Uj Nemzedék, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
r • v , tete *K 4 ' *. , i ' ■ N* - * \V'S\sambat , UJ MMSMN , 1922 Január 14. írói, hogy Andrássyék hogy akadályozták meg, de tudok arról, hogy éppen Andrássy Gyula gróf volt az, aki a saját hatáskörén belül, saját intenciója szerint a maga birtokán megvalósította a földbirtokreformot. Diniek Vidor: Est mond Dánér-Hak. Rassay Károly: Nem Dánernan, hanem Ernszt képviselő úrnak. Ha Ivan a földbirtokreformnak pénzügyi akadálya, hárítsa el azt a nemzetgyűlés. — Ha a földbirtokreform az ország újjáépítésének az alapja, a földbirtokos osztálytól is megkövetelhetjük, hogy viselje a terheket. — Ifogy az előbb felolvasott programaiból sokat végrehajtottak volna, ez tehát nem áll. Kérdem, melyek azok a szociális törvények, amelyek megvalósultak. Felkiáltások a Ház minden oldalán: Ilyen pénzügyi viszonyok mellett bajos. Rassay Károly: A mezőgazdasági Cselédtörvény elavult és mégsem változtattak rajta, pedig ehhez nem is kell pénz. Drózdy Győző: Pénz kell ahhoz! Ernszt Sándor: Az nagyon jó tör-, vény! Kerekes Mihály: Igen, lehet bogozni a cselédeket! Rassay Károly: A munkásbiztosításról is hoztak egy egészen koros törvényt. Tisztelt nemzetgyűlés, ez- Bel szemben hoztak egész csomó antiszociális adótörvényt, olyanokat, amilyenekre még nem volt példa a nemzet életében. —Egész adórendszerünk fogyasztási adórendszerré lesz. A költségvetés csupa káosz — Ki az, aki nekem itt a Házban meg tudja mondani, hogy milyen pénzügyi program alapján érhető el a pénzügyi kibontakozás? Egy káosz ma az egész költségvetés. Van egy vagyonváltság törvényprogrammmnk, amelynek egyik részét végrehajtották, a másik része még a levegőben lóg. Sajnos, hogy a pénzügyminiszter úr nincs jelen, legalább adhatna valami útmutatást Ma már az a helyzet, hogy senki se mer a bankokban pénzt elhelyezni s ez okozza a pénzszűkét, mely oly nyomasztóan hat az ország gazdasági helyzetére. Berky Gyula: Miért nem vállalod t a pénzügyminiszterséget? (Nagy mid Drózdy Győző: Bizzák rá, majd két miniszter, aki titokban maradt Rassay Károly. Két év óta ez a nemzetgyűlés egyetlen költségvetést sem tudott produkálni. Ez az egyetlen poszthumusz büdzsé ilyennek nem tekinthető. A költségvetés nem azért maradt el, mintha a nemzetgyűlésnek nem lett volna ideje a megtárgyalására, hanem mert attól féltek, hogy a költségvetési viták fényénél napvilágra kerülnek a felhatalmazás nélkül elköltött milliók... Drózdy Győző: Milliárdok! Berky Gyula: Friedrich alatt is eleget költöttek (Nagy zaj és ellentmondás az ellenzéken.) Rassay Károly: . . . amelyeket majd nem a törvényhozás, hanem talán majd a bíróság fog számonkérni. Csak egy példára mutatok rá A kormány megalakulásakor még két minisztere lett az országnak, anélkül hogy ezeket hivatalosan, mint ilyeneket tüntették volna fel. Ezek Valkó államtitkár és Kány a követ, akiket a második fizetési osztályba neveztek ki. Besorozták őket a külügyminisztériumba, ahol nagylelkű mániánk maradványaképp több második fizetési osztályba sorolt tisztviselő ül. Ilyenekért nem lehet büdzsét készíteni. Hornyánszky Zoltán: Ezt a mániát bánja majd megbánja! (Derültség.) Bánát, a főbizalmas Dánér Béla: A hosszú beszédek miatt nem lehet dolgozni! Rassay Károly (gúnyosan Dánér felé): Mindenki olyan beszédet mond, amilyent tud! — Hol maradt a közigazgatás reformja, amelyre mindenki számított? — folytatja Rassay. Dánér Béla: Szavazzák meg az indemnitást és beterjesztjük. Szilágyi Lajos: A kormány megbízásából mondja ezt! Hornyánszky Zoltán: Főbizalmis! Rassay Károly: A törvényhatósági választásokat régen meg kellett volna tartani. Ezt a nemzetgyűlés elhatározta, a kormány azonban két éven át nem hajtotta végre a nemzetgyűlés határozatát. Sőt még adminisztratív feladataikat sem oldották meg a kormányok, olyan követőkre találni, akik mindvégig küzdeni tudtak volna érte. Nagyatádi leleplezése Nagyatádi Szabó István: Én . . . Rassay Károly: Én akkor is küzdöttem, amikor a képviselő úr nem küzdött érte. Nagyatádi Szabó István: Mikori Rassay Károly: Amikor az én erre vonatkozó javaslatomat leszavaztatta! A királykérdést csak becsülettel lehet megoldani Rassay Károly: Tisztelt Nemzetgyűlés, eljutottunk tehát a királykérdéshez. A mai viszonyok között a detronizáció korcs törvény és korcs a másik is, amire rá fogok mutatni. A Habsburg-restauráció kérdése az ország legsúlyosabb problémája és a magam külön álláspontja szerint jogosnak tartom a legitimisták véleményét és aztis, amely a szabadkirályválasztás alapján kívánja rendezni a királykérdést. Csontos Imre: Persze legjobb a középen! (Derültség.) Rassay Károly: Miért legjobb a középen? Határozati javaslatot fogok benyújtani, amely nem ezt a középen való megoldást, hanem szélsőséges megoldást jelent. Nagyon fogok örülni, ha oda követ a képviselő úr. — Az integritást csak a Habsburg-restauráció kikapcsolásával érhetjük el. — Aki követeli, hogy a maga álláspontját tiszteletben tartsák, annak kötelessége objektívnek lenni. El kell fogadni azt a jóhiszemű álláspontot is, amelyet a másik oldalon hangoztatnak, hogy a Habsburg-restaurációs oldja meg a magyar integritás kérdését. Természetesen mind a két oldalon becsülettel kell képviselni azt a programot, mert csak így van értelme. Ma még nem lehet megálla-rapítani, hogy melyik program az, amely inkább érdeke az országnak, de az, hogy valaki egyszer ezt a programot, egyszer azt a programot vallja, erkölcstelenség, ez az ötvenszázalékos megalkuvás szembehelyezkedik az ország érdekével. És nem alkuszom meg. Közbeszólások a kisgazdapárton. Hát ki alkuszik meg? Rassay Károly: Aki megalkuszik, az az önök miniszterelnöke, akit önök támogatnak! Rakovszky István: Igen, kétszínű játékot űz. Meskó Zoltán (Mosolyogva): Akkor maguk dicsérték és mi szidtuk, most mi dicsérjük és önök szidják! Egyre megy! Rassay Károly: Engedelmet kérek, ez nem az a sziklaszilárd politika, amelyre a nemzet sorsát fel lehet építeni. Ha a miniszterelnök úr fel tudott volna emelkedni a politikai ízlés magaslatára, hogy a nemzetgyűlésen bejelenti a megváltozott álláspontját, akkor a detronizációs törvény súlya kisebb lenne. Olyan politikát követ azonban, hogy a pécsi beszéd előtt két nappal legitimista, utána két nappal antikarlista. Pardon, tévedtem, ilyen nyilatkozatot még nem tett a kormányelnök úr, hogy antikarlista, csak azt mondotta, hogy antilegitimista. Hornyánszky Zoltán: Antikarlista! (Lapunk zártakor Rassay beszél.) megoldja. . Berky Gyula (Rassay felé): Nem a képviselő úrnak mondtam, hanem Drózdynak. Rassay Károly: Azt mondottam, hogy szükség van a pénzügyminiszter megnyugtatására. Hornyánszky Zoltán: Nem tud megnyugtatni. A kormányzó jogkörét nagylelkűen állapította meg a nemzetgyűlés — Az országnak még mindig van olyan vármegyéje, amely mindössze három községből áll, de egész sereg tisztviselővel az élén. — Ezt az ideiglenes állapotból magyarázzák, azonban nálunk minden ideiglenes, kivéve a jelenlegi kormány életét. Kérdem, mit tett a nemzetgyűlés az alkotmány kiépítése felé? Egy fontos törvényünk Iván e tekintetben, az 1920 :1. törvénycikk. Én, aki előkészítője voltam ennek, tanúsítom, hogy ez az ideiglenesség célzatával, csak igen rövid időre készült, mert abban a meggyőződésben voltunk, hogy a végleges államfő kérdését rövidesen megoldjuk. Azóta ez az ideiglenes törvény tulajdonképen végleges alaptörvénnyé lépett elő és utána a nemzetgyűlés többé semmit sem alkotott alkotmányunk további kiépité®ére. Az 1920. évi XVII. t.-cikk nem a legnagyobb dicsősége a nemzetgyűlésnek, mert ennek a megalkotásánál a nemzetgyűlés gyengének, nyíltan megmondom: szolgalelkűnek bizonyult... Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen kifejezést ne használjon! Rassay Károly: . . . mert nem a nemzet érdekét védte meg, hanem meghátrált a nagyobb hatalom, a nagyobb erő előtt Az 1920. évi I. törvénycikk pótlását így csak egy tekintetben oldotta meg a nemzetgyűlés, kiterjesztette az államfő hatalmi körét Nem merte azonban a nemzet ama jogát kodifikálni, hogy alkotmányszegés esetén az államfő vád alá helyezhető legyen. — Kötelessége lett volna továbbá az, hogy _ az államfő hatalmának időtartamát is megállapítsa. — Én kezdettől fogva sürgettem az eckartsani levél becikkelyezését — A túloldal azonban, amely banketteken mindig hirdette a szabad királyválasztás elvét, ennek a kérdésnek a megoldása elől mindig ellepett, egészen addig, amíg a külföld nem kényszerítette rá. Csontos Imre (a túloldal felé mutat): Keresse ott a bűnösöket (Nagy zaj az ellenzéken.) Rassay Károly: Megvallom, hogy’ nekem az egész királykérdésben a legszomorúbb az, hogy amíg a másik álláspont tudott férfiakat és mártírokat kapni, addig a szabadkirályválasztás gondolata nem tudott >D0COCX300G0<XXXXXX)COC0O0C0Siö00£XKXXXXX3COCXXXXX5CXXX30000» A nyugatmarigarziszági kérdéseket már elintézték a bécsi tanácskozáson — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bécs, január 13. A francia miniszterelnök távozásának szenzációja köt le minden érdeklődést az osztrák sajtóban és így a Magyarországgal folyó gazdasági tárgyalásra csak kevés hely jut. Az osztrák külügyminisztérium hivatalos kommünikét adott ki, amelyben közli a két kormányfőnek a tegnap esti vacsorán mondott beszédeit. Bethlen és Schober tárgyalásáról eddig még semmi sem szivárgott ki, maguk a tárgyaló felek mély hallgatásba burkolódznak. A kereskedelempolitikai, a forgalmi és a pénzügyi szakbizottság vezetői azonban megelégedéssel nyilatkoztak a tárgyalás eddigi eredményéről. Az osztrák külügyminisztérium sajtófőnöke munkatársunk előtt a következőkép vázolta a helyzetet: " A tárgyalás annyira előrehaladt, hogy tegnap délután elintézték a nyugatmagyarországi üggyel kapcsolatos összes kérdéseket és áttértek a gazdasági ügyekre, amelyek a két állam szomszédi viszonyából folynak. A gazdasági kérdések mellett bizonyos politikai kérdések is megvitatásra kerülnek. Bethlen bízik a tanácskozás sikerében Bécs, január 13. A Neues Wiener Journalértesülése szerint a magyar-osztrák tárgyaláson mindkét részen igen kedvező a hangulat. Már tegnap túlmentek a tisztán nyugatmagyarországi kérdések tárgyalásán és kiterjeszkedtek az álltalános gazdasági kérdések megbeszélésére is Igen valószínű, hogy a tárgyaló felek a tanácskozás során politikai eredményre is jutnak, de a tárgyalási anyagnak ez a része csak a gazdasági kérdések tisztázása után következhetik be. _ A tárgyalás eddigi kialakulásáról Bethlen István gróf a Neues Wiener Tagblatt tudósítójának a következőket mondotta: — Mind az osztrák, mind pedig a magyar kormánynak régi óhaja, hogy a két állam között a régi jó szomszédi viszonyt helyreállítsák. Ebből a szempontból a ma megkezdődött tárgyalást a legnagyobb örömmel kell fogadnunk. A még függőben levő kérdéseket igyekezni fogunk lehető gyorsan elintézni. Jó jelnek tekinthetjük, hogy már a mai napon megkezdődött az érdemleges munka. A mindkét részen meglevő jóakarat mellett bizonyára elérjük, hogy a tárgyalás mindkét országra nézve kielégítő eredményű lesz. Az elsősorban megoldásra váró problémákat kellően jelzi a három albizottságnak, a pénzügyi, a forgalmi és a kereskedelmi albizottságnak kiküldése. Bethlen ma este jön vissza Bécs, január 13. A Neue Freie Presse értesülése szerint a két kormányelnök között lefolyt megbeszélés politikai jellege már abból is kitűnik, hogy a tanácskozásba, Khuen-Héderváry Sándor grófot, a magyar külügyminisztérium politikai osztályának főnökét is belevonták. A tanácskozás részleteit nem közölték a nyilvánossággal, de a magyar miniszterelnök környezetéből eredő értesülés szerint a két államférfi tanácskozása során szőnyegre került Ausztriának az utódállamokhoz való viszonya is, továbbá az a lehetőség, amely mellett Ausztria és Magyarország között őszinte jó viszony volna teremthető. A tanácskozáson igyekeztek a békülékenységnek azt a légkörét megteremteni, amelyet Bethlen István a két ország jószomszédi viszonyának feltételéül megjelölt. Bethlen István gróf ma folytatja megbeszélését és előre láthatólag az este folyamán visszautazik Budapestre. Lehetséges hogy a kereskedelem-politikai tárgyalásokat mégi ma befejezik, a pénzügyi tanácskozások azonban előreláthatólag hoszszabb időt vesznek igénybe.