek tar­tom. Hiszem, hogy az ellenzék ezt a szerepet a jövőben is be fogja töl­teni. — Rövid, tíznapos szabadságon voltam, melyre azért volt szüksé­gem, mert a múlt évben egynapos pihenőm sem volt. Rövid távollétem alatt különböző lemondási és távo­zási hírek merültek fel személyem­mel kapcsolatban. Kérem, cáfolja meg ezeket a híreket leghatározot­tabban. A főváros ügyeit a tanács­osal teljes egyetértésben kívánom a jövőben is intézni. — A tanítók ügye körül keletke­zett kavarodásra csak egy megjegy­zésem van. Áthelyezésük vagy elbo­csátásuk ügye a kultuszminiszter előtt van felebbezés alatt­ Egyelőre tehát nem időszerű, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzam. Péntek 3 Magyarországot is meg­hívták a turini szociológiai kongresszusra Heller professzor képviseli hazánkat — Az Új Nemzedék tudósítójától —* A nyugati államokkal való összeköttet­­tés terén ismét jelentős lépéssel jutot­­tunk előbbre, amennyiben Olaszországi meghívta hazánkat a Turinban tartandó­ nemzetközi szociológiai kongresszusra* A­ magyar kormány hivatalos képviselő­­ jéül Heller Farkast, a műegyetemi köz­­gazdasági fakultás dékánját jelölte meg, aki ma, csütörtökön utazik Bécsen át, Olaszországba. Megkérdeztük kikülde­­tése körülményeiről Heller professzort, aki a következőkép nyilatkozott útjáról: — A kongresszust formailag a turini egyetem szervezi, természetesen az olasz kormány támogatásával. A tárgyalás célja tisztán tudományos­ politikáról egyáltalán nem lesz szó. Tárgyai nagy­­jából hasonlók az előző évben Washing­­tonban tartott munkaügyi konferencia főbb pontjaihoz: a békeszerződéssel kap*,­csolatos munkaügyi kérdések kerülnek­ megvitatásra, a munkanélküliség s első*­sorban a legégetőbb munkásvédelmi problémák. A körülbelül egy hétig tartó­ kongresszus a jövő hétfőn nyílik meg a világ legkülönbözőbb nemzeteinek­ részvételével. Magyarországot egyébként­ egyedül képviselem. A tárgyalásra ke­­rült a tudományos előadások és viták,­ minden valószínűség szerint jelentőst lépésekkel viszik előre a munkásvéde­ lem ügyét csak az van hátra, hogy az* egyes nemzetek a gyakorlatban meg itt valósítsák a kongresszus elméleti ered­ ményeit. Maga az a tény, hogy hazánkat­ meghívták erre a kongresszusra, arról­ a megértésről tanúskodik, amellyel azt külföld elismeri hazai szociológusaink­, tevékenységét. A müncheni szocialisták elutasították a néppárttal való koalíciót — rAz XJj Nemzedék tudósítójának jelesnj­tése Berlinen át — München, október 6. " A müncheni szociáldemokrata!* párt tegnap zárt ülésen foglalkozott­ a görlitzi pártkongresszus határo*­ zataival Viharos tanácskozás után;! a tgyülés elutasította a határozatom végrehajtását. Daz. A német birodalmi gyűlés legnagyobb! pártjának, a német többségi szocialisták* nak görlitzi pártkongresszusa tudvale*­vően azt határozta el, hogy bizonyos fel* tételek mellett hajlandó koalícióra lépni a német néppárttal. A legfontosabb fel* tétel­ az, hogy a köztudomás szerint monarchista német néppárt helyezkedjék, a weimari köztársasági alkotmány alap*­jára. A néppárt újabban többször kije­­lentette, hogy a birodalom mai válságos állapotában feltétlenül az érvényes alkot­­mány alapján ál és így a koalíciónak legfontosabb akadálya megdőlt. A népi, pártnak a kormányzásban való aktív, részvételével most azért vált politikai­ szükséggé, mert egyfelől így tartós több­­ségi kormányt lehet biztosítani, másfelől pedig a német nagyipart képviselő nép* pártnak a kormányzásból való további* kizárása lehetetlen akkor, amikor a né* met jóvátétel fizetésére elsősorban a né*­­met ipar áldozatkészségét akarják igénybi­be venni. Ezért a görlitzi kongresszus is­ hangsúlyozta, hogy a szociáldemokrata­ pártnak a német nép érdekében kell együttműködnie a néppárttal és a vá­­lasztók megnyugtatására Scheidemann ki is fejtette, hogy a koalíció nem érzelmi közösség, hanem a szükségen alapulói munkaközösség lesz. Most a német biro­­­dalom vidéki szocialista­ pártjai egymás*1 után foglalnak állást a határozat mellett, vagy ellene és ezeknek a határozatoknak a többsége fogja eldönteni, vájjon létre*; jön-e a súlyos politikai és gazdasági vál* Sággal küzdő birodalom feltétlen politi­kai szüksége: a nagy többségi közép­ koalíció?.

Next