Uj-Somogy, 1921. május (3. évfolyam, 99-121. szám)

1921-05-08 / 104. szám

1921. május 8. – UJ-SOMOGY Koronáznak. A román királyi udvar sohasem volt egyéb, mint a szépség és becsvágy udvara. Valóban a román királynők és főhercegnők képei­n a szemlélő szeme elcsodálkozhatott. Párját ritkító venusi vonások, legendás idők­ből származó gyémántok, aranyköves csattok, medaillonok és ékkövek emelték csodálatra­méltóbbá az amúgy is elbűvölő, szépséges arcokat, de ha az ember letette kezéből a megragadó képet, mely valamelyik európai hetilap belső oldalait díszítette, egy nem éppen kellemes és esztétikai fogalom juthatott eszébe: a bocskor. Vagy a puliszka. Romániában mindig divat volt utánozni a szépet és nagyot. De sohasem tudták ezt önerejükből meg­csinálni. Szalonjaikba a francia szó émely­­gősségén keresztül helyezkedett el a comme il faut élet, s bár a festés, nőknél és férfiak­nál egyaránt dívott, rég időktől fogva szépítő­­szereiket, ékeiket és kenőcseiket mindig Páris­­ból hozatták. A román volt és megmaradt francia bolondnak. Egyéni nemzeti kultúrájuk nincs. De az utánzáshoz értettek kitűnően. A bojár világ izoláltságában sem a szépség, jóság, művészet franciás ize uralkodott és uralkodik, inkább szenvedélyes és buja ter­mészetük korcs alakítása, a ragyogó külső, a póz, a feltűnni vágyás, minden alapos, bensőséges tudást nélkülözve. Ez volt az oka annak, hogy francia mintára öltöztetett kato­nasága nem tudta megvédeni Bukarestet, s 1917-ben magyar és német csapatok szállták meg a királyi boulevardokat, a palota kiürült, a ragyogó szépségű királyi udvar menekülni volt kénytelen majdnem az ország határára. Azok a hatalmas térképek, melyeket még a háborúba történt beleavatkozás előtt készítettek, s melyek Nagyromániát ábrázolták (természe­tesen Erdéllyel) a hadiratok selejtezett csomagjai közé vándoroltak s ott hevertek 1918. októ­beréig! Ekkor csodálatos dolog történt. Páris rákacagott Bukarestre, a gyönyörű arcok rablóit autókkal száguldottak újra a boule­­várdokon, Caracal festői tájáról elvonultak a központi hatalmak csapatai, fegyvert, mindent eldobálva, megnyílt az erdélyi kordon s kezdődött a „diadalmas“ bevonulás. Páris méginkább barátjává fogadta Bukarestet, a rablásból újból elég pénz jutott drága festé­kekre, kenőcsökre, ékszerekre. Selymek és szövetek elképzelhetetlen pompája tombolt a pár hónap előtt még csonka ország minden városában és fájdalom, a rég selejtezett hadi­iratok, a „Nagyrománia“ térképei újból elő­kerültek s az álom megvalósult! De megint nem Románia egyéni cselekedetére. Páris, minthogy a festéket adta, átnyújtotta Erdélyt is „győztes“ unokahugának, mosolygott is hozzá, belé is karolt s egy csókot nyomott elragadtatással a biborképü Bukarest arcára. Elküldte őket Budapestre is! Rettenetes fordulata ez a sorsnak. Mint­ha igaza lenne a német közmondásnak: Heute mir, morgen dir! S bármily fájdalommal is, de tovább kell vezetnem a tollat a papíron. Mert Románia dicsőségének folytatása van. Ez a folytatás Párisban írt regényük utolsó fejezete, ha csak egy második köteten nem álmodoz­nak. Nem lehet. Ez a második kötet már rólunk fog szólni s nekik fog annyi fájdalmat okozni, amennyi örömet majd nekünk. Tehát, mint a hírlapi tudósítás mondja, ez év szeptember 24 én Gyulafehérváron koronáznak. A román kormány e napon proklamációt fog kibocsájtani, amelyben ki­mondja Erdélynek Romániával való egyesíté­sét. Ferdinándot, a román királyt és nem­rég bűbájos szépségéről ismert Máriát koronázzák meg, mint az uj területek királyát és királynőjét. Ez ünnepélyes aktusra új templomot akarnak építeni Gyulafehérváron. Felesleges e sorokhoz kommentárt is fűzni. Csupán ennyit. Mit fog szólni ahhoz szakállas Ferdinánd és a hervadó Mária király asszony, ha a kincstár hiába fogja ki­fizetni az új templom tervezetét készítő mérnököket? Babay József: Ha kérdik, hogy mért hallgatok... Vadrózsatő volt a lelkem Magyar gyepűn, Bakony*)-szélen. Ott lett minden kósza tavasz Megbomoltan, virágtesten; Hullt a szirmom, hullt a szélben. Gyepű alján, dús legelőn Békés barmok legelésztek; Hulló szirmom belegelték ; Ritkán esett, hogy elmenőn kérődzve, rám visszanéztek. Olykor legszebb rózsáimat Zsivány tépte, kanász tépte; Bokrétámat vitte másnak : Céda lánynak szállt az illat, És más kapott csókot érte. Véletlenül se pompáztam Kényes, úri bondok­­ban ; Sorsom volt: a legelőszél, Ott festettem, hulltam, áztam — Mégsem bántam, sohsem bántam ! Jöttek aztán csúf tavaszok: Ömlött a vér patakokban, A levegőt gránát túrta, Átok felhő behavazott — Mégis, mégis virítottam ! Hej, de egyszer jött egy nagyur: Úgy hívták, hogy Magyar Végzet . . . S a levegőn s az ős gyepűn Osztoztak irgalmatlanul Lépte nyomán a pribékek. Lelkem­ tépett rózsabokrot Persze, persze hogy kivágták! Még csuda, hogy utonjáró Jó emberek földbe nyomták Uj gyepűn a régi plántát. Hat csúf tavasz viharától Csonka-bonban nagyon sinylem­ A Bakonyszéll, azt az ősit . . . Naptól, széltől palánk gátol, A levegőt is kicsinylem­. S ha legalább rajta régi Békés barmok kérődznének! . . . — Veszett ebek marakodnak. Undorodom rájuk nézni S félek: innen is kitépnek! Ritka csöndes éjszakákon Mégis pattan egy egy bimbóm, De tüskékkel — szem ne lássa! Szél ne tépje kis virágom ! — S hitvány lombbal elborítom. S amit egykor megbomoltan Pazaroltam ezer­­számra: Szirmaim most védve védem, Hervadjon mind inkább ottan, Mintsem hulljon szennyes sárba! Ádánd, 1921 április hó. Jámbor Lajos. * Értsd : Magyarország. A szerk. — Könyvujdonságok, képeskönyvek meséskönyvek nagy választékban kaphatók Szabó Lipót könyvkereskedésében, Kapos­vár, Korona-utca 1. x Utazókosarak, nádporolók, lábtörlők, sziták, pék­kosarak, valamint az összes ház­tartási kosarak legolcsóbb bevásárlási forrása Mayer Lipót kosáráru kereskedése Kaposvár, Korona-utca 13. Bennt az udvarban. Gyé­kényáruk raktáron. (A címre kérem pontosan figyelni.) x Szabók figyelmébe! Mindenféle szabókellékek kaphatók Erős Ernőnél, Ko­rona­ utca 8. sz. x Ha eredeti angol szöveteket, jó szabású ruhát akar, keresse fel Bartha szabót, Kaposvár, Városház-palota. x Tisztviselők ruháinak elkészítését az államtól beszerzett szöveteikből előnyáron, — mégis a szokott kifogástalan szabás és elsőrendű munka garantálásával­­— elvállal­juk. Székely Ármin fiai úriszabók, Kaposvár. 3 HÍREK. Májusi vasárnap. Ha meggyötör az élet s igazság­talansága ellen hiába jajdul fel a szív, ha már nem hiszel a Jóban, a Szépben, ha sorsod megfoszt minden boldogság­tól, melynek kertje csak a Te számodra tiltott, hogy egyetlenegyszer sétát tehes­sél benne, ha elszakítanak megértés nél­kül attól, ki kárpótolni tudna minden szenvedésért, legyen vigaszod a májusi vasárnap. Mindaz a szép, mit a termé­szet csodálatos keze a titokzatos múlt­ban megteremtett, egy májusi vasárnap tárul fel előtted. Fehér gyöngyvirágok. Illatos orgonák. Langyos, ezüstös nap­sugár s még nem oly forrók a csókjai, hogy árnyékba kelljen menekülnöd. A rég elfelejtett daloló madár nem szenti­mentális hangulatot ébreszt a lelked mélyén, inkább Isten hatalmának ünne­pélyessége pihen meg helyében. Ha vé­gig sétálsz úgy délután egy egy csendes utca koldus kövezetén, nyitva minden ablak s a bimbózni kezdő cserépvirá­gok mögül rád rád mosolyog egy édes, tiszta szempár. Ha sokat szenvedsz, örök hervadást élő ember, végy kölcsön örömet egy májusi vasárnaptól, csodáld meg gyönyörűséget s nem maradsz adósa, hisz a természetben magát az Istenséget fogod megcsodálni s az Isten jó és szí­vesen adja — a talált örömöket. — b— — A közigazgatási bizottság ülése. Somogyvármegye közigazgatási bizottsága 1921. május 11 én, szerdán délelőtt 10 óra­kor a vármegyeház kistermében ülést tart.­­• Személyi hírek: Sárközy György főispán és Tallián Andor, Somogymegye alispánja ma délelőtt Bárdibükkre utaztak, hol dr. Rott Nándor megyéspüspök tisztele­tére rendezett nagy diszebéden fognak részt venni. — Mária ünnepély az internátusban. A m. kir. államvasutak nevelő Upintézetének növendékei Magyarország Patronája, a Bol­dogságos Szűz tiszteletére, folyó évi május hó 12 én délután 6 órakor Mária ünnepélyt tar­tották az intézet éttermében, a következő műsorral: 1. Nagyasszonyunk, hazánk remé­nye. Énekli az énekkar. 2. Mezey G. «Nagy­asszonyunkhoz“. Szavalja Tóth Dezső. 3. Köhler „Andante Religioso". Vonósnégyes. Előadják Dobos Sándor, Malatinszky István, Kovács Mihály és Frank Károly. 4. Koudela „üdvözlégy Mária". Hegedű és zongorakisé­­rettel énekli Szűcs József. 5. Mentes „Imád­ság a magyarok Nagyasszonyához". Szavalja Kovács Mihály. 6. Apáczay „A haza pana­sza". Könyörgés, énekli az énekkar. 7. Rosty „Nagyasszonyunk trónján". Szavalja Kiss József. 8. Váradi Révfy „Az ezüst fátyol le­gendája". Melodráma, zongora és harmonium kísérettel szavalja Oláh István. 9. Apáczay „Májusi dal“ énekli az énekkar. 10. Papvári Elemérné „Hitvallás“. Szavalja Frank Károly. 11. „Boldogasszony anyánk“. Énekli az énekkar. — Nagy társasvacsora a Nemzeti Kaszinóban. Ma este egynegyed 9 órakor a Nemzeti Kaszinó nagytermében a tagok részére nagy társasvacsorát rendeznek az új elnök, Kacskovics Lajos, nyug. alispán, föld­­birtokos tiszteletére. — A „Levente“ alapszabályát Több­ször írtunk, már a Kaposváron nagy lelkesedés mellett megalakult „Kaposvár-Donnervárosi Levente Egyesület“- ről. Az egyesület alap­szabályait ma juttatják el az alispáni hivatalon keresztül a belügyminisztériumba jóváhagyás végett. A hatalmas iratcsomagokra, melyek az alakuló közgyűléstől az alapszabályok meg­szövegezéséig mindent tartalmaznak, rávezették az Egyesület céljaira adományozók neveit is. "­­ A ref. egyházi énekkar hétfőn délután 6 órakor próbát tart.

Next