Uj Nemzedék, 1926. április (8. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
vK! JK Up \ Előfizetési ári Egy Ntansy mmm WWW MMk Mi \ * J JMmM turkMitWj it IdcdóU. Sóra 10.000 kor., negyed WMi&t. Vmi M HgÍ£& B8M \ V J MOH J|W gjW vatal Budapest, V. ker., évre 120.000 korona. BSiB SBBl W HH . W A—— S . _____ I^U MOW HH . Honvéd utca 10. náa. Egyed érám ér. helyben. H| M «UP I IT ||I|MI I Telefon, 127-47, 127-44. vidéken é. pályaudvaron II «WQMS&f l«ig W | GS* CT”»'«“ 17-10. -7000 kor. Wienben bét. l|££jS flSgi wffi» mBwBHBB Flólddadóhivataloki VII.. köznap és vasárnap 2500 vBBEbtfgBBH flBSf MBwg llfMM mH SHI MBm. F'rWij'i Rákóczi-ut 1. •»., Telefon t osztrák kor. Hirdetések JE«! fBSgj Mg! MsBl vJWraKfiilfflRtBAk J. 136-06, Teráz-kfirnt *2. mm-e. díjszabás szerint. H| «I Hl «1« ** Vili. évfolyam 74. (1919.) szám ♦ CsUlÖttÖlC ♦ Budapest, 1926 április 1. Leszámolást! Beszéljünk csak a titkos társaságokról. A miniszterelnök készségét fejezte ki, hogy ezt a kérdést pártközi értekezlet elé viszi. Korrekt álláspont. Szót kíván adni a megbeszélésen az ellenzéknek, amelynek sajtója és képviselői, unos untalan, a titkos szervezetekről csevegnek. Hadd csevegjenek tehát a pártközi értekezleten is, tárják fel azt, amit tudnak s főként mondják el, amit a "beszüntetés tekintetében akarnak. Mert bocsánat: tüzet fújni a titkos egyesületek ellen, de a közös értekezlet elől eloldalogni, úgy beszélni, mintha valamit tudnának, de ott, ahol helytállásról van szó, meg nem jelenni, ez lehet méregkeverés, hangulatkeltés, csak nem jóhiszeműség és nem becsületes politika. Nem vagyunk barátai a titkos társaságoknak; a frankügy illusztrálja azt a veszedelmet, amelyet a titkosság leple alatt felbátorodott kótyagos gondolatok, lángra lobbant fantáziák okoznak. Vannak-e ilyen társaságok, vagy nincsenek, ezt tudni neon, csak sejteni lehet. A radikális baloldal azonban tud. Legalább úgy viselkedik, mintha tudna. Mintha a titkos társaságok titkainak minden szála a Vázsonyi-iroda jól szervezett ellen kémrendszerének kezébe futna. Hát csak beszéljunk a titkos társaságokról, de akkor aztán minden titkos társaságról. Nem csak azokról, amelyek állítólag vannak, hanem azokról is, amelyeknek keze nyomát viseli az ország közelmúltjának története, amelyeket feloszlattak, de tovább dolgoznak. Beszéljünk a páholyokról, amelyek külföldet informálnak, itthon a pincékben, Bécsben az „emigrációban“ — titokban, tisztelt radikalizmus —, de politikát csinálnak. Nincsenek adataink arról, hogy milyentitkos szervezetek micsoda bűnöket követtek el De adatok vannak arról, hogy a szabadkőművesség miként dolgozott s miként hazardírozott egy ezeresztendős nemzetnek, karmai közé ragadott életével. Hát erről is beszéljünk. A titkos társaságokról, igenis, arról a sok nyilt titokról, amely soha meg nem bocsátható bűnökkel terheli a páholyokból rángatott pártok, politikusok, sajtóorgánumok lelkiismeretét. Beszéljünk a titkos társaságokról, a szakszervezetek állítólag nyílt élete mögött lezajló titkokról, amelyek magukban hordozzák az állam létének veszedelmét, a társadalom örök nyugtalanságának, rabszolgaságra aljasított tömegek lelkének fertőzését. Nem csak az a titkos társaság veszedelem az országra, a társadalomra, amely kiskocsmák pohár bora mellett csinál elbusult ostobaságokat, vagy akár bűnöket. Az a titkosság az igazi veszedelem, amely politikát, társadalmi mozgalmat vezényel, de a napfény megvilágítását nem bírja el Az a titkosság az igazi veszedelem, amely a jogrend jelszava mögött megbújva, minden más titkosságot üldöz, ami nem az övé. Az a titkosság az igazi veszedelem, amely a titkos szervezetekről nyíltanhazudik, a társadalmat nyugtalanító híreket terjeszt titkos szervezetekről, míg jó maga titkon az októberi gyalázat megismétlésén buzgólkodik. Beszéljünk a titkos társaságokról, a munkaszabadság ellen titkon elkövetett szervezkedésről, a más vélemények ellen titkon kiadott ledorongolások rejtelmeiről. Beszéljünk arról, hogy Magyarországon a munkás egy titkos hatalmi szervezet rabszolgája, a sajtó, a páholyok jelszavas trombitája. Beszéljünk arról, hogy le a titkos szervezetekkel, de akkor se valamenynyivel, mert enélkül nincs igazi harc a titkos egyesületek ellen, csak egyoldalú, álnok és gonosz játék van az emberek hiszékenységével. A titkos társaságokkal le kell számolni. Helyes és szükséges ezeknek véget vetni, de minden titkot fel kell fedni és le kell s'molni végre a nagyhangú kovézések mögött megbújt szabadki -ürességnek, Rothe Hilléknek, ki szervezett titkoknak minden rej■ Jimffi A franciák kinyomozták, hogy a frankpapírt Németországban gyártották Doucet egy német városkában rábukkant Gerő és Rába szállodai bejelentő lapjára . Gerőék a német papírgyárra vonatkozólag megtagadták a vallomást — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A frankhamisítási ügy pótnyomozása, amely néhány nap óta újabb lendületet vett, ma elérte tetőpontját, amely után most már néhány nap után végre likvidálni fogják a frankügyet. Ma délelőtt sikerült végre a francia detektíveknek megállapítani azt, ami tulajdonképen a nyomozás egyetlen anyagát képezte, hogy honnan vették Windisch graetzék a hamisítványokhoz szükséges papirost. Kiderült, hogy mindazok a vallomások, amelyek eddig elhangzottak, hogy a papirost tulajdonképen Budapesten készítették a Németországból hozott félgyártmányokból és itt vidámi különös találmánnyal dolgozták volna felhasználhatóvá, csak a mesék világába tartozik. Nem felel meg a valóságnak, mert németországi gyárból hozták készen Windischgraetzék a frankhamisításhoz szükséges papírt. Mint ismeretes, Doucet a nyomozás első szakaszában elutazott Budapestről Parisba, majd Németországba, ahol a papírgyár hollétét kutatta. Doucet hosszú ideig eredménytelenül nyomozott, míg Münchenben a térképészeti intézet, a Geografische Institut vezetőjével, Trautmann igazgatóval beszélt, aki elmondotta, hogy ismeri Kábát, aki több izben fordult meg nála az intézetben és különböző szakkérdések iránt érdeklődött. De ismeri Gerőt is, akivel hosszú ideig összeköttetésben volt Arra vonatkozóan azonban, hogy honnan szerezték Gerőék a papirost, hogy Münchenből vagy a közeli városokból, nem tudott választ adni, csak annyit mondott, hogy a München környékén lévő papírgyárak egyikével tárgyaltak, de hogy a papirost melyiktől vásárolták, nem tudja megmondani. Doncet erre sorra vette egymás után a München-környékbeli papírgyárakat, amikor végre az egyik kis papírgyárban szenzációs felfedezésre bukkant.. Egyik nap megérkezett Doncet az egyik németországi kisvárosba, amelynek nevét most még a nyomozás érdekében nem közli a rendőrség, csak kezdőbetűjét, D. Megszállt egy szállodában és ott hamarosan arra a felfedezésre bukkant, hogy a szálloda vendégkönyvében 1923- bam szerepel Rába és Gerő neve. Ez a felfedezés most már kiinduló pontja lett Doucet nyomozásának. Azonnal meglátogatta a d-i papírgyárat, ahol érdeklődött, hogy ismerik-e Rábát vagy Gerőt. A gyár igazgatója kijelentette, hogy Rábát ismeri, úgyszintén Gerőt is, akik mindketten még 1923-ban kétszer is felkeresték a gyárat és tárgyalásokat folytattak bizonyos papír szállítmányokra vonatkozóan. Azt is tudja az igazgató, hogy többszöri tárgyalások után Gerőék vásároltak is papirost, arra azonban nem tudott válaszolni, hogy milyen papirosokat vásároltak. Mióta Doupet visszaérkezett Budapestre, itten is ebben az irányban folytatta a nyomozást és szükségesnek látta, hogy részint Rábát Telekivel és Gerőve, részint pedig Rábáit Gerővel «Mindesemábfg& ■» wMnfoodikte a» MWtv jött akadályok miatt elhúzódott, amikor végre tegnap megtörtént. A szembesítés hosszú ideig tartott és eleinte Gerőék tagadták, hogy jártak volna D-ben papírügyben, csak azt ismerték be, hogy Münchenben folytattak tárgyalásokat, azonban nem a papír ügyében, hanem a frankhamisításhoz szükséges technikai készülékek miatt. A tagadás teljesen egybehangzó volt, úgy hogy Doucet végre is kényszerítve volt arra, hogy a kezében levő bizonyítékokat előhozza. Egyszerre felmutatta Rába és Gerő előtt azoknak a bejelentőlapoknak másolatát, amelyeket a D-s szállodából hozott magával s melyek szerint Rába és Gerő ott tartózkodott D-ben. Erre mind a ketten kijelentették, hogy nem tudják, hol van D, de azt beismerték, hogy Németországban tartózkodtak. I Doucet erre felvetette a kérdést, mikor tárgyaltak D-ben a papirgyárral . — Erre vonatkozóan megtagadjuk a ■főállomást — hangzott a válasz. Hálába volt azután minden kérdés és faggatás, sem Rába, sem Gerő, sem pedig Teleki nem volt hajlandó erre a kérdésre válaszolni. 1 I * Rába és Gerő vallomása tehát — ha , tagadó is — most már teljesen megerő- síti Doucet-vek a feltevését arról, hogy sikerült megtalálnia azt a gyárat, ahonnan a frankhamisításhoz szükséges papír származik. Kétséget kizáróan tisztán áll most már a nyomozó hatóságok előtt, hogy a papírt 1923-ban Rába és Gerő rendelték meg a d-i papírgyárban. Időközben kinyomozta a Németországban tartózkodó Doucet azt is, hogy a levelezést, mely a vásárlást megelőzte, Gerő bonyolította le és pedig mindenkor a pénzügyminisztérium XIII. C. osztályának papírját használta fel. A Térképészeti Intézet ugyanis, amelynek Gerő vezetője volt, a pénzügyminisztérium XIII/C. osztályának fenhatósága alá tartozik és Gerő, hogy hivatalos szint adjon a megrendelésnek, ezt a hivatalos papirost használta fel. A még hátralévő kérdésnek, a papír eredete kérdésének megoldása után — mint az Új Nemzedék értesül — a frankügy likvidálása csupán napok kérdés© már. Ez volt az egyetlen fontosabb kérdés, amelynek tisztázását a franciák még szükségesnek tartották és amelytől a további nyomozásokat függővé tették. A franciák ezek után annyira befejezettnek látják az egész nyomozást, hogy a napokban, egy-két még szükséges apróbb kihallgatás után a főkapitányságon még ottlévő összes aktákat lezárják és átküldik az ügyészségre az ottani aktáikhoz. Ezzel a frankügy pótnyomozása ise, valószínűen már a húsvéti ünnepekkel véget ér. Maga Doucet, aki a papírgyárat kinyomozta, már holnap elutazik Budapestről Bécsen keresztül Paksba. A mai utolsó délelőttön, amelyet Dounet itt tölt Budapesten, egész délelőtt a főkapitányság épületében tartózkodott, ahonnan a déli órákban átment az ügyészégre. Az ügyészségen ugyanis újabb szembesítés lesz Rába, Gerő ás a Térképészeti Intézet többi alkalmazottja között. Vázsonyi Meránba utazott a frankkudarc kipihenésére Hívei ismét becsapták szociáldemokrata fegyvertársaikat A radikálisok kétségbeesetten kerestek hétfőn egy szónokot, aki megmenti a szituációt — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Huszonnégy órával a Pallavicini-féle mentelmi ügy tárgyalásának befejtése után még a radikális baloldalhoz közelálló sajtóban is valósággal a megkönnyebbülés mutatkozik, hogy az ominózus pót-frank vita megszűnt. Kem a tizenkétórás ülések ijesztették meg a baloldalt, — mondják ők maguk — hanem egész másutt keresendő a vita lezárásának az indító oka. A szociáldemokraták ugyanis, mint Pallavicini György őrgróf mentelmi jogának leghangosabb védői, kijelentették, hogy amis csak egy szónokuk lesz, azt csatasorba állítják, nem bánják, ha nem is lesz húsvéti szünet. Vázsonyiék szinte-szemre csatlakoztak a nagy felbuzduláshoz, bejelentették teljes harckészségüket, de amikor elkövetkezett a húsvéti szünet ideje, egyszerre megváltoztatták az álláspontjukat és tudtára adták vörös elvbarátaiknak, hogy semmi kedvük sincs húsvét ünnepét a parlamentben átunatkozni. A demokraták pálfordulásából parázs vita keletkezett. A szociáldemokraták — kétségkívül proletár meggyőződésüknek engedve — erőnek erejével kapacitálták Vázsonyiakat a Pallavicini György őrgróf kiadatása elleni további szó Ez a szocialista fegyverbarátság aráyban nem hatotta meg a liberális - demokrata szárnyat, úgyhogy soron következő szónokuk minden bejelentés nélkül elillant a Házból. Az árulást csak az utolsó pillanatban, vették észre és Horváth Zoltán és a többi vitarendezők kétségbeesetten szaladgáltak a folyosón, hogy csak egyetlen egy eleven szónokot találjanak, aki hajlandó ,beugrani" és megmenti a szituációt addig, amíg további, szólásra jogosult segédcsapatok érkeznek be a Házig. A szociáldemokraták kétségbeesetten nézték a helyzet ilyen alakulását, mert nekik Peyer Károly szigorúan meghagyta, hogy a vitát körömszakadtáig folytassák és nyilvánvaló aggodalommal gondoltak arra, milyen súlyos szemrehányásokkal fogja illetni a külső, „russzatologató“ szerepre kárhoztatott, erőszakos Peyer a még ki nem zárt kollégáit. Nekik külön nen is van okuk az elsedvetlenedésre: a hivatalos lapjukban elkövetett bűncselekményre lassan-lassan elkövetkezik a büntetés is, Vanczák János után Reisinger Ferenc veszti el politikai joga felfüggtesztése következtében * mandatersét.