Új Ózdi Vasas, 1991. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 2. szám
Törmelék Már az is gyanús, aki mindent tud. Az igazi baj azonban azzal van, aki mindent jobban tud. Senki sem lehet próféta a saját hazájában. De hamis próféta mindenki lehet. Azt mondják, hogy a lassú víz partot mos. És az állóvíz? Kutyaugatás nem hallatszik az égig. A kutya ugat, a karaván halad. A kutya ugat, a karaván mégsem halad. A kutya ugat. A kutya harap. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Kivétel erősíti a szabályt. A német egység már megvalósult. A magyar egységre még legalább újabb ezer évig várni kell. És akkor még mindig ott lesz Ózd. Aki dolgozik, hibázik. Aki semmit nem csinál, nem hibázik, őt kell támogatni! — csak — Mi rossz a közérzetünk? Lapunk 1990. december 1S-i számában „Most éppen szállító nincs...(?)” címmel szóvá tettük, hogy az Újváros téri ABC-ben december 10-én, hétfőn, reggel 7 óra előtt néhány perccel még nem volt kenyér és péksütemény. E cikkünkre a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat levélben válaszolt. „A jelzett, december 10-i szállítás, csúszás emberi mulasztásra vezethető vissza” — szól a levél egyik mondata. Emberi mulasztás. Hm. Ez mai korunk újabb kitalálmánya, amolyan modern nesze semmi, fogd meg jól. Korábban lehetett tévedni, lehetett hibázni. Most csak mulasztottak. Úgy, emberileg. De aki tévedett, aki hibázott, ott volt, azon a helyen és abban az időben, ahol és amikor lennie kellett. Most van ez az emberi mulasztás, aminek ismérveiről, mibenlétéről a levél — sajnos — nem ad közelebbi felvilágosítást. Az eredmény ismeretében azonban fel kell tételeznünk, hogy azt jelenti: valaki nem volt ott az adott helyen és időben, ahol és amikor lennie kellett volna. „A rossz hangulatot összetettebb hatások, nem pedig az ilyen kihagyások okozzák — a sanda kritika viszont hozzájárulhat társadalmi közérzetünk romlásához” — hangzik a levél befejező mondata. Tisztelt vásárlók! A sanda újságíró ezúton esedezik bocsánatukért. Ez a balgatag újságíró személyes benyomásaira hagyatkozva azt hitte, hogy az önök közérzete ettől lesz rosszabb, ha az üzletben nincs ott az a valami, aminek ott kellene lennie, önök pedig meg szeretnék venni. Attól, hogy fél órájuk üresjáratban megy el, hiábavaló várakozással. Attól, hogy a gyereket reggeli és tízórai nélkül kell elengedni az iskolába. Most azonban, mint ama Saul a damaszkuszi úton, megvilágosodván elmémben, be kell látnom, hogy a társadalmi közérzet romlásának elsődleges oka az újságíró, meg az újság. Mert megírja. Ettől romlik. A recept innen roppant egyszerű. Be kell tiltani minden újságot, akkor aztán nincs hol sandáslkodni ezeknek a sanda újságíróknak. Ha nem írja meg, akkor önök, tisztelt vásárlók, észre sem veszik, hogy megtörtént az az emberi mulasztás, amire kár is szót vesztegetni, akkor önöknek fel sem tűnik... Most már le sem merem írni, hogy mi nem tűnik fel. Nem akarnám a világért sem rontani a közérzetüket. — Sz. A. — Tudja-e... ? .... hogy Ózd és környéke már az őskorban is viszonylag sűrűn benépesült hely volt. Mintegy 4000 évvel ezelőtt, a késő rézkorban, a péceli kultúra népe telepedett itt meg, de megtalálták egy korábbi, az újkőkorban itt élt nép nyomait is. .... Ózdon 1926-ra épült fel az új községháza (jelenleg a Városi Könyvtár épülete). A nagyközség lélekszáma ekkor kb. 7000 volt. ... az országban elsőként Ózdon, a gyári főiskolában szervezték meg 1926-ban a nyolc osztályos elemi iskolai oktatást. ... hogy Ózdon 1970-ben 11 221, 1980-ban 13 841 lakás volt. Bölcsekről és bolondokról mondták... Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is őhozzá hasonlatos... (Példabeszédek Könyve) Egy bölcs és egy bolond együtt többet tud, mint egy bölcs egymaga. (közmondás) Elvetni egy bölcsnek barátságát balgább, mint ellenséget százával szerezni. (Valluvar) A rossz időkre felkészülni bölcsebb, mint csak élvezetre, dáridókra gondolni. (Babriosz) Az okos százfélét gondol, az ostoba csak egyet. (Sota Rusztaveii) Elég szomorú, hogy már a bolondnak sem szabad bölcsen beszélnie arról, amit a bölcsek bolondul csinálnak. (William Shakespeare) Ne terheld meg magad ostobákkal. Aki nem ismeri fel őket, vagy noha felismeri, nem tartja távol magától, maga is ostoba. (Baltasar Grácián y Morales) Nagy bolond, aki egymaga akar bölcs lenni. (Francois de La Rochefoucald) Nem az az ostoba, aki nem tud, hanem az, aki nem akar tudni. (Hrihorlj Szkovoroda) íme, a bolond így szól: „Ne tégy minden tojást egy kosárba” — vagyis ne tégy fel mindent egy lapra, s oszd meg a pénzed és a figyelmed. A bölcs azonban így szól: „Tégy minden tojást egy kosárba, és vigyázz arra a kosárra.” (Mark Twain) Minden bolond talál egy még nagyobb bolondot, aki őt értékelni tudja. (Ch. F. Gellert) Ha egy ostoba ember szégyelli, amit csinál, mindig a kötelességére hivatkozik. (George Bemard Shaw) Mozgalmas évet zárt a tűzoltóság Az Ózdi Tűzoltóparancsnokságnak Ózdon, Putnokon és a város vonzáskörzetének huszonnégy községében kell feladatát ellátnia. Ez bizony jelentős kiterjedésű terület, ahol mindig történhet valami. Vajon hány esetben kellett az elmúlt esztendőben segítséget nyújtaniuk a tűzoltóknak? — Sajnos, nagyon mozgalmas évet zártunk — kezdte értékelő beszámolóját Kovács László, tűzoltó százados. — Ha az 1989. évhez viszonyítunk, a tűzesetek száma a háromszorosára, 223-ra nőtt, az ebből keletkezett anyagi kár pedig a duplájára emelkedett, több, mint hétmillió forint. Legtöbbször, 174 alkalommal erdőtűzhöz kellett kivonulnunk. Február-március tájékán, majd a nagy szárazság idején, június-augusztus hónapban keletkeztek erdőtüzek. Valamennyit emberi hanyagság, dohányzás, szabadban történő tüzelés, gyerekek tüzeskedése okozta. Az erdőtüzek közel 4,5 millió forint kárt okoztak. Néhány esetben bebizonyosodott, hogy szándékos gyújtogatás történt. Kissikátor határában például egyidejűleg több oldalról is égett az erdő. Nyolc esetben volt dolgunk ipari tűzzel. A legnagyobb a FAM-ban történt tragikus robbanás következtében keletkezett, a kár 1 millió forint. Nagyobb tűzeset volt az RDH-ban, az ELCO királdi üzemegységében. Az ELCO kára 800 ezer forint volt. A többi esetben szerencsére csak párezer forintos tűzkár keletkezett. Lakóház tűzhöz 24 esetben vonultunk ki. Legtöbbször emberi felelőtlenség miatt keletkezett kár. A tüzelő, szárító, fűtő berendezések szakszerűtlen kezelése okozta a bajt, néhány alkalommal elektromos tűz volt, amely a színes televízió robbanása után következett be. Három esetben be tudtuk bizonyítani, hogy szándékosan gyújtották fel a lakóépületet. Az utóbbi tűzesetek mintegy félmillió forint kárt okoztak. Az említetteken kívül gyakran személygépkocsik oltásával kellett foglalkoznunk. Trabant, Skoda, 1200- as Lada, néhány alkalommal Dacia gyulladt ki, ezek eloltása adott munkát. — Történtek-e alaptalan riasztások? — Igen, harminc esetben is. Kivonultunk a megjelölt helyszínre, de tűznek nyoma sem volt. Valaki „szórakozásból” riasztott bennünket. Tizennégy alkalommal pedig téves jelzést kaptunk, amikor például felügyelet mellett égettek gazt, vagy a háztetőt bitumenezték, ami füstöl. Nem volt szükség beavatkozásra. — Mentőakciót kellett-e végrehajtani? — Kimondottan életmentő akciót szerencsére csak egy alkalommal. Centerben, a Zöldért raktárában felborult egy targonca, a súlyosan sérült vezetőt kellett kimentenünk alóla. Tíz alkalommal műszaki mentést végeztünk, legtöbbször közúti baleseteknél. — Hogyan alakult a tűzoltóság és az Aerocaritas kapcsolata? — Az országos parancsnokság még az elmúlt év elején szerződést kötött az Aerocaritassal a pártoló tagsági igazolványunk terjesztésével kapcsolatban. A szervezet helyi képviselője, Révay Zoltán megkeresett bennünket azzal a kéréssel, hogy biztosítsunk helyet a laktanya területén egy helikopter leszállópályának. Elképzelését támogattuk, ma már csak a betonozás van hátra. Állomáshelyet biztosítunk az időközben megérkezett Mercedes rohammentőnek is. — Milyen évet szeretnének 1991-ben? — Mindenképpen nyugodtabbat a tavalyinál. Szeretnénk, ha az emberek nem lennének olyan felelőtlenek, jobban vigyáznának tulajdonukra. Azt hiszem, ez mindannyiunk közös érdeke ... Csépányi B. József A tűzoltólaktanyában az ügyeletes egy modern diszpécserpult mellett várja a bejelentéseket. Ha szükséges, azonnal riasztja a szolgálatban levőket és a rohamkocsit. Barbárok! — bökte megvetően öreg szomszédom, amikor a közös kerítés két oldalán összetalálkoztunk. — Leszedték a termést, aztán kivágták. Ezt olyan ember teszi, aki csak a mára gondol... Álltunk a kert végében a vasárnap délelőtti napsütésben. Pontosan látszott, hogy az utca másik oldalán mire készülnek. Miután hosszú karókkal leverték a fa termését — nemcsak a dió hullott, repkedett szanaszét a zöld héja, hanem a pergamen tapintású levelek is —, félrerugdalták a kisebb gallyakat. Aztán a talaj nyurga fia felmászott a fára. Az övére erősített kötelet szinte a fa torkára kötötte. A másik kötéllel a motorfűrészt emelte magához. Két erős ág közé feszítette testét, és megpróbálta a gépet „berántani”, de sikertelenül. A fát körülállók tanácsokat kiáltottak, de feleslegesen, mert a motor csak szárazon hörgött. A nyurga fiú visszaeresztette a kötélen himbálódzó színes szerkezetet a földre, ahol azonnal nekiálltak a javításnak. Nemsokára felvijjogott a motor éles hangja. A tulaj nyurga fia a kötélen magához húzta az erősen forgolódó masinát. A fűrész éles fogai beleharaptak az élő fába. Lentről jól hallatszott, hogyan feszíti testét a két ág között a fiú, hogy elbírjon a motorral, amelynek a hangja egyre mélyebbé vált, ahogyan a szaporán forgó fűrészlap fogai egyre mélyebbre hatoltak a vastag ág húsába. A lehulló finom fűrészpor, a forgácsok megmegcsillantak a napfényben. Lent, a kertben, megfeszítették a lelógó kötélvégeket és az út felé hátráltak. A diófa közvetlenül a ház mellett volt, lecsapnivaló koronája kárt tehetne a cserepekben. Fent a motor hangja felerősödött. A fa megremegett, jól hallatszott az élő növény reccsenése. Aztán a dús lombú korona a köteleknek engedelmeskedve, a poros úttestre csapódott. A közeli nyírfákról hirtelen madarak csapata röppent fel. Csend lett... Délre eltűnt a diófa törzse is a ház mellől. Jól látszott az az ablak, amelyet eddig a fa teljesen eltakart, s így elzárta a napfény útját is.zóval, az ablak miatt kellett kicsapni a fát — nyújtotta a szavakat a telekszomszéd. Hümmögött még egy darabig, aztán még hozzátette: — Ültethetnének helyettes másikat, és persze nem a helyére ... A kert végéből még sokáig néztem a diófa nélküli házat. Mintha az egész táj, az egész világ megváltozott volna a mi utcánkban... (oravec) S Betörők a boltokban Az áremelkedések közeledtével a beitörők is nagyobb beszerző körutakra indultak a napokban. Ők azonban — ellentétben a tisztességes emberekkel — nem a nyitvatartási időben jöttek, és az áru ellenértékének a kifizetéséről is „megfeledkeztek”. Vasárnap virradóra Putnokon a Kossuth úton levő ABC-t törte fel egy kazincbarcikai fiatalember. Az ajtó kirakatüvegét benyomva hatolt be az üzletbe, ahol mintegy ötezer forint értékben „csomagolt” különböző áruféleségeket. A zsákmánnyal a kezében lépett ki az üzletből, de rosszul időzített, mert éppen akkor haladt arra egy rendőrjárőr, aki így könnyűszerrel ártalmatlanná tudta tenni. Hétfőn reggel a Béke telepi ABC-ből jelentettek betörést. A tettesek a tetőn levő világító ablakot törték be, ezen keresztül jutottak az üzletbe. Közel húszezer forint értékben vittek el különböző áruféleségeket,többek között italt, kávét, és cigarettát. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást az ügyben, lapzártánkig még nem sikerült kézre keríteni a betörőket. K. L. ÚJ ÓZDI VASAS. Az ózdi Acélmű Részvénytársaság közéleti hetilapja. Felelős szerkesztő: TÓTH ISTVÁN. Szerkesztőség: 3600. Ózd, Alkotmány út 1. szám. Telefon: 12-211. Munkatársak: 11-344, vagy 12-344/23-40-es mellék. Kiadja a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: VERES MIHÁLY. Kiadóhivatal: 3527. Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon: 41-817. A lap ára: 6 forint. Megvásárolható az újságárusoknál, az ABC- üzletekben, a rikkancsoknál és a szerkesztőségben. Előfizethető az üzemi sajtóaktíváknál, a postai kézbesítőknél és a szerkesztőségben. Havi előfizetési díj 26 Ft. Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. Felelős vezető: HORVÁTH FERENC. OSTAG ÓZDI ACÉLMŰ RT