Uj Nemzedék, 1934. január (16. évfolyam, 3-24. szám)
igeria, 1934 január 3.________ BM—ii—SiniwiJim riw— Cf.Nemzedék Apósától akart hentesasztalt szerezni férje feldarabolásához Bognárod az alagi gyilkos asszony Az Új Nemzedék számolt be először az alagi szörnyű bűntény érdekes fordulatáról, hogy az ottani csendőrség alapos gyamokok alapján őrizetbe vette ifjú Bognár Istvánnét, egy hentesmester feleségét. A tanúk vallomásai, a terhelő konkrét bizonyítékok, a véres fal és ágy, a felmosott pasiló, a véres szerszámok, valamint az, hogy a holttestbenfelismerték Bognár Istvánt és hogy a tettes a mészéros és hentesiparban feltétlenül járatos volt, késztették arra a csendőrséget, hogy Bognárnét minden tagadása ellenére letartóztassa. Az alagi csendőrség egyik különélő bájába vezették be pénteken este a gyilkossággal gyanúsított asszonyt. Nem faggatták már, nem kérdeztek tőle semmit, sőt még a kérdéseire sem válaszoltak. A csendőrt nyomozásnak ez a módszere, amely az ilyen típusú bűnözőknél órák alatt nagy lelki változást szokott elodázni, most is bevált. A asszony percről-perce roskadt össze, példátlan cinizmusából hamarosan letargiába esett, sirógörcsök fogták el s vasárnap hajnalban halk, remegő hangon szólt a mellette szoborrá merevedett rendőrhöz: — Valani akarok. „Én öltem meg... a fiam tandíjáért“ Bognárnét a csendőrség irodájába vitték , jegyzőkönyvbe vették vallomását. Első kérése az volt, hogy a fiával talákozhassék. A tizennégyéves diák nem is sejtette, hogy az édesanyja milyen szörnyű bűnt követett el. A drámai és egyben megható találkozás után szinte megkönnyebbülve kezdett beszélni Bognárné: — Én öltem meg. Iszákos volt, féltem tőle. Kártyázott, ivotta a pénzt, amit én kerestem, nőkre költötte. — Kedden, karácsony másnapján rám támadt, hogy adjak pénzt — folytatja szakgatott vallomását. — Nem volt, nem tudtam adni. — Azt követelte, hogy a 80 pengőt, amit fiamnak randijára tettem félre, adjam oda. — Összevesztünk... Körülbelül másfél óráig vitatkoztam vele, s akkor lefeküdtünk. Éjjel három órakor arra ébredtem, hogy a petróleumlámpa ég s a férjem a szekrényben kutat. „Mit csinálsz ott?“ kiáltottam rá... „Hol a pénz?“ támadt rám a férjem. — Kiugrottam az ágyból, de ő nekem rohant s kétszer arculütött. Dőlt a vér az orromból és a számból. A férjem revolvert szedett elő. „Ha megmozdulsz, lelőlek“ kiáltotta magán kívül. — Féltem, hogy beváltja fenyegetését, elszántan hozzá ugrottam, bírókra keltem vele és kicsavartam kezéből a revolvert. Itt egy pillanatra megállt vallomásában. Izgatottan figyelte a csendőrök arcát, majd így folytatta: r-T. ...és véletlenül meghúztam a ravaszt. A revolver eldörrent, a golyó a férjem halántékába fúródott. Az arcát elöntötte a vér, az ágyhoz vánszorgott és összeesett. Az ágynemű tele lett vérrel. Odaléptem hozzá, meghalt. A gyilkosság után újra elaludt Bognárné A gyilkos asszony fázósan vonja maga köré bundáját, mereven néz maga elé s kezét tördelve folytatja: — Mi lesz most? Döbbent fel bennem a kérdés. Megrémültem a következményektől. — Visszafeküdtem az ágyamba, hogy gondolataimat rendezzem, de közben elaludtam. — Öt órakor fölébredtem. Ezután elmondotta, hogyan akart a holttesttől megszabadulni. Bevonszolta a szoba mellett lévő üres kamrába s előkereste férje szerszámait. — És hozzáláttam a feldaraboláshoz. Először a lábát, majd a két karját, fejét, azután pedig a törzsét daraboltam fel. Másfél óráig tartott . . . Ezután felsoroltam a szoba padlóját, a vér nyomokát levakartam az ágyról és a falról. A véres fehérneműt még hajnalban kifőztem. — Szabadulni az áruló bűnjelektől, erre gondoltam . . . Tudtam, hogy reggel férjem egy barátja fog jönni látogatóba. S a kisfiamnak is, akiit az ünnepekre Alsógödre, rokonaimhoz küldtem, meg kell érkeznie már. — Reggel megtöltöttem a két szatyrot: a kettévágott törzs és a két felsőkar volt benne. — A vasútállomás előtt találkoztam Pressel Újpestre mentem s ott találomra tértem be az Árpád utca 148. számú házba s a mellékhelyiségben kiöntöttem a szatyor tartalmát. Az udvaron a péksegéddel találkoztam. Megállított. Azt mondtam, hogy állati csontok voltak." — Izgatottan siettem vissza az állomásra, délben már otthon voltam. Féltem, hogy a szatyor árulóm lesz, rögtön elégettem mind a kettőt. — Délután érkezett meg a fiam. Kérdezte hol az apja. Azt mondtam Pestre ment. Közben azonban folyton csak az járt az eszemben, hogy a kamrában elrejtett többi testrészt hogy fogom eltüntetni. — Nem volt olyan kosaram, vagy edényem, amiben elszállíthattam volna. Ekkor jöttem arra a gondolatra, hogy még jobban földarabolom a részeket. Hentesasztal kellett volna hozzá. — A gyereket átküldtem Dunakeszire a férjem szüleihez. Arra kértem őket, adják kölcsön a hentesasztalukat. — Tíz pengőt kértek érte, mert kölcsön nem akarták ideadni, csak eladni. Bognárné úgy beszéli el az utóbbi évtizedek egyik legborzalmasabb bűncselekményének részleteit, mintha csak valamilyen hétköznapi élményét mondatná el Amikor a feldarabolásról beszél, a férje holttestéről, egy csöpp megbánás sem sfti- Szörnyű volna most egy köhögési roham!... De nem félek, mert Brondy cukorkát eszem. Ha Köhögsz végy STÜHMER GYÁRTMÁNY! szik rajta, s még talán azt is természetesnek találta, hogy a férfi holttestét az apától kölcsönkért hentesasztalon darabolja fel. — Amikor a sötétség beállt, becsomagoltam a medencerészt és a jobb alsó lábszárt s ezzel Bertáék udvarába osontam. A kutya nem ugatott meg, mert ismert. A darabokat bedobtam az illemhelyre és elfutottam. — A belső részeket és a két combot Dunakeszin, a Kis-utca 3. szám alatti saját házamnak illemhelyére dobtam be. Vásár a megölt férj ruháival Másnap, csütörtökön reggel összecsomagolta férje holmiját és Budapestre utazott, hogy azokat a Telekitéren eladja. Nem volt azonban elég körültekintő, mert megfeledkezett férje órájáról, továbbá az ing- és kézelőgombokkal felszerelt ingről, amelyeket a csendőrök a házkutatás során megtaláltak. A Teleki-téren a következő darabokat adta el: drapp őszi-tavaszi felöltőt hét pengőért, egy pár fekete fűzős férfi boxcipőt két pengőért, sötétkék zakkó kabátot hozzávaló mellénnyel, egy fekete, finom posztóból készült nadrágot és két darab fehér férfiinget hat pengőért. Délután négy óra volt, mikor viszszaérkezett az alagi lakásba. — Most már csak a fej, a bal lábszár és a két alsókar eltüntetése volt hátra — folytatta vallomását Bognárné. — Összecsomagoltam ezeket is és a Dunára mentem. A horányi csárdával szemben egy fűzfához kötve csónakot találtam, amelynek a végénél lék volt a jégen. — Egyenkint dobáltam be a vízbe a darabokat. Ugyancsak ide dobtam be a revolvert is. A megdöbbentő vallomás után Bognárnét szuronyos csendőrök kísérték át Dunakeszire, hogy a Kisutca három számú ház mellékhelyiségéből előszedjék az oda bedobott holttestrészeket. A holttestdarabokat, amelyeket hamarosan megtaláltak, az alagi temető halottas házába szállították. Kiszállt a csendőrség a Duna partjára is, ahol a helyszínére Bognárné vezette a csendőröket. A megjelölt helyen gereblyével kutattak a bűnjelek után, de a kutatás nem vezetett eredményre, mert a munkát a hirtelen megindult jégzajlás miatt abba kellett hagyni. Kés vagy revolver? A nyomozás sempontjából igen fontos, hogy a fej és a revolver előkerüljön, mert Bognárné váltig megmarad amellett a vallomása mellett, hogy az urát dulakodás közben lelőtte. A törzsrészen azonban, a nyaknál olyan mély szúrt sebet találtak, amely az orvosok szerint azonnali halált okozott. Arra vonatkozóan, hogy Bognár Istvánnak volt-e revolvere, az ismerősök és családtagok azt vallották, hogy soha sem láttak a hentesmesternél revolvert. Ugyanígy vallott Bognárné diákfia is, aki nem emlékezett arra, hogy valaha is revolvert látott a házban. A bestiális gyilkos asszony ügyében az alagi csendőrség befejezte a bevezető nyomozást. Bognár Istvánnét hétfőn este autón szállították be a pestvidéki ügyészség fogházába s vele együtt a házkutatás, valamint a nyomozás alkalmával produkált bűnjeleket is. Hangos tüntetés Bognárné ellen a pestvidéki törvényszéken tíjév napján szokatlan tömeg verődött össze a pestvidéki törvényszék Gyorskocsi utcai ajtaja előtt. Már éjszaka elterjedt a híre, hogy Bognár Istvánnét, a férj gyükön alagi asszonyt átszállítják • pwtyWftrt IfrrjfwMft fog- 1 bétába, tönttmeg csendőrség sagyr barnaszinü autója dél tájban megérkezett, hangos botrány tört ki. A járókelők hevesen szidalmazták a gyilkos aszszonyt s két embert elő is állítottak a rendőrök a kerületi kapitányságra csendháboritás miatt. Bognárnét két egyenruhás és két polgári ruhás csendőr kísérte a gépkocsin. Azonnal a fogházgondnokhoz vezették, aki felvette a gyilkos asszony személyi adatait, majd intézkedett, hogy a női vizsgálati foglyok második emeleti cellájában helyezzék el. Bognámó mindaddig itt marad, amíg a vádirat el nem készül, azután kerül majd csak le a női fogházba. Bognárnét reggel lekísérték az I. emeletre az ügyészségre. Amikor a fogház rácsos ajtaján két szuronyos fogházőr között, kilépett, a folyosó közönsége újból szidalmazni kezdte. A gyilkos asszony hajadonfőű volt, ugyanabban a hódbundában, amelyben elfogták. Hogy a szidalmak elől meneküljön, lehajtott fejjel, gyors léptekkel sietett előre a folyosón, két kezét felemelte, hogy eltakarja arcát, ekkor lehetett észrevenni, hogy kezei egymáshoz vannak bilincselve. A pestvidéki törvényszék elnöke a vizsgálat lefolytatásával Köves Aurél vizsgálóbírót bízta meg. Bognárnét a fogházőrök azonnali a vizsgálóbíró elé vezették, aki megkezdte kihallgatását, amely lapunk zártáig még folyik. Telefonszámaink: 12- 7-47, 12-7*411 13-0-06, 21-8-84 8