Uj Nemzedék, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
' 1 / CrfStortSk 1925 knarr 1.j' ,|J_L 01 Nevizadék Trockij két új könyve miatt kapott össze Szinovjevvel és a többséggel Trockij és az orosz kommunista párt között, mint emlékezetes, nyílt szakadásra került a sor, legalább is egyelőre. A vörös hadsereg megalapítója névleg még ma is hadügyminiszter, tényleg azonban helyettese, Kramze rendelkezik a hadsereggel Trockij maga, hivatalos orosz jelentés szerint, valahol Déloroszországban üdül, a beavatottak viszont úgy tudják, hogy a Kremlben remetéskedik és irodalmi munkával tölti idejét. Trocijnak a kommunista párt elveivel, vagy jobban mondva politikájával való összekülönbözése nem új keletű s nem is hirtelen támadt. Még a múlt év végén, novemberben és decemberben Az új kurzus címmel cikksorozatot írt a Pravda-ba, a párt hivatalos lapjába. Ezek az írások azzal az eredménnyel jártak, hogy a januárban tartott pártkongresszuson igen éles és elkeseredett vita indult meg Trockij kritikájáról. Lenin halála és az erők egyesítésének szüksége ideig-óráig kibékítette Trockijt ellenfeleivel, míg két hónappal ezelőtt meg nem jelent két új könyve. Az egyiknek címe: Leninről, a másiké: 1917. Ebben az utóbbi munkában, főleg pedig hatvan oldalas előszavában, amelynek felirata: Az októberi forradalom tanulsága, Trockij kegyetlenül megbírálja Szinovjev és Kamenev politikáját. Mellesleg szólva Kamenev sógora Trockijnak. A kommunista párt vezérei, Szinovjev, Kamenev és Stalin több alkalommal feleltek Trockijnak. Cáfolgatni igyekeztek állításait és kijelentették, hogy könyve nem hű tükre a forradalomnak.. Az ifjúságot óva intették, ne olvassa Trockij munkáit, mert ..rombolóan hatnak a bolsevizmtu érdekeire“. November 27-én a Pravda negyven has-,hősjelentést közölt Kamenev és Stalin aláírásával Trockij forradalmi tevékenységéről és kimutatja, hogy miben tér el Lenin tanításaitól. Trockij mind e vádakra egy szóval sem felel, hanem azon fáradozik, hogy sajtó alá rendezze összegyűjtött munkáit, amelyeket a háborúskodás ellenére a kommunista párt fog kiadni. Nem lehet tagadni, hogy Trockij hallgatása jobban érdekli Oroszországot és a világot, mint hogyha vitába bocsátkozna. Külföldön sok szó esik erről az afférról s az emberek azon töprengenek, vájjon Trockij eljátssza-e Napóleon szerepét, leverik-e őt ellenfelei politikailag és mit csinál a vörös hadsereg, ha megalapítóját végleg elcsapják a hadügyminiszterségtől? Hogy a végén kezdjük, legvalószínűbb az a feltevés, hogy a vörös hadsereg ebben r,zselben semminem csinálna. Trockij a vörös hadsereget olyan lapokra fektette, hogy az őmiata ami fog fölbomlani. Az is bizonyba hogy Trockijban semmi sincs Napokon, ése nem katona-ember, sohasem is volt az. A vörös hadsereget a forradalom eszközéül teremtette meg és sohasem igyekezett egyéni ambícióinak megvalóoítására felhasználni, ő mindig forradalmár és ,,irodalmár" marad. Környezete azt mondja, hogy akkor a legboldogabb, ha írópapírral és könyvekkel kényelmes, nyugodt szobába vonulhat vissza. Arra a kérdésre Oroszországban sem kapható válasz, várjon ellenfelei el tudnak-e vele bánni. A háborúskodás voltaképen a párt jobb és balszárnyának kérdésén fordul meg. A párt ügyeit héttagú bizottság, az úgynevezett politikai büró intézi: Szinovjev, Buharin, Stalin, Kamenev, Trockij és még két kevésbbé ismert bolseviki Stalin, Szinovjev és Kamenev úgynevezett százszázalékos vörösök, ők képviselik a párt balszárnyit, a jelenlegi többséget, míg Trockij a jobbszárnyon áll, amely folyton bírálja a többség munkáját. Trockij könyvében, az „1917“-ben főleg azzal vádolta meg elvtársait, elsősorban Szinovjevet, hogy miattuk hiúsult meg a bolgár és német kommunista forradalom kitörése. — Az elmúlt esztendőben -– írja Trockij Trotzkijn .• 3 Hivatalos ©ross adatok a bolsevici gazdálkodás Ssss&mmJasarel ■ ii igsMaj^aseOT^.'ii' i'i , ii ■'■ ' HfssMáni front épül fei a feolsovizmus ellen — oroszs iffu&ng nem olvashatja Trocsoij ‘könyveit Ho&c&ilier francia tudós leírja az orosz gazdasági rendszer fia Paris, december' Az orosz kérdés kezd magáért, időszerűvé válni. Három fontos körülmény teszi azzá: a bolseviki propaganda féktelen vakmerősége, Conkov bolgár miniszterelnök belgrádi és bukaresti útja, valamint a Trockij körül keletkezett oroszországi bont odaírnak. Franciaország, mint ismeretes, nagyhit télen energikus kézzel hozzáfogott a bolsevizmus letöréséhez. Ideje volt már, mert Parisnak és a vidék városainak alaposan kijut a fürge, hangzatos orosz propagandából. Ropáratok, füzetek, folyóiratok, újságok és könyvek hirdetik, a Huimmitéots Clarré hasábjai, a reggelente friss pia* kitek s az esti meetingek Tekedtbansm agitátorai naponta ordítják, hogy Szovjeton oszortaag a jólét, a munka és munkásmegbecsülés országa, minden munkás igazi hazája ahol a szociális termelésből — igen, itt is,igy mondják — fakad a jólét és a kultúra Pozitív eredményeket ugyan nem mutatnak fel, azonban mondataik hangzatosan gördülnek, mint ez is. ..A szovjet kormányzati rendszer emberfeletti energiával és szívós kitartással kiemelte Oroszországot abból a mélységből, melybe a cári és zsepatini korrupció döntötte és az új termelési rend megszervezésével elvezette agazdasági fellendülés diadalmas útjára, jólétet teremtett, és köztulajdonná tette az egyetemes kultúrát." A mondat állítása mert ez és a szó tovább ömlik A Kvésie, Nouvette és többi társa onlas adatokat is a ,nagyszerű termelési eredményekről", az ingyenes oktatási szerkezetekről, népjóléti intézményekről, amelyek a szerves összefüggésbe, a fejlődő menetebe be nem állítva elkápráztatják a teljesen tájékozatlan és gondolkozni lusta olvasót. A legtöbb egyszerű ember, ha nincs közvetlen tapasztalata az „új orosz módszerről", vagy hisz az újságnak, vagy ösztönére hallgatva, megrázza a fejét, de nem foglalkoztatja tovább a kérdés. És az orosz legenda száll tovább, nőm terjed és a tudományos , műveltség és a szakkritika tisztázó adatait csak néhány kiváltságo* veszi észre egy-egy komolyabb, vagy egészen tudományos, folyóiratban vagykönyvben. És ez csak ritkán gondol arra, hogy eljuttassa ezeket az eredményeket a napilapok hasábjain keresztül a nyilvánosság széres rétegéhez. Nemet jugoszláv külügyminiszter nyilatkozatai arra vallanak, hogy Jugoszlávia, Románia és Bulgária egységes frontot tervez az Oroszországból jövő bolseviki veszedelem ellen. E nyilatkozatokból az is kiolvasható, hogy ezek az álalmok elvben, már meg is egyeztek az egységes balkáni védelem kérdésében. Máris szembeötlő, hogyy a belgrádi kormány kiküszöbölni igar azokat az ellentéteket, amelyek Szerbia és Bulgária közt hosszú idő óta fenforogtak. Belgrád jó szándékát az is bizonyította, hogy felhagy a bolgár agrárkommunisták támogatásával — smét súlyos vereséget szenvedtünk Bulgáriában. Először is a párt doktriner és végzetes fontolgatások miatt elmulasztotta a legkedvezőbb alkalmat a forradalmi cselekvésre, a parasztok lázadását Gankovpuccs után. Hogy pedig hibáját jóvátegye, beugrott a szeptemberi forradalomba, anélkül, hogy előkészítette volna a szükséges politikai feltételeket. — Németországban az elmúlt év második felében klasszikus bizonyságot láthat annak aténynek, hogy az egész világra jelentőséggel bíró, rendkívül kedvező forradalmi helyzetet is el lehet szalasztani. A jobbszárny válaszai közül érdemesnek tartjuk leközölni, a következőt: — Trockij elvtárs csípősen kirohan Szilivjev és Kamenev elvtársak kudarcai ellen. Ezeket a kudarcokat mindenki ismeri, azok az elvtársak, akik elkövették, régen felismerték és helyrehozták őket. r&. — Az OV Nemzedék tudósítójától — egy[] Végleg megbukott az orosz ipari termelés Mas Hoschiller az orosz kérdésnek egyik legalaposabb európai szakértője. Békében több ízben beutazta Oroszországot, megtanulta a nyelvet, megismerte az orosz néplelket és behatóan tanulmányozta a politikai, és gazdasági viszonyokat A háború alatt újból megfordult Oroszországban hivatalos minőségben, s a bolseviki forradalom után szintén alkalma nyílott, hogy a szovjet berendezkedés első éveiben közelről lássa azt a bomlasztó hatást, milyet a kommunizmus az orosz gazdasági és ipari életre gyakorolt Erről, az 1920—21 évi útjáról több cikket közölt a Revue de Portéban, majd Le Mirage du Soviétisme címmel könyv alakban is megjelentette tapasztalatait a Bibliotheque .►olitioue et éco. A konchoz a francia munkásmozgalom egyik vezéralakja, Jerfheim itt nagyon elismerő előszót, megemlékezve benne a háború alatt tartott híres zimmerpaldi internationalista. munkáskongresszusról, hol először kellett szembeszállniuk Lenin erőszakos, de a következményekért semmi felelősséget nem olozó követeléseivel. Hoechiller arankája mély tárgyilagossággal világított rá azimelés katasztrofális hanyatlására, a spocializált üzemekben uralkodó anarchiára, a szertelenül kibővült állami ellenőrzés eredménytelen munkájára, és arra, hogy a széles tömegeknek az anyagi helyzete nem csak hogy nem javult meg, de határozottan rosszabbodott. Most, hogy a hétéves fordulót az orosz propaganda mint a szovjetrendszer diadalát akarja a világnak bemutatni, s megfizetett újságjaiban nagyban dicsekszik „kiváló termelési eredményeivel“ és az „új orosz gazdasági reneszánsszal“, Max Hoschiller újból tanulmányozta ezt a kérdést s a tudós pártatlan tárgyilagosságával a Revue de Paris egyik legutóbbi számában számol be eredményeiről.Minthogy érthető okokból most már nem ismételhette meg oroszországi utazásait, be kellett érnie azzal, hogy a szovjet kormány hivatalos adataiból, az Izvestia-ban és a Pravda-ban megjelent kimutatásokból és az orosz gazdasági , cári raklapok legutolsó számaiból merítsen. Tanulmánya így csak nyert ható ereje r n, mert e hivatalos közlések ezerszer kivételes őszinteséggel számolnék be a szovjetoroszországi gazdasági viszonyokról és teljesen megbízhatóak. ••.ért por.ix méréseken alapulnak. Ha egyszer az orosz paraszt fölébred . . • Azt a súlyos gazdasági válságot, mely s kiégéssé tette a marxista termelési redszer eredményeinek fölmérését és ez, országis ankétnek a megszervezését, élesen megvilágítják az egyik fő funkcionált Kamenevnek, Lenin barátján.September 30-i ülésen mondott szavai. E megnyitó beszéd többek közt az alábbiakat mondja: — Nem ! -siketünk össze a paraszttal. Ez lenne a legelkeseredettebb ellenségünk, ha egyszer észre venné, hogy nem tudunk jól gazdálkodni az államban. Ha azt látja, hogy elzavaruk a régi urakat és helyébe behoztuk a bonyolult kommunista szervezeteket, melyek nem tudják számára a neki szükséges cikkeket elfogadható áron biztosítani, azt fogja mondani, amit Lenin nem mert kimondani: az ipari munkások lehetnek derék emberek, a szovjethatalom lehet jó hatalom, de képtelen a termelés egyensúlyát megtartani. Jaj nekünk, — tette hozzá aggodalmasan — ha a parasztok egyszer ilyen gondolatokra ébrednek és ezt ki is nyilvánítják! Az ipari termelés teljes csődjét állapítja meg az orosz kommunista párt központi választmányának augusztus 19-iki ülése is, mely nyíltan bevallja, hogy a munkaszünetek szaporodása és a munka intenzivitásának ellanyhulása folytán a még csökkent termelés nem fedezi a kiadást s az államosított üzemekben nem tudják biztosítani sem a forgótőkét, sem az ipari eszközök megállásához szükséges befektetőit, sőt sokszor még a munkadíjak kifizetését sem. Hogy az ipari termelés megállását és a munkafegyelem tökéletes felbomlását elkerüljék, hogy elháríthassák a válsággal járó katasztrófát, a szovjet kormánynak a maga teljességében meg kellett világítani az ipari, munkásság előtt a veszedelem nagyságát s a meggyőzésen keresztül elvezetni a kapitalista termelés több elvének (accord munka, darabszám) viszszaállításához, mint a normális termelés egyik főbiztosítékához. Így kerültek nyilvánosságra a chronométeres méréséhez alapuló adatok, melyeket Hoschiller mindenütt az eredeti közlés pontos megjelölésével idéz s mely elmek főbb eredményeit összefoglalóan ismertetjük. Nyolcórás munkaidő — négyórás tényleges munka Az orosz szovjet kormány a munkaidőt évenként 261 napban és napi 8 órában, állapította meg. Ám az ullarai üzemekben az önkényes szünetelések folytán csak 260 napot dolgoznak (Pravda 200. sz.) Ez munkásonként évi 192 óra, azaz az államosított üzemek 800.000 munkásánál kereken évi 151 millió óra veszteséget jelent. De a veszteség eltörpül amellett a károsodás mellett, melyet a nyolc órának majdnem felére való lecsökkentése jelent. Lomovnak, a kommunista párt egyik vezérének becslése szerint az államosított üzemek munkásai a törvényes nyolc órának átlag csak 53 százalékát töltik munkában, tehát négy óránál alig valamivel többet. Ez állítást igazolják a hivatalos adatok: A PwfiZou-kohóművekben a munkaidő átlaga 4 óra 45 perc. Egyik műhelyében külön megfigyelés szerint „lógólörész 55 perc, cigarettázással 1 óra 5 perc. A Bolseviki lőporgyárban az átlagos napi munkaidő 6 óra 30 perc, a Sarló és Kalapács-vasgyárivm •- -or-b.v • a 3 óra 35 perc. Ugyanebben a gyárban egy munkás 8 óralatt 4-1*v csavart készít el, holott odaadó munkával 5300 darabot készíthetne 3 óra 35 perc alatt. A Moszkvai gépgyárban a törvényes munkaidőnek csak 52 százalékát töltik munkában, míg, üzemenként váltakozva, 22.9—25.8 százaléka „lógással“ telik el és a nyolc óra 24,2 százaléka alatt „üzent zavar“ miatt teljesen állanak a gépek. Egyik elsőrangú gépalkatrészgyárban így fest a nyolc órai munkaidő a valóságban : Produktív munka 3 óra 39 perc, azaz 42.4 százalék. Teljes megállós, üzemzavar 1 óra 15 p, azaz 14.4 százalék. Étkezés stb. 1 óra 25 perc, azaz 15.6 százalék. A gépek és a munka megindítása 2 óra 21 perc, azaz 37.6 százalék. Igen tanulságosak a ténylegesen munkában töltött időre a Batachév-nyeem tanait az egyes munkaágakra kiterjedő adatai: Kazángépészek 1 ó. 46 p. 29 mp., kazánfűtőik 3 ó. 17 p. 12 mp., hamui apátatok 3 ó. 15 p. 26 mp., keretezőmunkások 2 ó. 48 p. 34 mp., selejtezők 6 ó. 35 p. 36 mp. B. u. & k. OBERBAUER A. UTÓBA a Ferenc József-rend lovagja Egyházi szerek és zászlók gyára Budapest X IV., Váci-utca 41. nyittatott: 1843. Tel.: József 156-44.