Uj Nemzedék, 1929. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-13 / 83. szám

4 Boris bolgár király Hindenburg meglá­togatása után távozik a birodalmi el­nöki palotából. A csütörtöki ügető­­verseny eredménye — Az Új Nemzedék tudósítójától. — I. Nyeretlen háromévesek versenye.­­ Hau­ser P. Rosedale (3) Marsch­all (1:39,4), 2. Buzz Broke (8) Tomann. 3. Dry (4) Zwillingen F. m.: Luhancz, Dodó, Dear, Nóta béna. Igen könny. Tot.: 10:52, 35, 59, 19. Olasz: 198. II. Debreceni dij: 1. Fischer J. Csongor (8) Marschall (1:31.9), 2. Feneion (2) Maszár I. 3. Pilger (4) Wiesner. F. m.: Dante, Boston, Pánt­likás, Stámás, Butterfly, Pali, Gülbaba. Könny. Tot.: 10,68, 45, 26, 4. Olasz: 57. ül. Királytelki dij. Elmaradt. IV. Ipolyi dij.­­ Körmendi m. Colonel K. (3) Maszár F. (1.29). 2. Detre (3) Tomani. 3. Comtessa Pro Patria (8) Fityó. F. m.: Cham­pion, Babonbán, Didó, Könny. Tot.: 10:48, 22, 28. Olasz: 4. V. Gitana­ dis. 1. Körmendi m. Adrienne (2 r.) Maszár F. (1.20.9). 2. Epos (8) Marschall. 3. Avanti I. (2 és fél) Feiser. F. m.: Contessa Ca­­morata, Otto Alice Pompadour, öcskös. Erős küzd. Tot.: 10,15, 12, 16, 17. Olasz: 78. VL Bawlicap. 1. Szabolcsi m. Iron Child (2) Feiser (1-32,3), 2. Dalloslány (6) Kovács EL 3. Krampusz (3) Maszár I. F. m.: Keringő Or­gazda, Jancsika, Anna, Iwa, Malvina, Ara­bella. Bizt. Tok: 10:54, 26, 40, 23. Olasz: 112. VIL Amateurhajtás: 1. Capt. Speed. Néha (1 és fél 1.) Tenzer (1:34.7), 2. Vétek (6) Hoff­mann Gy. 3. Baduga (6) Salgó. F. m.: Párta, Könny. Tok: 10:15. Olasz: 37. Apró hírek Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisz­ter május ötödikén Jászapátiba utazik, ahol a jászsági sportkörök munkáját te­kinti meg. A kultuszminiszter előtt a JÖSSZE, a leventék és az iskolák külön­böző gyakorlatokat mutatnak be. A KANSz testnevelési szakosztálya április tizenharmadikán és tizennegyedi­kén rendezi a Detektív Atlétikai Club vívótermében (V., Vadász­ utca harminc­egy) a KANSz 1929. évi kardvívó bajnoki versenyét. Asztali tenniszmérkőzés Gödöllőn. A gödöllői Bástya Sport Egylet vasárnap b­emutató asztali tenniszmérkőzés­t ren­dez, amelyen résztvesz K. Mednyánszky Mária világbajnoknő, Mechlovits Zoltán és Barna Viktor világbajnok is. A Rudas-fürdőben lesz a Pénzintézeti Liga úszóversenye. A versenyt vasárnap délután négy órai kezdettel bonyolít­ják le. A Ferencváros vasárnap a Wacker el­len a következő csapattal startol: Siflis Pap, Hungler ll.—Furmann, Lyka, Ber­­kessy—Rázsó, Bukovi, Obitz, Szedlacsek, Kohut. Miért nincs ? Önnek háza • Mert csak most adjuk tudtára, hogy Buda­pesttől 40 percnyire válatelepen valamol mentén 150-200 öles házhelyet kaphat, élenként öt pengőért, a vételhez csak 80 pengő készpénz szükséges, a hátralékot ötszázalékos kamattal három év alatt havi 20 pengős részletekben könnyen űzetheti. Központi ingatlanforgalmi Iroda­udapest, V., Honvéd­ utca 10. szám. Uj Nemzedék Szombat, 1929 április 11 Győzelmi reménnyel, de tréner nélkül ma reggel Svájcba utazott válogatott csapatunk Fogl //: három gólkülönbségű győzelmet remél, Kiléber meg* elégszik egy góllal is — Túrás meggyógyult — Az V) nemzedék tudósítójától. — A __ vasárnapi Magyarország—Svájc mérkőzésre ma reggel utazott el váloga­tott csapatunk Bernbe. A csapat tagjai reggel hét órakor gyülekeztek a keleti pályaudvar éttermében. Földessy János dr. szövetségi kapitány kiadós reggelit szolgáltatott fel a futballcsapat tagjai részére, akik hét órakor már mindany­­nyian együtt voltak. Minden ellenkező híreszteléssel szemben eljött Túrai is, akinek ugyan egész héten fájt a bokája, a tegnap délutáni orvosi vizsgálat azon­ban megnyugtató volt, úgy hogy nincs akadálya Túrai játékának sem. A válogatott csapatot Kray István bárónak az MLSz társelnökének kellett volna Svájcba kisérni. ő azonban hirtelen megbetegedett s így Fischer Mór vezeti a magyar futballexpediciót. A profi szö­vetség megbizásából Máriássy Lajos dr. utazott a csapattal. Kellemetlenül hatott, hogy az MLSz nem adott költséget tréner kiutazására. A tréner irányítása pedig mindennél fontosabb. A keleti pályaudvar főnökségének elő­zékenysége folytán külön szakaszokat kaptak a válogatott csapat tagjai. Az egyik kupéban a szertárt helyezték el. A csapat fehér dresszben, jobboldalán a magyar címerrel startol Bernben. A ci­pőket is rendbe hozták, úgy hogy nem a „cipőkön“ múlik majd a svájci szereplés. Az indulás előtt kérdést intéztünk a csapat tagjaihoz. Mik az eshetőségek Bernben. Dénes kapus kijelenti, hogy nem hajlandó gólt beengedni a kapuba. Fogl 11. nyilatkozata a következő: — Nem szabad elbizakodnunk. Ha mindenki megteszi a kötelessé­gét, akkor három gól különbséggel győzhetünk. Az újonc Emmerling nem tippel. Győ­zelmet remél, de nem mond eredményt. A fedezetsorban Borsányi és Kiéber kissé pesszimista. Kiéber úgy nyilatkozik, ha minden jól megy, egy gólkülönbséggel nyerjük a meccset. Krohnenberger Fogl II. véleményéhez csatlakozik. , A jobbszélső Ströck azt akarja, hogy jók legyenek a beadásai, mert akkor po­tyogni fognak a Takács-féle gólok. A kis Ta­cács is ezt várja. Túras panaszkodik, hogy nem lesz tréner Bernben. Az újonc Toldi a következőket mondja: — Újonc vagyok a válogatott csapat­ban, remélem azonban, hogy nem lesz lámpalázam. A tömegeket már megszok­tam és az erős küzdelmeket is ismerem. Tessék elhinni elsősorban szerencsén múlik minden. A balszélső Hirzer kijelenti, ha a védelem nem enged be gólt, a csatársor meg fogja tenni a köteles­ségét. A vonat indulását jelzik. Bucsúzkodás, néhány halk éljen és a vonat megindul Svájc felé . . . Egy newyorki lelkész maga mondta a gyászbeszédet a saját temetésén Három leggazdagabb hívének meghagyta, hogy fejenként ötezer dollárt adjon jótékony célra — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Newyork, április. Morris Jeans newyorki protestáns lelkész nagy szeretetnek örvendett hívei körében, aki­ket eredeti prédikációival valósággal a szó­székéhez bilincselt Halála után nagy részvé­tet keltett az egyházközségben, annál inkább, mert volt benne valami titokzatosság. Jeans, aki ötvenkilenc évet élt két héttel halála előtt még a szószéken állt és hevesen ostorozta egyházközségének bűnös tagjait. Az igaz em­bernek, mondotta, úgy kell élnie, mintha már másnap távoznia kellene a földről. Beszéde végén Jeans nagy meglepetésre bú­csút vett híveitől s kijelentette, az az érzése, hogy utoljára beszél hozzájuk. Néhány nap múlva meg fog halni. — Még egyszer, utoljára azonban — fűzte hozzá — fogtok hallani, amikor megtartom a saját halotti beszédemet. A hívek nem tudták, mire magyarázni Jeans szavait. Már azt is furcsálották, hogy megjó­solta saját halálát, de még inkább csodálkoz­tak azon a kijelentésen, hogy maga a lelkész fog mondani búcsúztatót a saját sírjánál. Jeanst tizenhat nap múlva szívszélhűdés érte, jóslatának első fele tehát beteljesedett.­­ A temetésen azután kiderült, hogy a lelkész nemcsak közeli halálát jövendölte meg, ha­nem arról is gondoskodott, hogy a búcsúbe­szédet önmaga tarthassa meg. Amikor a dí­szes koporsót leengedték a sírba, egyszerre csak felhangzott Jeans jól ismert hangja. Egy gramofonkészülékből, amelyet Jean segédlet­késze a virágkoszorúk közé rejtett. A lelkész megindító szavakkal kérte híveit, hogy ne szo­­morkodjanak és ne gyászolják őt, mert hiszen a halál nem az élet befejezését, hanem az igazi élet kezdetét jelenti. A gyászbeszéd vé­­­gén a lelkipásztor név szerint megnevezte az egyházközség három tagját, akiknek kötelességükké tette, hogy fejenként ötezer dollárt fizessenek jótékony­célra. — Mind a hárman nagyon gazdagok vagy­tok — hangzott az amerikai stílusú befeje­zés, — de eddig még elmul­asztották azt, hogy jótékonyságot gyakoroljatok. Nem akarom, hogy elkárhozzatok, ezért figyelmeztetlek ben­neteket még idejében. Jeans végrendeletének kihirdetésekor újabb meglepetés történt. A lelkész nem írta le végső akaratát, hanem itt is gramofonhoz fo­lyamodott. Négy lemezre diktálta rá terje­delmes végrendeletét. Az egyházközség által megállapított időben a hatósági képviselők jelenlétében játszották el először a négy le­mezt Az első lemez templomi beszédet tartal­mazott, az elhunyt lelkész vallási intelmeit. A második lemezen Jeans a vagyonáról ren­delkezett, amelyet legnagyobbrészt jótékony­­célra hagyott. Egy-egy dollárt hagyományo­zott két testvérének, akikről a gramofon el­zengte Jeans ama ítéletét, hogy mindketten fukar és fösvény embe­rek, akik, ha meg nem javulnak, a pokolba fognak jutni. A harmadik lemezen Jeans a könyvtárát osztotta szét. Volt a könyvek között két bib­lia, amelyeknek kötése emberbőrből készült. Jeans két elődje ugyanis meghagyta végren­deletében, hogy haláluk után a bőrüket egy biblia bekötésére használják fel. Jeans szakí­tott ezzel az elitélendő szokással s a két bib­liát az egyik városi könyvtárnak ajándé­kozta. A negyedik lemezről a lelkész kedvelt egyházi éneke hangzott el s a megjelent hí­vek ismét hallhatták elhunyt papjuk énekét Alkalmi vétel a Hidegkukt­uszon ! Gyönyörű fekvésű, minden közüzemmel elázott, fásított 400 öles villatelkek, köz­vetlen vilamosmegá­lónál, telkenként 11, 15 és 16 ezer pengős áron a leg­messzebbmenő fizetési kedvezménnyel. Központi Ingatlanforgalmi Iroda aladAb V„ Honvéd­ utca 10., I. 18. (5/17.) CUREUK­« A NAGYVÁROS KÉPESKÖNYVÉBŐL A magándiplomata könyvelő volt egy virágzó vállalatnál. Határozottan karriert jósoltak neki a könyvelői pályán. A szakmában azt mondták: „Csinos fiú,­ jó modora van, még prokurista is lehet belőle!“ A teréz­városi zsurokra szorgalmasan eljárt és ilyenkor monoklit tett a szemére, amit főnökei, Grün és Társa urak előtt való­ban nem mert volna. Nyúlánk, előkelő alakját gyönyörködve szemlélték a lá­nyok és a mamák: „Valóságos diplomata, — suttogták — olyan, mint egy követ­­ségi attasé“. A zsúrokon az attasékat és általában a diplomatákat úgy képzelték akoriban, hogy a monokli, a nyúlánk alak, az előkelően bágyadt arc, a mono­tón beszédmodor és a jólszabott frakk körülbelül kimeríti egy comme il faut attasé összes kellékeit. Az időnként monoklit viselő zsúr­­könyvelő, aki tarsolyában hordta a pro­kurista mansallbotját, egyszer meghal­lotta, hogy őt tökéletes diplomatának tartják. Ez lett a veszte. Ott hagyta a könyvelői pultot és mikor ismerősei ször­­nyüködve kérdezték, mit fog ezután csi­nálni, így felelt, előkelő hangsúllyal, az orrából fújva a szót: „Diplomata pályára lépek“. Akkor még ő maga sem tudta, hogyan fog hozzá. Mindenesetre ypszilon­­nal cserélte ki neve végén az i-t. Azután egy B. betűt tett a családi neve elé. Az a Bö betű ravasz dolog volt; a jámbor idegenek azt hihették, hogy ősi prediká­tumot jelent, valami ilyesfélét: baranya­­vári. Vagy: borgóprundi. Ha felelős­ségre vonják, nyugodt mosollyal így fe­lelt volna: ,Kérem, ez a születési he­lyem, Brassó kezdőbetűje. Oda kell bigy­­gyesztenem a nevem elé, mert sajnos, nagyon sokan vannak már, akiket Peli­kánnak hívnak. Ez az átkozott — ő így mondta: „fatális . . . fatális ..." — név­magyarosítás! Meg akarom különböztetni magamat a többi Pelikánoktól ... Hogy megkezdje diplomáciai karrier­jét, a tettek mezejére lépett és egyesüle­tet alapított Diplomáciai önképzőkör néven. Mindenki tagja lehetett, aki tag­díjat fizetett és magában diplomáciai képességeket érzett dagadozni ő lett az ügyvezető igazgató, természetesen fix­­fizetéssel. Ettől kezdve állandóan utazott Európa-szerte, sohasem mondta meg előre, hová és milyen ügyben. Fontos­kodó arccal járt-kelt, súgott-bugott és ha megjött két-három hetes kirándulásaiból, elegánsabban és titokzatosabban mint valaha, bizalmasan és hallgatást kérve súgta meg nagy titkát egymás után, sorra az embereknek. .Kérlek, csak ne­ked . . . Pakisban voltam . . . Vele tár­gyaltam . . Azt, hogy „vele“, tragikus hangsúllyal mondta és jelentős pillantás­sal kísérte ezt a hangsúlyt. Akivel be­szélt, sohasem merte elárulni, hogy nem tudja, ki az a „vele“, ki az a nagy­­.­ Az illető éppen úgy tett, mint Pelikán: rejtelmes arc­kifejezést öltött, mert a nagyképűsködés éppen olyan, ragályos, mint a sarlatánság és svihakság. Az exkönyvelő szemén ezentúl éjjel-nappal ott csillogott már a monokli hideg fénye. Ajka körül fagyos mosoly, arcán blazirt egykedvűség, szemében hűvös tartózko­dás. Karcsú alakja megjelent az Operá­ban, a hangversenytermekben, a minisz­tériumokban, a képviselőház folyosóján. Ezen az utóbbi helyen úgy korcsolyázott föl és alá, mint egy született diplomata, mintha csak a Bauplatz nagy fogadó­termében tanulta volna. Valósággal sik­lott a parketten, hajlongva jobbra, bic­centve hűvösen balra. Bámulva látták a naivabb lelkek, hogyan suhan oda a Nagy Államférfi mellé, milyen bizalma­san beszélget vele, suttogva és misztiku­san, félrevonulva egy sarokba. Az újságírók félő tisztelettel szemlél­ték a távolból bizalmas tárgyalásait. Halkan surrant végig a hír a folyosón: „Pszt! B. Pelikán a külügyminiszterrel tárgyal.“ A valóságban pedig a diplomata így szólt a nagy államférfihez: „Szép időnk van ma, kegyelmes uram.“ Őexel­­lenciája, akinek sejtelme nem volt arról, ki ez az ember és mit akar, ásitott egyet és helyeslően bólintott. Az újságok pedig egyre sűrűbben emlegették a diplomata nevét. Megírták, hogy Rómába utazott, megírták, hogy hazaérkezett Londonból. A „diplomata“ egyre fontoskodóbb arcot vágott és mikor „bizalmas“ ankéteken kezdett szerepelni, megdöbbenve vettük észre, hogy raceso. Főkönyvelő korában egyáltalában nem racosolt még! Teljesen kiforgatta még a fizikumát is. Fojtott, elnyújtott orrhangon beszélt, kissé hü­lyének tettette magát A Dohány­ utcai cég volt könyvelője azt a­­ diplomata­­karrikatúrát alakította, divatjamúlt rossz színész módján, amelyet a kabarékból ismerünk. Valószínű, hogy ő is onnan ismerte. Közben pedig igen jól él, egyesületeket gründol, közköltségen utazik külföldre, előkelő társaságok tagja. És teremtett mindenesetre egy új tí­pust, a magán­diplomata típusát, akiről a világon min­denki azt hiszi, hogy diplomáciai munkát végez, de senki sem tudja hol, kinek a megbízásából, milyen fajta diplomáciai munkát? Ő a magándiplomata. Ha volt magántudós, — az Isten nyugosztalja — miért ne lehetne magándiplomata is? (K. L)

Next