Új Pedagógiai Szemle, 2003. július-december (53. évfolyam, 7-12. szám)

2003-07-01 / 7-8. szám

Bizonyára sokan emlékeznek arra, amikor a nyolcvanas évek közepén az is­kolákban megjelentek az első számítógépek, a Commodore-ok, ZX Spectrumok és a magyar gyártású HT-k. Ezek az első kis teljesítményű gépek vitték el az iskola világába az informatikai forradalom hírét, üzenetét. Felvillan­tották diákok - és tegyük hozzá, az érdeklődő, nem informatikát tanító tanárok - előtt mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a Neumann Galaxis már akkor is felkínált a hétköznapi ember számára. Ezért is fogadtam ér­tetlenül az akkori számítástechnika-tananyagok zömét. Hiszen a számítógép nyújtotta lehetőségek együttes felfedezése helyett a hardver részeit, a gépek működését s ennek betetőzéseként különböző programnyelveket (többek között a sokat emlegetett BASIC-et) oktattak a gyerekeknek. Akkor biztosra vettem, hogy ez annak a gyakorlatnak az öröksége, ami­kor az iskolákban számítógép nélkül oktattak számítástechnikát, az in­formatika gyakorlatorientált világával tankönyvből ismerkedtek a diákok, s csak egy-egy nagyobb vállalati számítóközpontban tett látogatás alkal­mával - távolról - szemlélhették meg a tanulás tárgyát, a számítógépet. Úgy tűnik - bár egyre csökkenő mértékben -, ez az örökség mindmáig kí­sért az informatikaoktatásban. Kétségtelen, hogy a fejlesztők a tanter­vek terén óriási lépéseket tettek meg két évtized alatt. A 2002 végén közzétett NAT-tervezet egy olyan modern, az információs társadalom vilá­gának igényeihez alkalmazkodó tananyagra tett javaslatot, amely a számí­tástechnika mindennapi alkalmazását, az információszerzés és -rendsz­erezés megtanulását állítja a tanítás középpontjába, ezért is kapcsolja össze az informatikát a könyvtárhasználatra vonatkozó ismeretek oktatá­sával. A 2000-ben készült kerettanterv is az alkalmazói szemléletet he­lyezte előtérbe, s az informatika tantárgy oktatására szánt rendkívül szűk időkereteket a kereszttantervi szemlélet erősítésével próbálta - meglehetősen eredménytelenül - kompenzálni. A gondok a mindennapi iskolai gyakorlat szintjén jelentkeznek. Egy nem­régiben készült nemzetközi összehasonlító vizsgálat eredményei azt mutat­ták, hogy a magyar iskolák számítógép-ellátottsága - minden erre irányuló kormányzati erőfeszítés ellenére - elmarad a nemzetközi átlagtól. A gya­korlatban ez azt jelenti, hogy számos olyan iskola létezik, ahol egy gép előtt jó néhány gyerek kuporog. A számítógéppel végzett önálló információ­­keresés, a különböző tantárgyi témák feldolgozását segítő önálló inter­netes kutatás aligha képzelhető el ilyen feltételek között. Mint minden téren, az informatika terén is nagyon vegyes képet mutat a tényleges iskolai gyakorlat. Léteznek kis falusi iskolák, ahol a tele­­ház és az iskola együttműködése révén nagyon jó feltételek között, mo­dern szemlélettel taníthatnak a pedagógusok, de létezik számos olyan kistelepülési iskola, ahol az internet elérhetetlen álom, s jó esetben egy-két leselejtezett 486-os számítógép áll a 20-30 gyereknyi intézmény rendelkezésére. folytatás a hátsó borítón...

Next