Uj-Somogy, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : Dr. THURY ZSIGMOND. A mai szám ara­b Korona. IV. évfolyam. Kaposvár, 1922. január 14., szombat. 11. (710.) szám. Előfizetési árak: Egész évre - - - - *80 K ! Negyed évre - - - 120 K Fél évre ----- 240 IC | Egy hóra - - - - 40 K Hirdetések­ ára miliméter soronként 4 korona. Parlamenti nívó. Lapunk naponként megjelenő számai a nem­zetgyűlés­­árnyalásairól is szolgálnak egy-egy kevés mirelitőművel. A papírhiány folytán nem szentelhetünk nagyobb terjedelmet az ország,­házban lejátszódó események szemléltetésére. Egyébként is csak a Ház ütés első fele feje­ződik be addig, míg lépünk nyomtató gépbe került. Az ülés további folyamáról így nem áll módunkban még rövid, kivonatos ismer­tetést adni sem. De elvégzik ezt helyettünk bőségesen a főváros napilapjai, amelyek a helyszűkével sem kénytelenek annyira bir­kózni, mint mi Igaz, hogy olvasó­táborunk vidéki részének jelentékeny tömege nem ol­vas a* „Új Somogyion kivüli más lapot, de még ennek dacára sem térhetünk vissza más naponkint az előző parlamenti ülés folytató­lagos ismertetésére Beismerjük, hogy ilyen­formán, rajtunk kívül álló okokból, elváró­­közönségünk egy része nem szerezhet teljes tájékozódást arról, amit a t. Házban a szó­nokok elzengenek, amit a közbeszólók a beszédek egyes mondatai közé beharcolnak, s arról, hogy mennyi erőlködésébe, fegyel­mező figyelmeztetésébe kerül a Ház elnöké­nek az a fáradozás, hogy a tárgyalások ko­moly méltóságát megőriztesse és megbecsül­­tesse a parlament féktelenkedő tagjaival is. Időközönként azonban lehetetlen egy egy összefoglaló megjegyzést nem tennünk arra a módszerre, amely a magyar törvényhozás szent csarnokában, különösen most, egy idő óta meghonosodott ez a módszer, mint meg­fontosodni kez­dődő rossz szokás, karakterisztikussá kezd válni a jelenlegi képviselőházi ciklusra. Kell tehát, hogy egyet-mást mi is elmondjunk róla s mintegy leszögezve megállapításainkat, a jövő számára is meg rögzítsük észrevételein­ket. A mai magyar parlamentben, ahol a békeévek szebb napjaiban annyi komoly, tartalmas, iskolakönyvbe illő, példásan tár­gyilagos, szinte tudományos érveléssel készült szónoklat hangzott el , ahol politizálásban évtizedeket eltöltött jőmagyarok foglaltak helyet, a legutóbbi időkben úrrá lett a sze­mélyeskedés, az ellenvéleménynek pártszerű­­pontokon kívül személyi bírálata és jóhisze­­mű­nek alig nevezhető feltalálása. Egy-egy élesebb beszéd különböző passzusaira az újabb felszólalók egyéni sérelmeiket teszik szóvá és épúgy nem maradnak beszédeikben tárgyilagosan, mint az a beszéd, amelyre reflektálgatnak. Komolynak hitt férfiak, állam­ügyek higgadt, szenvedélytelen megbeszélése helyett személyi, vagy politikai ellenfeleiknek egyéni szennyeseit igyekeznek a nyilvánosság előtt kiteregetni. A másik oldal egyes kipécézett alakjait és ténykedéseit kedvezőtlen beállításban igye­keztek a közvélemény bíráló ítélőszéke elé állítani, ahelyett, hogy az állam vajúdó nagy kérdéseinek megoldását segítenének hozzá­szólásaikkal előbbre vinni. Méltán támad az aggódó magyar lelkekben a kérdés: Vájjon ezek az urak, akik ma a parlamentben szót szaporítanak, komolyan törődnek-e az ország égető kérdéseivel, vagy csak a saját kis ügyei­ket tartják fontosnak ? Avagy: Van-e a vi­lágnak még egy állama, amelynek parla­mentjében több szó esnék a képviselők által egymásnak okozott egyéni sérelmekről? Ez a kölcsönösen sebeket okozó személyi hada­kozás használ e valamit is ezer bajjal kínlódó, megcsonkított országunknak, vagy csak azt eredményezi, hogy a külföld a parlamentünk nívója után­­ élve, még rosszabb vélemény­nyel legyen felőlünk, id-benn a szűk kis hazában pedig J^Biden józanul gondolkozó azt mondja: „fia ai magyar parlament szel­lemi színvonala nem sokat különbözik a vi­déki hecclapok „Nyílt tér“­­ rovatától.“ m­ brywryx.TS* mao* u Osztrák közeledés Magyarországhoz. Schober kancellár és Bethlen gróf pohárköszöntői. — Mindketten a békés barátságról beszéltek Bécs, január 13. (M­T­I) Este 8 órakor a külügyminisztériumban a magyar delegáció­ tiszteletére lakoma volt, melyen Schober szö­vetségi kancellár a következő pohárköszöntőt mondotta: Uraim ! Engedje meg miniszter­­elnök úr, hogy Nagyméltóságodnak legfor­róbb köszönetemet fejezzem ki hogy Bécsbe eljöttek. A közvélemény az ön, valamint kísérete tagjainak jelenlétében a kedvező elő­jelét látja annak, hogy azokat a nehézsége­ket, melyek az utóbbi időben a két állam között felmerültek, most már le fogjuk küz­deni és hogy fáradozásaink őszinte és benső barátságra fognak vezetni, amelyek gazda­sági szempontból egymást kiegésztik­, és azon két nemzet között, amelyeket a szom­szédság, a történelem és az­­érzelmek fűznek össze. Bethlen gróf miniszterelnök a követ­kező szavakkal válaszolt a kancellár szavaira: Uraim! Kérem, Kancellár úr, fogadja leg­őszintébb köszönetem kifejezését azokért a szívélyes üdvözlő szavakért, amelyeket hoz­zám és a magyar delegátusokhoz, akik en­gem Bécsbe kísértek, intézni szíves volt. Azt a szilárd reményt táplálom, hogy a már fo­lyamatban levő tárgyalásaink a két kormány és a két állam közvéleménye által elosjtott eredményekre fognak vezetni, oly eredmé­nyekre, melyek hathatósan hozzájárulnak Ausztria és Magyarország gazdasági talpra állításához. Nagyméltóságod egészségére és Ausztria boldogulására emelem poharamat. Bécs, január 13. (M­T­I. magán­jelen­tése ) A „Neues Wiener Journal“ értesülése szerint a magyar és osztrák tárgyalásokon a hangulat mindkét részen igen kedvező. Már a tegnapi napon túl mentek a nyugatmagyar­­országi kérdések tárgyalásán és kiterjeszked­­tető általános gazdasági kérdések megbeszé­lésére, melyek a két államot a maguk egé­szükben érintik. Nagy a valószínűsége an­nak, hogy a jelenlegi tanácskozások során a tárgyaló felek politikai eredményekre is fog­nak jutni, de az semmiképen sem fog előbb megtörténni, amíg a gazdasági ügyeket nem tisztázzák, amelyre osztrák részről különösen nagy súlyt helyeznek. ,,Elfajultak a parlamenti viszonyok“. Eredményes munkára nincs kilátás“. — Törvényalkotások nélkül oszlik fel a Ház. Budapest,január 13. (M­T. I.) Hegedűs György nemzetgyűlési képviselő, aki a teg­napi nap folyamán az indemnitással kapcso­latban több mint egy órás beszédet mondott, közvetlenül a beszéd után a következőket mondotta munkatársunknak: A parlamenti viszonyok teljesen elfajultak Eredményes munkára való kilátás egyáltalán nem remél­hető. Úgy látszik, minden eszközzel meg akarják akadályozni azoknak a törvényeknek tető alá hozatalát, melyeket pedig ennek a nemzetgyűlésnek meg kellene alkotnia. Ezek a törvények: a választójogi törvény, a felső­ház, a közigazgatási reform, az alkotmányjog reformja és még számos apró szociális ter­mészetű törvényjavaslat. Valószínű, hogy a nemzetgyűlés ezen törvények megoldása nélkül kénytelen lesz szétmenni. A nemzetgyűlés fel­oszlatásának ideje meggyőződésem szerint e törvények megalkotása után egy-két hétre kitolódik. A választójog terén valószínűleg némi szűkítés fog bekövetkezni. Mégis megindul a lakásépítés Kaposváron? Uj tervek az építés előmozdítására. — Pang az építőipar. — Építsenek a tőkepénzes bevándoroltak Az évek óta tartó gazdasági válság, két­ségtelen, a legnagyobb pangásra kárhoztatta az építő­ipart Kaposváron. Minden iparág­ban van némi élénkség, némi munkaalkalom, csak ép a legszükségesebb iparág, mondhat­nánk, a mindent fellendítő anyaipar, az építő­ipar szenved immár vagy hét éve a nagy munkanélküliségben. De ha munka nélkül állnak az építő­ipari munkások, annál nagyobb munkában álla­nak az építés megindításáról ankétozó bi­zottságok tagjai. Száz és száz irreális terv bukkant már fel és tűnt el a kivihetetlenség labirintjában, a lakásépítés előmozdítására. A napokban egy érdekes és reális terv bukkant fel a városban, amely kivihetősége révén könnyen megvalósítható és fellendítené a pangó építő ipart és némileg csökkentené a lakásínséget. Hogy a ter­v nem fantaszti­kum, arra bizonyíték van elég. Arról van ugyanis szó, hogy akik­­1914. óta jöttek Kaposvárra és megfelelő nagy­ságú tőkével rendelkeznek s még eddig nincs házuk, köteleztessenek a házépítésre. Hasonló módon indult meg Zágrábban, Eszéken és más városokban az építkezés. Legújabban Pécsen indult hasonló ház­építési akció, ahol a megindult tárgyalások sikerrel kecsegtetnek. Ha Pécs erre vállalkozott, miért ne kísé­relhetné meg ezt a módot Kaposvár is? Információnk szerint 15—20 oly vagyonos ember él a városban, aki 1914 óta költözött be Kaposvárra s még nincs haza. Értesülésünk szerint az illetékes tényezők nem tartják kivihetetlennek a fenti tervet .

Next