Uj Pécsi Ujság, 1902. szeptember (1. évfolyam, 124-153. szám)

1902-09-01 / 124. szám

ni. A csodagyermekek.­ ­ A kis francia Carmert if Assysiva,­t szín tudvalevőleg két Sikert aratott , színdarabja révén a francia írók és a szerzők egyesülete is tagjai közé­­ sorozott, sértette az angolok hitiságát , mert most egy előkelő angol lap egy sereg csodagyermekről emlékezik meg. Angliában — az újság szerint — nagyon sok gyermek kiváló sikerrel foglalkozik az irodalommal. Vagy tizenöt, gyermekről emlékezik meg az újság és ezek mind szerkesztők. Lapjaik pedig — állítólag — igen jól vannak szervezve. Van egy 15 éves fiúcska, aki saját költeményé­nek szavalásával arat sikereket Lon­donban, egy másik hasonkozó kivált­ságos pedig Shakespeareeból tart szavalati előadásokat. Nagy népsze­rűségnek örvendenek Angliában a gyermekszínészek. A két Beringer nővér Lord Faunt­­leroye-ban játszott és felléptével 160.000 koronát szerzett, mert Al­bion fiai csak úgy tódultak a kisded művészek csodálására. Ami Tháliának szegény papjai és papnői bizonyára irigykedve gondol­nak az angol gyermek­színészekre, akik hetenkint 80-­200 korona fize­tést kapnak. Különösen szívesen csapnak föl az angol gyermekek zso­kéknak. A gyermek lovas győzelem esetén 120, különben pedig 60 ko­ronát kap egy lovaglásért. De a lelkes sportbarátok egy-egy kedvencüknek annyi ajándékot, em­léket adnak, hogy azok néhány év alatt akár ékszerüzletet nyithatnak. Ha igaz az angol lap közleménye, akkor Angliának egyik gyermek­zsokéja — a nevét nem említi — rövid idő alatt oly tekintélyes va­gyont szerzett, hogy már saját jachtja van és azon tesz évenkint­­ nagyobb kéjutazásokat. A yacht 200.000 koronába került, fen­tartása évenkint pedig 20.000 koronát emészt fel. Amerikai bünkrónikák, Marcus, III. közelében hat álarcos rabló feltartóztatta a Chicago, Burling­ton and Quincy vasút expressvonatát és az express kocsi pénzszekrényét felrob­bantva, abból 20000 dollár értékű ezüstöt raboltak el és elmenekültek, de mene­külés közben egyik rablót az expess­­kocsi őre agyonlőtte. A többi rabló elmenekült. Catlettsburg Ly. közelében az Oaklam­ templomban istentisztelet közben Syl­vester Copley agyonlőtte John Whiteot, akit régóta ellenségének tartott. Tennessee állam Jackson megyéjében az augusztus 7-én tartott választások­nál megújult a Carter és Lynch pártok között régóta fennálló gyűlölködés és általános lövöldözés közben Brooker Carter és Jim Espoch életüket vesztették John Carter és Frank Richmod pedig súlyosan megsérültek. Chicagóban meggyilkolta találták Mitchell Minniet, ki pár nappal előbb eltűnt szüleinek lakásáról vőlegényével, Bartholin Vilmossal. Egyidejűleg kitudódott, hogy Bar­tholin anyja már három hét óta eltűnt a házából.­­ A rendőrök átvizsgálták a házat, de minden eredmény nélkül, míg azután a reporterek fölszedvén az egyik szobának gyanúsnak tetsző padozatát, az alatt megtalálták az asz­­szonynak holttestét.­­ Alapos a gyanú, hogy mindkét nőt Bartholina Vilmos gyilkolta meg. A " rendőrség " lázas erélylyel igyekszik­­ az anyja és menyasszonya meggyilkolásá­val vádolt férfit kézreker­teni. A San Augustinóban, Texas,­ tizennégy év előtte George Burke Thomas Murph­yt Murphynak volt akkor egy tíz éves fia, aki megesküdött — miután az esküdtek fölmentették Burkét — hogy meg fógja bosszúin’’ atyja halálát. A héten az emberré lett Murphy Nacogpochesban fex egy üzletben ta­lálkozott először Burkeval és szó nél­kül agyonlőtte. A mipnán­ Istók is a spiritus. Régen a magyarországi tótoknak is jobb dolguk volt. Mindig csak akadt „fazekat drótozn­i“-való, mert a „drót tevác“-ra rászorultak a házi­asszonyok, miután cserép fazekakban főztek, az pe­­dig gyakran elrepedt. Most vasfazékban fő a bus, a töltött káposzta s egyéb főzelék. Azt drótozni nem kell. Az ab­­lakcsinálás is jövedelmező kereset volt. Most ezt is elvették az üvegesek. Mára­marosban, Ungban, Beregben a beván­­dorlott kazárok drótoznak és üvegeznek ; a szegény tót legényeket telj­esen kiszo­ritották. Mos már nem énekelhetik, túl a nagy Krivánon, a szegény tótok, hogy : Ha van pizunk iszunk kicsiny pá­­linka. Eszünk, iszunk, ölelgetünk szip lányka, A viszonyok megváltoztak, A szegény tótok még azt sem fújhatják: Ha nincs pizunk, majd elmenünk, Besztercére bánásznak, Vad valami zurasághoz, Ha szükség lesz, zispánynak. Se tót bányászra, se tót zispányra nincs most szükség. A bányaiskolák és a földmives iskolák szolgáltatnak elegendő erőt. Most a szegény tót legénynek még krumpli zabányi sem jut. Be kell érje zabkenyérrel. E sovány táplálék,sajnos, nem ad elég erőt. Mit tegyen a szegény? Pálinkára nem jut. A gyomor pedig kívánja az izgató dolgot. A zabkenyérrel eldurvított torok olyan folyadék után vágyik, ami már. A denaturált szesz olcsó. Igaz, hogy büdös, de olcsó. És nem is olyan nagyon büdös, ha meg­­szokja azt a tervet. Sőt inkább kellemes. A szegény tót nem álmodozhatik három csillagos konyak után. Hirből­ sem ismeri. Meg sem inná. Mi telhetik, ki tőle ? Megissza a denaturált spirituszt. Egy liter csak 20 kr. Takarékos tót ember, beéri egy literrel 2 —3 napig Csak az első kortynál büdös. A többi megy lefelé, mint az édes tej s boldog mámorba jut tőle a szegény „tót­iember“. Ebből a mámorból magyar szakem­be­­rek ki akarják most a tótokat józanítani. Törik a fejüket a spiritusnak olyan anyaggal való denaturálásán, a melytől rögtön kihányja a belét a legkonserva­­tivebb tót gyomor is. Azt mondják, a denaturált szesz nem a tót gyomrába való, hanem ipari célokra. Mérnökök szövetkeztek, hogy megfoszszák a tótokat ettől az italtól, mely maholnap, nemzeti italuk leend. E miatt a tótok meg vannak rémülve és így fohászkodnak : Urak, mérnök, az egekre kérünk, A denaturált szeszt hagyjátok meg nekünk. Mig az, hogy ő Win, Istennek küldötte, ki emitt hozzá az Ur levelét, melyről mindenkinek tudni kell— ezért­­­en vigye el a papjához ... A jámbor oláh arcára ül a vallásos ihlettség s mély alázzaval lehajolván megcsókolja a Szűz ruhája szegélyét s szentséges tartózkodással kérdi, hogy addig amig ő távol lészen ki harangozik a vészes felhök elé ? — Menj csak menj jámbor ember. Én. A harangozó sietve ment a régi pa­rókiára ; fellármázta papját, s átadta az Úr levelét, melyben ez állott: Emberek ! Sokszor eltökéltem magamban az emberi nem elpusztítását, azért a sok és rémséges bűnökért, miket elkövettek. Láttátok azt a vérvörös felhőt, melyet napokkal ezelőtt bocsátottam a környék nyugati részére. Akkor jött el a világ­végnek ideje, de a szentséges Szűz kérésére elhalasztottam. Jegyezzétek meg, ha meg nem javultok, úgy nem­sokára összerombolom ezt a hitvány sárgöröngyöt, melyen ti fuvalkodtok. — Először jégeső fog esni, azután tűzeső é­s vége lesz a világnak, mindkét példában megmutattam Sodománál és Gomoránál. Ezt írja tinéktek az Úr. Együtt mentek vissza vissza a tem­plomba, a lelkész és harangzó holott rendesen szólott a harang. Imádattal borultak le a fényességben ragyogó Szűz előtt, ki egy pillanat alatt eltűnt — veszett el a légben., Lené! a fényes aisnyországból. A túlhajtott vallásosságnak, a jelené­seket látó népbabonának egy igen érde­kes legendaszerü esete tartja izgalomban Feketelak szolnokdobokai község s a környék lakosságát. Arról van szó, hogy az Úristen Szűz Máriával levelet küldött a bűnös emberiségnek, melyben a kö­zelgő világvégnek szomorú katasztrófáját tárja fel. A legendát a következő formában adják szájról-szájra: Sötét felhős, fekete éjszaka volt. Fenyegetőleg torlódtak egymásra a vihart jelző fellegek. A feketelaki gör. kath. templom bátorharangozója kevéssel éjfél előtt felment az igénytelen, fából készült templomba jég elé harangozni. Úgy tizen­­két óra tájt egyszerre csak halk mozgást hall a templom belsejében. A sötétből ime kiválik egy sötét fénylő fehérruhás gyönyörű nő, ki liliomfehér kezében papír tekercset tart és nyugodt léptekkel közeledik a harangozó elé. A A harangozót csodás , bátorság szállja meg és merészkedik megkérdezni a fe­hérruhás nőtől, hogy kicsoda legyen ő . Csengő tiszta hangon válaszolja pe­ Egy híres rabló pusztulása. Grevelandból írják: Miután két hónapig sikerült, az oregoni fegyházból való szökése után, fittyet hánynia üldözőinek, utolérte végzete Traeyt a hírhedt rablót. De nem kerítették élve kézre, mikor látta, hogy veszve van minden, önkezé­vel vetett véget életének és igy halálával még inkább azzá lett mire korábbi tettei avatták, rémregények hősévé. Augusztus 6-án megtudták Creston­­ban, Washington állam keleti részében, hogy Tracy a vidéken van. Öt bátor férfiú elindult üldözésére. Eddy nevű farmer szérűjéből kilépett Tracy. Meglátva üldözőit, visszasietett a szérűbe és puskával kezében kilőve onnan, el kezdett futni a völgy felé. Egy nagy sziklához érve, a mögé bújt és elkezdett lőni üldözőire, de nyolc lö­vése közül egyik sem talált és az ül­dözők kezdtek közelebb hatolni hozzá. Tracy erre a közeli búzaföldre futott és a magas halászok közt akart elbújni, de ekkor már meg volt sebesülve jobb lábán és látva, hogy nem menekülhet, főbe lőtte magát. Este lévén, az üldözők jobbnak látták bevárni a reggelt, amikor azután megta­lálták Tracy hulláját, melyet elvittek Davenportba és közszemlére tették. Messze vidékről tódultak az emberek a hulla megtekintésére és mindenki iparko­dott ereklyét vinni magával. Nemcsak, hogy Tracy ruháit tépték darabokra, hanem hajából is annyian vágtak le „emléket“, hogy a fej egy része egészen kopasz lett. Akadt, ki a véres zsebken­dőt vitte el, melylyel Tracy sebét be­kötözte. hírek. — Vizsgálat a margittai man­dátum ügyében. A kir. kúria, Örley Kálmán volt országgyűlési képviselő ellen, tudvalevőleg vizsgálatot ren­delt el az októberi választás dolgá­ban. A vizsgálat foganatosításával, a nagyváradi kir. törvényszékét bízta meg, mely ember Géza vizsgáló bírót bízta meg a vizsgálat fogana­tosításával. Ember Géza már kiuta­zott Margittára s azonnal megkezdte a tanuk kihallgatását. A vizsgálatot a kir. járásbíróság helyiségében végzi mely öt napig is eltart . A pápa uj verse. A pápa neve­li apján az üdvözletére jövő biborosok és magas egyházi méltóságok között művészi kivitelű albumokat ősztől rak szét, amelyben a Vatikán kertjében levő lourdesi grotta utánzata volt aquarelek­­ben bemutatva. A grotta bejáratánál a kőbe vésve két latin vers olvasható. A vers amely az albumban van igy szól : A gallokat — ó jaj nekem — viszály szakítja szét Amely Itáliára is kinyújtja már kezét Segíts óh szűz anya segits, tégy gyó­gyitó csodat S veszítsd el Lourdes örvényibe a bűnt a a bűnözőt magát. — Por az amerikai milliókért. A prágai amerikai konzulátus előtt igen érdekes örökség por van folyamatban, amelynek főtárgyalására — tekintettel arra, hogy milliókat érő hagyatékról var, szó — több hírneves ügyed, is Prágába­ érkezett. Mintegy két év előtt elhalálo­zott Amerikában, Minnesota államban egy Müller János nevű ember,­akiről csak annyi volt bizonyosan megállapít­ható, hogy ausztriai vagy badetti szüle­tésű volt és valahol feleséget és gyer­mekeket hagyott hátra Európában. Ez az ember közvetlenül elhalálozása előtt Minnesota államtól egy nagyterjedelmű lapos területet kapott örök ajándékba ültetvényezési célokra. A földterületet, amelyet mindenki értéktelennek tartott, a minesotai pap 300 dollárnyi adósság fejében, nyilvános árverésen magához valtotta. Az elhunyt hagyatékának gond­noka azonban közben értesült róla, hogy az értéktelennek vélt földterület gazdag nemes­fémekben és legalább is ötmillió dollár értéket képvisel. Miután az ame­rikai törvények értelmében a nyilvános árverésen adósság fejében elkelt ingat­lanokat az ingatlan tulajdonosa vagy annak jogutódja az árverés napjától számított egy esztendőn belül az eladási áron visszaválthatja, a hagyatéki gond­nok az örökösök nevében, az esztendei terminus letelte előtt tíz perccel, vissza­váltotta 300 dollárért a területet. Mikor azonban a terület értéke nyilvánvalóvá lett, a volt tulajdonos perrel támadta meg a visszaváltás érvényességét. Ezt a pert fogják tárgyalni a napokban a prágai amerikai konzulátus előtt.­­ A hagyatékra természetesen töméntele­n örökös jelentkezik, többek közt egy bécs asszony is, aki az elhunyt feleségének mondja magát és öt gyermeke van állí­tólag az elhunyt Müllertől. Azok között, akik a hagyatékra valami jogcímen igényt tartanak, egy pénzintézet is van, Müller kivándorlásakor állítólag 4000 forinttal megkárosított.­­ Az áruló illatszer, Sardou híres drámájában, Dórában, tudvalevőleg a veszedelmet az idézi elő, hogy egy parfüm, amit kizárólag egy hölgy hasz­­nál, elárulja, hogy a hölgy egy íróasztal fiókját kinyitotta. Hasonló anekdotát tartalmaz az a mulatságos emlékirat is, amelyet A. gróf 1820-ban adott ki és amely Fleury gróf a múlt évben újra közrebocsátott. Ebben sok érdekes dolog van megírva a bécsi kongresszuson szerepelt kiváló emberek felől. Ompteda b. kérdi egy gróftól, várjon hallott-e valamit az X. herceg és az V. báró közötti párbaj felől ? A gróf igenlőleg felel és meg­jegyzi, hogy a sebesülés jelentéktelen, mire Ompteda a következőket be­­gzén­­ti: ■— Egész Bécs mulatni fog azon, Jit az okot megtudja. A két ur egyikének felesége bebolondult egy parfümbe, amelyről azt véli, hogy ő találta fel. A már kissé elvirult, de a még mindig szép asszony sokat forgolódik társasá­gában és jelenlétét azonnal megérzik a parfümjéről, mihelyt egy szalonba lép. Egyszer a herceg, az asszony férje belép Y. grófnak, régi barátjának la­kásába. — Te, hiszen az én feleségem itt van — kiált fel a herceg.­ — Szó sincs róla — feleli a gróf. — Hiába tagadod ő itt van, majd én megtalálom — rivált rá a herceg. Erre a két férfi összevész, mindketten kardot rántanak és amig egymást köl­csönösen megsebesítik, addig az asszony a hátsó lépcsőn elmenekül. "De azért­­ a hercegnő ovább is csak használta a veszedelmes parfümöt.

Next