Uj Nemzedék, 1929. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-13 / 83. szám
4 Boris bolgár király Hindenburg meglátogatása után távozik a birodalmi elnöki palotából. A csütörtöki ügetőverseny eredménye — Az Új Nemzedék tudósítójától. — I. Nyeretlen háromévesek versenye. Hauser P. Rosedale (3) Marschall (1:39,4), 2. Buzz Broke (8) Tomann. 3. Dry (4) Zwillingen F. m.: Luhancz, Dodó, Dear, Nóta béna. Igen könny. Tot.: 10:52, 35, 59, 19. Olasz: 198. II. Debreceni dij: 1. Fischer J. Csongor (8) Marschall (1:31.9), 2. Feneion (2) Maszár I. 3. Pilger (4) Wiesner. F. m.: Dante, Boston, Pántlikás, Stámás, Butterfly, Pali, Gülbaba. Könny. Tot.: 10,68, 45, 26, 4. Olasz: 57. ül. Királytelki dij. Elmaradt. IV. Ipolyi dij. Körmendi m. Colonel K. (3) Maszár F. (1.29). 2. Detre (3) Tomani. 3. Comtessa Pro Patria (8) Fityó. F. m.: Champion, Babonbán, Didó, Könny. Tot.: 10:48, 22, 28. Olasz: 4. V. Gitana dis. 1. Körmendi m. Adrienne (2 r.) Maszár F. (1.20.9). 2. Epos (8) Marschall. 3. Avanti I. (2 és fél) Feiser. F. m.: Contessa Camorata, Otto Alice Pompadour, öcskös. Erős küzd. Tot.: 10,15, 12, 16, 17. Olasz: 78. VL Bawlicap. 1. Szabolcsi m. Iron Child (2) Feiser (1-32,3), 2. Dalloslány (6) Kovács EL 3. Krampusz (3) Maszár I. F. m.: Keringő Orgazda, Jancsika, Anna, Iwa, Malvina, Arabella. Bizt. Tok: 10:54, 26, 40, 23. Olasz: 112. VIL Amateurhajtás: 1. Capt. Speed. Néha (1 és fél 1.) Tenzer (1:34.7), 2. Vétek (6) Hoffmann Gy. 3. Baduga (6) Salgó. F. m.: Párta, Könny. Tok: 10:15. Olasz: 37. Apró hírek Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter május ötödikén Jászapátiba utazik, ahol a jászsági sportkörök munkáját tekinti meg. A kultuszminiszter előtt a JÖSSZE, a leventék és az iskolák különböző gyakorlatokat mutatnak be. A KANSz testnevelési szakosztálya április tizenharmadikán és tizennegyedikén rendezi a Detektív Atlétikai Club vívótermében (V., Vadász utca harmincegy) a KANSz 1929. évi kardvívó bajnoki versenyét. Asztali tenniszmérkőzés Gödöllőn. A gödöllői Bástya Sport Egylet vasárnap bemutató asztali tenniszmérkőzést rendez, amelyen résztvesz K. Mednyánszky Mária világbajnoknő, Mechlovits Zoltán és Barna Viktor világbajnok is. A Rudas-fürdőben lesz a Pénzintézeti Liga úszóversenye. A versenyt vasárnap délután négy órai kezdettel bonyolítják le. A Ferencváros vasárnap a Wacker ellen a következő csapattal startol: Siflis Pap, Hungler ll.—Furmann, Lyka, Berkessy—Rázsó, Bukovi, Obitz, Szedlacsek, Kohut. Miért nincs ? Önnek háza • Mert csak most adjuk tudtára, hogy Budapesttől 40 percnyire válatelepen valamol mentén 150-200 öles házhelyet kaphat, élenként öt pengőért, a vételhez csak 80 pengő készpénz szükséges, a hátralékot ötszázalékos kamattal három év alatt havi 20 pengős részletekben könnyen űzetheti. Központi ingatlanforgalmi Irodaudapest, V., Honvéd utca 10. szám. Uj Nemzedék Szombat, 1929 április 11 Győzelmi reménnyel, de tréner nélkül ma reggel Svájcba utazott válogatott csapatunk Fogl //: három gólkülönbségű győzelmet remél, Kiléber meg* elégszik egy góllal is — Túrás meggyógyult — Az V) nemzedék tudósítójától. — A __ vasárnapi Magyarország—Svájc mérkőzésre ma reggel utazott el válogatott csapatunk Bernbe. A csapat tagjai reggel hét órakor gyülekeztek a keleti pályaudvar éttermében. Földessy János dr. szövetségi kapitány kiadós reggelit szolgáltatott fel a futballcsapat tagjai részére, akik hét órakor már mindanynyian együtt voltak. Minden ellenkező híreszteléssel szemben eljött Túrai is, akinek ugyan egész héten fájt a bokája, a tegnap délutáni orvosi vizsgálat azonban megnyugtató volt, úgy hogy nincs akadálya Túrai játékának sem. A válogatott csapatot Kray István bárónak az MLSz társelnökének kellett volna Svájcba kisérni. ő azonban hirtelen megbetegedett s így Fischer Mór vezeti a magyar futballexpediciót. A profi szövetség megbizásából Máriássy Lajos dr. utazott a csapattal. Kellemetlenül hatott, hogy az MLSz nem adott költséget tréner kiutazására. A tréner irányítása pedig mindennél fontosabb. A keleti pályaudvar főnökségének előzékenysége folytán külön szakaszokat kaptak a válogatott csapat tagjai. Az egyik kupéban a szertárt helyezték el. A csapat fehér dresszben, jobboldalán a magyar címerrel startol Bernben. A cipőket is rendbe hozták, úgy hogy nem a „cipőkön“ múlik majd a svájci szereplés. Az indulás előtt kérdést intéztünk a csapat tagjaihoz. Mik az eshetőségek Bernben. Dénes kapus kijelenti, hogy nem hajlandó gólt beengedni a kapuba. Fogl 11. nyilatkozata a következő: — Nem szabad elbizakodnunk. Ha mindenki megteszi a kötelességét, akkor három gól különbséggel győzhetünk. Az újonc Emmerling nem tippel. Győzelmet remél, de nem mond eredményt. A fedezetsorban Borsányi és Kiéber kissé pesszimista. Kiéber úgy nyilatkozik, ha minden jól megy, egy gólkülönbséggel nyerjük a meccset. Krohnenberger Fogl II. véleményéhez csatlakozik. , A jobbszélső Ströck azt akarja, hogy jók legyenek a beadásai, mert akkor potyogni fognak a Takács-féle gólok. A kis Tacács is ezt várja. Túras panaszkodik, hogy nem lesz tréner Bernben. Az újonc Toldi a következőket mondja: — Újonc vagyok a válogatott csapatban, remélem azonban, hogy nem lesz lámpalázam. A tömegeket már megszoktam és az erős küzdelmeket is ismerem. Tessék elhinni elsősorban szerencsén múlik minden. A balszélső Hirzer kijelenti, ha a védelem nem enged be gólt, a csatársor meg fogja tenni a kötelességét. A vonat indulását jelzik. Bucsúzkodás, néhány halk éljen és a vonat megindul Svájc felé . . . Egy newyorki lelkész maga mondta a gyászbeszédet a saját temetésén Három leggazdagabb hívének meghagyta, hogy fejenként ötezer dollárt adjon jótékony célra — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Newyork, április. Morris Jeans newyorki protestáns lelkész nagy szeretetnek örvendett hívei körében, akiket eredeti prédikációival valósággal a szószékéhez bilincselt Halála után nagy részvétet keltett az egyházközségben, annál inkább, mert volt benne valami titokzatosság. Jeans, aki ötvenkilenc évet élt két héttel halála előtt még a szószéken állt és hevesen ostorozta egyházközségének bűnös tagjait. Az igaz embernek, mondotta, úgy kell élnie, mintha már másnap távoznia kellene a földről. Beszéde végén Jeans nagy meglepetésre búcsút vett híveitől s kijelentette, az az érzése, hogy utoljára beszél hozzájuk. Néhány nap múlva meg fog halni. — Még egyszer, utoljára azonban — fűzte hozzá — fogtok hallani, amikor megtartom a saját halotti beszédemet. A hívek nem tudták, mire magyarázni Jeans szavait. Már azt is furcsálották, hogy megjósolta saját halálát, de még inkább csodálkoztak azon a kijelentésen, hogy maga a lelkész fog mondani búcsúztatót a saját sírjánál. Jeanst tizenhat nap múlva szívszélhűdés érte, jóslatának első fele tehát beteljesedett. A temetésen azután kiderült, hogy a lelkész nemcsak közeli halálát jövendölte meg, hanem arról is gondoskodott, hogy a búcsúbeszédet önmaga tarthassa meg. Amikor a díszes koporsót leengedték a sírba, egyszerre csak felhangzott Jeans jól ismert hangja. Egy gramofonkészülékből, amelyet Jean segédletkésze a virágkoszorúk közé rejtett. A lelkész megindító szavakkal kérte híveit, hogy ne szomorkodjanak és ne gyászolják őt, mert hiszen a halál nem az élet befejezését, hanem az igazi élet kezdetét jelenti. A gyászbeszéd végén a lelkipásztor név szerint megnevezte az egyházközség három tagját, akiknek kötelességükké tette, hogy fejenként ötezer dollárt fizessenek jótékonycélra. — Mind a hárman nagyon gazdagok vagytok — hangzott az amerikai stílusú befejezés, — de eddig még elmulasztották azt, hogy jótékonyságot gyakoroljatok. Nem akarom, hogy elkárhozzatok, ezért figyelmeztetlek benneteket még idejében. Jeans végrendeletének kihirdetésekor újabb meglepetés történt. A lelkész nem írta le végső akaratát, hanem itt is gramofonhoz folyamodott. Négy lemezre diktálta rá terjedelmes végrendeletét. Az egyházközség által megállapított időben a hatósági képviselők jelenlétében játszották el először a négy lemezt Az első lemez templomi beszédet tartalmazott, az elhunyt lelkész vallási intelmeit. A második lemezen Jeans a vagyonáról rendelkezett, amelyet legnagyobbrészt jótékonycélra hagyott. Egy-egy dollárt hagyományozott két testvérének, akikről a gramofon elzengte Jeans ama ítéletét, hogy mindketten fukar és fösvény emberek, akik, ha meg nem javulnak, a pokolba fognak jutni. A harmadik lemezen Jeans a könyvtárát osztotta szét. Volt a könyvek között két biblia, amelyeknek kötése emberbőrből készült. Jeans két elődje ugyanis meghagyta végrendeletében, hogy haláluk után a bőrüket egy biblia bekötésére használják fel. Jeans szakított ezzel az elitélendő szokással s a két bibliát az egyik városi könyvtárnak ajándékozta. A negyedik lemezről a lelkész kedvelt egyházi éneke hangzott el s a megjelent hívek ismét hallhatták elhunyt papjuk énekét Alkalmi vétel a Hidegkuktuszon ! Gyönyörű fekvésű, minden közüzemmel elázott, fásított 400 öles villatelkek, közvetlen vilamosmegálónál, telkenként 11, 15 és 16 ezer pengős áron a legmesszebbmenő fizetési kedvezménnyel. Központi Ingatlanforgalmi Iroda aladAb V„ Honvéd utca 10., I. 18. (5/17.) CUREUK« A NAGYVÁROS KÉPESKÖNYVÉBŐL A magándiplomata könyvelő volt egy virágzó vállalatnál. Határozottan karriert jósoltak neki a könyvelői pályán. A szakmában azt mondták: „Csinos fiú, jó modora van, még prokurista is lehet belőle!“ A terézvárosi zsurokra szorgalmasan eljárt és ilyenkor monoklit tett a szemére, amit főnökei, Grün és Társa urak előtt valóban nem mert volna. Nyúlánk, előkelő alakját gyönyörködve szemlélték a lányok és a mamák: „Valóságos diplomata, — suttogták — olyan, mint egy követségi attasé“. A zsúrokon az attasékat és általában a diplomatákat úgy képzelték akoriban, hogy a monokli, a nyúlánk alak, az előkelően bágyadt arc, a monotón beszédmodor és a jólszabott frakk körülbelül kimeríti egy comme il faut attasé összes kellékeit. Az időnként monoklit viselő zsúrkönyvelő, aki tarsolyában hordta a prokurista mansallbotját, egyszer meghallotta, hogy őt tökéletes diplomatának tartják. Ez lett a veszte. Ott hagyta a könyvelői pultot és mikor ismerősei szörnyüködve kérdezték, mit fog ezután csinálni, így felelt, előkelő hangsúllyal, az orrából fújva a szót: „Diplomata pályára lépek“. Akkor még ő maga sem tudta, hogyan fog hozzá. Mindenesetre ypszilonnal cserélte ki neve végén az i-t. Azután egy B. betűt tett a családi neve elé. Az a Bö betű ravasz dolog volt; a jámbor idegenek azt hihették, hogy ősi predikátumot jelent, valami ilyesfélét: baranyavári. Vagy: borgóprundi. Ha felelősségre vonják, nyugodt mosollyal így felelt volna: ,Kérem, ez a születési helyem, Brassó kezdőbetűje. Oda kell bigygyesztenem a nevem elé, mert sajnos, nagyon sokan vannak már, akiket Pelikánnak hívnak. Ez az átkozott — ő így mondta: „fatális . . . fatális ..." — névmagyarosítás! Meg akarom különböztetni magamat a többi Pelikánoktól ... Hogy megkezdje diplomáciai karrierjét, a tettek mezejére lépett és egyesületet alapított Diplomáciai önképzőkör néven. Mindenki tagja lehetett, aki tagdíjat fizetett és magában diplomáciai képességeket érzett dagadozni ő lett az ügyvezető igazgató, természetesen fixfizetéssel. Ettől kezdve állandóan utazott Európa-szerte, sohasem mondta meg előre, hová és milyen ügyben. Fontoskodó arccal járt-kelt, súgott-bugott és ha megjött két-három hetes kirándulásaiból, elegánsabban és titokzatosabban mint valaha, bizalmasan és hallgatást kérve súgta meg nagy titkát egymás után, sorra az embereknek. .Kérlek, csak neked . . . Pakisban voltam . . . Vele tárgyaltam . . Azt, hogy „vele“, tragikus hangsúllyal mondta és jelentős pillantással kísérte ezt a hangsúlyt. Akivel beszélt, sohasem merte elárulni, hogy nem tudja, ki az a „vele“, ki az a nagy. Az illető éppen úgy tett, mint Pelikán: rejtelmes arckifejezést öltött, mert a nagyképűsködés éppen olyan, ragályos, mint a sarlatánság és svihakság. Az exkönyvelő szemén ezentúl éjjel-nappal ott csillogott már a monokli hideg fénye. Ajka körül fagyos mosoly, arcán blazirt egykedvűség, szemében hűvös tartózkodás. Karcsú alakja megjelent az Operában, a hangversenytermekben, a minisztériumokban, a képviselőház folyosóján. Ezen az utóbbi helyen úgy korcsolyázott föl és alá, mint egy született diplomata, mintha csak a Bauplatz nagy fogadótermében tanulta volna. Valósággal siklott a parketten, hajlongva jobbra, biccentve hűvösen balra. Bámulva látták a naivabb lelkek, hogyan suhan oda a Nagy Államférfi mellé, milyen bizalmasan beszélget vele, suttogva és misztikusan, félrevonulva egy sarokba. Az újságírók félő tisztelettel szemlélték a távolból bizalmas tárgyalásait. Halkan surrant végig a hír a folyosón: „Pszt! B. Pelikán a külügyminiszterrel tárgyal.“ A valóságban pedig a diplomata így szólt a nagy államférfihez: „Szép időnk van ma, kegyelmes uram.“ Őexellenciája, akinek sejtelme nem volt arról, ki ez az ember és mit akar, ásitott egyet és helyeslően bólintott. Az újságok pedig egyre sűrűbben emlegették a diplomata nevét. Megírták, hogy Rómába utazott, megírták, hogy hazaérkezett Londonból. A „diplomata“ egyre fontoskodóbb arcot vágott és mikor „bizalmas“ ankéteken kezdett szerepelni, megdöbbenve vettük észre, hogy raceso. Főkönyvelő korában egyáltalában nem racosolt még! Teljesen kiforgatta még a fizikumát is. Fojtott, elnyújtott orrhangon beszélt, kissé hülyének tettette magát A Dohány utcai cég volt könyvelője azt a diplomatakarrikatúrát alakította, divatjamúlt rossz színész módján, amelyet a kabarékból ismerünk. Valószínű, hogy ő is onnan ismerte. Közben pedig igen jól él, egyesületeket gründol, közköltségen utazik külföldre, előkelő társaságok tagja. És teremtett mindenesetre egy új típust, a magándiplomata típusát, akiről a világon mindenki azt hiszi, hogy diplomáciai munkát végez, de senki sem tudja hol, kinek a megbízásából, milyen fajta diplomáciai munkát? Ő a magándiplomata. Ha volt magántudós, — az Isten nyugosztalja — miért ne lehetne magándiplomata is? (K. L)