Uj-Somogy, 1921. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1921-02-23 / 44. szám
SH. évfolyam. Kaposvár, 1921. február 23. szerda. 44. 1447. szám. .,i—uni—■■ IIPIIW uw»...mm politikm napilap Ss StesötüMuínjj , ^ £?*«!«»;*»! ír» ««FQSVSsr, «0ST8Ü8ST-UTC» 8. SZÄ«, ‘ m - - - ■ sw r. i ncs»*d *».•« • von ------—_ - ön IMÜRt 25f€H8MB. TM aTM - - - ; - iso r I • - - 30« TIlífOSSZM; 12K. i t■ Egyes s*dm óta 1 K 50 pályaudvarokon 2 K. *•’*£*»» A Hsa mai ülése. Rakovszky István elnök háromnegyed 11 órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését Eörsfy Imre az igazságügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentéseit terjeszti be a magánszolgálatban álló alkalmazottak nyugdíjpótlék levonásairól, a fegyver- és vadászati adó módosításáról, valamint a gyűjtőszer (gyufa) adóról. Ezután a napirendre áttérve, Giesswein Sándor szólal fel a kormányprogramja feletti vita során. Sajnálattal állapítja meg, hogy a tetteket nélkülözzük. Vizsgálat alá veszi, hogy milyen tetteket mutat fel a nemzetgyűlés egy éves múltja. A botbüntetés, melyet nem igen alkalmaznak, továbbá a földbirtokreform, amelyet nem sietnek végrehajtani és a trianoni béke, amelyet nem is szeretnénk végrehajtani. Méltányolja a pénzügyminiszter javaslatait. A keresztény szociálpolitikát sürgeti, valamint az alkotmányos élet helyreállítását és felvirágoztatását. Hibáztatja, hogy újabban könnyen dobálóznak a destruktív és a forradalmár szavakkal. Nem kell az ördögöt a falra festeni. Nem akarja, hogy még egy Bach korszak jöjjön, spiclijeivel. Tudja, hogy a szabad királyválasztók sem szeretik az ilyeneket, akikről azt tartják, hogy már most is vannak. Az legyen a törekvésünk, hogy hazánkat a mai tespedésből kivezessük. Kifogásolja, hogy hiányoznak a közszabadságok, különösen a szabad sajtó. A cenzúra nyilvános életünknek valóságos szégyene. Csak egy ember van a kormányban, aki nyíltan is be merte vallani, hogy a liberális politika híve, Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter és ez a férfiú meg tudta hódítani a keresztény női tábort, pedig úgy festették le előtte, mint a bűnös kárhozatot. Hivatkozik Apponyi kívánságára: „Legyen már vége a megtorlásoknak". Az internálások és kiutasítások körül inhumánusan járnak el. A kerületéből 25—30 munkást kiutasítottak, mert ő reá adták le szavazatukat. (Kerekes Mihály: Miskolczon 25 öt vertek azokra, akik rosszul szavaztak!) Beszél a liberalizmus dominálásáról, a faji kérdésről, melyet hibásan fognak fel, mert a nemzeti eszmét összetévesztik a faji eszmével. Kezet kell fogni a munkássággal ! Nem szabad azt hinnünk, hogy az ő nemzetköziségük kizárja a nemzeti gondolatot! Utána Andrássy Gyula gróf szólal fel és bejelenti, hogy csatlakozik a „keresztény és nemzeti alakulathoz“. Sürgeti a jogrend biztosítását, a hatásköri túllépések kerülését; hangoztatja, hogy a hadsereg ne csináljon politikát! Helyre kell állítani a tekintély tiszteletének elvét. A sajtócenzúrát fokozatosan, nem egyszerre kell megszüntetni. A belügyi tárca új gazdája, Ferdinándy Gyula belügyminiszter felmentése ma jelent meg a hivatalos lapban. A kormányzó a belügyi tárca vezetésével ideiglenesen Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminisztert bízta meg. Hegedűs javaslata ellen. Hegedűs pénzügyminiszterhez beterjesztett adójavaslatok között szerepel a boritaladó 14 koronáról 84 koronára való emelése. A kisgazdapárt állást foglalt ez új javaslat ellen s a ma este tartandó értekezleten e javaslattal rihatóbban fognak foglalkozni. Vasvármegye tiltakozása, Vasvármegye törvényhatósága tegnap tartott gyűlésén tiltakozott Nyugatmagyarorzág elszakítása ellen. A határozati javaslatot sürgönyileg megküldötték a kormány-zónak, a miniszterelnöknek, a külügyminisz- ternek, a nemzetgyűlésnek és a Budapesten tartózkodó összes megszállott területek képviselőinek. A Polgárok és Munkások Szövetsége ellen. A liberális pártok egy része nincs megelégedve a Polgárok és Munkások Szövetségének megalakulásával és kibontakozásának politikai mozzanatait nem tartja szerencsésnek. A volt liberális párt elhatározta, hogy a munka- és demokrata párt régi egységességét újra megteremti a most alakult Szövetség működésének ellensúlyozására. Bizonyosra veszik, hogy az új alakulás március első felében fog létrejönni, ugyanis ekkora várják haza régi vezérüket, Vázsonyi Vilmost. Friedrich sürgeti a főtárgyalást. Budapesti jelentés szerint Friedrich István ügyvédje az Est egyik munkatársa előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy ügyfele megbízásából beadványt terjeszt a vizsgálóbíróhoz, melyben kérelmezi a főtárgyalás mielőbbi kitűzését. A miai tőzsde: Napóleon 1635—1590, dollár 512—507, leva 580 —600, márka 853—858, lira 1890— 1870, rubel 215—222, lei 680-677, szokol 640—637, svájci frank 8400— 8475, koronadinár 1340—1330, osztrák korona 73. — Zürichi nyitás: Budapest 17 és fél, osztrák bélyegzett 0‘90. ........ . — A jegyzői magánmunkálatok dijának felemelése. Még a múlt évben testületileg kérték a vármegyét a jegyzők, hogy magánmunkálataik diját a viszonyokhoz megfelelően emelje fel. A törvényhatósági bizottság a múlt év augusztusi közgyűlésén e kérelemnek helyt adott s azt jóváhagyás végett a belügyminisztériumba terjesztette fel. A belügyminisztériumtól most jött meg a rendelet, mely szerint tekintettel a mai helyzetre, ideiglenesen jóváhagyja a díjemeléseket. Az új díjak a következők: községi bizonyítványokért 3 K, becsű levelekért 3 K, becslési jegyzőkönyvekért 100 K-ig 3 K, 500 K ig 6 K, 1000 K ig 10 K, ezen felül 15 K. Szolgálati szerződésekért 10 K, adás-vételi szerződésekért 200 K ig 10, 400 K-ig 12, 1000 K ig 15, 2000 K ig 20, 4000 K ig 30, 10,000 K-ig 50, ezen felül 100 K. Kérvénnyekért 6 K, másolatok oldalanként 2 K, magánlevelekért 6 K, telekkönyvi kérvények-ért 10 K, utalványok, szállitólevelek darabonként 1 K. Egyszerű nyugtákért 5000 K ig 3, ezen felül 6 K. Egyéb iratok elkészítéséért a munka terjedelméhez mérten. Az első oldal * 15 K, minden további oldal 3 K. Adóslevelekéri 300 K-ig 3, 600 K-ig 6, 1600 K ig 10, 4000 K ig 15, 10,000 K ig 20, ezen felül 30 K. — A közigazgatási tanfolyamhallgatók segélye. Somogyvármegye törvényi hatósági bizottsága Deák Béla közsei, Földváry József kéthelyi, Kutas Sándor taszári, Csehi János balatonszemesi, Fauer József nagyberki), Rákász György szentbalázsi, Pap János kaposmérői, Szabó Bála nemesdédi jegyzőgyakornokok, jelenleg szombathelyi községi közigazgatási tanfolyamhallgatók részére a zenedíj alapból fejenként 500 koronát szavazott meg. Hiszek egy istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen mx&mtmm mmsmmmtmműmammmmmmwmmKmmmuimKm Farsang. Mi még részesei voltunk azoknak a boldog és víg farsangoknak, amelyek visszhangoztak a nótáktól, a vidámság költöző madaraiként farsangoló és faluról-falura járó fiatalság mulatozásától, széles magyar földön. Akkor még Vizkereszt napján megkezdődött a tánc s nem ért véget hamvazó szerdáig, hogy a böjti mulatságok szelidebb akkordjaival nyerjen befejezést. " Szüretje volt a farsang nemcsak a muzsikus cigánynak, de szabónak, suszternek, kereskedőnek s mindenki elégedetten és nagy nyereséggel zárta üzletét. A mai fiatalság jogosan panaszolja, hogy nem él, nincs módja mulatni, de kedve sincs, hiszen a hosszú háború nyomában nem termett egyéb nyomorúságnál, a társas élet széttagolt, csupa önzés, stréberkedés, gyűlölködés, nyoma veszett a kocsiszámra járó vendégfelvonulásnak s a lelket üdítő társas összejöveteleknek is. Pedig hát szükséges ez is, mint akár a testnek a mozgás s hogy nincs, aggódva kérdjük, ugyan mi vár erre a fiatalságra, amely ott ismerkedett, elegyedett, szőtte regényeit, kötötte a házasságokat a megye bálokon, házibálokon és a farsangi vigalom légköréből lépett a családalapítás nemzetfenntartó ösvényére. Olvastuk, hogy valahol a vidéken a hirdetett bált nem lehetett megtartani, mert nem volt cigány ! A hajdan híres cigány zenekarok is elpusztultak volna ? Vagy mind a pesti kávéi házakba menekült ? Pedig azok tudnának csak magyar irredentát csinálni, hiszen a pompás magyar nótákat ma is szerb, román, tót szöveggel éneklik a megszállott területeken s magam hallottam, mikor a cseh tiszt ar tót katonáinak azt kommandirozta: lelkesedj! mire azok ropogós magyar nóta mellett mindjárt megelevenedtek. A szabadságharcot követő elnyomatás idején is a magyar nóta, a cigány tartotta ébren a nemzeti érzést és öntudatot. Vörösmarthy Mihály énekli az akkori cigányokról: Oly istenigazában tudtad te, Hol van a magyarnak a szive! Az idei farsang szomorúan köszöntött reánk s elmúlott anélkül, hogy tudtuk volna, hogy volt. Mi lesz, ha mindig csak a sötétséget látjuk s örökké siránkozunk sorsunk szomorúságán ? Sursum corda! Volt ez az ország nehezebb helyzetben is, volt ez a nép nagyobb rabságban is, de mindig visszanyerte önmagát, megmentette ősi kedélyét a maga erejébe vetett bizakodással. Az küzdi le az időt, aki nem adja meg egykönyen magát neki. Ébresszük fel újból a barátság érzetét, szövetkezzünk a nyomasztó bánat leküzdésére. A szövetkezés nyomában terem a jólét, a vidámság, az teremti új életre a régi vigságos farsangokat, szüksége van hazánknak arra is, hiszen, ha ilyenek borulnak reánk minden évben, mint az idei, még igazán ujjongani fognak ellenségeink, hogy ime, mi már igazán meg is haltunk.