Uj-Somogy, 1921. június (3. évfolyam, 122-146. szám)

1921-06-25 / 143. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KOSARÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési ára Egész évre - - - - 360 K | Negyed évre - - - 90 K Fél évre ----- 180 K | Egy hóra - -­­ - - 80 K Egyes szám ára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. I III. évfolyam. Kaposvár, 1921. junius 25., szombat, 143 (544.) szám A gyermekvédelem nemzetkeltő jelentősége. A költségvetési vita során elmondotta Karafiáth Jenő nemzetgyűlési képviselő, ny. miniszterelnökségi államtitkár Az anya és gyermek­védelem. Tisztelt nemzetgyűlés ! A költségvetési vita során egy oly kér­déssel kívánok foglalkozni, amellyel azóta a Házban nem foglalkozott senki sem tüzete­sebben, amióta — még a háború folyamán — gróf Apponyi Albert igen tisztelt képvi­selőtársamnak nagy érdeklődéssel fogadott beszéde elhangzott. A szociálpolitikának egyik legjelentékenyebb problémájára szeretném az ország figyelmét felhívni, mert az én gon­dolatvilágom szerint most, mikor a nagy világégés után a nép fájó sebeit a forradal­mak meghatványozva vetették felszínre, azt hiszem, hogy ennek a nemzetgyűlésnek el­sősorban is olyan kérdésekkel kellene fog­lalkoznia, amelyek a nép széles rétegeit, az egész nemzet egyetemét érdeklik, a má­­sodrangú, sokszor az egész országot bizony alig alig érdeklő kérdések homloktérbe állí­tása helyett. (Úgy van !) Nemesebb­ hivatást nem is tudnék elképzelni, mint a keresztény eszmét és a nemzeti gondolatot cselekvő, reálpolitikával minden téren mindennél ma­­gasztosabbá tenni. Kétségtelennek tartom a magam részéről, hogy ennek a kornak, de főként a megcsonkított, megtépett és megúj­hodásra vágyó Magyarországnak egyik leg­fontosabb problémája az anya- és gyermek­védelem és ennek az országnak egyik leg­fontosabb feladata a céltudatos népesedési politika. (Úgy van ! Úgy van !) Népesedési politika. A népesedési politikát a freiburgi egye­temnek egyik kiváló professzora, Mombert Pál dr. úgy definiálja, hogy voltakép a népe­sedési politika egy oly közgazdasági politika, ahol a népesedés politikai célokra van be­állítva. E pillanatban talán, t. nemzetgyűlés fátyolt kell vetnem arra, hogy nálunk Magyar­­országon , e kérdés iránt mintha kevesebb érdeklődés mutatkoznék, mint másutt, hogy kevésbé érzi át a magyar társadalom, hogy mivel tartozik a jelen nemzedék a jövő nem­zedék iránt, mint pl. külföldi államokban hogy csak Hollandiát, Svájcot, az Egyesült­ Államokat, vagy Angliát említsem meg. El­feledteti azonban velem mindezt, t. nemzet­gyűlés, egyfelől a jövőbe vetett hit szilárd reménye, másfelől az a körülmény, hogy a népjóléti­ miniszteri székben Bernolák Nándor igen t. barátom személyében olyan férfiút látok, akinél biztosra veszem, hogy nála a nemzet jövőjének egyik legfontosabb problé­mája feltétlenül megértésre és azok­ a kérdé­sek, amikről szólni fogok — az ő régi kedvenc törekvései — érdemleges megoldásra is fog­nak találni. T. nemzetgyűlés ! Ha talán van is némi szándékos túlzás abban a paradoxonban, amit Herbert Spencer állított fel, hogy a jól táplált nemzetek egyszersmind a hatalmas, az uralkodó nemzetek, mégis meg kell állapítanom, hogy­ha végigtekintünk a háború folytán bekövet­kezett állapotokon, a kettő között némi oko­zati összefüggés fennforgása tagadhatatlan. Az a szörnyűséges nyomor, amely főként Közép Európát sújtotta és a táplálkozás hiánya folytán, 1. nemzetgyűlés, szoros össze­függésben van a háború elvesztésével. Balla Aladár: Ez így van ! Karafiáth Jenő: Ismétlem, szörnyűsé­ges az az állapot, ami a központi hatalmak­hoz tartozó államokban egyformán éreztette hatását. A­­Neue Freie Presse“ már 1919. május 31 iki számában jajdul fel azért, hogy a rossz táplálkozás folytán egy vértelen nem­zedék nő fel fejletlen izomzattal, fejletlen ta­gokkal, fejletlen agy­velővel. A „Schwedish Press“ hasábjain már 1919. április havában tesznek jelentést a hollandi, svéd és norvég egyetemeknek tanulmányaira küldött tudós professzorai, akik nagyon szomorú jelentés­ben számolnak be pl. Németország válságos állapotáról. A „Vossiche Zeitung“ 1919. évi június 5 iki számában megrázó szavakban számol be annak kiküldött tudósítója arról, hogy mit látott akkor, amikor a nagy világégés után Németországban a Herbert Hoover féle misszióval kapcsolatban különböző helyeken az Érchegységben megjelent. Azonban a né­met nép, t. nemzetgyűlés, hamar felismerte a rettenetes helyzet súlyát és Schultz német birodalmi belügyi államtitkár igen fontos nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a né­met nemzetgyűlés legfontosabb feladatának tekinti a német nép belső talpraállításához szükséges előfeltételek megteremtését és a hatóságilag szervezett gyermekvédelmet. De a németeke 1. nemzetgyűlés, nem elégedtek meg azzal, ami nálunk is szoká­sos, hogy egy és másról gombamódra te­remnek különböző intervjlok és nyilatkoza­tok és azután nem történik semmi. Az új német birodalmi alkotmány 7. szakaszának 7., illetve 9. szakaszának első pontjai az egész nyilvános gyermekgondozásnak és ifjúságvédelemnek új alapokon való rende­zését állami feladattá emelték. És az egyes német államok, t. nemzet­gyűlés, szinte versenyeztek az elsőségért, hogy e téren valamit tegyenek. 1919. október 4 én Würtemberg már megalkotta a maga Jugendamtgeselzét és Berufsvormundschafts­­­­gesetzét és hamarosan a német alkotmá­­­­nyozó nemzetgyűlés elé kerül a birodalmi s ifjúsági jóléti törvény tervezete, amelyből­­ előreveti már fényét a testileg, lelkileg, szel­­l­­emileg és erkölcsileg egyaránt egészséges ifúsággal rendelkező hatalmas Németország ú­jászületése, a Deutschland, Deutschland über alles­­ De. 1. nemzetgyűlés, hogy tár­gyilagos legyek és teljesebb nemzetközi ké­pet alkossak erről az ügyről, meg kell emlí­tenem, hogy 1920. őszén Caldaro milánói polgármester kezdeményezésére egy igen ér­dekes nemzetközi értekezlet is tartatott már erről a kérdésről, amelyen főként azt tárgyal­ták, hogyan s miként lehetne valamennyi európai állam gyógy­tényezőinek hatását igénybe venni a szegény gyermekek részére; tárgyalták elsősorban a nagy nemzetközi ve­szedelem, a tüdővész­ elleni nemzetközileg szervezendő küzdelmet és tárgyalták. 1. nem­zetgyűlés azt, hogy miként lehetne a leghe­lyesebben megszervezni a nemzetközi gyer­mekkicserélési akciót. Erről a konferenciáról azonban, vala­mint igen sok más népjóléti konferenciáról — a népszövetségi, a wilsoni eszmék legna­gyobb dicsőségére — bennünket,­­magyaro­kat, t. nemzetgyűlés, kizártak ! (Mozgás.) Méltóztassék ezzel szemben megengedni, hogy elfogulatlan helyzetjelentést mutassak be a magyarországi állapotokról annak iga­zolására, hogy ezek a viszonyok Magyar­­országon sem sokkal rózsásabbak, mint ahogy azt Németországgal kapcsolatban em­líteni bátor voltam. (Halljuk! Halljuk !) Az európai emberbaráti akciók igazi középpontja a Vöröskereszt Egyletek Nem­zetközi Ligájának genfi irodája az elmúlt év december 2- én a következő helyzetjelentést tette közzé (olvassa): A magyar­országi állapotok. ,Pedrow James kapitány, az amerikai Vöröskereszt Egylet magyarországi megbí­zottja, Párisba érkezve kijelentette, hogy egyesületének a legfőbb kötelessége a jövő évben a magyar gyermekek segítése lesz. Miután több külföldi segítőakció forrása ki­apadt, attól lehet tartani, hogy az 1921. év válságos lesz egész Magyarországra, de fő­képen a serdülő gyermekekre nézve. Ped­­riw kapitány megállapítja, hogy Magyaror­szágon százezer gyermek közül negyvenöt­­ezer szorul külföldi élelmezésre és egyéb segítségre és ezek között harmincezer Bu­dapesten és környékén. Rendkívüli erőkifej­tésre van tehát szükség, hogy ezeknek a gyermekeknek életét megmenthessék, mert az élelmiszerek beszerzése a gyermekek és anyák részére nagyon valószínűen még ne­hezebb lesz, mint az 1920. évben volt. Való­színű az is, hogy Budapestnek tejjel való ellátása is gyengébb lesz a mostaninál. Magyarországon a szükséges táplálkozás hiánya miatt huszonötezer csecsemő élete van állandóan veszélyeztetve. Az Amerikai vöröskereszt mindent elkövet ezen szeren­csétlenek megmentésére. A helyzet egy esz­tendei segítő munka után sem javult meg.“ T. nemzetgyűlés ! Szomorúan egészítik ki ezeket a külföldi adatokat azok az ada­tok, amelyeket magyar orvos-professzoroktól hallottam. Jelen voltam pl. Torday egyetemi professzornak, az állami gyermekmenhely igazgatójának egyik előadásán, aki megálla­pította, hogy Budapesten a gyermekkórhá­zakban minden második 1—3 éves gyermek az 1920. esztendőben angolkóros volt és kimutathatólag legalább 10 százalékkal sza­

Next