Uj-Somogy, 1921. május (3. évfolyam, 99-121. szám)
1921-05-08 / 104. szám
1921. május 8. – UJ-SOMOGY Koronáznak. A román királyi udvar sohasem volt egyéb, mint a szépség és becsvágy udvara. Valóban a román királynők és főhercegnők képein a szemlélő szeme elcsodálkozhatott. Párját ritkító venusi vonások, legendás időkből származó gyémántok, aranyköves csattok, medaillonok és ékkövek emelték csodálatraméltóbbá az amúgy is elbűvölő, szépséges arcokat, de ha az ember letette kezéből a megragadó képet, mely valamelyik európai hetilap belső oldalait díszítette, egy nem éppen kellemes és esztétikai fogalom juthatott eszébe: a bocskor. Vagy a puliszka. Romániában mindig divat volt utánozni a szépet és nagyot. De sohasem tudták ezt önerejükből megcsinálni. Szalonjaikba a francia szó émelygősségén keresztül helyezkedett el a comme il faut élet, s bár a festés, nőknél és férfiaknál egyaránt dívott, rég időktől fogva szépítőszereiket, ékeiket és kenőcseiket mindig Párisból hozatták. A román volt és megmaradt francia bolondnak. Egyéni nemzeti kultúrájuk nincs. De az utánzáshoz értettek kitűnően. A bojár világ izoláltságában sem a szépség, jóság, művészet franciás ize uralkodott és uralkodik, inkább szenvedélyes és buja természetük korcs alakítása, a ragyogó külső, a póz, a feltűnni vágyás, minden alapos, bensőséges tudást nélkülözve. Ez volt az oka annak, hogy francia mintára öltöztetett katonasága nem tudta megvédeni Bukarestet, s 1917-ben magyar és német csapatok szállták meg a királyi boulevardokat, a palota kiürült, a ragyogó szépségű királyi udvar menekülni volt kénytelen majdnem az ország határára. Azok a hatalmas térképek, melyeket még a háborúba történt beleavatkozás előtt készítettek, s melyek Nagyromániát ábrázolták (természetesen Erdéllyel) a hadiratok selejtezett csomagjai közé vándoroltak s ott hevertek 1918. októberéig! Ekkor csodálatos dolog történt. Páris rákacagott Bukarestre, a gyönyörű arcok rablóit autókkal száguldottak újra a boulevárdokon, Caracal festői tájáról elvonultak a központi hatalmak csapatai, fegyvert, mindent eldobálva, megnyílt az erdélyi kordon s kezdődött a „diadalmas“ bevonulás. Páris méginkább barátjává fogadta Bukarestet, a rablásból újból elég pénz jutott drága festékekre, kenőcsökre, ékszerekre. Selymek és szövetek elképzelhetetlen pompája tombolt a pár hónap előtt még csonka ország minden városában és fájdalom, a rég selejtezett hadiiratok, a „Nagyrománia“ térképei újból előkerültek s az álom megvalósult! De megint nem Románia egyéni cselekedetére. Páris, minthogy a festéket adta, átnyújtotta Erdélyt is „győztes“ unokahugának, mosolygott is hozzá, belé is karolt s egy csókot nyomott elragadtatással a biborképü Bukarest arcára. Elküldte őket Budapestre is! Rettenetes fordulata ez a sorsnak. Mintha igaza lenne a német közmondásnak: Heute mir, morgen dir! S bármily fájdalommal is, de tovább kell vezetnem a tollat a papíron. Mert Románia dicsőségének folytatása van. Ez a folytatás Párisban írt regényük utolsó fejezete, ha csak egy második köteten nem álmodoznak. Nem lehet. Ez a második kötet már rólunk fog szólni s nekik fog annyi fájdalmat okozni, amennyi örömet majd nekünk. Tehát, mint a hírlapi tudósítás mondja, ez év szeptember 24 én Gyulafehérváron koronáznak. A román kormány e napon proklamációt fog kibocsájtani, amelyben kimondja Erdélynek Romániával való egyesítését. Ferdinándot, a román királyt és nemrég bűbájos szépségéről ismert Máriát koronázzák meg, mint az uj területek királyát és királynőjét. Ez ünnepélyes aktusra új templomot akarnak építeni Gyulafehérváron. Felesleges e sorokhoz kommentárt is fűzni. Csupán ennyit. Mit fog szólni ahhoz szakállas Ferdinánd és a hervadó Mária király asszony, ha a kincstár hiába fogja kifizetni az új templom tervezetét készítő mérnököket? Babay József: Ha kérdik, hogy mért hallgatok... Vadrózsatő volt a lelkem Magyar gyepűn, Bakony*)-szélen. Ott lett minden kósza tavasz Megbomoltan, virágtesten; Hullt a szirmom, hullt a szélben. Gyepű alján, dús legelőn Békés barmok legelésztek; Hulló szirmom belegelték ; Ritkán esett, hogy elmenőn kérődzve, rám visszanéztek. Olykor legszebb rózsáimat Zsivány tépte, kanász tépte; Bokrétámat vitte másnak : Céda lánynak szállt az illat, És más kapott csókot érte. Véletlenül se pompáztam Kényes, úri bondokban ; Sorsom volt: a legelőszél, Ott festettem, hulltam, áztam — Mégsem bántam, sohsem bántam ! Jöttek aztán csúf tavaszok: Ömlött a vér patakokban, A levegőt gránát túrta, Átok felhő behavazott — Mégis, mégis virítottam ! Hej, de egyszer jött egy nagyur: Úgy hívták, hogy Magyar Végzet . . . S a levegőn s az ős gyepűn Osztoztak irgalmatlanul Lépte nyomán a pribékek. Lelkem tépett rózsabokrot Persze, persze hogy kivágták! Még csuda, hogy utonjáró Jó emberek földbe nyomták Uj gyepűn a régi plántát. Hat csúf tavasz viharától Csonka-bonban nagyon sinylem A Bakonyszéll, azt az ősit . . . Naptól, széltől palánk gátol, A levegőt is kicsinylem. S ha legalább rajta régi Békés barmok kérődznének! . . . — Veszett ebek marakodnak. Undorodom rájuk nézni S félek: innen is kitépnek! Ritka csöndes éjszakákon Mégis pattan egy egy bimbóm, De tüskékkel — szem ne lássa! Szél ne tépje kis virágom ! — S hitvány lombbal elborítom. S amit egykor megbomoltan Pazaroltam ezerszámra: Szirmaim most védve védem, Hervadjon mind inkább ottan, Mintsem hulljon szennyes sárba! Ádánd, 1921 április hó. Jámbor Lajos. * Értsd : Magyarország. A szerk. — Könyvujdonságok, képeskönyvek meséskönyvek nagy választékban kaphatók Szabó Lipót könyvkereskedésében, Kaposvár, Korona-utca 1. x Utazókosarak, nádporolók, lábtörlők, sziták, pékkosarak, valamint az összes háztartási kosarak legolcsóbb bevásárlási forrása Mayer Lipót kosáráru kereskedése Kaposvár, Korona-utca 13. Bennt az udvarban. Gyékényáruk raktáron. (A címre kérem pontosan figyelni.) x Szabók figyelmébe! Mindenféle szabókellékek kaphatók Erős Ernőnél, Korona utca 8. sz. x Ha eredeti angol szöveteket, jó szabású ruhát akar, keresse fel Bartha szabót, Kaposvár, Városház-palota. x Tisztviselők ruháinak elkészítését az államtól beszerzett szöveteikből előnyáron, — mégis a szokott kifogástalan szabás és elsőrendű munka garantálásával— elvállaljuk. Székely Ármin fiai úriszabók, Kaposvár. 3 HÍREK. Májusi vasárnap. Ha meggyötör az élet s igazságtalansága ellen hiába jajdul fel a szív, ha már nem hiszel a Jóban, a Szépben, ha sorsod megfoszt minden boldogságtól, melynek kertje csak a Te számodra tiltott, hogy egyetlenegyszer sétát tehessél benne, ha elszakítanak megértés nélkül attól, ki kárpótolni tudna minden szenvedésért, legyen vigaszod a májusi vasárnap. Mindaz a szép, mit a természet csodálatos keze a titokzatos múltban megteremtett, egy májusi vasárnap tárul fel előtted. Fehér gyöngyvirágok. Illatos orgonák. Langyos, ezüstös napsugár s még nem oly forrók a csókjai, hogy árnyékba kelljen menekülnöd. A rég elfelejtett daloló madár nem szentimentális hangulatot ébreszt a lelked mélyén, inkább Isten hatalmának ünnepélyessége pihen meg helyében. Ha végig sétálsz úgy délután egy egy csendes utca koldus kövezetén, nyitva minden ablak s a bimbózni kezdő cserépvirágok mögül rád rád mosolyog egy édes, tiszta szempár. Ha sokat szenvedsz, örök hervadást élő ember, végy kölcsön örömet egy májusi vasárnaptól, csodáld meg gyönyörűséget s nem maradsz adósa, hisz a természetben magát az Istenséget fogod megcsodálni s az Isten jó és szívesen adja — a talált örömöket. — b— — A közigazgatási bizottság ülése. Somogyvármegye közigazgatási bizottsága 1921. május 11 én, szerdán délelőtt 10 órakor a vármegyeház kistermében ülést tart.• Személyi hírek: Sárközy György főispán és Tallián Andor, Somogymegye alispánja ma délelőtt Bárdibükkre utaztak, hol dr. Rott Nándor megyéspüspök tiszteletére rendezett nagy diszebéden fognak részt venni. — Mária ünnepély az internátusban. A m. kir. államvasutak nevelő Upintézetének növendékei Magyarország Patronája, a Boldogságos Szűz tiszteletére, folyó évi május hó 12 én délután 6 órakor Mária ünnepélyt tartották az intézet éttermében, a következő műsorral: 1. Nagyasszonyunk, hazánk reménye. Énekli az énekkar. 2. Mezey G. «Nagyasszonyunkhoz“. Szavalja Tóth Dezső. 3. Köhler „Andante Religioso". Vonósnégyes. Előadják Dobos Sándor, Malatinszky István, Kovács Mihály és Frank Károly. 4. Koudela „üdvözlégy Mária". Hegedű és zongorakisérettel énekli Szűcs József. 5. Mentes „Imádság a magyarok Nagyasszonyához". Szavalja Kovács Mihály. 6. Apáczay „A haza panasza". Könyörgés, énekli az énekkar. 7. Rosty „Nagyasszonyunk trónján". Szavalja Kiss József. 8. Váradi Révfy „Az ezüst fátyol legendája". Melodráma, zongora és harmonium kísérettel szavalja Oláh István. 9. Apáczay „Májusi dal“ énekli az énekkar. 10. Papvári Elemérné „Hitvallás“. Szavalja Frank Károly. 11. „Boldogasszony anyánk“. Énekli az énekkar. — Nagy társasvacsora a Nemzeti Kaszinóban. Ma este egynegyed 9 órakor a Nemzeti Kaszinó nagytermében a tagok részére nagy társasvacsorát rendeznek az új elnök, Kacskovics Lajos, nyug. alispán, földbirtokos tiszteletére. — A „Levente“ alapszabályát Többször írtunk, már a Kaposváron nagy lelkesedés mellett megalakult „Kaposvár-Donnervárosi Levente Egyesület“- ről. Az egyesület alapszabályait ma juttatják el az alispáni hivatalon keresztül a belügyminisztériumba jóváhagyás végett. A hatalmas iratcsomagokra, melyek az alakuló közgyűléstől az alapszabályok megszövegezéséig mindent tartalmaznak, rávezették az Egyesület céljaira adományozók neveit is. " A ref. egyházi énekkar hétfőn délután 6 órakor próbát tart.