Uj Nemzedék, 1931. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)
1931-08-01 / 173. szám
szissasa iflg fr BA*« ____ vfi fl JFIg l„ Országház utca 18. •*. íjrePPf wBH * helyben, vidéken emel., Ant 603-65.1., Horthy JWg? * Jplf 1 pályaudvaron 10 fillér. xm. évfolyam 173. (3501.) szám ♦ Szombat ♦ Budapest, 1931 augusztus 7. . — __________________________________________________________ .H *r Títalik ak78 ezer országgyűlési választót meg Budapesten, mert nem szadygott Mussolini békeszózata . . .............. . Nagy vihar a Házban Fábián mentelmi ügyemiatt Páris és Róma Egy szociáldemokrata képviselő tegnap az országgyűlésben meglehetős vehemenciával kirohant az olasz-magyar barátság ellen, amit egyébként a mi vöröseink derűre-borára megtesznek írásban is, szóban is. Valamelyest érthető is részükről ez az italofóbia, hiszen a diadalmasan feltörekvő új Olaszország történelmi nagyságú vezére, Mussolini pozdorjává zúzta az olasz szociáldemokráciát, és a fasizmus mint világnézet és rendszer hatásos ellenméregnek bizonyult a marxizmussal szemben. Innen van aztán, hogy az antifasizmusban, Mussolini és a fasizmus lángoló gyűlöletében semmi különbség sincs a mi úgynevezett „mérsékelt“ szociáldemokratáink és a Bécsbe szökött magyarországi kommunista vezérek, a volt népbiztosok között, akiknek Világosság nevű csoportja éppen legutóbb intézett egy hazug és gyalázkodó, rágalmazó iratot a II. Internacionáléhoz, amelyben a világbéke legfőbb akadályának az olasz fasizmust és a vele szövetséges Horthy-Magyarországot igyekszik feltüntetni. Ide ez az antifasiszta gyűlölködés nemcsak a Conti-utcát jellemzi, hanem meg-megszólal a „polgári“ baloldal frontján is. Szociáldemokraták és polgári radikálisok természetesen egyaránt úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha a magyar kormány olaszbarátsága károsan hatna a magyar gazdasági életre, általában Magyarország gazdasági és politikai törekvéseire, főképp azzal, hogy Magyarországot ellentétbe sodorja Európának azzal a hatalmi csoportjával, amelynek köztudomásúan Franciaország a feje. Azt ugyan nyilván ők maguk is tudják belül, hogy ez nem áll, de hát nekik erre a tervszerű beállításra taktikai okokból szükségük van. A józan magyar közvéleményt azonban nem téveszthetik meg vele. Mindenki tudja, hogy Olaszországgal való viszonyunk — amelynek a magyar igazság szempontjából annyit köszönhetünk — nem jelent ellentétet vagy éppenséggel ellenségeskedést egyetlen más európai nemzet felé sem. Legkevésbbé a francia felé, amelynek miniszterelnöke, Laval éppen most adja meg a legcsattanósabb leckét ezeknek a mi budapesti aszfaltdiplomatáinknak, akik mintha franciábbak akarnának lenni a hivatalos Franciaországnál is. A párisi lapok behatóan foglalkoznak azzal a hírrel, hogy a német miniszterek római látogatása után Laval francia miniszterelnök is meglátogatja Mussolinit Rómában. Ez a látogatás, melyet körülbelül elhatározott ténynek lehet tekinteni, annak a bizonysága volna, hogy a francia-olasz ellentétek nem olyan halálosak, hogy azokat ne lehetne barátságosan elintézni. Sőt bizonyos, hogy a francia és az olasz békevágy meg fogja találni az őszinte megegyezés módját. A francia politika jóval magasabb szempontok szerint hányadik, mint a mi radikális akarnokaink kisded játékai, és Franciaország miniszterelnöke valóban jobban tudja a Contiutca vöröseinél is, a mi polgári radikálisainknál is, hogy mennyire taksálja Mussolinit, a fasiszta Olaszországot, és hogyan szolgálja Európa békéjének ügyét. Laval miniszterelnök, aki legutóbb a német-francia közeledés dolgában olyan bátor lépést tett, római utazásával is a francia külpolitikának azt a nagyvonalúságát fogja dokumentálni, amely Európa szebb jövője felé mutat, s amelybe a magyar békevágy, élniakarás is belekapcsolódik az elmúlt tíz esztendő zűrzavarai után. Ne féltse tehát senki Magyarországot attól a Rómától, ahova a francia miniszterelnök is barátsággal és jószándékkal készül. Aminthogy felesleges volt tegnap hangoztatni azt, hogy mi dollárt akarunk, nem lrát, mert Stimson éppúgy elment Mussolinihoz Amerika nevében, mint ahogyan elmegy most Laval a francia nemzet képviseletében, s a világ hatalmai éppen nem Büchler elvtárs fejével gondolkoznak. Megegyezés Németország szanálásáról: öt és félmilliárd márkás hitelt félévre meghosszabbítanák ■ , p. * \ . •* r *' ■' ■ A nemzetközi fizetések bankja ellenőrzi a német szanálást Egymilliárd frankos kölcsönt adna múzeumi kincsekre Németországnak egy francia konzorcium Az Új Nemzedék tudósítójától — Paris, július 31. A párisi lapok jelentése szerint sikerrel végződtek azok a berlini tárgyalások, amelyek a stabilizáló akció keresztülvitele érdekében folytak. Csak két amerikai nagy bank nem csatlakozott eddig az egyezményhez, amelynek értelmében további hat hónap tartamára Németországban hagyják a még ki nem vont 50 milliárd márka összegű rövidlejáratú kölcsönöket. Az arany diszkonto bank e garancia mellett még tíz százalékos pótgaranciát vállal a kölcsön összege után. A bankhitel meghosszabbításáért tíz százalék, a községi előlegekért és az ipari kölcsönökért 5 százalék kamat lesz fizetendő. A nemzetközi fizetési bank szakértő bizottsága, amely kontrollálja a stabilizáló akciót, másodszor Németország gazdasági helyzetének ügyében külön bizottságot küld ki és harmadszor arra van hivatva, hogy előkészítse a rövidlejáratú kötelezettségeknek hosszú lejáratú kölcsönökké való átalakítását, a következőképen alakul meg: Melchior (Németország), Morreau (Franciaország), Beneduce (Olaszország), Franqui (Belgium), Bindscheedler (Svájc), Tanaka (Japán), Rydbeck (Svédország), Vam Meiden (Hollandia), Sir Walter Layton (Anglia). Az amerikai delegátusok személye még nincs meghatározva, de valószínűnek tartják, hogy Gamum (Chase National Bank) és Reynolds (First National Bank) lesznek az amerikai delegátusok. Dawes tábornok, Amerika londoni nagykövete gazdasági fellendülést jósol : London, július 31. Dawes tábornok, Amerika londoni nagykövete, a Daily Expressben közölt nyilatkozatában a világdepressziós hullám közeli megfordulását és általános gazdasági fellendülés kezdetét jósolja. A tapasztalatok szerint a depresszió időtartama mindig megfelel az azt megelőző ipari és kereskedelmi túltevékenység időtartamának. Márpedig Amerika üzleti élete 1927-ben kezdte túllépni rendes méreteit. 1929-ig tartott a túltermelés. Az ennek megfelelő depresszió két esztende pedig már a végéhez közeledik. Az amerikai gazdasági életnek számos tünete, különösen a villamos - áramfogyasztásnak rohamos emlékjü.És.az élénkülő tevékenység félreismerhetetlen jeleit mutatja. ' .. . '.*? Páris, július 31. A Havas Iroda a következő közleményt adta ki:" Párisban jelenleg alakulóban van egy olyan konzorcium, amelynek tagjai a legtekintélyesebb festmény- és régiségkereskedők. A konzorcium hajlandónak nyilatkozik arra, hogy Németországnak egymilliárd frank öszszeget adjon kölcsön, azzal a feltétellel, hogyha kölcsönadás idő-HA Ára 10 fillér )Ví