Uj-Somogy, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-07 / 279. szám
IV. évf., 279. (978.) szám. Ára 6 K. Kaposvár, 1922. december 7., csütörtök Szerkesztőség és kiadóhivatal: K.MOSVAR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAION A PI LAP. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egész évre . . 1200 K . Negyed évre 300 h fél évre...........................WUK | Egy hóra . . . lól) K Hirdetések éra miliméter soronként 5 korona. Petőfi Sándor nevétől hangos ma az egész világ. Páristól Honoluluig, Kalkuttától SanF Franciskoig, mindenütt szárnyára vette a hit kicsiny nemzetünknek nagy lángszellemét. Az ünneplések, a visszaemlékezések tengernyi sokaságában boldogok lehetünk, mi, magyarok, hogy magunkénak mondhatjuk Petőfi Sándort. Boldogok lehetünk, mert hiszen, amikor a délibábos róna édesszavú lantosa előtt meghajlik az egész világ, akkor ez az elismerés annak a nemzetnek is szól, amelynek szülötte volt a költő. Ez a nemzet nem marad utolsónak az ünneplők között. Az egész ország visszhangzik a költő nevétől, sőt, a magyarság törvényhozó testülete, a nemzetgyűlés Petőfi Sándor emlékét az ország törvényeibe készül iktatni. Hát csak hadd szálljon a tömjénfüst. Illatozza be mindenkinek a szívét ebben a véres magyar életben, illatozza körül büszkeségünket, most letört, de soha meg nem fojtható önérzetünket, hasson el ez az illat szerte a nagy világba és hirdesse hangos, hatalmas szóval: Petőfi Sándor nemzetének kultúráját nem veheti el semmiféle Trianon, azt a népet, amelynek nyelvén egy Petőfi Sándor énekelte örömét, bánatát, hazafias lelkesülését, nem tudja maga alá gyűrni sem a rác handjár, sem az oláh bocskor, mert ezt a népet félhalottaiból is feltámasztja az emlékezetnek, a visszagondolásnak az a lehetősége, amely nem orgyilkosok, nem Jankó Ábrahámok, hanem Petőfi Sándor nagyszerű élete köré fonhatja a kegyelet szentséges koszorúját. Igen. Mi ünnepelhetünk. Akármennyire fáj is, hogy csak tizenhárom vármegye áldozhat szabadon, szive szerint, akármilyen durvasággal csap arcunkba a valóság szomorú képe : ez az ünnep életadó reménységet önt a vérző szívekbe, ez az ünnep vad, boszúálló ökölcsapásra tüzel imáinkban azok ellen, akik a gyalázatosság ördögi elszántságával legázoltak egy ezeresztendős népet, akik korbáccsal ütik Petőfi népének szomorú rabságban sínylődő százezreit. Nem szögezünk mi szuronyt a mellüknek. Nem hangoskodunk hitvány kétkedéssel, hanem a törvényeink közé iktatjuk Petőfi Sándor emlékét, lelkesült szívvel hódolunk Petőfi Sándor szellemének, annak a szellemnek, amely egyszer már felkorbácsolta a tunya oroszlán önérzetét, annak a szellemnek, amely eleven életet él és lángol most is minden magyar szívben s amely — hiába minden ármánykodás — újra meg fogja gyógyítani az ezer sebbel vergődő magyar nemzetet.. . Szabó István elcsapja a hanyag gazdasági felügyelőket. Sürgős lett a földreform végrehajtása. — Két bizottság orvosolja a bajokat. Az egységes párton belül meglehetősen forrongó lett a hangulat az utóbbi időben a földbirtokreform késedelmes végrehajtása miatt. Tegnap este is e tárgyban tartotta a párt értekezletét. Gömbös Gyula, Bethlen István gróf, Mózer Ernő, Vasadi Balogh György, Patacsi Dénes, Eöri Szabó Dezső, Neubauer Ferenc dr., Széchenyi Viktor gróf, Renczes János, Temesváry Imre, Janka Károly, Szijj Bálint és Ulain Ferenc dr. felszólalása után Bethlen miniszterelnök indítványát fogadta el az értekezlet s 44 képviselő tagját küldte ki az ajánlott két bizottságba. Felszólalt még nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter is, aki a következőket fejtegette: — A bíróság tagjai jórészt a gazdasági felügyelőkre hárítják a késedelmet és viszont. A legsürgősebben fog intézkedni a panaszok orvoslására, természetes azonban, hogy egy pár napon belül ezt nem lehet megtenni. Bejelenti, hogy amennyiben a gazdasági felügyelőkről bebizonyítható, hogy nem a törvény szellemében járnak el, akkor azonnal szolgálaton kívül helyezi őket. Graefl Jenő indítványára a panaszt felvevő bizottságba Mózer Ernőt, Könyves Lajost, Szijj Bálintot és Temesváry Imrét, a javaslattevő bizottságba pedig Vasadi Balogh Györgyöt, Nánássy Andort, gróf Széchenyi Viktort és Benczes Jánost választották meg. Az értekezlet fél 10 órakor végződött. Halálra ítélték a buzsáki plébánost A kir. tábla tegnap „gyilkosság“-ban mondotta ki bűnösnek. — Kötél általi halál az öreg Iváncsicsnak; tiz évi fegyház a fiának. — Kegyelmi kérvény megy a kir. Kúriához. Szenzációsan komoly fordulatot vett tegnap az a bűnper, amely Plachner Lászlónak, a volt buzsáki plébánosnak 1921. évi július 4-én történt meggyilkolásáért kívánt elégtételt szerezni a megsértett jogrendnek. F. hó 5-én, kedden volt a pécsi kir. táblán a harmadik főtárgyalása annak a bünpörnek, amely Iváncsics János buzsáki jómódú korcsmáros és fia, Sándor ellen indult meg annak idején a kaposvári kir. törvényszéken a gyilkosságban, illetve „szándékos emberölés“- ben való részesség gyanúja alapján. A tegnapi tárgyalást megelőzően, november 23-án a kaposvári kir. törvényszék fogházában őrzött vádlottak egyike, az Ivancsics-gyerek vallomásra jelentkezett Révy László dr. kir. ügyészségi elnöknél és jegyzőkönyvbe mondta, hogy a gyilkosságot valóban ő követte el, de nem egyedül, hanem két bűntársával, akik között azonban az apja nem szerepelt. Meg is nevezte állítólagos tettestársait: Hosszú és Pasztusics nevű buzsáki fiatalemberek személyében, akik a tegnapi főtárgyalásra meg is idéztettek. A megnevezettek azonban bizonyítani tudták, hogy semmiféle összeköttetésben nem állottak az Iváncsics fiúval, sőt azonkívül, hogy korkülönbség is gátolta a cimboraságot, az egyik megnevezett éppen az eset napján nem is volt Buzsákon, hanem katonai szolgálatát teljesítette Nagykanizsán. Mikor ez a vallomás így nem bizonyult valónak, akkor a főtárgyalás folyama alatt újabb vallomást tett a fiatal Iváncsics és most már ötödször változtatta meg előbbi vallomásait. Természetesen magára vállalta az egész gyilkosságot, amelyben állítása szerint apjának nem volt semmi része. A bíróság azonban e vallomás ellenében is igazolva látta az öreg Iváncsics bűnösségét és ennek merev tagadását valószínűleg még súlyosbító körülménynek is vette. Déli fél egykor hirdette ki verdiktét a kir. tábla s az előbbi minősítést megváltoztatva, szándékos emberölés helyett most már „gyilkosság“-ban mondotta ki bűnösnek Iváncsics Jánost, fiát pedig ugyanő cselekményben bűnsegédnek nyilvánította. Az öreg Iváncsicsot kötél általi halálra, fiát pedig tíz évi fegyházra ítélte a bíróság. Az ítélet kihirdetését dermedt apáthiával fogadta a magát ártatlannak valló idős Iváncsics, akit a verdikt elhangzása után fiával együtt láncra vertek és úgy kísértek vissza Kaposvárra, a fogházba. A biróság a verdikt felolvasása után Nicsovics Sándor dr. védő kérelmére kegyelmi tanáccsá alakult át és a határozat értelmében a kir. Kúriához fogja felterjeszteni az elítéltek kegyelmi kérvényét. Ez a halálos ítélet már a hetedik a pécsi kir. táblánál. Jegyzetek a faluról. — Néhány szó a ruházkodásról. — Mostanában több cikket is olvastam e lapban, mely pro és kontra megfigyeléseket közöl a falusiakról, a falu egyszerű embereiről, s majd a falusi „nyomorról“, majd a „bőségéről hoz példákat és sorol fel eseteket. Különösen megjegyeztem egy tanítónak azt a közleményét, mely védelmére kel azon felfogásnak, hogy a falusi nép napjainkban a szó szoros értelmében nélkülöz. Szegények, a szó igaz értelmében vett nincstelenek, mindig voltak és lesznek. De az, akire ma falun azt mondják, hogy szegény, az szegény volt azelőtt is. Az ma az igazi szegény, akit Csonkamagyarország felfordult élete és közviszonyai kilendítettek régi megszokott helyéről, kenyeret adó állásából s most, a tél elején nincs ruhája, nincs mit enni, sőt nincs embernek való lakása sem, vagy ha mégis van, az olyan, hogy abban az a „nyomorgó“, szegény falusi egy napig sem lakna meg. Az igazi ínséges ma, aki a háború előtt megélt tisztességesen a fizetéséből, ma pedig, mint menekült, nem tud kegyelem-kenyeret sem keresni. Falun nincsenek letört „ekszisztenciák“! S lehet-e ott ínségről, nyomorról beszélni, ahol egy liter tej 40, egy tojás 30—35, egy gyalog-napszám 300 korona, vagy ahol egy öt tűzifa felvágásáért 2000 és egy 15 kilométeres fuvarért 2500 koronát kérnek? Ismerem nagyon jól a falusi életet, de ismerem a falusi nép gondolkodását is. Úgy áll itt valamiképen az igazság, hogy az ínséges igazi szegények sok minden jóról, kényelemről kénytelenek lemondani, vagy már le is mondtak, azok a falusi „nyomorgók“ pedig most kezdenek mindezekre rászokni. Mert hát helyénvaló dolog-e az és mutatnak-e képtelen nyomorra azok az ezrekbe kerülő falusi lakodalmak, a menyecskék selyemruhái, a polgárasszonyok bársonykabátjai, a falusi magasszárú és sarkú tízezer koronás cipők. És ha mindezeket a „nyomorúságos“ dolgokat beszerezni a jó falusiak a drágaság miatt sajnálják, készen kapjuk a feletet: „nem lehet megélni!“ A falusi nép a háború óta jobban öltözik és jobban él. Még a napszámos is, aki azelőtt a szegénységet képviselte, ma nem akar lemaradni, törtet a többi után, sárga cipőben, selyem harisnyában jár, mert szegénynek lenni vagy látszani falun ma — szégyen ! Ha azt bizonyítjuk a falusi ember előtt, hogy a magyar nép élete eddig is és ezután is az egyszerű életmódon maradt meg és nyert erőt, akkor talán nem fog panaszkodni a drágaság miatt s nem érzi magát „nyomorgódnak! Sapienti sat. res.