Új Pedagógiai Szemle, 2011. január-december (61. évfolyam, 7-12. szám)
2011-08-01 / 8-9. szám
15. : A migráns tanulók oktatási problémái, a multikulturális oktatás magyarországi gyakorlatának feltárása nálati módok bizonyos jellemzőkkel bíró összességét ezért joggal nevezhetjük a hatalom kultúrájának az adott társadalomban. Ehhez a kultúrához minden esetben tartozik egy nyelvi standard, amely a többség által beszélt nyelvet, dialektust, és legtöbbször a középosztály által használt beszédmódot jelenti, s amelynek megfelelő szintű birtoklása az adott társadalomban való érvényesülés alapvető feltétele. Aki nem beszéli elég jól ezt a standard nyelvet, annak gyakorlatilag nincs esélye arra, hogy belépjen a társadalom más tagjai számára megnyíló kapukon, és elérhesse ugyanazokat a javakat, pozíciókat, életminőségeket. S ugyanígy, nem juthat szóhoz a társadalom egészének működését szabályozó közösségi normák kialakításában sem. Egy demokratikus államnak - mint a társadalom egészéért felelős, azt szolgáló hatalmi szerkezetnek - alapvető kötelességei vannak a társadalom minden tagjával szemben, függetlenül attól, hogy azok kulturális és nyelvi szempontból a többséghez vagy a kisebbséghez tartoznak-e. E kötelességek közé tartozik, hogy oktatási intézményein keresztül az állam területén élő minden gyermek számára minél egyenlőbb esélyt adjon a felnőttkori boldoguláshoz. Az oktatási rendszerbe bekerülő gyerekek elsődleges szocializációja nyelvi-kulturális, illetve a pszichés-szociális szempontból sokféle mintázatot képvisel. E kötelességét ezért csak akkor tudja teljesíteni az állam, ha ösztönzi az esetleges hátrányok célzott és csoportokra, illetve egyénekre szabott kiegyenlítését, amelyek persze nagyon sokfélék lehetnek. A hatalom kultúráján kívül nevelkedő, kisebbségi közösségekből érkező, s emiatt sokszor szükségben élő gyermekek szempontjából ez azt jelenti, hogy az óvodáknak és az iskoláknak kell megadni számukra azt a kulturális tudást is (szokásokat, normaismeretet, nyelvi ismeretet és kommunikációs készséget), amit a hatalom kultúrájában nevelkedő középosztálybeli, többségi gyermekek saját családjukban kapnak meg. Fontos azonban, hogy ezt úgy tegye meg, hogy közben az új kulturális tudást nem tekinti minőségileg magasabb rendűnek, mint az adott kisebbség kultúráját, és nem kényszeríti rá a gyerekeket kulturális értékeik lecserélésére. Ha a kisebbségi közösségből érkező gyermek saját kultúrájának nyelve mellett lesz képes a számára nélkülözhetetlen, új szociális és kulturális tudást megszerezni - anélkül, hogy kisebbségi kultúráját szégyellnie kellene, a többségi kultúra teljes értékű részesévé tud válni. A nyelvhasználat és az írás-olvasás A modern államokban a hatalom kultúrája az írásbeliségre épül. Az e kultúrában szocializálódó gyerekek környezetében kisebb vagy nagyobb mértékben mindig jelen vannak a könyvek és az újságok. Az őket körülvevő viselkedési minták között markánsan megjelenik az olvasás szokása az informálódás és a szórakozás módjaként, illetve az írás mint a gondolatok alapvető közvetítője. Az írás és az olvasás megtanulása minőségi ugrást jelent a nyelvhasználat fejlődésében. Számos tapasztalat mutatja, hogy ez az ugrás - az írásbeliségre épülő kultúrák keretei között élő gyerekek esetében - gyakorta spontán módon bekövetkezik. A könyvek között felnövő gyerekek 5-6 éves korukban elkezdenek érdeklődni a betűk iránt. Örömmel írnak.