Uj-Somogy, 1930. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

iuvuí Ui kon­vertiiiari, Ju­LO Salmi bérlő, Huszár Iván is Papp László intéző,­édelmi és ipari kérdések Márton Ferenc, lés gyönyörű szép pro­­lott a tisztikar kezébe s sztül tudják vinni, vitetni, 48 éves egyesület szép íz elébe. A múlt hibáit­­,öbölni s igyekezni arra, tból csak az folytatódjék, és jó és ami nemes. A­­gyülés, mely nem állott zatnak a szokásos leper­­lanem tartalmas és nívós­ából szűrték le a' hatá­­anc­a arra, hogy a jövő apozva és úgy a tiszti­­tt a tagoknak van mire sok panasza és ótaja. i. Dausek Géza, a kaposvári Iparoskör elnöke is, nélkülözés löze­­egy keserűséggel telt­enek ádáz életkor­­iparostársadalom 80 iságilag teljesen msg­a jelenséget látjik, gy közelebbről mtg- * a helyzetet, ameg í sorsfordulatot eB-­iek előtt állapitsik nyt, hogy az iparot­­a mostohagyermel, az ország parlament­in képviselete s ig; közvetlenül a legille sokhoz az iparosság áltása s igy az ipa­mnás nem remélhető de biztos tönkre­tást vetünk a boldog­íthatjuk, hogy vala­­áldott éveiben volt azánkban, munkaal­­a napi munkája illően megélhetett iparos, de minden solgos ember is. Ha­­ vetjük tekintetünk enek előtt azokat a 0 __jő többlet­terheket kell észrevennünk, amelyeknek sú­lya alatt az iparostársadalomnak már nem is a koporsója, de az élve eltemetése kerül sorra. Közelebbi vizsgálódás közepette meg kell állapítanunk, hogy például az építőiparban egy középiparos, aki 5—6 munkással szokott dolgozni, 1914-ben fizetett műhely- és lakásbér címén összesen 900 aranykoronát egy évre, míg ma, 1929-ben 2800 pengőbe kerül ugyanannak a lakás­nak és műhelynek a bérlete. Egy középiparosnak 1914-ben évi 160 aranykorona volt a betegsegélyző és balesetbiztosítási járuléka, ami ma 2000 pengős megterhelést jelent. A kereseti- és vagyonadó 1914-ben számára 80 korona volt, ma 1929- ben pedig 250 pengő s azon felü még 250 pengő a forgalmi adója. Íme ezek azok a gyilkoló szám­adatok, amelyek az iparost rave­talra tették, mert ezekkel a tényle­ges kiadásokkal szemben a bevető oldalon ma a békebelieknek ess 50—60 százaléka jelentkezik, azt csak akkor, ha munka mutatkozó és olyan vállalkozásba lehet kz­­deni, amelynél a tényleges bev­el legalább ilyen leszállított mértékén el is érhető. Vegyük tehát csak a végső da­­tokat s mindjárt kitűnik, hogy míg 1914-ben a három tételben folalt szemi teher összesen csak 1140 ko­­ona volt, adóval, lakbérrel, lesto­­llással, addig most, 1929-ben ugan­­nnak a középipari alanynak öss­­zesen 5300 pengő tehertétellel kell megküzdenie. Csak természete­se­át, hogy a középiparosoknak zok tagjai, akik becsületes szorgam­mal már a béke idején tudtak va­lamit szerezni munkáju­k után, attól a vagyonkájuktól a most­a időkben meg kellett válniok, vagy oly mér­tékig meg kellett ingatásakat ter­helniük, hogy most a kedves ka­mat naponta egy tálból egl velük. Akinek meg nem volt vígonkája, az a személyi hitelezés hetetlen tengerében úszik, s már a felmerü­­lésnél tart, mert nem tudjaz általa vásárolt anyag árát a kevesedőnek megfizetni, hisz munkájána egész hozama kell a megélhetés és a közterhek tételeinek kiegy­ezésére. Nagyon szomorú, de iga ez a megállapítás, kedves olvasó,­­ most már igazán legfőbb ideje, így a magyar nemzet illetékesei, az­aros ügyvivők, valamint az országaién képviselők egyaránt, a legkomigab­­ban foglalkozzanak annak a­­sze­­delelmek elhárításával, ami a nemzet vagyoni állapotát, avag­y és erkölcsi értékállományát azoa­rosot tönkrejutása révén fenyesti A kormányköröket meg kell gynni afelől, hogy az immár elviselhetően terűiket csökkenteni kell, a megér­tés és forgalom biztosítására mum­­alkalmakat kell teremteni sürgős­. De most már nem elég csak ígér­­tettel, hanem tettekkel kell a me­mentés útjára lépni, amíg nem kés. Nem lehet ugyanis állami érdek a, hogy élve sírba helyeztessék az a kiterjedt, nagy létszámú iparos­­család, amelynek tagjai híven hr­coltak a hazáért, becsülettel elepí­tettek és tesznek adófizetési és un­­iennemű kötelezettségeiknek,­gy anyagi, mint erkölcsi téren, dolgo­­zak és dolgozni akarnak az orsó­ujjápítése, az ezeréves haza fel­­riasztása érdekében. Mi, iparosok, tudjuk, hogy ep test megcsonkítása fájdalmat oko. Az ország megcsonkításának fájda­mát azonban közösen és egy órát kell viselnünk, nem lehet a fájda­mat úgyszólván kizárólagosan 8 iparososztályra hárítani. Keresnün kell az egész testre vonatkozó gyó­gyulás útjait, de a haza érdeke­­ úgy kívánja, hogy a gyógyító­­ adagolása ne tegye tönkre a bete­get, hanem ellenkezőleg úgy, hog­y roskadozó pillér fokozatosan ismé egyenessé, teherbíróvá váljék. A nemzet gyermekei vagyunk , iparosok is. Akarunk is azok lenn­ie viszont ne vegye tőlünk senk zokon, ha ebben a keserves helyze­tünkben nem is annyira a magunk önző egyéni érdekéből, mint inkább a távolabbi nagy célokért, a ma­­elcsüggedt lelkekbe új életkedvet,­­ munkátlanoknak munkát, az istente­lenek számára hitet, a társadalmi és felekezeti rétegekbe önzetlen szere­­tetet, megértést, becsületes belső békét, tűrhető viszonyokat, a javakat fakasztó munka lehetőségét kéri, kívánja, sürgeti a magyar iparosság! A most következő új esztendőben az összes illetékes tét­­eli és távoli fórumok tag haldokló iparos testébe felfrissítő elev és munkakedv lehetést alkalmat kér és vár a. Ilyen értelemben ki általános boldog újévet SZVIJtL Kedden, dec. 31-én este ! Bérletszünet NAGy szil, VÉS KABARÉ Színre kerülne A HITTANT­AI Vígjáték 1 felvon. Trén­isio vásár rész manó T.FTPn­írv Ma lép vár ma­ga A má 2-a pét 10­1 ház ren Hitt gán jazz így nas lók. len ílőn léke tevü tkác lön _ ^Slyazer Jarno operettje, az Erdészlány Fózsival a címszerepben. 4 1630. Özv. Klenovits Sándori Kelemen Anna úgy a Hint gyermekei, unokái egész rokonság nevében lomtól megtört szívvel hogy szeretett férje, a legjo nagyapa s rokon KLENOVITS SÜNÖD elitének 68 ik, boldog házi nők 43-ik évében folyó he­reggel, a haldoklók szentje ájtatos felvétele mellett­­ szenvedés után visszaadta Teremtőjének. Megboldogult halottunka január 1-én délután 2 alak­­juk az osztopáni sirfertbet nyugalomra helyezni. Az engesztelő s­entmiset január 3-án délel­őtt 9 órak az osztopáni piebniatemple bemutattam­'­Osztopán 1929 december Emléke örökké élni fog szívünk Klenovits Rozália férj- Baranics György, Klenovits János gyermekei. Baranics Katalin férj. Rumi Gergelyné, Baranics János, Klenovits Baba unokái. Rumi Gergely unokaveje. Klenovits Jánosné

Next