Uj Nemzedék, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-29 / 119. szám
. w*v . 1 . Ötödik évfolyam, 119. (1095.) szám Ára korona II . Budapest, 1923 május 29. Kedd tv _ Előfizetési ár : Egy hónapra 1000 korona, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest, V. ker., évre 2800 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken _ _ _ _ _ . _ __ . _ Honvéd utca 10. szám. — Telefonszámi 127—46, és pályaudvaron 50 kor. — Ausztriában hétköznap PUL*111K.A1 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók i 1500, vasárnap 2000 osztrák kor. — Hirdetés mint 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal IV. Duna-u. 6. méteres díjszabás szerint. — Reklamációk t 19—25. Telefon i 123-08 és Teréz-körút 62. Telefon i 121-41. Vété Azokban a napokban, amikor Bethlen és Kállay a külföld fővárosait járták, előre tiltakoztunk minden olyan törekvés ellen, hogy a külföld esetleges kölcsönének fejében belpolitikai uzsorakamatot vegyenek meg a keresztény Magyarországon. Aggodalmaink aligha voltak fölöslegesek, mert egyre hangosabb hírek szállonganak bizonyos belpolitikai föltételekről. Szó van arról, hogy az állítólagos „irreguláris csapatokat“ — amelyekről nem tudunk — föloszlassuk, szó van az Ébredő Magyarok Egyesületének feloszlatásáról, úgynevezett „koalíciós“ kormány alakításáról, a „határincidensekért“ adandó elégtételről és a trianoni békeszerződésnek „betű szerint való“ végrehajtásáról. Ma még nem tudjuk megállapítani, mi igaz ezekből a kétségtelenül szándékos híresztelésekből. De tudjuk azt, hogy ezek a követelések a kisántánt száján át belső ellenségeinknek, az októberi és márciusi országromlasztás híveinek sziverágyát mondják el. S látunk még valamit. Ugyanakkor, amikor idebenn a kisántánt politikai szövetségesei teljes politikai, gazdasági és sajtóbeli apparátussal dolgoznak, Romániában a hitványemlékű Jászi Oszkár cikksorozatban próbálja „igazolni“ az októberi országveszítést, s ugyancsak Jászi Oszkár cikkeket sugalmaz a román sajtóban, amelyek azt követelik, hogy csak egy „lojális magyar kormánynak“ adjon a kisántani kölcsönt, olyannak, amely „a Jászi Oszkár által Bukarestben ismertetett plattformra helyezkedik“. Nos, a mainál lojálisabb kormányt ugyancsak nem követelhet Románia, de persze minden lojalitás kevés neki mindaddig, amíg hatalomra nem kerülhet az az októbrizmus, amely örökre lemondana a Felvidékről, Erdélyről, Nyugatmagyarországról s amely tűzzel-vassal kiirtaná a keresztény-nemzeti gondolatnak még ki sem épített erődrendszerét. A magyarság azonban vétót mond minden ilyen törekvés ellen, s egyfelől nem tűr semmiféle kölcsön vagy békeszerződés címén beavatkozást a magyar belpolitikába, másfelől semmi áron nem kapható a lemondás és belenyugvás, tehát a nemzeti öngyilkosság politikájára és nem engedi semmiféle aranylónak a gyomrában visszacsempésztetni azokat a hazaáruló kalandorokat, akik miatt ma Magyarország ilyen rettenetes helyzetben van. Hisszük, hogy a kormány teljes erővel fogja kellő időben és helyen továbbítani a maradék magyarság vétóját, amelyhez e magyarság életét és vérét köti. Nincs az a pénz, amelyen történelmi céljainkat és akaratunkat, a magunk megújhodását és testvéreink szenvedéssel megszentelt reményeit eladnák. Aki mégis megpróbálná azt elsöpörné a nemzet méltó haragja. Na délben fogadta Kállait a Devizaközpont igazgatóját Amerikai, angol és francia bankárok látogatják a fővárost Az Új Nemzedék tudósítójától. A jóvátételi bizottság döntése és ezzel kapcsolatosan a magyar kormány állásfoglalása ma a politika legérdekfeszítőbb problémája. A pénzügyminiszter eddig csak a kormányzót és a kormány tagjait informálta. Ma déli háromnegyed tizenkettőre Tabakovics Dusánt, a Devizaközpont igazgatóját kérette magához, akit sürgősen tájékoztatnia kell a pénzügyek jövő alakulásáról. Előreláthatólag ma délután tanácskozik Kállay Popovicscsal és Teleszkyvel, amely tanácskozáson Sir William Good is részt vesz. Sir William Goodot munkatársunk a Dunapalotában levő lakásán kereste. Titkárnője mentette ki azzal a megokolással, hogy az elnök néhány napig még nem nyilatkozhatik a jóvátételi kérdésben, miután még tanácskozás folyik és állásfoglalásról csak azok befejezte után lehet szó. Általában mindazokon a helyeken, ahol érdeklődtünk a jóvátételi bizottság állásfoglalása és az óhajtott kölcsön kilátásai felől, nyugodt, majdnem derűs nyugalommal válaszoltak. A bizottság döntése helyett arról beszélnek, hogy néhány nappal ezelőtt a legnagyobb amerikai banknak, a National City Banknak az igazgatója járt Pesten és napokon át tárgyalt a fegyintézet vezetőségével. Legközelebb újabb bankárlátogatást várnak, amelyben részt vesznek a londoni és párisi Rothschild-ház, a Societé General, a Kuhn és Loeb és a Banque des Provinces képviselői. OOOOCCOOOOCÄXXXXXXXXXXXXXXÄQOOOOOOOOCCOOTOOOCOOOOOOOC Sztrájkról beszéltek a közszolgálati alkalmazottak országos nagygyűlésén A tisztviselők a fizetéseknek aranyparitáson való kiutalását kérik — Éles támadás a kormány ellen — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A közszolgálati alkalmazottak tegnap, vasárnap délután három órakor tartották meg a már kétizben betiltott országos nagygyűlésüket a Nemzeti Lovardában, melyet zsúfolásig megtöltött a vidéki egyesületek kiküldötteinek s a közalkalmazottaknak hatalmas tömege. Százával voltak, akik a lovarda udvarára s az Eszterházy-átokra szorultak. A gyűlést Darányi Ferenc miniszteri tanácsos nyitotta meg s beszédében hangsúlyozta, hogy a kormány nem törődik a közalkalmazottak ügyeivel. Indítványára az országos nagygyűlésről táviratilag üdvözölték a kormányzót és József királyi herceget, akiktől a közalkalmazottak ügyének támogatását kérték. Ezután Turcsányi Egon ismertette a közalkalmazottak sérelmeit s azt fejtegette, hogy az állam jogtalanul megszegte a főtisztviselőkkel kötött kétoldalú szerződést. A közalkalmazottak helyzete — mondotta többek közt — a háború, a fáradalmak, a legutóbbi idők alatt egyre rosszabbodott, a középosztály nyomorának vonala állandóan fölfelé tart Ma már nem is arról van szó, hogy a fizetést csekély összegekkel emeljék, de az illetékes tényezőknek nagyon komolyan meg kell fontolni, mi lesz akkor, ha a kormány nemtörődömsége miatt a közalkalmazottak hite megrendül az államban. (Viharos, percekig tartó taps.) A közalkalmazottak ügyét nem lehet azzal elintézni, hogy az illetmények az államra nézve súlyos terheket rónak. A németek megmutatták, hogy a napról-napra emelkedő drágasággal szemben hogyan kell gondoskodni az állami alkalmazottak életéről. Ott az élelmiszerek fantasztikus összegen vásárolhatók, de drágaság tulajdonképen még sincs, mert mindenki meg tudja az árakat fizetni. A közalkalmazottak jól tudják, hogy egy esetleges sztrájkkal, amit erkölcsi szempontból mindezideig lehetetlennek tartottunk, az ország épületét összerázhatják. Ki vállalja az irtózatos felelősséget ebben az országban azért, ha a magyar, keresztény és nemzetfenntartó elemek a nyomorban megszédülnek ? szociáldemokrácia felől (Gúnyos közbekiáltások: Kállay!) Mi nem fenyegetőzünk, mi figyelmeztetjük az illetékes tényezőket, hogy a közalkalmazottak teherbírása elért az utolsó pontig. Sarkadi Sá®dor és Beyer Károly felszólalása után Havadi Barnabás tarott beszédet, melyet percrőlpercre megszakított a viharos taps, úgy hogy a hatalmas helyiségben a csendet alig lehetett helyreállítani. Beszédében hangsúlyozta, hogy a kormány csak most, az utolsó órában kezdi tanulmányozni a közszolgálati alkalmazottak ügyét, amikor, már a sztrájkról beszélnek. Sajnálkozással állapította meg, hogy a társadalom nagy része közömbösen nézi a közalkalmazottak nyomorúságát, élesen kikelt a kormány ellen, amely, úgymond a börzével, a cukorkartellel, a szeszmonopóliummal, mindennel törődik, csak az éhes, dolgozó magyarsággal nem — Gyalázat — mondotta, — hogy ebben a tejjel-mézzel folyó országban az állam alkalmazottainak még vasárnap sem kerül hús az asztalára, ha beteg a család, nincs orvos és nincs ruhánk már, amibe öltözzünk. (Viharos taps.) Nem lehet tovább arról beszélni, hogy az állam elérkezett teljesítőképességének legvégső határáig, mert ha a nemzet tönkremegy a közalkalmazottak hatalmas seregével, úgy tönkremegy az állam is. Ha jut Magyarországon jóvátételre, kereskedelmi hitelre, bankkölcsönre, kerüljön a mi fizetésünkre is. A kereseti adót, amit még senkitől be nem szedtek, már levonták a közalkalmazottak fizetéséből. A kormánynak semmi érzéke nincs a munkával szemben. A közalkalmazottak nem személyek ellen harcolnak, de a kormány távozzon helyéről, ha nem tudja megoldani a tisztviselőkérdést. Ezután tiltakozott az ellen, hogy az esetleges újabb PB-listát ugyanolyan módon kezeljék, mint a múltban. Majd beterjesztette határozati javaslatát, mely a következőképen hangzik: A határozati javaslat A közszolgálati alkalmazottak 1923. évi május 27-én tartott nagygyűlése kimondja, hogy tekintettel a dolgozótársadalmat sújtó, immár elviselhetetlen megélhetési viszonyokra, kérik úgy az aktív, mint a nyugdíjas és nyugbéres közszolgálati alkalmazottak illetményeinek aranyparitáson való kiutalását. Ugyancsak kéri, hogy, amennyiben a létszámapasztás elkerülhetetlen, úgy elsősorban azok bocsáttassanak el, akik beszivárgott idegen fajúak, honosították, másodsorban, akik magyar hazafiságukat a forradalmak alatt önérdekből megtagadták, harmadszor, akik szolgálati idejüket betöltötték, a korhatárt elérték és negyedszer végül azok, akik magánvagyonukból gondtalanul meg bírnák élni. Utasítja a nagygyűlés az egyesületközi bizottságot, hogy a határozati javaslatban foglalt kérelmeket emlékiratba foglalva terjessze az illetékes tényezők elé, mint a közszolgálati alkalmazottak leghatározottabb és sürgősen megoldandó kívánságát. A határozati javaslathoz a Magyar Postásegyletközi bizottság nevében Thalter igazgató, a keresztény-szocialista vasutasok részéről Gren-30