Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-16 / 260. szám

6 si Nemzedék Kedd, 1928 november 16. A magyar válogatott csapat gólarányban eléggé ki nem fejezett győzelmet aratott a svédek fölött . Magyarország-Svédország 3:1 (2:1) — A gólokat Braun, Opata és ECoSust szerezte meg — A svédek gyorsan, a magyarok technikásan játszottak — Johansson mint rettegett góllövő — csődöt mondott — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Svédország labdarúgói egészeni kivált­ságos helyzetet foglalnak el a világ sport­­jában. Fenn északon, a Hordok hazájá­ban, ahol a nagy világégés idején is a béke szelíd világai nyíltak, évről-évre egyre jobban kifejlődött a fut­ballsport. A nagy idők egyetlen rendkívüli tehetsé­get sem vittek magukkal, a futballisták más országokba sem­ tették át a szé­khe­­lyüket, így tehát a svéd futballsport olyan nívóra emelkedhetett, amit az összes európai országok megértéssel­ és elisme­réssel honorálhattak. 1912-ben az első ma­gyar-svéd mérkőzésekben még gyengék­nek bizonyultak az északi labdarúgók, azóta azonban, a nagy fejlődés nyomán, Svédország is „beérkezett.“ Válogatott csapatuk a párisi olimpiádon is fénye­sen szerepelt, a nagyobb eredményeket azonban Páris után érték el. Egyforma klasszis teljesítménnyel győztek a belgák, hollandok, svájciak, németek stb.-ek ellen és a komoly szakértők szerint ők is az 1928. évi amsterdami olimpiai futballtorna leg­­jog­osabb aspiránsai. A magyar válogatott csapat tehát ki­váló ellenféllel állott szemben vasárnap délután. A svédek a győzelem biztos tu­datában érkeztek Budapestre ,s ha nem is remélték megismételni a tavalyi 6:2-es stockholmi győzelmet, a világ sportjában elfoglalt előkelő helyezésük révén fen­­tartá­s nélkül bíztak győzelmükben. A magyar válogatott csapatnak a csehek és az osztrákok elleni impozáns győzelem adott önbizalmat. Mindenki érezte és tudta, hogy ha ebben a csatáiban is győznek a mieink, ak­kor immár senki sem vonhatja kétségbe, hogy az ezévi nagy eredmények nem alapultak a vélet­lenen és hogy a sóvárogva kívánt nagy változás tényleg bekövetkezett. A nagy próba megtörtént: a sok változáson és belső bajon keresztülment futballspor­­tunk reprezentánsai igazi „békebeli“ tel­jesítménnyel, domináló fölény jegyében és a legélvezetesebb akciók keretében 3:1 arányban megérdemelten győztek az in­takt svéd válogatottal szemben é­s most már senkinek sem lehet kétsége aziránt, hogy napjainkban valóban a klasszis ma­gyar futballsport új hajnalhaisudásának idejét éljük. 35.000 néző, zászlódísz, jubileumi ünneplés A nagy mérkőzés színhelye: az üllői­­úti FTC pálya zászlódíszben várta a svéd labdarúgókat. A tribünök ez alkalommal is zsúfolásig megteltek. Legalább 85.000 néző helyezkedett el a sporttelepen. A svédek elleni meccs a társadalom minden rétegét megmozgatta. Kissé ködös idő­ben, a fényképezőgépek kattogása és a moziigépek berregése közepette lépett a példás gondossággal lehengerelt pályára a kéknadrágos, aranysárga dresszes svéd futballcsapat, majd kisvártatva a pirosinges magyar válogatott csa­pat is megjelent. A nézőközönség egetverő éljenzésben tört ki Egyfelől a mindig szimpatikus­nak feltűnt svéd válogatottat ünnepelte, másfelől kicsit több melegséggel, a ma­gyar válogatott csapatot buzdította. A játékosok a pályán körbe álltak és mikor a svéd és a magyar futballszövetség ve­zéremberei is a porondra léptek, a Sprin­ger-Brobox előtt egyszerre felcsendültek a svéd Himnusz dallamai . . . A Törekvés-zenekar olyan hévvel és bensőséges szeretettel játszotta az északi labdarúgók himnuszát, hogy szinte már befejezni sem akarta. Néhányan ez irányban már komolyan aggódtak. A himnuszt ugyanis tévedésből kétszer is eljátszották . . . Ezután a pálya közepén felálltak a játékosok és Malaky Mihály, az MLSz társelnöke üdvözölte Észak fiait, majd Schlosser Imrét, a het­­venötszörös válogatott csatárt ünnepelte. Dréhl Imre államtitkár, az MLSz elnöke intézett ezután baráti szavakat a svédek­hez, akiknek nevében Bayer-Krucsay svéd főkonzul válaszolt. Höherem György, a Nemzeti Sport nagy plakettjét adta át a a jubiláns Schlosser Imrének, akit társai vállukra kaptak és úgy ünnepeltek. Percekkel később a magyar Himnuszt játszotta el a zenekar, majd megszólalt az aprótermetű, kis diáknak kinéző bécsi Braun-nak, a mérkőzés bírójának sípjele, ami után a csapatok is elhelyez­kedtek ebben az összeállításban. Svédország:­­ Lindberg Alfredsson Zacharoff, Th. Johansson Holmberg Andersson Wenzel- Rydberg Ph. Johans, Dahl Svensson, Magyarország: Weinhardt Fogl 11., Fogl 111. Slebre Kleber Obitz Braun, Molnár, Opata, Schlosser, Kohut A svédek támadnak, de Kohut beadásából Braun szerzi meg az első gólt A választásnál a magyar csapatnak ked­vezett a szerencse. Fogl II. a csapatkapi­tány nappal és széllel hátban lévő oldalt választotta, így a svédek kezdték a játé­kot és azonnal támadólag léptek fel. A magyar játékosok még a kezdés hangula­tában voltak, de a svédek már az erőtel­jes ostromnál tartottak és Weinhardtnak kétszer egymásután bravúrosan kellett menteni. A svédek nagyszerű startot vettek, de mikor Molnár egy-két perccel később veszélyes labdát küldött kapura és a svéd kapus csak kornerre tudott men­teni, az önbizalom lassanként visszatért a magyar csapatba. így tartott ez a negyedik percig, amikor a svédek újra kornert hibáz­tak és Kohut által nagyszerűen a kö­zépre irányított labdát a behúzódott Braun védhetetlenül a hálóba fejelte. 1:0 a magyarok javára. Sem a csapatok, sem a nézők nem vol­tak elkészülve erre a gyors eredményre, a csodálkozásra azonban nem nyílt sok idő, mert a játék egyre hullámzóbb mederben folyt tovább. Per perc múlt csak el, a své­dek újra és újra a magyar kapu közelébe jöttek és mindjobban kiviláglott, hogy a magyar fedezett sornak nincsen jó napja. Kleber és Rebró nem igazolták klub­­mérkőzéseikben mutatott formájukat. A svéd csatárok, a gyors Wenzel, a hir­telenszőke Rydberg és a­­nagy mumus Philip Johansson nagyszerű húzásokkal operáltak és a magyar kapu komoly ve­szedelemben forgott. A svédek könnyű­szerrel haladtak át a fedezetsoron és csak a kiválóan játszó Fogl testvérek és Wein­­hardton múlt, hogy gólt nem értek el. A 19-ik percben biztos gólhelyzetük volt a svédeknek, de a kapufa és a szerencse mentett. A magyar csatársor ritkábban látogatott Lindberg kapuja elé, de ha a csatárok lefutottak, legtöbbször kornert értek el. A 25-ik percben a bíró szabadrú­gást ítélt Svédország ellen. Kohut éles lö­vését a svéd védőjátékosok fejjel újra kornerre mentették, ez azonban eredmény­telenül végződött. A magyar csatárok most már egyre jobban kivették részüket a játékból. A 26-ik percben Molnár jó hely­zetben kapu fölé lőtt. A játék ezután kissé egyensúlyozottabbá vált. A Fogl testvé­rek brilliánsoi verték vissza a svéd csa­tárok ostromát, a magyar támadósor Do­diig Lindbergnek kel­le­met­lem­kedet­t. Schlosser egynéhány passan rossz helyre ment, a 30-ik percben azonban Opatával pompásan összejátszott és a Hungária csatára a Schlosser által hozzá átcsúsztato­tt labdát húsz mé­terről védhetetlenül a felső sarokba juttatta. 2:0 Magyarország javára. Még csak egy félóra telt el és már is sok minden történt. A magyar csapat két góllal vezetett, a svédek támadásai pedig egyre rendszertelenebbé váltak. A magyar csatársor a megszerzett gólok ellenére nem volt egységes. Opata és Molnár csak a jobboldalt forszírozták, Schlossert, a svédek erősen lefogták, úgy hogy Kohut, a csatársor egyik leg­veszélyesebb tagja, csak ritkán jutott a­­labdához. Percek múlva Rebró megsérült és ki­állt. Helyére Weber jött, úgy, hogy most már három centerhall küzdött a magyar csapatban. A játék színezete félóra letelte után a magyarokra nézve alakult ki kedvezően. Az első húsz perc svéd fölényével szem­ben mindinkább a magyar csapat került frontba. A Fogl-testvérek fél pályán ver­ték vissza a svéd csatárok támadásait. Bizonyos mértékben megnyugtatóan hatott, hogy a hírneves svéd csatá­rok rá sem mertek menni a kiválóan játszó újpesti hátvédekre. A magyarok ennek megfelelően egyre veszélyesebben játszottak a svédeik térfe­lében és Kohut az egyik kornert a másik után irányította Lindberg kapujára. Mily nagy volt azután a közönség öröme és meglepetése, mikor azt látta, hogy Kohut igazi Potya stílusban küldi a labdát a kapu elé. Egyetlen rúgása sem veszett kárba és a belsők több ügyességgel többet is értékesíthettek volna. Később Molnár újra jó gólhelyzetben állott, majd Kohut új szabadrúgásra ké­szülődött, de a svédek az utolsó pillanat­ban mentettek. A félidő utolsó percei ma­gyar fölény jegyében teltek el. A 45-sik percben megint magyar gólhelyzet tá­madt, a biró sípja azonban, kérlelhetet­len volt. Hol maradnak Johansson góljai? Szünetben a nézők arról beszélgettek, hogy a svédek eddig mutatott játékukban nem váltották be teljes mértékben a vára­kozást. A hírneves Wenzel, Rydberg, Johansson, Dahl, Svensson csatársortól rendkívüli dolgokat még nem láttak, a mezőnyben ugyan jól játszottak, a góllö­vésben azonban alulmaradtak. Weinhardt­nak igazán veszélyes labdát nem kellett fognia. Johansson „bombáról’­ szó sem volt. — Majd a második félidőben pótolják a svédek az eddig elmulasztottakat — mon­dogatták a pesszimisták, de a svédek is fogl­lkoztak, hogy a második negyvenöt­­percben jobban megy nekik a játék. A második félidőben sem szűnik meg a magyar csapat fölénye A hatalmas nézőtábor nagy örömére­­ a svédek a második félidőben sem tudták átvenni a játék irányítását. A magyar csapat egyre jóban szorongatta a svéde­ket. A fedezetsor bizonyos mértékig megjavult. Wéber jobban fogta, a svéd balszárnyat, mint ezt Rebró tette és Kieber is több jó akciójával vonta ma­gára a ügyeimet. A svédek részéről Jo­hansson az első percben irányított ka­pásból egy lövést a kapura, de magasan fölé. Magyar ellentámadásnál Molnár jó helyzetben mellé lőtt, ezzel egyidejű­leg azonban a bíró lesállást jelzett. A svédek a negyedik percben érték el első kornerü­ket. Ez a perc baljóslatú volt, m­ert Braun is a 4-ik percben értékesí­tette Kohut kornerét az első félidőben, de a magyar balekek biztosan mentettek. Három perc múlva Schlosser jutott jó helyzetbe. Gólt akart lőni és emiatt nem adta le a jobb helyzetben levő Kohutnak a labdát, az akció azonban kárbeveszett. A svédek támadásait a Th. Johans­son—Rydberg—Wenzel háromszög ve­zette. A mezőnyben mindig kapásból továb­bítja a labdát, ami szemnek igen tetsze­tős volt, lövésre azonban már nem nyí­lott alkalmuk. A magyar védelem az adott percben mindig sikerrel közbelé­pett. A 16-ik percben Kohut már a hato­dik­­kornert rúgta, a belsők azonban nem használták ki a jó helyzeteket. A 18-ik percben Wenzel Obitz és Fogl III. közt ügyesen kitört, de Weinhardt biztosan mentett. A 20-ik percben Kohut lefutása hozta izgalomba a svédeket, a beadást Molnár fölé lőtte. Mezőnyjáték után A 23-ik percben Kohut Molnárhoz, ez Schlosserhez, utóbbi Braunhoz továb­bította a labdát és a beadást Kohut 5—8 méterről a lecsúszott erős lövés­sel belőtte. 3:0 Magyarország javára. A harmadik gólt is megérdemelte a magyar csapat. A svédeknek most már semmi sem sikerült, különben is sérülés miatt jóideig csak tíz emberrel játszot­tak. A megállapodás értelmében új em­bert a második félidőben nem állíthattak be. Johansson elől hiába száguldott a labdával. Ezzel szemben Braun egy perc nyitva megszökött és a tizenhatos sarkáról leadott remek lövése csak centiméterekkel jutott a kapufa mellé. Kitűnő helyzet volt a negyedik gól el­érésére. Percekkel később Fogl II. négy svéd csatárral bánt el, majd Johansson kezét szorította meg, elnézést kérvén erős belemenéséért. Johanssont előzetesen nem­ informálták Fogl 11. kézszorításának ,ere­jéről­­, utána azonban fél percig is rázta a kezét és cserébe inkább két rugóst is eltűrt volna. A 30-ik percben Molnár kapufát lőtt, Kohut pedig a hozzákerült labdát jobblábbal kapu fine küldötte. Egy perc múlva Opata kitört, a kapu előtt tu­multus támadt, nagy helyzeti, de a labda elkerülte a hálót. Kohut ismét kornerek­­kel veszélyeztetett, majd a 35-ik percben Molnár negyedszer kapu mellé lőtt. A 40-ik percben Fogl II. tétovázó ma­gatartást tanúsított, Dahl elvette a labdát, lefutott és hat méterről véd­­hetetlenül belőtte. Weinhardt dobta magát, de hiába . . . 25 perc alatt egyetlen hibát csinált a magyar védelem és az is gólt eredményezett. A magyar csapat megérdemelte a győzelmet A játék menetéből is kitűnik, hogy a magyar válogatott csapat fedezetsorának ingadozó teljesítménye ellenére is teljesen megérdemelte a győzelmet,. A magyar csa­patnak lényegesen jobb volt a köz­vetlen védelme, mint a svédeké, a fe­dezetsoroknál bizonyos plusz mutat­kozott északi barátaink javára, a csa­társor azonban sokkal veszélyesebb volt, mint a nagyhírű svéd támadósor. A játék kétharmad részében a magyar csapat uralta a teret és belőtt góljain kí­vül is lényegesen több gólhelyzete volt. B­écsben a svéd csatárokat üldözte a bal­­szerencse, nálunk azonban a ma­gyar csa­tároknál volt ez a helyzet. Ha kicsit több szerencsével játszot­tak volna a mieink, akkor a svédek legalább hat gólt kaptak volna. A siker titka tehát a magyar védelem kitűnő játéka, a csatársor rutinos, nagy technikája és lövőképessége. Mindezek­ben a magyar csapat tagjai minden két­séget kizárólag a svédek fölött álltak és így a győzelmet teljesen megérdemelték. Weinhardt biztos szemű, erős kezű, jó kapusnak bi­zonyult. Nagyon sok dolga nem volt, bár azt is jól intézte volna. Benne standard kapusát találta meg a válogatott csapat. ftahl gólját igazán nem foghatta. A Fogl testvérpár oroszlánrészt vindikálhat magának a győzelemből. Mindenütt ott voltak, ahol csak szükség volt reájuk. Fairen küzdöt­tek. A svédek utóbb már reménytelennek találták a velük való harcot és emiatt, ha náluk volt a labda, rájuk sem mentek. Fogl II. a svédek góljánál hibázott, il­yen hiba azonban a legjobb családban is elő­fordulhat. A fedezetsornak Obitz volt a legjobb tagja. Elejétől végig egy­forma lelkesedéssel küzdött és ha volt is néhány hibás momentuma, nem szabad figyelmein kívül hagyni, hogy vele szem­­ben a Wenzel—Rydberg—Johansson trió állott. A munka nagyobbik része tehát neki jutott. Kieber sok­at kihagyott. Voltak olyan percek, mikor egészen eltűnt és ekkor tőle a ma­gyar csapat egészem nyugodtan elveszít­hette volna a meccset. Negyedórás pihenői után azonban ma­gához tért és a második félidőben már sokkal jobban játszott. Ekkor néhány egészen figyelemreméltó akciója volt. Rebró, , amiig játszott, nem sokat nyújtott. Wéber föltétlenül jobb volt nálánál. A csatársorban a támadások özönét a Braun—Molnár—Opata triász vezette. Mindhárman legjobb telje­sítményeiket produkálták. Braun nem­csak mint centerező szélső, hanem mint kapura lövő is excellált. Molnár nagy­stílű játékából csak a góllövés hiányzott, Opata jól osztott és a kitörésekben sem maradt el. Gólja szenzációsan sikerült. Mindhármuk nagy hibája azonban, hogy a siker mámorában monopolizálni akar­ták a játék irányítását és emiatt a veszé­lyes kon­kurrensnek, Kohutnak nem igen adtak labdát. Még akkor sem, ha utóbbi jó helyzetben volt. Schlossert erősen fogták a svédek és passzai sem sikerültek mind. Megjátszott labdái azon­ban rendkívül értékeseik voltak és partne­rei ezen kiből szerezték meg a gólokat. Sze­replésének így is megvolt az értelme. Kohut kevés labdát kapott. Csak kornereket rú­gott nagyszerű pontossággal, szabadrúgá­sai pedig mindig emberbe mentek. Hogy ilyen körülmények közt is belőtte a ma­gyar csapat harmadik gólját, ez külön érdemének tudható be. Kritika a svéd csapatról A göteborgi és a helsingborgi futballis­ták a játékban nem bizonyultak a beha­rangozott angol klasszisunknak. Lindberg sok veszélyes labdát védett, a gólokkal­­ szemben tehetetlen volt. Világklasszist­a

Next