Uj-Somogy, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
IV. évfolyam. Kaposvár, 1922. Julius 4., kedd. Swicssztdség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, XONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felslös szarkaszts : Dr. THURY ZSIGMOND. 4 A lmenta ár* 3 fim. 148. (847.) szám. Előfizetési árak: Egén évre - - - - 600 K . Negyed évre - - -.150 K Fél évre ----- 300 K Egy hóra - - - - - 50 K Hirdetések ára miliméter soronként 4 korona. Égbe emelkedő oszlop ragyogtatja neveiket. . . Harmincegy hősi halott emlékoszlopát leplezték le Istvándiban. — Soós tábornok a falu népe között. — Szemle a hadviselt polgárok felett. — Izzó hazafiságu beszédek. — Háromezer ember sirt az ünnepség alatt — Az Uj-Somogy kiküldött munkatársától. — Istvánéi, julius 2. Aranyos julusi napfény kiali sugárözönét Ismadi községre ma, amikor az egész falu apraja-nigyja táras irgalommal, lelki nekibuzdulással készülödő arra a nagy ünnepségre, amelyen a község harmincegy elesett hős katonájának emléke előtt borulnak fe fájó, beim emlékezéssel, de lelkes imádattal. A Bircsről Istvándiba vezető utón már látható néhány jel, amely az ünnepséget frutalja. A távkópornákon kicsillan a háromszion zászló soha meg nem unott drága szinimmóniája. D irány állomásáról csoportokban sütnek az érdeklődök és a vendégek. Mindenki a szép fogadtatás hatása alatt áll, amellyel Szanditól Ferenc barcsi főszolgabíró köszöntötte a kormányzó képviseletében Pécsről érkező bádoki Soós Károly altábornagyot és kíséretét. Hosszú kocsisor robog Istvándi felé a vendégekkel. Erős a katonazenekar, utána a tábornok és Szandház főszolgabíró, végül a többi polgári vendégek. Az egyik kocsiban Barla Szabó József nemzetgyűlési képviselő ül az újságírókkal. Istvándi határában hatalmas embertömeg várja az érkezőket. Zöld lombokból épüll a diadalkapu „Isten hozou*fi lírással. Lengőlobogó nemied zászlók. Ünneplő falusiak. Mindegyik kábái jón gydszidtyolos háromszinü kokárda. A halott hősök szelleme borult rá elszomorító súllyal a kacagó színekre. A kreses református templom melletti téren több ezerre menő sokaság tolong. Egyik az ércből öntött díszszázadot, a másik azerkezőket szemléli nagy kíváncsisággal. A zagyva, hullámzó tömegből kiválik egy rendben sorakozott rész. A falu biciicéit férfiai. Sors tábornok sorra járja őket Érdeklődik sorsuk iránt. Érces hangon felégetnek. — Negyvennégyes voltam kegyelmes uram. Az egész kábolu, végig küzdöttem. A falu tiszteletese és bírája szives szóval üdvözlik a déli végek generálisát. Aztán jön az első könnyfakasztó jelenet. Apró kis leánykák sót fala. Virágcsokor a kezükben. Az első reszkető, siti hangon susogja Soós tábornoknak : — Kegyelmes Uram, Istvándi község hadidnál ... — és sorba nyulják a virágokat. Sum nem maradt szárazon a kis elhagyottak szomorú csapatja láttára. Úgy állottak a tömegben, mint havas téli mezőben egy kidobott illatozó rózsacsokor... Az emlékoszlop körül háromezer ember szorong, mikor a hivatalos személyiségek megérkeznek. Maga az emlékmű lebilincselő halála. Négy méter magas obeliszk. Léckerítésben. Virágos a lalotzalja. Körülötte gyászrobogókat lenget az enyhe fuvallat. Melette zöld gályákból épített, koszorúkkal borított szószék. Tábori misével kezdték meg az ünnepét. Falusi födmivelők érces kara zendit a magyar „Hiszekegyére. Utána felharsan az ősi zsoltár örökszép aktodis: „Tebenned bíztunk eleitől fogva.. .* Zokogó, gyászba • öltözött asszonyok reszketnek az isteni megnyugtatás fenségére. Belssir ■ zsoltárba a fájdalom. Öregasszonyok, ősz hajú férfiak törlik hulló könnyeiket. A harmincegy hős hátra maradottjai. Fetjuli, vérző sebeiket marcangolja a keserűség. A férfiak összeszorított fogakkal állnak keményen. A nők szemeiket törölgetik. A lélek igaz fájdalma könnyet facsar a kőszivből is ... Valami végtelen fájdalom reszket itt, bénító erővel. Az istentisztelet első szónoka Nagy Lajos református esperes mélységesen szép beszéde egyszer tüzdelt eredétt, máskor véres sóhajtot kiad a hallgatóságból: — Hazaszeretetre, áldozatkészségre, kötelesség adásra tanit es az emlékmű — repülnek az aranycsengésű szavak. — Ezek a hősök s legnagyobb áldozatot hozták a hazáért: a hősi halált. Hullanak az árvák könnyei. Zokognak az elhagyottak, mert hiába haltak meg, Omelörtek bennünket. Idegen hordák gyalázták meg hazánkat. De ne féljünk. Lesz még feltámadás ... Az ősz hajú, könnyes szemű agg papi ember hangja imába csendül utolsó szavaiban. A Himnuszba önti megáradt érzeteit Csengő erővel fakad fel kebeléből a fohász: „Megbünhődte ez a nép a múltját, jövendőit is .. Schmidt Béla Ittvándi község ref. lelkésze mond most olyan beszédet, amely lenyűgözi a hallgatóságot. Csonka M Magyarország fájdalma, elvesztett boldogság, jövendő remény cége, a birkab? vert magyar őserő tombolása ez a beszéd Magasan szárnyal a hangja, mikor kifejezi: — Te égbeemelkedő drága oszlop / Ragyogtáld elő neveiket.. .* ... Egy pillanat. Tompa dörrenés csattan. A disz század üdvlövése. Lehűl! a lepel. Lithaté írsz a Immincegy halott neve Legelső egy Grünbaum László nevű zászlós. Uána a többi. A zenekar a Himnuszt játsza. Felejthetetlen pillanat ez. Az arany belfis nevekre táncolva borul a forró napsugár. Mülló szikrát szór a villogása. A gyászoló családtagok szívfacsaró zokogással tördelik kezeiket. Az egyik fiatal asszony elájul. Meglátta fiatalon halt férje nevét. Fellocsoljük. Nem sksz távozni. Odakuporodik az oszlop alá Sápadt, fakő arccal zokog. A földön. Fekete ruhás gyászoló környezete segíteni akarja. De ők is csak a könnyeikkel áztatják a szerencsétlen szénvédőt... Most a község szónokai következnek. Csutak Jakab mond beszédet. Az egyszerű földműves gondolatai meglepnek mindenkit. Siposs József gimnáziumi tanuló saját szerzeményű odai szárnyalása versét mondja el. A fiatal diák lenyűgözi a hallgatóságot. Lelkesít, de ha az emlkmébe néz, elcsuklik a hangja. Az ő apja neve is a 31 között van... Mili Illés litván átadja a szobrot a községnek. Győrit Imre bíró átveszi. Megígéri, hogy becsületben tartja a kincset. Soós tábornok megy fel most a szószékre. TM.I-lk-----■ *-* * “ — Higyjünk az egyetlen Istenben. Az egyetlen hazában. Higyjünk az örök isteni igazságban, mert győzni fogunk. Itt nem látok széthúzást, gyűlölködést Követni kell a példátokat. Becsülettel kell összefogni mindenkinek. — Boruljatok le hőseink előtt és fogadjátok meg,hogy méltók lesztek hozzájuk s oda mentek, ahova Horthy Miklós vasét benne lehet.. .* A Nagyúr neve varázserő Dörög, dübörög az étjén. Az eberek kaszpjukat lengetik. Majd halotti cserdben, áhitaltan hallgatják a Himnuszt... A dinszázad és a falu hadviseltjei díszlépésben menetelnek a tábornok elött. Soós tábornok a zokogó özvegyek között áll. Vigasztalja őket. Simogatja a kis árvákat, akik kitágult szemekkel hallgatják az ércképtek döngését. Talán az ő ipjuk is így masírozna. Ha élne ... * Az ünnepély lezajlása után a falu vendégszeretete várta a jelenlevőket. A társarebsben résztvettek a megjelent előkelőségek. Soós tábornok, Szelert Sándor ezredes, Barla Szabó József dr. nemzetgyűlési képviselő, Nádossy Elek földbirtokos, Szandhálz Ferenc főszolgabiró, Nagy János alezredes, a tisztikar, a jelenvolt Intelligencia, a sajtó képviselői és a községből számosan. Az első felköszöntőt Barla Szabó János dobszai református lelkész mondotta. Bádoki Soós Károly altábornagy gyönyörű beszédben köszöntötte hadurunkat, Horthy kormányzót. Vukó István után dr. Barla Szabó József nemzetgyűlési képviselő Szandház főszolgabírót üdvözöli. Szabó Béla pécsi újságíró a sajtó nevében szótott, Szandház Ferenc főszolgabiró mélyszántású, nagysikerű beszéddel éltette Soós tábornokot. Tatár Bálint nagydobszai tanuló után ismét Soós Károly tábornok szólott. Köröncjét fejezte ki az ünnepély sikeréért Schmidt lelkésznek, a fáradhattam! buneókodó Stattinger Ferenc jegyzőnek és Topscher Béla tanítónak. A jelenvoltak elénekelték a Szózatot. Végül egyhangú, nagy lelkesedéssel, Szandholz főbíró szövegezésében üdvözlő táviratot küldtek a kormányzó ur Ol őméltóságának. * A fehér falu lelkének soha el nem felejthető, gyönyörű megnyilatkozása volt az istvándi ünnep. A földmivelő nép kristálytiszta becsülete, hálája, hazaszeretetete olyan lebilincses keretben áldozott a halott félisteneknek, amely megérdemli, hogy kövessék az egész megyében, így még nem ünnepeltek Somogyban. A fájdalom, az elvesztett családtag utáni síró emlékezés, a halál borzalma felett ült diadalt az a másik örökérvényű érzés ... Istvándi község lakossági könnyebbült szívvel gondol a halottéra. Az ipa büszke lesz a fia hősi halálára, a fiú lázszemekkel fogja látni a figyelmeztetőt. Mert a porladozó szellemek hangja sohasem némul el ottan: „Legyetek méltók hozzánk testvéreink ... fiaink..." Az istvándi-i emlékszobor 31 nevéről könnyes szemek árjában, lángod szivek tüzében, igéretfakasztó lelkesedésben hullott le a gyászlepel. És Czonkimagykonzág ? Feketében zokog. Vájjon mikor hulk le az ő arcáról la a halotti fafrar?