Uj Nemzedék, 1925. október (7. évfolyam, 220-246. szám)
1925-10-01 / 220. szám
U UtdUfel ____| I!»ki«t»i11 Egy pm marmm mumm MB \yp. nw.K rmkbmi Sxerk«Kt«»i* e« kiadohl# Ora 40.000 bor., negyed- jfe&aäj SSjÉB fjpsS6\ BSE» V'brt. fSSäi jQfAgr Ifesl vatali Budapest, V. kar., dara 120.000 korosa. - BCgS jS||| MMi IBb88bb *8» -- ^ __________-Sv Anti-,,,.__mffil XMEtT ||§S Honvéd«te. 10. scéza. Err .rém éra helyben, Pffl «MBBSHHHHI .ágfüred MBS»*| | Hu TeUf * »7-47, 127-4«, vidéken és pályaudvaron Ög&yifj prjSlj jfejSES BralMllwMBiHM J. «5. Gyorsírók ■ 7—20.— 2000 kor. wienben hét. M 13$§|§ PwiSrer nekw.délhivatalov, vm., kSznap és vasárnap 2500 ^B» flKSBiS TlSSigSgga MK3»Mia8»B ffaSig CSiaB JoBSS* Rákóczi-nt 1. sr„ Telefont osstrák kor. Hirdetés.k jf&gf \WK VttfflldBlW SjgS j§|$ Wipi 1- «6-01. T.rér-kiírat tt, mm..rt díjszabás szerint. MM 'mHH BHMB joH SBH oWB v v Telefoni 121—4*. Vll. évfolyam 220. (1770.) szám ♦ Csütörtök. ♦ Budapest, 1925 október 1. Bolssmentés A bote Hilfe központi bizottsága terrortáviratot intézett Bethlen István miniszterenökhöz, amelyben a letartóztatott népbiztost és a vörös forradalmárokat védelmébe veszi, követelvén azonnal való szabadlábra helyezésüket. Ugyanennek a Rote Hilfe nevezetű bolseviki propagandaszervezetnek brandenburgi kerülete hasonló követelést rezegtet át a táviróvonalon. Szóval a Rote Hilfe mint nemzetközi tényező jelentkezik s példátlan orcátlansággal avatkozik be a magyar belső ügyekbe, a vörös rémuralom összeesküvőinek védelmében. Egész természetes, hogy a szociáldemokrata párt ujjongással fogadja a Rote Hilfer kisérleteit, számítván arra, hogy a magyar kormány engedni fog a nyomásnak s valamilyen módot talál a vörös gazfickók megérdemelt büntetésének enyhítésén... A nemzetközi vörös közvélemény hozzászokott ahhoz, hogy Magyarországon amnesztiával és kicseréléssel intézzék el a magyar állam biztonsága ellen elkövetett merényleteket. A gyöngesség politikája szabadította fel a Rote Hilfe hangját; e vörös banda elkönyvelte a magyar gyengeséget, mint állandó tételt, amelyre építeni lehet, amely számításaikban, mint kedvező politikai tétel szerepel. Az amnesztiát és kicserélést a gyengeség tényének vette s most az elmúlt gyöngeségre számítva jelentkezik olyan szemérmetlenséggel, amely csak a forradalom szemétjének legsajátabb sajátja. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar államhatalom, amely a múltban Márton humanitárius és politikai szempontokból nem hajtotta végre a jogos megtorlás követelményeit, ezúttal nem enged, mert nem engedhet a nemzetközi vörös propaganda tényezők követeléseinek, ha nem akarja saját maga állását, szilárdságát és tekintélyét megrendíteni. A magyar állam és a magyar igazságszolgáltatás nem lehet játéka a vörös diplomáciának és a vörös terrorszerveknek, a magyar állami rend sokkal szilárdabb és mélyebb alapozottsága, semhogy a Barbusseck, a Weimsteinek, Czetkin Klárák és Adlernek követelésének engedjen. Egyetlenegy szempont sem szólhat amellett, hogy bármiféle külföldi beavatkozás szempontjainak alárendeljük a magyar igazságszolgáltatás zavartalanságát és érintetlenségét. A letartóztatott bolseviki gazfickóiknak el kell nyerniük méltó büntetésüket. Nem politikai bűntettesek, hanem gonosztevők, akik a kormányzó és a magyar nacionalizmus vezérkarának legyilkolásával akarták megvalósítani a maguk uralmát. Ez a társaság nem érdemel kíméletet: a letartóztatott bűnösökön érvényesülni kell a megtorló igazságnak, nehogy igazságszolgáltatásunkban megrendüljön a hit, nehogy a polgári társadalom elveszítse ellenálló képességét, nehogy a büntetés nélkül elmenekült patkányok nyomába új patkányok következzenek. E bűnöző bandát el kell rettenteni, különben Magyarország állami és társadalmi rendje állandó játéka lesz a vörös gazembereknek és összeesküvőknek. Elmúlt az az idő, amikor nemzetközi munkássztrájkokkal és vörös aknamunkával körül lehetett hálólni Magyarországot: az európai közvélemény már tisztán lát a magyar kérdésben, tisztában van azzal, hogy rágalomhadjárat az, amely e szerencsétlen ország belső viszonyait a hazugság torztükrén keresztül anarchikussá vetítette. Az európai polgári társadalom nem adja többé oda magát nyomatéknak e rágalmak és vörös követelések mellé, a Rote Hilfe nem nemzetközi súlyú, a Rote Hilfe egy közönséges bűnszövetkezet, amelynek kapcsolatai a magyarországi szociáldemokrata párttal annyira nyilvánvalóak, hogy maga a párt le sem meri tagadni. A párt csak azt tagadta, hogy a Rote Hilfe bolseviki szervezet. íme, itt a példa és egyben a cáfolat Diplomáciai előrelátásból vetette fel Németország a háborús felelősséget Még mindig a német nemzetiektől függ a biztonsági konferencia megtartása Mussolini csak a megegyezés esetén utazik Locarnoba — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, szeptember 30. Politikai körökben úgy tudják, hogy a birodalmi kormány a háborúért való felelősség és a kölni zóna kiürítése kérdésében folyt jegyzékváltás után egyelőre nem bocsátkozik erről a kérdésről további eszmecserébe. A birodalmi kormánynak ezekben a kérdésekben jeleznie kellett álláspontját, egyrészt, hogy a német nacionalista elemek támadásának elejét vegye, másrészt, hogy a szövetségesek és a világ közvéleménye előtt nyíltan feltárja gondolatmenetét. A jegyzékváltás folytatásával a birodalmi kormány veszélyeztetné a locarnói konferenciát és alkalmat adna olyan tartalmú propagandára, hogy az egész biztonsági akciót azzal a hátsó gondolattal indította meg, hogy ha Franciaország rááll, akkor valamilyen ürüggyel az utolsó pillanatban meghiúsítja. Másrészt alkalmat adna arra az állításra, hogy tökéletesen a német szélsőjobboldali frakció befolyása alatt áll. A biztonsági eszme, mely jelentékeny belső német csoportokat zúdított maga ellen, a külföldön azonban Németországnak sok rokonszenvet szerzett, ilyen módon hosszú időre teljesen inaktuálissá válnék. Berlinben már azért sem akarják túlhajtani a német nacionalista álláspont teljes érvényre engedését, mert attól tartanak, hogy ennek következményeképen a mérséklet politikája Franciaországban is teljesen megbuknék és ismét Poincaré kerülne az ügyek élére. Hangoztatják különben, hogy az angol és francia válasz is bizonyos mértékben tekintettel van a német birodalmi kormány belső pozíciójára, mert egyáltalában tartózkodik Németország háborús felelősségének újabb hangoztatásától és csupán hivatkozik a versaillesi szerződésre, mondván, hogy a kérdés nem aktuális és így tárgyaláságaik visszautasítása nem állja útját a külügyminisztériumi konferencia megtartásának. Kedvetlenséget Berlinben csupán az angol jegyzéknek egyetlen fordulata okozott, az, hogy az angol kormánynak „nincs módjában a múltról való ítéletét megváltoztatni.“ Ez az egy passzus mintegy a háborúért való felelősség vádjának burkolt fentartását jelenti egyébként azonban a francia és angol jegyzékben foglalt állásponttal szemben, miként politikai körökben hangoztatják: a birodalmi kormány egyelőre, amíg a Népszövetségbe való belépése aktuálissá válik, a „tolerari posse“ álláspontjára helyezkedhetik. Sok függ azonban attól, váljon a német jobboldali csoportok a francia és angol válaszjegyzék után is megmaradnak-e aránylag diplomatikus magatartásuk mellett, mely a locarnoi konferencia aktuálissá válása óta magatartásukat jellemezte. Ezért egyelőre még mindig a német jobboldali pártok kezében van a biztonsági konferencia sorsa. T. Róma, szeptember 30. A Tribuna berlini munkatársa azt írja, hogy Mussolini miniszterelnök csak akkor vesz részt az értekezleten, ha a Svájcban folyó megbeszélések már pozitív eredményre jutottak és a szövetséges külügyminiszterek az értekezlet színhelyén másodízben jönnek össze, hogy az esetleges megállapodást aláírják, hogy a német katonai tényezők az orosz mozgósításban jogosulatlanul a háborúnak de facto való kitörését látták és nehogy veszélyeztessék a Schliffen-féle tervet, átadták az azonnali hadüzenetet Oroszországnak. Ez azonban hiba volt, mert szakértők, maga Falkenhayn is, azon a nézeten vannak, hogy Németország nyugodtan várhatott volna még egy vagy két napig anélkül, hogy biztonságát túlságosan kockáztatta volna. Erkölcsi felelősség azonban Németországot nem terheli, mert nemcsak a birodalmi kancellár és a kormány akarták, mint most kétséget kizáró bizonyossággal megállapítható, a békét fentartani, de a német katonai körök fentendített állásfoglalását tekintve az orosz mozgósítás után elkerülhetetlennek tartották a háború tényleges kitörését. Az az állítás, hogy Németország az 1914-es Európában egyedül volt felelős a háborút megelőző puskaporos hangulatért, a történelmi kutatás előtt szintén nem állhat már meg, hanem nyilvánvaló abszurditás. Mind Németország, mind más európai hatalmak 1911. előtt nem háborúra, hanem saját biztonságuk megóvására törekedtek. Ezért helytelen azt állítani, hogy Németország erkölcsileg felelős a bábom kitöréséért. Anglia „enyhe figyelmeztetést“ küldött Lengyelországnak az orosz szövetség ellen London, szeptember 30. Csicserin varsói látogatása politikai körökben nagy feltűnést kelt és többrendbeli kombinációra ad okot. Általában az a nézet, hogy Csicserin útja az utolsó kétségbeesett kísérlet a nyugateurópai béke megakadályozására. Az orosz-lengyel szövetség, mellyel Csicserin fenyegetőzik, feltétlenül megszüntetné a német-orosz rapallói szerződés titkos klauzuláit. Ezek a klauzulák állítólag úgy szólnak, hogy sem Németország, sem Oroszország kölcsönös hozzájárulás nélkül nem léphet be a Népszövetségbe és francia vagy lengyel támadás esetén kölcsönös támogatásra kötelezett. Hír szerint Nagybritannia a lengyel kormányhoz i „enyhe figyelmeztetést“ intézett az N szovjet kormánnyal való szövetség / / ellen, rámutatva, hogy Lengyelország ebben az esetben elvesztené Anglia és Amerika támogatását. Franciaország ellenben, úgy látszik, támogatja, a szövetséget, mert ilyen emódon könnyebbedést hoz létre a keleti helyzetben. T. Csicserin továbbutazott Berlinbe Varsó, szeptember 30. Csicserin orosz külügyi népbiztost kedden fogadta a köztársaság elnöke. Délben, a miniszterelnök a minisztertanácsi palotában villasreggelit adott a vendég tiszteletére. A délután folyamán a miniszterelnök viszonozta Csicserin látogatását a szovjet követségen. Este utolsó megbeszélésre ültek össze Skrzynski és Gsicserin. Ez a tanácskozás, amely két óra hosszat tartott, befejezte a két államférfi között előzetesen folytatott megbeszéléseiket. Ezt követően a diéta és a szenátus elnöke viszonozta Gsicserin látogatását a szovjetkövetségen. Az est folyamán Csicserin népbiztos Varsóból tovább utazott Berlinbe. „Németországot nem terheli felelősség a háborúért“ — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Washington, szeptember 30. Frank Simonds, az ismert amerikai külpolitikai publicista a háborúért való felelősség kérdéséről szólva azt írja, hogy Németország csak részben felelős a háborúért, Németország felelőssége abban van. Szombatig az összes kommunistákat átszállítják az ügyészségre Az állami és a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alapján tartóztatják le a kommunistákat - Hogyan élnek a rendőrségen Rákosiék — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A rendőrség politikai osztálya most végzi az utolsó jegyzőkönyvi felvételeket a kommunista puccs ügyében. Hogy a jegyzőkönyvek felvétele gyorsabban történjék, a politikai osztály átkérte egy másik osztályról Szabó Miklós és Vogl rendőrkapitányt, akiknek segítségével most már gyorsabban folyik a munka. A jegyzőkönyvek felvételét előreláthatóan ma délben befejezik és ekkor mind az 56 őrizetbe vett kommunista előtt kihirdetik az előzetes letartóztatásról szóló végzést. A letartóztatások az állam és a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921-ik évi III. törvénycikk alapján történnek. A letartóztatott kommunistákat szombatig turnusokban szállítják át a királyi ügyészség fogházába, ahol már minden előkészület megtörtént a kommunista foglyok elhelyezésére. Az őrizetbe vett emberek közül eddig négy nőt és két férfit helyeztek szabadlábra. Ezek ellen azonban tovább folytatják az eljárást. A rendőrségi nyomozás nagyidőűségét jellemzik azok az adatok, amelyeket hivatalos helyen bocsátottak rendelkezésünkre. Ezek szerint a politikai osztály három hónappal ezelőtt jutott tudomására a kommunista összeesküvés tervének. Három hónap óta 52 detektív 227 figyelőnapon fejenként 1138 óra hosszat állott lesben az utcákon, lebujokban, pincékben, mindenütt, ahol a kommunisták megfordultak. Ezzel a nagystílű nyomozási munkával sikerült elejét venni a veszedelmes kommunista szervezkedésnek. Mint a Nemzeti Újság ma régeid száma megirjja, a Bote Hilfe és a nemzetközi munkássegítés központi bizottsága fénye.