Uj-Somogy, 1921. május (3. évfolyam, 99-121. szám)

1921-05-08 / 104. szám

ül. évfolyam. Kaposvár, 1921. május 8., vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCaI 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. A mai szám ára 2 korona 104.­­507.­ szám. Előfizetési ára Egész évre - - - - 360 K­­ Negyed évre - - - 90 K Fél évre.....................180 K­­ Egy hóra.......................31 K Egyes szám ára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K.­ ­ Az önrendelkezési jog. Tirolban a közelmúltban tartották meg a népszavazást, amelyen a lakosság döntötte el, hogy hova akar tartozni. A sza­vazás eredménye szinte egyhangú volt: egy értelemmel a Németországhoz való csatolást követelték. Visszafelé sült el a puska, ame­lyet az ántánt Németország mellének szeg­­zett. Megint kudarcot vallott az ántánt egyik terve. Pedig ez nem is az első eset, hogy nem úgy üt be az ántánt számítása, mint ahogy azt elgondolták. Hasonlóképpen tör­­tént már Karinthiában és Felsősziléziában is. A szavazás eredménye mindenütt az ántánt kudarcát jelentette. Ők Felsősziléziát Lengyel­­országnak, Karinthiát Jugoszláviának, Tirolt Németausztriának szánták, a népszavazás eredménye szerint pedig előbb Felsőszilézia, most meg Tirol is a német birodalomhoz akar csatlakozni és mikor Karinthia népsza­vazással Ausztriához csatlakozott, ott is az a gondolat volt befolyással, hogy Ausztria előbb utóbb maga is bele fog olvadni a német birodalomba. A népek önrendelkezési jogának hang­zatos jelszava alatt akarták minél jobban megcsonkítani Németországot, a népakarat megnyilatkozása pedig Németország megna­gyobbodását eredményezi. Ámde a győzők a népakarat megnyi­latkozását nem engedik érvényesülni. Nem engedik, még ha a saját maguk által diktált békefeltételeket kell is halomra dönteni. Az ő általuk megszabott békefeltételek szerint Felsőszilézia a népszavazás eredményéhez képest vagy egészen Németországhoz, vagy egészen Lengyelországhoz csatolandó. Mikor pedig megnyilatkozott a népakarat, akkor az antant azonnal készen volt sulba dobni a békeszerződést és most azon mesterkedik, hogy ketté ossza Felsősziléziát. Tirolt sem csatolják oda, ahová a nép­szavazás eredménye szerint csatolni kellene. Ausztriának is inkább éhen kell pusztulnia, mintsem hogy oda csatoltassék, ahová csat­lakozni akar­t a német birodalomhoz. Fiume is megnyilatkozott, nem ugyan népszavazással, hanem önkormányzatinak alkotmányos választásában és ez a megnyi­latkozás azt árulta el, hogy Fiume sem olasz, sem délszláv nem akar lenni. Láthatja már az antánt, hogy minden rendelkezése visszafelé sül el s nyomukban pusztulás és nyomor támad. Pedig mind­annyit a jog, az igazság, a méltányosság és a népek szabad rendelkezési joga nevében erőszakolták rá a legyőzöttekre. Csehországban, Jugoszláviában s Ro­mániában az erkölcstelenséget, a korrupciót, a legsötétebb balkánizmust keltették életre. Ausztria a legmegfeszítettebb gazdasági és pénzügyi támogatás mellett is csak kínlódva vergődik. A szétdarabolt Magyarország is pusztulásra van kárhoztatva a rákényszerített békeszerződés nyomán. Most a Magyarország testéből kihasított területek lakosságának azonban még a nép­szavazást sem engedték meg. A magyar békedelegáció, mikor már látta, hogy a leg­felsőbb tanácsot a történelmi jog és gazda­sági érdekközösség érveivel nem tudja elté­ríteni az ország feldarabolására irányuló szándékától, végre is a népszavazás felaján­lásával remélte, hogy megmentheti az ország területi épségét. Elutasították. Mi pedig felháborodtunk afelett, hogy ime azok, akik ezerszer eskü­­döztek, hogy a népek szabad rendelkezési jogáért s az elnyomottak felszabadításáért folytattak háborút, most, mikor győztek, nem akarják meghallgatni az elnyomottak szavát, nem akarják tiszteletben tartani a népek szabad rendelkezését és akaratát. A mi igazságot kereső lelkünknek kínzó fájdalmat okozott, ez az igazságtalanság. Nem értettük azt a belső ellen­mondást, amely ebben kifejeződött. Most már értjük. Most már tudjuk, hogy világcsaló hazugság és képmutatás volt mindaz, amit ellenségeink az ő emberséges háborús céljaikról hirdettek. Nem népek felszabadítása kellett nekik, ha­nem országok rombolása, népek pusztulása, millióknak nyomorba juttatása. A népakarat megnyilatkozását ők nem veszik tekintetbe, ha az nem úgy nyilatkozott meg, ahogy ők akarják. Legyőzhetjük tehát felháborodásunkat, elnémíthatjuk fájdalmunkat afölött, hogy a mi hazánk elszakított fiainak nem adatott meg a népszavazás. Megnyugodhatunk, mert látjuk, hogy azok a népek sem jártak job­ban, amelyeknek módjukban volt akaratukat szavazással kifejezésre juttatni. Az ő akara­tukat éppen úgy nem veszik tekintetbe, amint nem vennék tekintetbe Észak-Magyar­­ország, Erdély, Bácska, Temes és a nyugati vármegyék akaratát sem, amelyet népszava­zás nélkül is tud mindenki-A rajtunk elkövetett igazságtalanság ellenében vigasztalást találunk abban a nagy tanulságban, amelyet az eddigi népszavazá­sok nyújtottak ellenségeinknek is, jómagunk­nak is. Ellenségeink megtanulhatták ezekből a népszavazásokból azt, hogy a népek maguk jobban tudják, hogy milyen állami kötelé­kekben találhatják meg leginkább boldogu­lásukat, mint a gyűlölet és bosszú szenve­délyétől elvakított párisi legfelső tanács böl­csei és nem lehet népeket és nemzeteket akaratuk ellenére, érdekeiknek, érzelmeiknek és hagyományaiknak meg nem felelő termé­szetellenes államalakulatokba belekénysze­ríteni. Mi megtanultuk ezekből a népszavazá­sokból azt, hogy az elnyomott népek hiába várják boldogulásukat akármilyen legfelső tanácstól, mert az még a népakarat meg­nyilatkozását sem veszi semmibe,­­ hanem ha fel akarnak szabadulni, talpra kell áll­niuk és cselekedniük kell a saját erejük szerint. A népek akaratát nem lehet erőszakkal tartósan elnyomni. Utat tör az magának minden rákényszerített békeszerződésen ke­resztül Az erőszak ellen pedig nem lehet sem szavazással, sem okoskodással küzdeni, hanem csak erőszakkal. Erre tanítják meg a népeket az antant által diktált békeszerződések. Csonka Magyarország — nem oszág, Egiu Magyarország — mennyország! A Ház mai ülése. A mai ülést fél 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök­.­­ Felolvasták az inter­­pellációs könyvet, melyben Kálmán István interpellációja van a gödöllői koronauradalom ügyében a földmivelési miniszterhez. Azután áttérnek a költségvetési vitákra. Kerekes Mi­hály kéri a tanácskozóképesség megállapítá­sát. Az elnök konstatálja, hogy a Ház nem tanácskozóképes. Az ülést 10 percre fel­függeszti. Andaházi Kasnya Béla szólalt fel a szünet után. Foglalkozik a bérbüntetéssel és a numerus c­ausus kérdésével. Szerinte mindkettő igazságtalan. A botbüntetést a a bíróság helyes érzékkel nem alkalmazza. A numerus clausus következtében azok az ifjak, akik kiszorulnak az egyetemekről, kül­földre kénytelenek menni, nagymesterektől tanulnak, mikor hazajönnek, műveltebbek lesznek az ittenieknél. A numerus clausus nem éri el azt a célt, melyre irányul, sőt ellenkezőleg visszahatást szül. Majd éles kritikát mond a parlamentről és a pártokról. A többek közt ezeket mondván: „Ez a nem­­zetgyű­lés, különösen a kisgazdapárt, csak élősködik azokon az ígéreteken, amelyeket a nemzetnek adott. A földbirtokreform sincs végrehajtva, stb. A kormány iránt egyelőre csak feltételesen viseltetik bizalommal. Utána rögtön Gaál Gaszton emelkedik szólásra. Andaházi Kasnyával polemizálva védelmébe veszi a kisgazdapártot s rossz néven veszi az előtte szólótól, hogy szűz­­beszédében a kisgazdapártot támadja meg. A támadást visszautasítva kijelenti, hogy a kisgazdapárt a nemzet büszkesége s amikor Kasnya ezt megbántotta, önmagát is meg­bélyegezte. Gaál üdvözölte a kormányt, mely iránt bizalommal viseltetik s megkezdett munkája folytatására kéri. A külpolitikáról szólva azt mondja, hogy már annak idején hiba volt az akkori kormánytól az országot feldaraboló békét vissza nem utasítani. Szabadkirály választónak vallja magát, de tiltakozik az ellen, hogy ezért őt hazafiatlannak tartják. Megemlíti, hogy az ötös tanács ragaszkodik a Habsburgok eltávolításához. (Zajos ellentmondások a kereszténypárton.) A kisgazdapárt a belügy­miniszter ellen. Már a kisgazdapárt tegnap esti érte­kezletén kellemetlen benyomást tett a tolna­megyei kisgazdapárti főispánnak, Klein Antal doktornak az eltávolítása. Azóta az elégedet­lenség csak fokozódott, minthogy a kisgaz­dák zokon veszik a párt exponenseinek a főispáni állásoktól való felmentését és má­sokkal való kicserélését. Emiatt méginkább ellene vannak az egységes párt tervének, ami úgyis csak a kisgazdapárt jó részének ellenzékbe vonulásával lenne megvalósítható. Más forrásból nyert értesülések szerint a kisgazdapárt érzékenységének a főispán cserék körül nincs komolyabb alapja, minthogy a beálló személyi változások nem pártszem­­­pontokból történnek.

Next