Uj-Somogy, 1932. június (14. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-01 / 121. szám

XIV. évfolyam, 121. (3781.) szám. Ára: 8 fillér. Kaposvár, 1932. junius 1., szerda. maawm Szerkeszt­őség és kiadóhivatal . KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 8. SZÁM ■ HW H——— TELETÖMSZ ÁMI 1*8. P ö L S T I I & I MÄP2LÄP. Felelős szerkesztő: Dr. THÜRY ZSIGMOND. Előfizetés! árak: Kk7 kör» * pengő. — Negyed évre 6 pengő. — Fél évre 12 pengő. Hirdeténk Ar 1­reillimétersoronként 10 filér, szövegrészben IS till. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések millimétersoronként 15 UH. Eltartás és hősiesség Kőszeg városa most ünnepelte ju­bileumát annak a nagy hőstettnek, mellyel négyszáz évvel ezelőtt egy elszánt kitartó várvédelmi csa­pat fel tudta tartóztatni azt a ha­talmas hadsereget, amelyik a Nyu­gat felé vezető végvárai bástyáit egymás után döntötte le, hogy el­érje áhítozott célját, bevegye Szécs városát, Jürisich Miklós. Kőszeg vá­rával útját szegte ennek a hódító előrenyomulásnak, amely esemény Európa történetében igen nagy je­lentőségű. Magyarországnak ehhez hasonló történelmi nagy tényeiért nem a vid­gonia keserves útjait kellene jár­nia, hanem a műveltségben nyu­godtan előrehaladó nemzetek hálá­ját és viszontszolgálatait kellene éreznie. A kőszegi várvédelmi tény csak egyetlen eset nemzetünk nagy teljesítményeiből. Láncolata van annak, hogy miként tartottuk há­zunkat ezer éven át a Nyugat kapu­jában, hogy miképpen véreztünk s hoztuk anyagi és véráldozataink tengerét, mialatt Nyugaton a nagy emberi gondolatok nyugodtan fej­lődhessek. Mégis mi lett az osztály­részünk? Egy porbasujtott, országa nagy részétől megfosztott s a meg­­maradt földön gazdaságilag tönkre­­tett nemzet kiáll a hatalmak felé perének újrafelvétele érdekében. Mielőtt ennek anyaga ismét, ta­lán méltóbb bírák kezébe kerül, addig dolgozza fel ez a nemzet múltjának nagy tényeit ugy, hogy azokból okuljon s azokat jövő sor­sának kiépítésére használja fel. A kőszegi ünnepen az ország kor­mányzója magas szárnyalása b­e­­szédtem hintette szét a bizakodás szellemét s mutatott rá arra, h­ogy miként ké­ évvel ezelőtt kitartással és hősiességgel lehetett feltartóztat­ni a monstrum török hadsereget Kőszeg váránál, úgy most is, mikor naponta szembenállunk a gazdasági halom ra­jvonalaival, nem lehet irányelvünk, mint volt Jürisich ka­tonáinak: kitartás és hősiesség. Ha ebben a nagy erőfeszítésben meg­álljuk a helyünket, a megmaradt magyar várat kishitű, gyáva, vagy netalán áruló katonák mód­jára nem hagyhatjuk ott, be kell következ­nie a győzelemnek. Erre joggal szá­míthat nemzetünk, mert ha bekö­vetkeznék a legrosszabb helyzet, hogy a nemzetközi konferenciának nem sikerülne a bajokat gyökere­sen meggyógyítani, akkor sem mi leszünk a legnehezebb helyzetben. Az ország kormányzója mondotta ezt s neki bizonyára oka volt ezt a bizakodást hangoztatni. Bármilyen bajba’jutna is a nemzetközi gazda­sági helyzet, nekünk a betevő falat biztosítva van. Magyarország agrár­állam, mely jellegéből önként fo­lyik, hogy a legszükségesebb meg­élhetési cikkek honunkban hűsége­ sen megtalálhatók. Ha netalán bo­nyolódnék a világpolitikai helyzet, nekünk akkor sem kell aggódnunk, mert a rend és nyugalom biztosítá­sának feltételei adva vannak. Ilyen eshetőségekre azonban minden re­gényünk szerint nem kell számí­t. A magyar mezőgazdaság prospe­ritásának és evvel együtt egész gaz­dasági életünk szanálásának alap­feltétele az, hogy a magyar gazda búzájának métermázsáját a belföl­di piacon legalább húsz pengős ár mellett tudja értékesíteni. Boletta, termelési segély, adóelengedés, ex­­portprémium és a többi kísérlet mind eredménytelenségre voltak, vannak kárhoztatva, ha a legfonto­sabb mezőgazdasági terményeket csak olyan árban lehet még a f­el­­földön is értékesíteni, amely ár mel­lett a Magyarországon tehetséges legolcsóbb és legjobb termelési rendszer is effektív ráfizetéssel jár. Ha Magyarország gabonát importá­ló állam volna, akkor a jelenleginél kisebb termés mellett is sokkal jobb helyzetben lenne a magyar agrár­­társadalom, mint így, amikor pedig több millió méter mázsa gabonafö­lösleget tud kivinni. Ez a termelési többlet tehát az a veszedelmes té­nyező, mely víz alá nyomja egész gazdasági ételünket, ettől kell tehát olyan módon megszabadítani az or­szágot hogy ez egyúttal ne rántsa le magával —­ a világpiaci képle­ten árnivóra — azt a gabonameny­­nyiséget is, melyet a belföldi piac fogyaszt el. Megfelelő módszerrel ki kell emelni a belföldi szükség­let fedezésén túl fennm­aradó gabona­mennyiséget, hogy csak a tényleg külföldre kerülő néhány millió mé­termázsát legyen kénytelen az or­szág a világpiaci áron értékesíteni, a belföldi fogyasztásra kerülő ga­bonáért azonban a mezőgazdaság megfelelő árakat kapjon és akkor az egész magyar gazdasági válság méregfoga ki lesz húzva. Ezt a feladatot azonban lehetet­len az eddigi módszerekkel meg­oldani, amint azt a közelmúlt évek sok hiábavaló kísérletezése és ered­ménytelen mentési akciói bizonyít­ják. Új utakon kell tehát a megol­dást keresni és a gazdasági élet mé­lyen gyökeredző törvényeinek fi­gyelembevétele mellett, ezt a kö­vetkező módon lehetne megtalálni. A magyar állam, a gabonának bél­és külföldi forgalmát irányító és lebonyolító szervezeteknek — a Fu­turának, a Nostrának és a nagyobb gabonakereskedő cégeknek be­vonásával alapítson egy országos tant. Bíznunk kell abban, hogy ja­vul a helyzet, ami ha bekövetkezik, Magyarország ki nem hagyható a középeurópai kikristályosodási fo­lyamat döntő jelentőségű figyelem­bevételétől. Hazánk földrajzi hely­zete dönti el ezt a problémát. Gabonakereskedelmi Részvénytár­saságot, melyben a főrészvényes a kincstár legyen, az említett vállala­tok és a mögöttük álló érdekeltsé­gek pedig megfelelő mennyiségű részvényt kapjanak, illetőleg vegye­nek át. Ez a részvénytársaság kizá­rólagos jogot kapjon a gabonafélék Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara által kiadott április havi helyzetjelentés a többek között a következőket tartalmazza: A magyar mezőgazdaság legnehe­zebb tavaszának áprilisát az jelle­mezte, hogy minden tavaszi vetési munka e hónapra torlódott össze és ez a takarmányhiány folytán le­romlott állatállománnyal volt elvég­zendő. Mindeme nehezítő körül­mények mellett is örömmel állapít­juk m­eg ama jelentőségénél fogva országos fontosságú tényt, hogy a tavaszi vetési munkálatok aránylag rendben befejeződtek kamarai ke­rületünkben és az előirányzott te­rületek bevetése sikerült. .1 földárak változatlanok, a forga­lom minimális. A mind nagyobb mé­reteket öltő pénztelenség mellett a föld nagyobb méretű forgalmára nem is számíthatunk. .1 hitelviszonyok a termelési hi­tel folyósításán kivül újat nem hoz­tak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a termelési hitel igénybevétele aránylag mérsékelt, mert a ban­kok feltételei terhesek. Az első he­lyi bekebelezés, amit pedig a leg­több bank kíván, a legtöbb gazdára nézve szinte teljesíthetetlen felté­tel. A termelési hitel rövid lejára­ta azonban sok gazdát visszatartott annak felvételétől. Az adózási viszonyok változatla­nok. A mezőgazdaság részéről egy­általában nem, vagy alig folyik be adó, különösen a szőlőtermő vidé­kekről nem. Ezt csak úgy értékel­hetjük mértéke szerint, ha tudjuk hogy egy termelési ág prosperitása és a részéről befolyó adók általá­ban mindig egyenes arányban álla­nak. .1. értékesítési viszonyok általa-belföldi vásárlására és forgalomba­­hozatalára, valamint azoknak az or­­szág határán­ál való be- és kivi­telére, hasonló módon, mint a há­­ború alatt a Haditermény RT., mely tudvalevőleg óriási üzleti ered­ménnyel számolt fel a világháború befejezése utáni időben. Ennek a részvénytársaságnak volna a fel­adata az egész gabonaforgalmat irányítani oly módon, hogy a fon­tosabb vasúti forgalmi pontokon fel­állítandó kirendeltségei útján, a kormánnyal előre közösen megálla­pítandó áron felvásárolná a mező­­gazdaság összes fölösleges gabona­készletét s a belföldi szükséglet teljes kielégítése után fen­­maradó mennyiséget pedig alkal­mas időpontokban, a világpiacon értékesítené a mindenkori legjobb árakon. (Folyt. köv.) fában további pangást mulatnak. Vagyontételekben úgyszólván nincs is forgalom. Búzánál a készletek teljesen kiapadóban vannak. En­nek megfelelőleg csak helyi forga­lomról beszélhetünk, mely függet­len a pesti áraktól. A terményárak változásáról tehát vidéki viszony­latban nem igen beszélhetünk. A rozskészletek még jobban megfogy­tak és igy a rozs ára magasabb a búzáénál. Az árpa teljesen eltűnt a forgalomból. Zabból még volna néhány uradalmi tétel eladó, de ez a pénztelenség miatt nehezen megy. A tengeri változatlanul kere­sett cikk. A készletek itt is kifo­lyóban vannak, inpxi­t a valuta­­nehézségek miatt nincsen. A korpa helyenként meghaladja a búza árát, a korpa és takarmányliszt közt nincs a szokott és az értéknek meg­felelő különbözet az árban, min­­denki azt vásárol, amihez éppen hozzájuthat .1 burgonya készt­etek erősen meg­csappantak. .1 lóher és lucerna ára minimális vidéki forgalom mellett változat­lan. A kivitel csekély és a belföldi kereskedői árak alatt történik. Itt jegyezzük meg, hogy lóherből és lucernából a vetésterületek csak­nem 50 százalékos csökkenésével kell számolnunk. A gazdák ugyanis nem juthattak az idén hitelezés mellett plombált lóhere- és lucer­­namaghoz. Ennek folytán mintegy kényszerítve volt a gazda, hogy részt csak a saját magjából vessen, vagy pedig olcsón, megbízhatatlan magvakat szerezzen be. Ezzel egyik legfontosabb kiviteli cikkünk jövője vá­lt bizony­tal­anná. .Az állatért­élesítés továbbra is változatlanul rossz. Végtelenül szó- A gabonaértékesítés problémája. Irta: Geiszler István. Szomorú képet fest április haváról a Gazdakamara hálózatjelentése.

Next