Uj Nemzedék, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
Költségvetés Szinte új szó e politikában, olyan régen találkoztunk vele. Pontosan tíz éve annak, hogy az Utolsó, érvényben is maradt költségvetést a parlament letárgyalta és elfogadta. Ez volt az 1913—14-es költségvetés. Hegedűs Lóránt ugyan terjesztett be költségvetést az új Magyarország számára is, de ez a költségvetés illuzóriussá vált annyiban, hogy amikorra elfogadták, már le is járt. Tíz év után tehát joggal mondhatjuk, hogy ez a mostani, amelyet ma terjeszt be a kormány, az első költségvetés. Mondanunk sem kell, hogy a magyar politikai élet igazi konszolidációja csak most kezdődik. Tudjuk jól, hogy ez a költségvetés sem lehet ideális a korona hullámzása miatt, s hogy nem számokkal, csak nagyjában megrajzolt kontúrokkal dolgozhatik, de ez is haladás. Valószínű, hogy kiódásokra, póthitelekre szükség esz, s hogy különösen a deficit arányai eltolódnak, de hiszen ez szinte érthető is ma, mikor pénzügyi téren ki vagyunk téve a legnagyobb meglepetéseknek. De mégis köszöntjük és örömmel üdvözöljük a parlament kupolája alatt ezt a javaslatot, amely minden háztartás legelemibb elszámolási mérlegére, a kiadások és bevételek, egyszóval a reális elszámolás gondolatára van felépítve. Tíz év számadás nélküli gazdálkodásából éppen elég volt, s végre az ország is meg fogja tudni, hogy mire megy el a tömérdek pénz. Különösen alkotmányjogi szempontból üdvözöljük a költségvetést. Nem akarunk senkit bántani azzal, ha megmondjuk, hogy tíz év óta pénzügyi diktatúrában élünk. Ez ugyanis szinte természetes. A háború alatt, a forradalmak idején valóban a pénzügyi diktatúra érvényesült; a háború alatt érthető okokból, a forradalmak idején azért, mert ez már a forradalmak lélektanához tartozik. Hogy a keresztény Magyarország a romokból csak ilyen későre tudott reális kalkulációt tervezni, ez meg éppen érthető. Mindezek ellenére mégis csak áll az, hogy ellenőrzés nélkül folyt a gazdálkodás. A népképviselet idejében ez, megvalljuk, szokatlan volt, s ha most a parlament visszakapja ellenőrzési jogát, ez alkotmányos szempontból csak örvendetes lehet. De másért is. Végre minden külső és belső ellenségünk rágalmának, hogy mi a pénzt mire költjük, vége lesz. A világ ellenőrzése mellett gazdálkodunk, s a suttogó mendemondák megcáfolódnak. A költségvetéssel tehát a magyar politikai élet és konszolidáció új állomás elé érkezett, olyan elé, amelynek csak örülni tudunk. Nem vagyunk kiváncsiak a költségvetés számaira, úgy is borzasztóak lesznek. Fő az elv. Végre államháztartásunk nyugodt és ellenőrizhető pillérekre kerül. S ez az alkotó munka kezdetei fi f ('■&' .................. . 7 s*| Ötödik évfolyam, 48. (1024.) szám Ara Korona 41 Budapest, _______# fJF I BMBirtok irt Sinkaasttség ,■ kiadóhivatalt Budapest, V. kar, így hónapra 400 korona, nagyadra* 1120 koro M. t*r T ITT IS AT KI A Till ATS Honvéd utca 10. szám. — Telefonszám 127-4* / Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvarra rULtl I IJKLAl NAzJLcAmT 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók / SO kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szériát. 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhival IV, Dana-u. f. Reklamációk: 19—25 Telefont 123-08 ásTeréz-kSrint 62. Telefon 11 21-41. A ma beterjesztett állami költségvetés 40 milliárd deficitet Nem lehet áttérnünk az aranyvalutára — fi költségvetésben nincs ujabb teher Kállay Katasztrófával fenyeget, ha az ország nem lesz takarékos — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A nemzetgyűlés mai ülésének nagy eseménye Kállay Tibor pénzügyminiszter felszólalása. A képviselők már fél 11 órakor nagy számban gyülekeznek az ülésteremben. Háromnegyed 11 órakor Scitovszky Béla elnök megnyitotta az ülést. Az elnöki bejelentések után felolvasták az interpellációs könyvet. Az elnök: A pénzügyminiszter kíván szólni. Kállay Tibor pénzügyminiszter: Bemutatom a tisztelt Háznak az 1922—23 évi költségvetést és kérem, hogy ezt az osztályok mellőzésével adja ki a pénzügyi bizottságnak. Ez a költségvetés tulajdonképpen két részre oszlik: a közigazgatási kormányzat szükségleteire, valamint a közadóbevételekre, a másik része pedig az üzemek kiadásaira és VIPVOtplpí pp — Az 1922—23 évben a kiadások 1187 milliárdot tettek ki. A bevétel 103 milliárd volt, tehát 157 milliárd a deficit. Az üzemek kiadása 75 milliárd korona, bevétele 49 milliárd korona. A deficit itt tehát 25 milliárd koronát tesz ki. A közigazgatási kormányzat szükségleteinek kiadásai a tavalyinak a hatszorosára, a bevételei pedig a hétszeresére emelkedtek. *Az üzemek kiadásai a tavalyinak kilencszeresére, bevételei pedig valamivel több, mint nyolcszorosára emelkedtek. Ha a tényleges eredményt vesz- szük figyelembe, az elmúlt esztendőben hozzávetőleges számítás szerint 48,5 milliárd volt a kiadás, 37 milliárd a bevétel. A deficit tehát 15,5 milliárd korona. Ez az egész számítás 84 centimes koronán alapszik. Ha összehasonlítást teszünk az ezévi költségvetés és a múlt évi végösszegek között, a kiadás majdnem négyszerese a tavalyinak, a bevétele valamivel több mint négyszerese a tavalyinak. — Az idén a költségvetés alapjául 23 centimos korona szolgál. Az 1914—15. költségvetési évben, ha Magyarország mai csonka helyzetét vesszük figyelembe és a kiadások negyven százalékát vesszük, 90 milliárd aranykorona volt a deficit. 56 millió aranykorona beruházásra . A jelen költségvetésben 56 millió aranykoronát beruházásra irányoztam elő. Aranykoronákban, amivel operálunk, nem adhatjuk sohasem precízen a helyzetet, mert hiszen az ingadozó, sőt eső valuta mellsőt, nem lehet a számadás olyan, amely a kívánalmaknak megfelel. Ha békebeli költségvetéssel eszközlünk összehasonlítást és a jövőre való tekintetet tartjuk szem előtt, három momentumot kell figyelembe venni. — A békebeli költségvetésbe fel volt véve és teljes kielégítést talált az állami kölcsön szolgálata. A jelen költségvetésbe beállítottam ugyan azt is, de egyben lemondottam 14 milliárd koronának, vagyis 31 millió aranykoronának megfelelő összeget, mert a régi államadósság felosztása munkája még nem fejeződött be és a kölcsönök szolgálata nem kezdődik meg ebben az esztendőben. Aranyvaluta kérdése — A másik különbség, hogy akkor konszolidált helyzetről volt szó, nem voltak olyan problémák a jövőt illetően, mint a jelenben. Nem volt megoldatlan tisztviselőkérdés, nem voltak olyan különböző törekvések és kívánságok, amelyek a jelen helyzetet lényegesen megváltoztatják. De lényeges különbség, hogy azt a deficitet, amely akkor felmerült, lehetett kölcsönben fizetni, erről pedig ma nem lehet szó. Gyakran felmerült az a kívánság, hogy viszonyaink konszolidálása érdekében térjünk át az aranykorona számításra és hagyjuk el azt a pénzt, amely állandóan fluktuációnak van kitéve. De nem valósítható meg ez addig, amíg nincsenek meg annak belső feltételei. Aranykoronára nem térhetünk vissza, nem azért mert nem akarnánk vagy nem tudnánk, hanem azért, mert nem tudjuk azt állandóan megtartani és igazodni a jelen helyzethez. Tényleg eső, emelkedő, szóval változó valuta mellett többé-kevésbé elkerülhető, hogy az életnek ebben vagy más viszonylatában áttérjünk a natúrai gazdálkodásra. Azonban, hogy az üzletek viszonyaiban az értékmérő eszközül szolgáló pénzt mással helyettesítsük ez azt jelentené, hogy a kereskedők, az iparosok hovatovább nem volnának egyáltalában. A menekvés módja — Nekünk nem részletekben, nem egymásra várón és egymásra való tekintet nélkül kell kiemelkednünk abból a helyzetből amiben vagyunk, hanem az összes társadalmi rétegekre egyformán kiterjedőleg. — Amikor az aranykorona értékére az összehasonlítást eszközlöm, az csak a kép helyes feltüntetése érdekében történik. Általános képet akarunk adni az aktuális pénzügyi helyzetről. Nem azonosítja magát a költségvetéssel . Az ez évi költségvetési törvényjavaslat benyújtásánál előre bejelentem azt a szokatlan dolgot, hogy ezzel az előterjesztett költségvetéssel jelenlegi formájában nem azonosítom magam. Előterjesztem azért, mert úgy látom, szükséges, hogy megvitattassék, hogy minden tétele állandó megbeszélés tárgya legyen és ettől várom lehetőleg olyan formában való kialakulását, amely legjobban megfelel nehéz közgazdasági és pénzügyi helyzetünknek. Kállay megindokolja adópolitikáját . Épen azért, mert ezen az állásponton vagyok, nem óhajtok olyan költségvetési beszédet mondani, mint annak idején hivatali elődeim. Nem azt akarom kiemelni, ami megnyugtatóing, altatólag hat. Azokra a kérdésekre óhajtok rámutatni, melyek újabb megoldást igényelnek. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben való komoly munkának most érkezett el a legfőbb ideje. Mikor másfél évvel ezelőtt programomat előterjesztettem, abban azokra a kérdésekre voltam figyelemmel, melyek abban az időben aktuálisak voltak. Bevételeink úgyszólván nem voltak, adótörvényeink nehezen voltak végrehajthatók. Adóügyi apparátusunk nem volt megszervezve, valutánk óriási, mozgások és kilenggések miatt fel- és lefelé a hangodnak és a sikerek kívánságának telt meg. De mutatkozott másrészről bizonyos fejlődés az iparban és erő a közgazdaságban. Az volt a feladat, hogy megteremtsük az új adórendszert, amely egyszerű és végrehajtható, hogy fokozzuk a bevételeket, megszervezzük az adóügyi apparátust és szükség volt egy bizonyos állandóságra, hogy azok a változások és kilengések ne csapjanak át bizonyos szertelenségbe. Figyelemmel kellett lenni arra, hogy financiális téren erőszakos intézkedésekkel meg ne akadályozzuk azt az ipari fejlődést, amely kialakulóban van, hanem ellenkezőleg teret és módot nyújtsunk új vállalatok megteremtésére. 47