Uj-Somogy, 1932. július (14. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-01 / 146. szám

XIV. évfolyam, 146. (3806.) szám. Ára: § fillér. Kaposvár, 1932. julius 1., péntek. TELEFONSZÁMi­­­2­8. Dr. THUHY ZSIGMOND). Ht»aUill‹K ›*« pét«intérett hirdetésiek millimétere protiklnt l.\ Ilil. Ssek­ken­tsiség és kiadóhivatal­­ KAPOSVÁR, KONTRÁ BEY-UTCA «. SZÁM. POLITIKAI SIAPILAP. —un»«—— Felelős szerkesztő: SWillxeté)! Gr a­ k­i Bkj bora 2 p«ngő. — Negyed évre 2 pengő. — Fél évre 12 pengő. Hirde tene­k Ara millimétervoron­ként 10 fillér, szövegrészben IS till. A mai nap eseményei. Gróf Károlyi Gyula benyújtotta a kormány lemondását, de a kormányáé nem fogadta el. A hivatalos lap mai száma közli Horthy Miklós kormányzó kézira­tát, amelyet gróf Károlyi Gyula mi­niszterelnökhöz intéz abból az al­kalomból, hogy­ benyújtotta a kor­mány a lemondását. A kormányzó a legteljesebb elismerés hangján emlékezik meg a Károlyi-kormány működéséről, azonban a lemondást nem fogadta el. Hangsúlyozza a kormányzói kéz­irat, hogy a Károlyi-kormány a leg­nehezebb időpontban vette át az or­szág ügyeinek vezetését és a reá­háruló feladatoknak teljes mérték­ben megfelelt. A kormánynak em­berfeletti munkáját siker kísérte és sikerült az államháztartás egyen­súlyát helyreállítania. A kormány­zói kézirat végül is arra kéri a kormányt, hogy maradjon a helyén és nem fogadja el a lemondását, mert munkájára szükség van. Tehát most az a helyzet, hogy mivel a kormányzó a Károlyi-kor­mány lemondását nem fogadta el, az teljes egészében a helyén ma­rad és tovább viszi az ország ügyeit. Meghalt gróf Széchenyi Emil koronaőr, lá­­bódi földbirtokos. Súlyos csapás érte a magyar köz­életet, a magyar arisztokráciát, mi­vel az­ elmúlt éjszaka hirtelen el­hunyt gr. Széchenyi Emil korona­őr, lábod­i földbirtokos, a Felsőház tagja, vejének, vitéz Barcza Imre földbirtokosnak pusztazámori (Fe­hér m.) kastélyában. A megboldo­gult Somogy vármegye törvényha­tóságának 1890 óta volt tagja, leg­utóbb, 1929-ben pedig örökös tag­jává választották a somogyi tör­vényhatóságnak Az elhunytat Pusztazámorból Bu­dapestre szállítják, ahol a Mátyás­templomban ravatalozzák fel és szentelik be, majd július hó 2-án Nagycenken helyezik nyugalomra a családi sir trollban. Széchenyi Emil gróf 1865. jan. 9-én született, mint Széchenyi Pál földmiv. miniszter fia. Tanulmá­nyait a nagyszombati gimnázium­ban és a pesti Tud. Egyetem jogi karán végezte, majd Magyaróvárott is megszerezte a gazdasági akadé­miai oklevelet. Hosszú ideig volt főispán, majd a világháború alatt a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egyletének volt f­őmegbizottja, ké­sőbb pedig elnöke, mely tisztséget haláláig nagy odaadással töltötte be. Tagja volt a Magyar Tud. Akadé­mia igazgatótanácsának, valamint igazgatósági tagja a Nemzeti Ka­szinónak. Pár év előtt koronaőrré választatott. Neje 1892-ben Hunya­­dy Mária grófnő lett, akitől öt gyer­meke született. A Tábla elutasította L. Merhal Rozália fel­­folyamodását a letartóztatása ügyében. Ruttkay Gábor koronaőrszázados ismeretes elhalálozási ügyében a budapesti kir. törvényszék vádta­nácsa szándékos emberölés bűntet­tének gyanúja miatt elrendelte Litt­le­rné­szül. Merhal Rozália letartóz­tatását. Mint ismeretes, a korona­őrszázadost Lilikéné lakásán talál­ták holtan. A vádtanács döntése után az asz­­szonyt detektivek vették őrizetbe és bekísérték a törvényszék Markó­­utcai fogházába. A vádtanács vég­zését úgy a letartóztatott asszony, valamint a védője is felfolyamodták a Táblához, amely zárt ülésen ma délelőtt foglalkozott az üggyel. A Tábla Kállay Miklós elnöklete alatt tárgyalta az ügyet délelőtt 10 órá­tól fél 1-ig és ekkor került a nyil­vánosság elé a Tábla döntése, mely szerint a Tábla elutasította a beér­kezett felfolyamodásokat és elren­delte L. Merhal Rozália további fog­­vatartását. A Tábla indokolása foglalkozik azzal, hogy a letartóztatott asz­­szony ellen alapos gyamúokok van­nak, hogy a bűncselekményt elkö­vette és a büntetés előrelátható sú­lyossága miatt alaposan lehet tar­tani a szökésétől, annál is inkább, mert a családi összeköttetései is Bécsbe vonzzák. A Tábla döntése jogerős, az ellen perorvoslatnak vagy felfolyamodásnak helye nin­csen s így, L. Merhal Rozália a főtárgyalásig fogva marad. Kállay Tamás lemondott mandátumáról. Németországnak nem kell jóvátételt fizetnie. Kállay T­amás országgyűlési kép­viselő ügyében a képviselőház ösz­­szeférhetetlenségi bizottsága megál­lapította Kállay Tamás összeférhe­ A lausannei konferencia határo­zata szerint Németországnak nem kell jóvátételt fizetnie. A fizetések ILlicilót 5V.I­ lYtlil­lj Ilid It Vvic­ 111 tézett a képviselőház elnökéhez és bejelentette, hogy mandátumáról le­mond, felfüggesztése után Németország­nak majd csak átalányösszeget kell fizetnie. A polgári front sérthetet­lenségét bizonyítja az ipar­testületi alelnökök és elnöki tanácstagok választása. Küldöttségileg bírták rá Sebők Jenő alelnököt a további maradásra és Harsány­ Gézát választották meg öt másik alelnöki tisztségre. Tegnap délelőtt választott a ka­posvári ipartestület elöljárósága 2 alelnököt és 8 elnökségi tanácsta­got. A választást nagy érdeklődés előzte meg, mert az a hír járta, hogy az ellenzék, amely a békés együttmunkálkodás ígéretével, bé­kés megegyezés alapján helyet ka­pott az elöljáróságban, túlnyomó részben saját embereit akarja ül­tetni az elnöki tanácsba, ami ál­tal a polgári front egységét látták némelyek veszélyeztetve. A tegnapi választás éppen az el­lenkezőjét igazolta. Igaz ugyan, hogy az­ elnöki tanácsból és ezt sajnálattal állapítjuk meg­­, egy­két érdemes iparos kimaradt, de viszont helyettük olyan markáns, régi patinájú iparosok kerültek be, akiknek a személye teljes garan­cia arra, hogy a kaposvári ipartes­tületen, mely a tagjainak 90 száza­lékában soviniszta gondolkozású pol­gári egyénekből áll, a polgári gon­dolat marad mindvégig az úr. A megválasztott két alelnök is közbizalomnak örvend, ezek szemé­lye is garancia arra, hogy a 19 éves eredményes múlttal rendelke­ző, kipróbált elnök az Ipartestületet mindenkor a helyes vágányon fog­ja vezetni. A nagy érdeklődéssel várt vá­lasztó gyűlésről tudósítónk a kö­vetkezőket jelenti: Pontosan 10 órakor nyitotta meg Mayer Bertalan kormánytanácsos, ipartestületi elnök az alakuló ülést. Bejelentette, hogy a mai ülésnek egyetlen­­tárgya a két alelnöki és nyolc elnöki tanácstagi tisztség betöltése. Kérte az elöljáróság tag­jait, tegyenek tanúságot arról, hogy a mai állami és társadalmi rend­nek megingathatatlan hívei és sza­vazataikat ennek mérlegelésével ad­ják le. Bemutatta ezután Lamping Jó­zsef és Sebők Jenő volt alelnökök levelét, akik az elöljáróság eddigi támogatását megköszönve, azt kér­ték, hogy az utóbbi választásnál személyüktől tekintsenek el, mert a jövőben semmiféle megbízatást nem vállalnak. Búcsúzásul azt ajánlják, hogy az általuk minden­kor támogatott iparosegység még szorosabbá tételét ne tévesszék szem elől, amikor az ipartestület veze­tőségébe új embereket választanak. Az elöljáróság mindkét alelnök­nek érdemeit jegyzőkönyvileg meg­örökíteni határozta. Ezután ejtették meg a választá­sokat, amelynek eredménye a kö­vetkező : Nagyi lelkesedéssel, egyhangú fel­kiáltással választották alelnökökké: Sebők Jenőt és Zlazsányi Gézát. Az elnöki tanács tagjai titkos szava­zással a következők lettek: Dausek Géza, Kertész Lajos, Mátrai Antal, Orgel János, Pacskó János, Petre Ernő, Szarka János, Szolimán Fe­renc. Elnöki tanácsi póttagok: Bar­in Sándor, vitéz Verhás Jenő, Lász­ló Viktor. Az eredmény kihirdetése után Mayer elnök azt indítványozta, kül­­döttségileg keressék fel Sebők Je­nőt és bírják arra, hogy szándékát másítsa meg, mert az ő kipróbált és önzetlen tevékenységét az ipar­­testület nehezen tudná nélkülözni. Az ülést arra az időre, amíg a küldöttség megbízatását elvégzi, fel­függesztette. Tizenkéttagú küldöttség ment ez­után Szarka János asztalosmester, volt elnök vezetésével Sebők Jenő lakására. A köztiszteletben álló ősz iparos kérve­ kérte Sebők alelnököt, ne hagyja ott az ipartestületet, ér­tékelje kellőképpen azt a határta­lan szeretetet és általános bizalmat, amely személyével szemben immár több éven át egyhangúlag megnyil­vánult, vegyen részt a további mun­kában, mert ha valaha, most van szükség arra, hogy az erők szét ne forgácsolódjanak és valamennyien a közös célért, az iparostársadalom súlyos gazdasági helyzetének javí­tásáért dolgozzanak. Sebők Jenő meghatva mondott köszönetet azért a minden oldalról megnyilvánuló szeretesért és biza­lomért, amelyet az iparosok nesz­tora, mint a küldöttség szónoka, előtte kifejtett és amely — szerin­te — a polgári erények legszebb ju­talma. Éppen ezért nehezen tud­ja kimondani az elhárító szót. Csu­pán csak azt kéri, adjanak neki három vagy hathavi szabadságot, hogy ezen idő múltán teljes lelki felfrissüléssel állhasson továbbra is az iparos közügy, rendelkezésére. Nagy lelkesedéssel vette ezt is tudomásul a küldöttség és vitték Sebők Jenőt a permanenciában ma­radt választmány elé, ahol nagy ovációval fogadták és az elnök tol­mácsolta előtte a választmány egy­hangú óhaját.

Next