Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-18 / 63. szám
Szterda, 1925 március ld. /Nem enyiült a válság a vasipariban l/jabb munkáselbocsátás vár íjató — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Néhány hónappal ezelőtt megfirtuk, hogy ipari körökben, de különösen a vasipari érdekeltségek körében a tavasz beálltával a nagy patinás enyhülését várják. Abban az időben irtak ki ugyanis pályázatot külföldön n nagyobb megrendelésekre, amelyekre a hazai gyárak is benyújtották ajánlataikat. Az ajánlatok elbírálását tavaszra várták és abban reménykedtek, hogy a nagy verseny ellenére is sikerül a magyar gyáraknak néhány külföldi szállítást megszerezni. Ezek a számítások — értesülésünk szerint — a legkevésbé sem váltak be. Az ipari pangásban a legutóbbi hetekben semmiféle kedvező fordulat sem állott be és beavatottak szerint egyhamar nem is remélhető a helyzet javulása. A magyar gyárak számottevő külföldi megrendeléshez nem jutottak, hazai megrendelésekre pedig a súlyos gazdasági válság miatt semmi kilátás sincs. Ez a helyzet arra kényszeríti a vállalatokat, hogy az eddiginél ár, nagyobb arányú üzemredukciót hajtsanak végre. Jóformán az összes gyárak már most is példátlanul kis munkáslétszámmal dolgoznak, de több vállalat még ezt a létszámot is csökkenteni akarja a legközelebbi jövőben. Értesülésünk szerint néhány gyárban, így például a csepeli Weisz Manfrédgyárban máris megkezdték a legújabb üzemredukciót. Az elmúlt napokban újabb műhelyeket zártak be és az ott dolgozó munkásokat elbocsátották. A Weisz Manfréd-gyár — mint ismeretes — a háború alatt tisztára hadicélokat szolgált és a munkások tízezreit foglalkoztatta. A háborús konjunktúra megszűntével békecikkek készítésére tértek át az összes üzemekben, de a bekövetkezett gazdasági pangás lehetetlenné teszi a még meglévő műhelyek üzembentartását is. Ez a mamutvállalat, értesülésünk szerint, csak ezer munkással akarja tovább folytatni az üzemet, a tisztviselők közül pedig mindössze hetvenet akar megtartani mindaddig, míg a gazdasági helyzet kedvezőbbre nem fordul. Ha ezt a tervet végrehajtják, akkor a munkanélküliek száma ismét jelentékenyen szaporodni fog. Ugyanilyen helyzetben van a többi vasipari üzem is. Mindenütt újabb elbocsátás gondolatával foglalkoznak. Valamivel kedvezőbb a helyzet ebben a tekintetben a vidéki vasipari üzemekben. Ezek legtöbbjében nem gondolnak újabb üzemcsökkentésre. A vidéki gyáraknak a kisebb rezsiköltségek teszik lehetővé, hogy üzemüket nagyobb méretekben tarthassák fenn. A munkások fizetése ugyanis vidéken jóval kisebb, mint a fővárosi és környéki gyárakban és mg a vállalatoknak kisebb üzemköltséggel módjukban van nagyobb munkáslétszámot foglalkoztatni. Sztrájkba léptek egy falu iskolakötelesei, mert a tanítónő baromfit nevel a tantermekben — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Egy ferencvárosi korcsmában felfedeztük Csokonai Vitéz Mihály dédunokáját Hat éves korában lapot szerkesztett, majd Dummerauguszt és vándorszínész lett — Legutóbb B-Listára került — Az Uj Nemzedék tudósítójától. —,%■' Páris. március 12. ^ Dognevüle kis falucska Epinái mellett, ^amelynek alig van ezernél több lakosa, ' de most mégis magára vonta egész Franciaország figyelmét. Jelenleg a falunak nincs községi tanácsa, de van egy nem kívánatos tanítónője, aki magánosan bolyong az üres iskolatermekben, mert valamennyi tanulója sztrájkba lépett. A furcsa eset ismét csak Herriot politikai érdemeit öregbíti, akinek a vallásellenes törekvéseiről és ennek során elkövetett baklövéseiről már többször volt alkalmunk beszámolni. Blaise Boyer járási képviselő január 12-én a dognevillei családok nevében írásos előterjesztést tett Vosges megye prefektusának, amelyben súlyos vádakat emelt Vinot kisasszony, a falu tanítónője ellen. — Mi készséggel elismerjük, — mondja többek közt, hogy a kitűnő hölgy kiállíteni való tyúkokat és kacsákat tenyészt, az ellen azonban joggal tiltakozunk, hogy a tantermet is baromfiudvarnak rendezze be s az elkerülhetetlen piszkot tanítási idő alatt a tanulókkal sepertesse ki. Azt meg éppenséggel nem engedhetjük meg, hogy az ilyen „szellemi tornára” testi fenyítéssel hajtsa gyermekeinket. A prefektus vizsgálatot rendelt el, amelynek befejeztével közölte az érdekeltekkel, hogy a tanítónőt nem mozdíthatja le. Vinot kisasszonyt azonban felszólítja, hogy az idei tanév végén önszántából kérje áthelyezését. A dognevillei szülőket nem elégítette ki a leirat. Gyűlést hívtak össze, amelyen egyhangúan kimondották, hogy nem engedik gyermekeiket iskolába, amíg Vinot kisasszony a faluban van. A községi tanács erre ismételten kíséretet tett a tanítónő eltávolítására, majd amikor nem ért célt, február 15-én a tanács minden tagja egyértelműen benyújtotta lemondását, amit a prefektus kénytelen volt elfogadni Ilyesmi már régen történt Franciaországban, nem csoda tehát, ha megindult a találgatás, hogy mi a nyitja a felsőbb hatóságok érthetetlen magatartásának. A már említett prefektusi vizsgálat eredményére most rávilágít az a hivatalos közlemény, amelyet a botrányról sokáig hallgató közoktatásügyi minisztériumtól kikényvnem tettek. Az egész dognovikei eset, mondja a kultuszminiszter kapkodó nyilatkozata, csak vihar egy pohár vízben. Vinot kisasszony személyi hajsza áldozata. A falu azért haragszik reá, mert kineveztetése egyértelmű volt az addigi tanítónő nyugdíjazásával, aki előrehaladott kora miatt nem tudott ugyan feladatának megfelelni, de a falu érdeméül rótta fel, hogy hivő katolikus és résztvesz a különböző vallásos társulatok munkájában. Bizonyítja ezt az is, hogy az üldözés a plébánostól indult ki. Ő szervezte meg a tanulók sztrájkját s most a sztrájk idő alatt katekizmusra oktatja őket egy söntés különtermében. — A köztársaság kormánya — végződik a közlemény — érvényt fog szerezni a törvénynek s az iskolamulasztásért felelősségre vonja a szülőket. Már ezt megelőzően az ügyészség felhatalmazást kapott, hogy a legszigorúbban járjon el a dognevillei plébános ellen. A községi tanács ténykedésének elbírálása nem a közoktatási minisztérium feladatához tartozik. Ez a furcsa fordulat, hogy az iskolateremnek baromfitenyésztésre való felhasználása nem egyeszerű fegyelmi, hanem egyházpolitikai ügynek minősítendő, nem kis megdöbbenést váltott ki katolikus körökben. A konzervatív és katolikus lapok nyomban tudósítókat küldtek a helyszínre, akik azután fokról-fokra megcáfolták a hivatalos megálapításokat. — Mi igazán nem politizálunk, — mondják Dognevilieben, — csak egészségügyi és erkölcsi követelményeket tartunk szem előtt. Mutatja ezt az is, hogy ebben az úgynevezett hajszában a legellentétesebb pártállású személyiségek egyesülnek. Boyer például elkeseredett radikális szocialista és Herriot úr legnagyobb támasza a járásban. Maga a községi tanács többségében mérsékelt, de hangadói természetszerűen a véresszájú szocialisták, akik szintén mind lemondtak megbízatásukról . . . Arra a kérdésre, hogy a plébánosnak milyen szerepe van az ügyben, ezt a felvilágosítást adták: " A plébános egyetlen egyszer, január 20-án, amikor a sztrájk már javában folyt, összehívta katekézisre az iskolásokat azzal a meghagyással, hogy csak akkor jöjjön mindegyik, ha a szülei elengedik. Az azonban szomorú igazság, hogy a tanulók arra az időre, amikor szüleik munkába mennek, ismételten összejöttek egy kocsma hátsó helyiségébe és „iskolásért játszottak”. Dognevilleben tehát már két hónap óta szünetel minden tanulás s egyelőre semmi kilátás sincs a gyermeksztrájk „letörésére“. Békéltetések nem folynak, mert a béke ára egy derék lelkipásztor feje volna. A kezdő hók kezdenek fellendülni mostanában. Csak a minap közölt tudósítást az Új Nemzedék az „Amatőrök Országos Szövetkezetének" szövevényes programjaiól, amely mellé apróhirdetésekkel verbuválják az érvényesülni nem tudó testi és szellemi amatőrök hadseregét. A vasárnapi lapokban egy újabb apróhirdetés vonhatta magára a mellőzött ifju tehetségek figyelmét. Az apróhirdetés igy hangzott: FELHÍVÁS. A kezdő írók nyújtsák be munkájukat közlés végett a „Horatius" irodalmi és művészeti társaságnak. Hivatalos órák este 7—9 ig a Schmied-étteremben, Ranolderutnan. Tegnap este nyolc óra tájban, dühöngő márciusi hózivatarban felkerekedtünk, hogy felkeressük a legsötétebb Ferencváros mélyén a kezdő írók „Horatius“-társaságát. Ekkor még nem sejtettük, milyen érdekes felfedezésre bukkanunk a kis Ranolder utcai vendéglőben. Hosszas és életveszélyes bukdácsolás után végre eljutottunk a szűk kis Ranoldorutcába, ott a Schmied-féle vendéglőbe, amely jólelkűen helyet ad külön szobájában a kezdő íróknak. A söntésben még semmi irodalmat nem találtunk. Ott csak kedélyes franzstadti vakeresek öblögették le napi keserveiket. A kezdő írók a harmadik kis különszobában voltak találhatók. Csupa 20—25 éves fiatalember, köztük egy csinos leány, aki éppen végigfuttatta ujjait a sarokban lapuló pianinón. Hideg volt, határozottan barátságtalan hideg a kezdő íróknál, csak akkor melegedett fel a kis szoba, amikor a „Horatius“ irodalmi társaság elnöke, Bittmann Ferenc, a „Prometheus“ társaság volt küzdő és kezdő tagja, lelkes hangon, ifjonti tűzzel piruló arccal elkezdte vázolni a társaság programját. Felfedezzük a legifjabb Csokonai Vitéz Mihályt — Mi a kezdő írók bevonásával irodalmi társaságot alapítottunk. Fel akarunk karolni minden ifjú tehetségest és evégből a kezdő írók műveit közreadjuk a „Horatius" címen legközelebb meginduló irodalmi lapban, továbbá a kezdő írók színdarabjait kezdő színészeikkel előadatjuk itt, később néhány moziban. A „Horatius" című lapot én, a társaság elnöke szerkesztem (volt már egy „Alkony" című lapom), miig a szinigárdát Csokonai Vitéz Mihály alelnökünk tanítja be és a darabokat is ő rendezi. Rámutat egy halvány, borotváltarcú, jól öltözött fiatalemberre. Az feláll és bemutatkozik: __Csokonai Vitéz Mihály vagyok... A hangja oly büszkén cseng, nem állhatjuk meg, hogy meg ne kérdezzük:— Leszármazottja talán a költő Csokonai Vitéz Mihálynak. Arca egyszeriben kipirul: — A dédunokája vagyok... Egyenes ágon ... Meglepődésünkben felpattanunk. — A debreceni néhai nagy Csokonainak!.. __ Annak... A nagy költő apjának bátyja az ükapám... Csokonai Vtéz Mihály peholt a dédapám ... Édesapámat is Csokonai Vitéz Mihálynak hívják, ő a „Garabonciás“ cimű előlapot szerkeszti Győrben. Bátyám, Csokonai Vitéz László szintén újságíró, egy győri napilap segédszerkesztője. Ámulva meredünk még mindig legifjabb Csokonai Vitéz Mihályra, a halhatatlan Csokonai dédunokájára. Hihetetlennek tűnik, hogy a nagy költő dédunokájára itt bukkanjunk rá a véletlen szeszélyből egy eldugott franzstadti kocsmában. De a nagy Csokonai dédunokája szuggesztív szóval, hangján és szemén átrezgő büszkeséggel meséli az életét. És elbeszélésében felérzik híres-neves ősének tragikus nyugtalansága. A fiók-Dummel-august: oroszlánketrecet söpör . Nagyon különös és romantikus volt eddig az életem. Olyan, mint egy regény. Hatéves koromban már verseket írtam és saját lapom volt. „Remény“ volt a címe. Már akkor éreztem, — világosan emlékszem rá — hogy meg kell felelnem nagy ősöm hírnevének. Már akkor híres akartam lenni én is... Később, mikor szüleim Győrben beírattak a polgári iskolába, újrcól indítottam egy lapot, „Csömör“ volt a címe. A tanárok rémei Aztán elvégeztem a kereskedelmi iskolát, de már akkor elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, művészi pályára lépek. A művészetek terén az első lépésem az volt, hogy a Kocka-cirkuszhoz szegődtem és ezzel jártam az országútiét. Itt csak rövid ideig vendégszerepeltem — mint fiók-Dummerauguszt... Amellett az oroszlánok ketrecét pucoltam szorgalmasam — De nem sokáig, mert mikor följöttünk Pestre, a rendőrség közbelépett s ezzel művészi pályafutásom első fejezete lezárult... . A kontókból élt a vándorszínész Mosolyog. Érzi önmagában nagy Csokonai Vitéz nyughatatlan vándorvére — lüktetését. Dédapja kósza poéta volt, főurak alkalmi rigmusfaragója, ő meg Dummerauguszt és vándorszínész . . . Győrött szinlapokat húz elő a ..sebéből . A cirkusz-kaland után egy darabig vegetáltam Győrben, majd beálltam dr. Fülek győri színtársulatához. Forgács rendező segített rajtam. Epizód-komikus lettem. Közben rövid ideig Rákosi Szicsi színésziskolájának növendéke voltam, majd egy vándorszínész színtársulathoz szegődtem, Nagykanizsán, Hódmezővásárhelyen, Nyíregyházán és több kisebb vidéki városban megfordultam. Szerepeltem Szavio-kapitányban, a Heidelbergi diákéletben — ebben két szerepem is volt —, de a legnagyobb sikerem afekete lovas“ Lutz főhadnagy szerepében arattam. Itt Pesten Várkonyi játszotta — teszi hozzá büszkén. ■— És hogy élt a vándorszínészeknél? — Hát bizony a gázsim nem volt nagy ... . Nagyon nehezen lehetett megélni belőle. Az adósságok és a kontók tartották bennem a lelket. — Nagykanizsán vastag betűkkel nyomatta ki a színigazgató a nevemet — meséli mosolyogva — csakhogy pénz gyűljön a kasszába .. . Közben jött egy szerelem. A lány azt követelte, hogy lépjek reális pályára. A Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezeténél voltam egy darabig. Itt azonban bólistára kerültem és sokáig állás nélkül, tengődtem. Nem tudtam sehol sem elhelyezkedni Imittamott megjelent egy-két versem. Most egy szobrásznak lettem az üzletvezetője. Huszonhét éves vagyok ... És azt tervezem, hogy megjelentetem az első kötetemet... A zsidóverő Csokonai — Még nem írtak soha magáról a lapok! — kérdeztük. — Egy hódmezővásárhelyi lap egyszer írt rólam. A bátyámmal, Csokonai Vitéz Lászlóval azonban foglalkoztak a lapok, amikor Győrben megvert egy zsidó kereskedőt .. A zsidó kereskedő súlyosan megsértette a győri újságírókat.. A sértésért a bátyám vett elégtételt. Négy hatalmas pofont kent le neki... Mert a kereskedő nem volt hajlandó párbajra kiállni. Most megint a „Horatius“ irodalmi társaságra terelődik a szó, melynek körében a legifjabb Csokonai Vitéz Mihályt felfedeztük. A „Horatius“ társaság tagjai felgyűlt szemmel hallgatják a beszélgetést, láthatóan nagyon nagyra tartják a közéjük tévedt Csokonai-dédurokát... — Két hét múlva — mondja az elnök — tartja a társaság első irodalmi kabaréelőadásaitt a, vendéglő különtermében. Az előadást Csokonai Vitéz Mihály kollégánk rendezi. . . És valószínűleg ír egy darabot is. Tessék okvetlenül eljönni! Megígértük, hogy elnézünk a „Horatius“ társaság előadására, kezdő írók és színészek első tűzpróbájára, melynek sikerében az oroszlánrész előreláthatólag Csokonai Vitéz Mihály ifjú dédunokáját, a költőt, hót és színészt fogja megilletni És most melegen ajánljuk a nagyhatalmú pesti színigazgatóknak, nézzék ők is meg azt az előadást. Hátha felfedezik legifjabb Csokonai Vitéz Mihályt, a színészt... Nem rossz név! (gy. p.) VAS BOTOSOK, RÉZBUTOROK, ÁGYBETÉTEK «fáim” Proisiszka-gyár. g£»145 Jó keresetet érhetnek el urak és hölgyek 2—3 órai működéssel. Ajánlatokat »Könnyű jövedelem« alatt a kiadóhivatal továbbit •»-— Megjelent | In ge | Képes Krónica g | 1924. évfolyama csinos kemény kötés || ^ ben gazdag tartalommal és 1&80 képpel. Ara: 150.000 Korona. | & Kapható központi kiadóhivatalunkban, Budapest, V. ker* Hotív cd-utca 10. sz. weipeweweWIriwIWiwSer#