Uj-Somogy, 1932. szeptember (14. évfolyam, 197-221. szám)

1932-09-11 / 205. szám

XIV. évfolyam, 205. (3865.) szám. Ara: 12 fillér. Kaposvár, 1932. szeptember 11., vasárnap 8 perfc.V­»ztőgég és kiadóhivatat. POLITIKAI NAPILAP. EHötltetést iraki KAPOSVÁR, KONTRÁSSY.UTCA 11. SZÁM. -------- K117 Hör« X pettyõ. — Negyed évre H pengő. — Fél évre IX pang«.­­ "■ Felelős Szerkesztő : Hirdetések Ara milliméteraoronként 10 fillér, szövegrészben Iff fill. t­­eonszámi­sb. Dr. thüry zsigmond. Hivatalon «a pénzintézeti hirdetettek milliméterem onklnt 15 Illl. Intézkedéseket! Annak a halálos betegségnek a nagyságát, amely a magyar köz­közgazdaságot immár évek óta sor­vasztja, a legélesebben mutatja az a körülmény, hogy a baj kezdete előtt az adófizető polgári társada­lom a közületekkel szembeni fize­tési kötelezettségeinek aránylag könnyűszerrel eleget tehetett, míg most csak nagy nehezen tudja ki­fizetni adóját. Nehezen megoldható, súlyos pro­bléma lett napjainkban az adófi­zetés kérdése. Az érdekelteknek rendkívül nagy gondot okoz, hogy miképpen tudják elintézni ezt a kínos ügyet. De a hivatalos köröket is éppen úgy foglalkoztatja ez a kérdés, mint azokat, akiknek fizet­niük kell. E célból az adózó közönség repre­zentánsainak bevonásával számta­lan ankétet tartanak az illetékesek, hogy lehetőleg könnyítsenek a nyo­masztó adóterhekben. Behatóan le­tárgyalják az adófizetők keserves fillérein föntartott közületek költ­ségvetéseit. Tételről-tételre alaposan meg­­hányják-vetik azokat az összege­ket, amelyeket a közületek ház­tartásaikban majd felhasználnak. Semmiféle célra nem irányoznak elő egy fillérrel sem többet, mint amennyi éppen szükséges. Amit csak lehet, lefaragnak a tételekből, hogy a közkiadások a közönség te­herbíró képességével arányban áll­janak. Kétségtelen, hogy a közpénzek­ből föntartott közületek ügyeinek közvetlen intézői, valamint a teher­viselő állampolgárok képviselői a legnagyobb egyetértéssel állapítják­­ meg az il­let­ékességük alá tartozó költségvetéseket. Mégis a rég el­vesztett gazdasági egyensúlyt még most sem sikerült helyreállítaniuk. Óriási erőfeszítésük dacára nem tudják a helyzet nehézségeit le­küzdeni. Még mindig a válság foj­togató polipkarjaiban vagyunk. Nyilvánvaló tehát, hogy a rossz értékesítési viszonyok következté­ben veszedelmesen félrebillent gaz­dasági helyzet ki­egyensúlyozására még további intézkedések is szük­ségesek. Valami módon már meg kell találni a fizetésképtelenségek feneketlen kátyújából kivezető mó­dokat. Ebből a lassú, halálos sor­vadásból ki kell már valahogy men­teni jobb sor­sra érdemes nemze­tünket. Elegendő levegőhöz kell jutnunk mielőbb, mert az életnek emez éltető eleme nélkül elpusz­tul Európa szívének Trianonban vé­resre tépdesett virága, a magyar­ság. Már­pedig fajunknak és ezeréves nemzeti államunknak a fönmaradá­­sát mindenáron biztosítani kell, ha nem akarunk a történelem folya­mán eltűnt, elpusztult népeknek s nemzeteknek a sorsára jutni. Mi jól tudjuk, hogy igen áldatlan helyzetben vannak azok, akikre en­nek a halódó országnak a megmen­tése vár. Ezekben a rendkívül sú­lyos időkben, amikor mindenki csordultig tele van keserűséggel, szinte emberfeletti feladat e kérdés közmegelégedésre való elintézése. Mert hiszen nem egyformán érin­tenek mindenkit a hozandó ren­delkezések. És így, ami a különböző összetételű társadalmunk egyik ré­tegére előnyös, a másik rétegre bi­­­zony hátrányos. Ennélfogva vala­melyik részről minden esetben tá­madólag sziszegnek az ország sorsa fölött őrködő tényezők felé, ha cse­lekednek valamit, ha nem. De ahogy az operációt végző or­vosnak nem szabad azzal a körül­ménnyel gondolnia, hogy műtéte közben esetleg az egészséges test­rész is megvonaglik a fájdalomtól; éppen úgy az illetékeseknek sem szabad tekintettel lenniük arra, ha esetleg társadalmunk egész kis tö­redékére talán egy kicsit sérelme­sek lennének ezek a nagy közgaz­dasági betegséget meggyógyító ren­delkezések. Mert akiket sorsuk az ország élére állított, csak a nemzet egyetemes érdekeinek a szolgálata lehet a fő céljuk. Emellett pedig soha semmiféle melléktekintet sem jöhet számításba! K. L. somogyi vadásztréfák. Irta: Darnay Kálmán. Szarkásy János barátom, mint az esztergomi káptalan egykori fő­erdésze, Somogyszobon élte át fi­atalságát. Az ő mesél­getéseitől ölelkeznek össze gondolataim, So­­mogyországban három évtizeddel ezelőtt oly sok derűt kiváltott va­dásztréfákkal. Nagy volt a hite-neve országszer­te Festetics Tasziló herceg Csurgón és Berzencén lezajlott fácánvadá­­szatainak. A három napig tartó vad­hajszáknak gyakori vendége­­ volt a monacói uralkodón kívül — a walesi herceg is, a későbbi VII. Edward angol király is. A csurgó­­berzencei sokezer holdas uradalom lenyúlott a Dráváig. Onnan indítot­ták Csurgó felé Góla és Babócsán­ál az ékalakban felállított kétezer haj­­ót. A vadászatok rendezője Haám Ferkó fővadászmester bá­tyánk volt. Ő gondozta a nagy kiter­­jedésű csurgói fácántenyészetet is.­­ A sok ezernyi színpompás szár­nyast a nagy vadászatot megelőző hetekben kosarakban hordták ki a hálóval körülkerített vadkertből, az öreg erdőt szegélyző bokor verte »csenderesbe«, hogy megvadulja­nak, mire puskacső elé kerülnek, így magyarázható meg, hogy a csurgói vadászatokon résztvevő ki­rályi hercegek és főuraink gyönyö­rűségére négy-ötezer fácán került terítékre. A somogyi vadásztréfák legle­­gendásabb alakja Haám Ferkó volt. Ifjú koromban magam is ismertem a tagbaszakadt termetű, magyaros bajuszú fővadászmestert, kinek te­kintélyt parancsoló szemvágása mellől kisugárzott a tréfálkozó mo­soly. A százados muhtú erdészlak be­járata előtt illemtudó vizslák, vér­ebek farkcsóválva fogadták a ház vendégeit. Vidám nyuszikeléssel ug­rálták körül Szarkásy, Tatarek, Hajnóczy, a szobi,­­aranyi és szen­­tai főerdészek ruganyos csiráit. Még melegebb fogadtatásban volt részük ha átlépték az agancsdiszes ebédlő küszöbét. A csurgói főerdészház­nak leggyakoribb látogatója mégis Psik Lajos dr. kir. ügyész volt, a 900 holdas görgetegi püspöki erdő­birtok bérlője, a vármegye puská­sainak közkedvelt tagja. Az augusztusi nap­­telelőjétől bú­­csúzkodott, amikor a fenéki ménes pejcsikói a csurgói erdészlak elé rö­pítették a hercegi fogatot. Nagy tör­­tetéssel igyekezett a kapu elé Haám Ferkó főúri gazdájának üdvözlésé­re. Festetics herceg ezúttal csak átutazóban volt Csurgón. Rövid pár szóval értésére adta fővadászmes­terének óhaját­. A pár­zás idejére magas ven­dégünk lesz. Ferenc Ferdinánd trónörökös. Gondja legyen rá, hogy egy esti és két hajnali cserkészé­­sen legalább hetven őzbak kerüljön terítékre. A parancsszerű hercegi rendel­kezést néma fejhajtással fogadta Haám Ferkó bátyánk. De biztató tekintetének sunyorítása teljesen megnyugtatta főúri gazdáját, kiis­merte fővadászmesterének meg­bízható ügyeskedését. A főhercegi trónörökös berzencei őzcserkészésének gondolata a Nem­zeti Kaszinó társalgótermében ágas­kodott ki. Ott adták hírül Festetics hercegnek Ferenc Ferdinánd va­­dászsikerét, aki Wenckheim gróf Zsombolya és kigyósi erdőségeiben hatvan őzbakot hozott terítékre. Dunántúl főura egykedvűen fogad­ta a híradást, és olyan gondolatá­nak adott kifejezést, hogy a főher­ceg, ha Berzencére ellátogatna,ott megtetézhetné kigyósi vadászatának sikerét. A főméltóságú herceg kije­lentése nagy eszmecserére adott al­kalmat, mely olyan fogadással zá­ródott le a két főúr között, hogy annak nyertese Berzence ura lesz, ha a főherceg legalább hetven őz­bakot búcsúztat el a földi élettől. Somogyország vadászai között nagy lett a riadalom, mikor kirefu­­tamodott, hogy a Berzencén járt trónörökös, egy-két darabbal még meg is tetézte a fogadásul kitűzött őzmennyiséget. Az egymásra sunyin mosolygó fő­erdészek Haám Ferkó kezét lát­ták a hihetetlen vadászsikerben. Összebeszélve a vénasszonyok nya- Minden év szeptember első napjaiban rendezzenek 44-es napot Kaposváron! A bajtársi érzés ápolása céljából negyedévenként bajtársi összejöveteleket tartanak. A 41-es emlékműbizottság ülést tartott Strinovich Vilmos ny. 2. ez­redes elnöklete mellett. Az emlék­­műbizottság tagjai csaknem teljes számban megjelentek. A bizottság foglalkozott az emlékmű leleplezé­sének feledhetetlen ünnepségével és ezzel kapcsolatosan a bizottság há­lás köszönetet mondott Siposs Kál­mán gazdasági tanácsnoknak azért az odaadó és fáradságos munkáért, amellyel az emlékműbizottság mun­káját támogatta és az ünnepségek megrendezése körül hathatósan és különös eredményességgel közre­működött. Dr. Simon István indít­ványára a bizottság hálás köszöne­tet mondott Strinovich Vilmos ny. ezredes elnöknek, mert ő volt a lelke a bizottság munkájának. A megmaradt emlékmű-alapból egy koszorú-alapot létesítenek és minden évben megkoszorúzzák a 44-es emlékművet. A bajtársi szel­­­lem ápolására elhatározták, hogy minden negyedévben bajtársi ösz­­szejövetelt rendeznek Kaposváron. A 1­1-es kultusz országos ápolására kimondották, hogy minden év szep­temberének első napjaiban Kapos­váron országos jelleggel bíró 44-es napot rendeznek. Végül megalakították az emlék­mű-alap elszámolási bizottságot, amelynek tagjai Tallián Andor, dr. Simon István, Molnár Pál és Löke Imre lettek. Itt említjük meg, hogy a volt cs. és kir.­ 44. gyalogezred Emlék­­műbizottságától szerkesztőségünk­höz az alábbi köszönő levél érke­zett: Az ,­Uj-Somogy Tekintetes Szerkesztősége Kaposvár. A lefolyt leleplezési ünnepélyünk alkalmával, valamint az előkészi­

Next