Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-16 / 260. szám
6 si Nemzedék Kedd, 1928 november 16. A magyar válogatott csapat gólarányban eléggé ki nem fejezett győzelmet aratott a svédek fölött . Magyarország-Svédország 3:1 (2:1) — A gólokat Braun, Opata és ECoSust szerezte meg — A svédek gyorsan, a magyarok technikásan játszottak — Johansson mint rettegett góllövő — csődöt mondott — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Svédország labdarúgói egészeni kiváltságos helyzetet foglalnak el a világ sportjában. Fenn északon, a Hordok hazájában, ahol a nagy világégés idején is a béke szelíd világai nyíltak, évről-évre egyre jobban kifejlődött a futballsport. A nagy idők egyetlen rendkívüli tehetséget sem vittek magukkal, a futballisták más országokba sem tették át a székhelyüket, így tehát a svéd futballsport olyan nívóra emelkedhetett, amit az összes európai országok megértéssel és elismeréssel honorálhattak. 1912-ben az első magyar-svéd mérkőzésekben még gyengéknek bizonyultak az északi labdarúgók, azóta azonban, a nagy fejlődés nyomán, Svédország is „beérkezett.“ Válogatott csapatuk a párisi olimpiádon is fényesen szerepelt, a nagyobb eredményeket azonban Páris után érték el. Egyforma klasszis teljesítménnyel győztek a belgák, hollandok, svájciak, németek stb.-ek ellen és a komoly szakértők szerint ők is az 1928. évi amsterdami olimpiai futballtorna legjogosabb aspiránsai. A magyar válogatott csapat tehát kiváló ellenféllel állott szemben vasárnap délután. A svédek a győzelem biztos tudatában érkeztek Budapestre ,s ha nem is remélték megismételni a tavalyi 6:2-es stockholmi győzelmet, a világ sportjában elfoglalt előkelő helyezésük révén fentartás nélkül bíztak győzelmükben. A magyar válogatott csapatnak a csehek és az osztrákok elleni impozáns győzelem adott önbizalmat. Mindenki érezte és tudta, hogy ha ebben a csatáiban is győznek a mieink, akkor immár senki sem vonhatja kétségbe, hogy az ezévi nagy eredmények nem alapultak a véletlenen és hogy a sóvárogva kívánt nagy változás tényleg bekövetkezett. A nagy próba megtörtént: a sok változáson és belső bajon keresztülment futballsportunk reprezentánsai igazi „békebeli“ teljesítménnyel, domináló fölény jegyében és a legélvezetesebb akciók keretében 3:1 arányban megérdemelten győztek az intakt svéd válogatottal szemben és most már senkinek sem lehet kétsége aziránt, hogy napjainkban valóban a klasszis magyar futballsport új hajnalhaisudásának idejét éljük. 35.000 néző, zászlódísz, jubileumi ünneplés A nagy mérkőzés színhelye: az üllőiúti FTC pálya zászlódíszben várta a svéd labdarúgókat. A tribünök ez alkalommal is zsúfolásig megteltek. Legalább 85.000 néző helyezkedett el a sporttelepen. A svédek elleni meccs a társadalom minden rétegét megmozgatta. Kissé ködös időben, a fényképezőgépek kattogása és a moziigépek berregése közepette lépett a példás gondossággal lehengerelt pályára a kéknadrágos, aranysárga dresszes svéd futballcsapat, majd kisvártatva a pirosinges magyar válogatott csapat is megjelent. A nézőközönség egetverő éljenzésben tört ki Egyfelől a mindig szimpatikusnak feltűnt svéd válogatottat ünnepelte, másfelől kicsit több melegséggel, a magyar válogatott csapatot buzdította. A játékosok a pályán körbe álltak és mikor a svéd és a magyar futballszövetség vezéremberei is a porondra léptek, a Springer-Brobox előtt egyszerre felcsendültek a svéd Himnusz dallamai . . . A Törekvés-zenekar olyan hévvel és bensőséges szeretettel játszotta az északi labdarúgók himnuszát, hogy szinte már befejezni sem akarta. Néhányan ez irányban már komolyan aggódtak. A himnuszt ugyanis tévedésből kétszer is eljátszották . . . Ezután a pálya közepén felálltak a játékosok és Malaky Mihály, az MLSz társelnöke üdvözölte Észak fiait, majd Schlosser Imrét, a hetvenötszörös válogatott csatárt ünnepelte. Dréhl Imre államtitkár, az MLSz elnöke intézett ezután baráti szavakat a svédekhez, akiknek nevében Bayer-Krucsay svéd főkonzul válaszolt. Höherem György, a Nemzeti Sport nagy plakettjét adta át a a jubiláns Schlosser Imrének, akit társai vállukra kaptak és úgy ünnepeltek. Percekkel később a magyar Himnuszt játszotta el a zenekar, majd megszólalt az aprótermetű, kis diáknak kinéző bécsi Braun-nak, a mérkőzés bírójának sípjele, ami után a csapatok is elhelyezkedtek ebben az összeállításban. Svédország: Lindberg Alfredsson Zacharoff, Th. Johansson Holmberg Andersson Wenzel- Rydberg Ph. Johans, Dahl Svensson, Magyarország: Weinhardt Fogl 11., Fogl 111. Slebre Kleber Obitz Braun, Molnár, Opata, Schlosser, Kohut A svédek támadnak, de Kohut beadásából Braun szerzi meg az első gólt A választásnál a magyar csapatnak kedvezett a szerencse. Fogl II. a csapatkapitány nappal és széllel hátban lévő oldalt választotta, így a svédek kezdték a játékot és azonnal támadólag léptek fel. A magyar játékosok még a kezdés hangulatában voltak, de a svédek már az erőteljes ostromnál tartottak és Weinhardtnak kétszer egymásután bravúrosan kellett menteni. A svédek nagyszerű startot vettek, de mikor Molnár egy-két perccel később veszélyes labdát küldött kapura és a svéd kapus csak kornerre tudott menteni, az önbizalom lassanként visszatért a magyar csapatba. így tartott ez a negyedik percig, amikor a svédek újra kornert hibáztak és Kohut által nagyszerűen a középre irányított labdát a behúzódott Braun védhetetlenül a hálóba fejelte. 1:0 a magyarok javára. Sem a csapatok, sem a nézők nem voltak elkészülve erre a gyors eredményre, a csodálkozásra azonban nem nyílt sok idő, mert a játék egyre hullámzóbb mederben folyt tovább. Per perc múlt csak el, a svédek újra és újra a magyar kapu közelébe jöttek és mindjobban kiviláglott, hogy a magyar fedezett sornak nincsen jó napja. Kleber és Rebró nem igazolták klubmérkőzéseikben mutatott formájukat. A svéd csatárok, a gyors Wenzel, a hirtelenszőke Rydberg és anagy mumus Philip Johansson nagyszerű húzásokkal operáltak és a magyar kapu komoly veszedelemben forgott. A svédek könnyűszerrel haladtak át a fedezetsoron és csak a kiválóan játszó Fogl testvérek és Weinhardton múlt, hogy gólt nem értek el. A 19-ik percben biztos gólhelyzetük volt a svédeknek, de a kapufa és a szerencse mentett. A magyar csatársor ritkábban látogatott Lindberg kapuja elé, de ha a csatárok lefutottak, legtöbbször kornert értek el. A 25-ik percben a bíró szabadrúgást ítélt Svédország ellen. Kohut éles lövését a svéd védőjátékosok fejjel újra kornerre mentették, ez azonban eredménytelenül végződött. A magyar csatárok most már egyre jobban kivették részüket a játékból. A 26-ik percben Molnár jó helyzetben kapu fölé lőtt. A játék ezután kissé egyensúlyozottabbá vált. A Fogl testvérek brilliánsoi verték vissza a svéd csatárok ostromát, a magyar támadósor Dodiig Lindbergnek kellemetlemkedett. Schlosser egynéhány passan rossz helyre ment, a 30-ik percben azonban Opatával pompásan összejátszott és a Hungária csatára a Schlosser által hozzá átcsúsztatott labdát húsz méterről védhetetlenül a felső sarokba juttatta. 2:0 Magyarország javára. Még csak egy félóra telt el és már is sok minden történt. A magyar csapat két góllal vezetett, a svédek támadásai pedig egyre rendszertelenebbé váltak. A magyar csatársor a megszerzett gólok ellenére nem volt egységes. Opata és Molnár csak a jobboldalt forszírozták, Schlossert, a svédek erősen lefogták, úgy hogy Kohut, a csatársor egyik legveszélyesebb tagja, csak ritkán jutott alabdához. Percek múlva Rebró megsérült és kiállt. Helyére Weber jött, úgy, hogy most már három centerhall küzdött a magyar csapatban. A játék színezete félóra letelte után a magyarokra nézve alakult ki kedvezően. Az első húsz perc svéd fölényével szemben mindinkább a magyar csapat került frontba. A Fogl-testvérek fél pályán verték vissza a svéd csatárok támadásait. Bizonyos mértékben megnyugtatóan hatott, hogy a hírneves svéd csatárok rá sem mertek menni a kiválóan játszó újpesti hátvédekre. A magyarok ennek megfelelően egyre veszélyesebben játszottak a svédeik térfelében és Kohut az egyik kornert a másik után irányította Lindberg kapujára. Mily nagy volt azután a közönség öröme és meglepetése, mikor azt látta, hogy Kohut igazi Potya stílusban küldi a labdát a kapu elé. Egyetlen rúgása sem veszett kárba és a belsők több ügyességgel többet is értékesíthettek volna. Később Molnár újra jó gólhelyzetben állott, majd Kohut új szabadrúgásra készülődött, de a svédek az utolsó pillanatban mentettek. A félidő utolsó percei magyar fölény jegyében teltek el. A 45-sik percben megint magyar gólhelyzet támadt, a biró sípja azonban, kérlelhetetlen volt. Hol maradnak Johansson góljai? Szünetben a nézők arról beszélgettek, hogy a svédek eddig mutatott játékukban nem váltották be teljes mértékben a várakozást. A hírneves Wenzel, Rydberg, Johansson, Dahl, Svensson csatársortól rendkívüli dolgokat még nem láttak, a mezőnyben ugyan jól játszottak, a góllövésben azonban alulmaradtak. Weinhardtnak igazán veszélyes labdát nem kellett fognia. Johansson „bombáról’ szó sem volt. — Majd a második félidőben pótolják a svédek az eddig elmulasztottakat — mondogatták a pesszimisták, de a svédek is fogllkoztak, hogy a második negyvenötpercben jobban megy nekik a játék. A második félidőben sem szűnik meg a magyar csapat fölénye A hatalmas nézőtábor nagy örömére a svédek a második félidőben sem tudták átvenni a játék irányítását. A magyar csapat egyre jóban szorongatta a svédeket. A fedezetsor bizonyos mértékig megjavult. Wéber jobban fogta, a svéd balszárnyat, mint ezt Rebró tette és Kieber is több jó akciójával vonta magára a ügyeimet. A svédek részéről Johansson az első percben irányított kapásból egy lövést a kapura, de magasan fölé. Magyar ellentámadásnál Molnár jó helyzetben mellé lőtt, ezzel egyidejűleg azonban a bíró lesállást jelzett. A svédek a negyedik percben érték el első kornerüket. Ez a perc baljóslatú volt, mert Braun is a 4-ik percben értékesítette Kohut kornerét az első félidőben, de a magyar balekek biztosan mentettek. Három perc múlva Schlosser jutott jó helyzetbe. Gólt akart lőni és emiatt nem adta le a jobb helyzetben levő Kohutnak a labdát, az akció azonban kárbeveszett. A svédek támadásait a Th. Johansson—Rydberg—Wenzel háromszög vezette. A mezőnyben mindig kapásból továbbítja a labdát, ami szemnek igen tetszetős volt, lövésre azonban már nem nyílott alkalmuk. A magyar védelem az adott percben mindig sikerrel közbelépett. A 16-ik percben Kohut már a hatodikkornert rúgta, a belsők azonban nem használták ki a jó helyzeteket. A 18-ik percben Wenzel Obitz és Fogl III. közt ügyesen kitört, de Weinhardt biztosan mentett. A 20-ik percben Kohut lefutása hozta izgalomba a svédeket, a beadást Molnár fölé lőtte. Mezőnyjáték után A 23-ik percben Kohut Molnárhoz, ez Schlosserhez, utóbbi Braunhoz továbbította a labdát és a beadást Kohut 5—8 méterről a lecsúszott erős lövéssel belőtte. 3:0 Magyarország javára. A harmadik gólt is megérdemelte a magyar csapat. A svédeknek most már semmi sem sikerült, különben is sérülés miatt jóideig csak tíz emberrel játszottak. A megállapodás értelmében új embert a második félidőben nem állíthattak be. Johansson elől hiába száguldott a labdával. Ezzel szemben Braun egy perc nyitva megszökött és a tizenhatos sarkáról leadott remek lövése csak centiméterekkel jutott a kapufa mellé. Kitűnő helyzet volt a negyedik gól elérésére. Percekkel később Fogl II. négy svéd csatárral bánt el, majd Johansson kezét szorította meg, elnézést kérvén erős belemenéséért. Johanssont előzetesen nem informálták Fogl 11. kézszorításának ,erejéről, utána azonban fél percig is rázta a kezét és cserébe inkább két rugóst is eltűrt volna. A 30-ik percben Molnár kapufát lőtt, Kohut pedig a hozzákerült labdát jobblábbal kapu fine küldötte. Egy perc múlva Opata kitört, a kapu előtt tumultus támadt, nagy helyzeti, de a labda elkerülte a hálót. Kohut ismét kornerekkel veszélyeztetett, majd a 35-ik percben Molnár negyedszer kapu mellé lőtt. A 40-ik percben Fogl II. tétovázó magatartást tanúsított, Dahl elvette a labdát, lefutott és hat méterről védhetetlenül belőtte. Weinhardt dobta magát, de hiába . . . 25 perc alatt egyetlen hibát csinált a magyar védelem és az is gólt eredményezett. A magyar csapat megérdemelte a győzelmet A játék menetéből is kitűnik, hogy a magyar válogatott csapat fedezetsorának ingadozó teljesítménye ellenére is teljesen megérdemelte a győzelmet,. A magyar csapatnak lényegesen jobb volt a közvetlen védelme, mint a svédeké, a fedezetsoroknál bizonyos plusz mutatkozott északi barátaink javára, a csatársor azonban sokkal veszélyesebb volt, mint a nagyhírű svéd támadósor. A játék kétharmad részében a magyar csapat uralta a teret és belőtt góljain kívül is lényegesen több gólhelyzete volt. Bécsben a svéd csatárokat üldözte a balszerencse, nálunk azonban a magyar csatároknál volt ez a helyzet. Ha kicsit több szerencsével játszottak volna a mieink, akkor a svédek legalább hat gólt kaptak volna. A siker titka tehát a magyar védelem kitűnő játéka, a csatársor rutinos, nagy technikája és lövőképessége. Mindezekben a magyar csapat tagjai minden kétséget kizárólag a svédek fölött álltak és így a győzelmet teljesen megérdemelték. Weinhardt biztos szemű, erős kezű, jó kapusnak bizonyult. Nagyon sok dolga nem volt, bár azt is jól intézte volna. Benne standard kapusát találta meg a válogatott csapat. ftahl gólját igazán nem foghatta. A Fogl testvérpár oroszlánrészt vindikálhat magának a győzelemből. Mindenütt ott voltak, ahol csak szükség volt reájuk. Fairen küzdöttek. A svédek utóbb már reménytelennek találták a velük való harcot és emiatt, ha náluk volt a labda, rájuk sem mentek. Fogl II. a svédek góljánál hibázott, ilyen hiba azonban a legjobb családban is előfordulhat. A fedezetsornak Obitz volt a legjobb tagja. Elejétől végig egyforma lelkesedéssel küzdött és ha volt is néhány hibás momentuma, nem szabad figyelmein kívül hagyni, hogy vele szemben a Wenzel—Rydberg—Johansson trió állott. A munka nagyobbik része tehát neki jutott. Kieber sokat kihagyott. Voltak olyan percek, mikor egészen eltűnt és ekkor tőle a magyar csapat egészem nyugodtan elveszíthette volna a meccset. Negyedórás pihenői után azonban magához tért és a második félidőben már sokkal jobban játszott. Ekkor néhány egészen figyelemreméltó akciója volt. Rebró, , amiig játszott, nem sokat nyújtott. Wéber föltétlenül jobb volt nálánál. A csatársorban a támadások özönét a Braun—Molnár—Opata triász vezette. Mindhárman legjobb teljesítményeiket produkálták. Braun nemcsak mint centerező szélső, hanem mint kapura lövő is excellált. Molnár nagystílű játékából csak a góllövés hiányzott, Opata jól osztott és a kitörésekben sem maradt el. Gólja szenzációsan sikerült. Mindhármuk nagy hibája azonban, hogy a siker mámorában monopolizálni akarták a játék irányítását és emiatt a veszélyes konkurrensnek, Kohutnak nem igen adtak labdát. Még akkor sem, ha utóbbi jó helyzetben volt. Schlossert erősen fogták a svédek és passzai sem sikerültek mind. Megjátszott labdái azonban rendkívül értékeseik voltak és partnerei ezen kiből szerezték meg a gólokat. Szereplésének így is megvolt az értelme. Kohut kevés labdát kapott. Csak kornereket rúgott nagyszerű pontossággal, szabadrúgásai pedig mindig emberbe mentek. Hogy ilyen körülmények közt is belőtte a magyar csapat harmadik gólját, ez külön érdemének tudható be. Kritika a svéd csapatról A göteborgi és a helsingborgi futballisták a játékban nem bizonyultak a beharangozott angol klasszisunknak. Lindberg sok veszélyes labdát védett, a gólokkal szemben tehetetlen volt. Világklasszista