Uj-Somogy, 1938. november (20. évfolyam, 247-271. szám)

1938-11-01 / 247. szám

2 Feltámadunk... Különös dolog, hogy Halottak napján inkább arról szoktunk elmélkedni, hogy feltámadunk, semmint arról, hogy meghalunk... Az anyaszentegyháznak van egy napja, amikor a halálra emlékeztet bennünket, hamuból keresztet rajzol a homlokunkra s komor intelem gyanánt azt mondja hozzá: porból lettél, porrá leszel... A halottak napja pedig nem az élőké, hanem a halottaké! E napon meglátogatjuk a temetőket, ahol kedveseink utolsó szűk lakásukban pihennek, virágot szórunk sírjaikra s mint az élet szimbólumát mécsvilágot gyújtunk keresztjük alatt... Az élő tesz látogatást a halottnál, hogy keresztül villanjon agyon a gondolat: én meghalok, de feltámadunk együtt! E gondolat nélkül nem lehetne könnyű szívvel bevándorolni a sírok birodalmát... ... e gondolat állandó kapcsot tart fenn élők és meghaltak között... ... e gondolat a vallás isteni ajándéka a vándor emberiség számára... De az embernek vannak más halottjai is, nemcsak emberek... A történelem maga nem egyéb egy rengeteg nagy temetőnél, melyben örök álmukat alusszák néha jeltelen sírban népek, nemzetek, országok, birodalmak, városok... Óh e gondolatnál mily szomorú temetőre esik az én tekintetem( Európa kelete ez a szomorú cinterem ! Itt vannak eltemetve remények, trónok, alkotmányok és eleven országok! El vannak földelve népfajok, koporsóba szögezve jogok, szabadság, igazság és becsület... Föl van benne ravatalozva Magyarország, a magyar nemzet, a magyar nyelv, a magyar történet, a magyar dicsőség! És mi 20 év óta csüggetegen, elbúsulva, hidegen járjuk e temetőt! Itt idegen hatalom alatt eltemetve két millió, amott másfélmillió, a harmadik helyen félmillió magyar és a fej fájukra azt sem írhatjuk fel, hogy feltámadunk! Mert aki még nem halott közöttük, az halálra van ítélve és aki ott meghal, annak nincsen feltámadása! 20 év óta! és a türelmetlenség még nem vetett szét, a keserűség még nem robbantott fel bennünket! Mindezt el kellett mondani itt , a mi hősi halottaink dicsőséges árnyékában, hogy még erősebben tudjunk hinni és bízni Istenben, az isteni örök igazságban, Magyarország feltámadásában! Tisztelet és tisztesség tehát a mi hősi halottainknak, még ha idegen akarat küldte is őket hadba, mert a vér, ami elfolyt, azért magyar volt! Az özvegy és árva, aki itt maradt, szintén magyar és a területek, amiket levágtak rólunk, szintén magyarok. Magyar volt az ezeréves Magyarország és magyar a mai megszabdalt Magyarország! De magyar lesz — fogadjuk — az a harmadik Magyarország is, amelyet életre fogunk kelteni az ezeréves Magyarország tetemeiből és a megszabdalt Magyarország csonkjából! Magyar lesz az új Magyarország! Hősi halottaink emlékére fogad Dr Lehotzky Brúnó. 'U-S0M06V, 1088. november 1. A novemberi megyegyűlés több bizottságot alakít újjá. Barcsai Ákos főispán a Törvényhatósági Bizottság rendes közgyűlését nov. 7-ére hívta össze. A megyegyűlés tárgysorozata: Az alispán évnegyedes jelentése. Számonkérőszék jegyzőkönyve. Vitéz dr Imrédy Béla miniszterelnök köszönő leirata. A Közigazgatási Bizottságból kilépő 5 és lemondás folytán megüresedett egy tagsági helynek betöltése. Az igazolóválasztmány választása. A kijelölő bizottság megalakítása. A kijelölő bizottság bemutatja az összeférhetetlenségi bizottságba kisorsolandó 30 törvényhatósági bizottsági tag névsorát. Somogy vármegye területén működő adófelszólamlási bizottságok kiegészítése. (Titkos szavazás.) Somogy vármegye törvényhatósági testnevelési bizottság 6 tagjának választás útján való betöltése. A vármegyei közpénzek elhelyezése az 1939. évben. (Névszerinti szavazás.) Kiépített utak felvétele a törvényhatósági utak hálózatába. A Bélatelepre és a siófoki teherkikötőhöz vezető állami útnak törvényhatósági kezelésbe leendő átvétele. A közúti alap 1939. évi költségelőirányzata. Közúti fedanyag szállítására vonatkozó szerződés meghosszabbítása. Az útkaparókról alkotott vármegyei szabályrendelet módosítása. A hordáriparról és a házaló kereskedés korlátozásáról szóló szabályrendelet. Dr Siposs György árvaszéki elnöknek a VI. fizetési osztályba sorozása. Dr vitéz Kovács Dénes főszolgabíró előléptetése. Somogy vármegyében második orvosgyakornoki állás szervezése. Tenyésztőének további beszerzése. Özv. dr Obetkó Károlyné kaposvári lakos kegydíjat kér. A kaposvári, a szigetvári és a marcali közkórház 1939. évi költségelőirányzata. A rét egyházközség búcsuvétele nyugalomba távozó lelkészétől. Amint már lapunk közléseiből ismeretes, Csertán Márton kaposvári vezető ref. lelkész, hosszú, érdemdús szolgálat után ezévi nov. hó 1-ével nyugalomba vonul. A kaposvári ref. egyházközség, amelynek élén a nevezett vezető lelkész 44 éven át végezte nem könnyű feladatát, szeretett volna lelkipásztorától oly módon búcsút venni, hogy az méltó legyen az ő majd félszázados érdemeihez, vagyis kifejezésre juttassa az egyházközségnek hálás érzelmeit. A puritán gondolkozás és Csertán lelkész azonban mereven elzárkózott minden ünnepeltetés elől s amidőn az egyházközség világi vezetősége kérlelni próbálta arra, hogy adjon lehetőséget és alkalmat a búcsúvétel ünnepélyesebb módjára, akkor a leghatározottabban kijelentette, hogy olyan csendben óhajt nyugalomba távozni is, mint amilyen csendben jött 44 évvel ezelőtt. Azért mégsem maradt el az egyházközség elbúcsúzása! Most, vasárnap, okt. 30-án a délelőtti istentiszteletet végző Kenéz Sándor segédlelkész az egyházközség világi vezetőségének felkérésére, de bizonyára saját lelke sugallatából is, alkalmat vett egyházi beszéde és imája során arra is, hogy a gyülekezet nevében megköszönje Istennek azt a szép ajándékát, amelyet a kaposvári egyházközségnek a most nyugalomba távozó lelkészének 44 évi lelkiismeretes működésében és fáradozásokkal elért eredményeiben juttatott a Gondviselés. A hálaadó ima végén még azért könyörgött a szószéken Kenéz segédlelkész és vele együtt az egész gyülekezet, hogy Isten tartsa meg még sokáig a munkában elégett apostoli buzgalmú lelkipásztort és odaadó fáradozásai után a jól megérdemelt pihenés adja vissza erejét, egészségét és még hosszú időn át figyelhesse fejlődését annak az egyházközségnek, amelynek eddigi története szorosan összeforrott az ő lelkészi működésével és tevékeny munkálkodásával. A zsúfolásig megtelt templom közönsége megilletődve hallgatta a távozó lelkészére vonatkozó szavakat és sokan osztoztak abban a meghatottságban, amely a gyengélkedése miatt jelen nem lehető Csertán lelkész ott levő nején úrrá lett és fokozatosan elhatalmasodott. A nyugalomba távozó lelkész egyébként nem kapcsolódik ki végleg az egyházközség életéből, mert Kaposváron marad és tagja lesz az egyház kormányzását végző presbitériumnak, mint annak örökös tiszteletbeli lelkészelnöke. Ma, okt. 31-én, a reformáció évfordulója alkalmából tartott délelőtti istentiszteleten a nyugalomba távozó Csertán lelkész mindvégig részt vett és híveinek óriási számával együtt Úrvacsorát vett, majd istentisztelet után a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület vezetőségének 21 tagú küldöttsége Kontskó Andorné vezetésével külön is búcsút vett a lelkészirodában Csertán lelkésztől, akinek megköszönte sokévi kedves szolgálatát, amire Csertán lelkész azt válaszolta, hogy kötelességből tette, nem tekinti érdemnek. Majd sorban kézfogással búcsúzott a küldöttség tagjaitól. A »Kaposvári Reformátusok Lapja« most készülő és 8—10 napon belül megjelenő számában — értesülésünk szerint — a lap szerkesztősége illő terjedelmet szentel Csertán Márton érdemei méltatásának, illetve kaposvári eredményes működése részletes ismertetésének. Értesítem a m. t. vendégeimet, hogy női fodrászatomba egy elsőrendű fővárosi férfisegédet alkalmaztam özv. Präger Józsefre Kaposvár, Korona-szálló ép. Tel. 83. — összetartás tagja. 19108 Történelmi napok. Irta: Óriás Pál. 1938 ősze, a gyönyörű, diadalmas magyar ősz. Az ég tiszta ragyogóan kék, mint a szeretettel teli kék szem, amelynek arany pupillája, a nap, forró sugaraival simogatja a földet és aranyat hint az ujjongó magyar világra. Máskor az őszi elmúlás borongós gondolata üli meg a lelkeket és a lehulló falevelek mintha a szív falára hullanának, szomorú zörgésük a bánat indulója. De most a feltámadás lendülete dobban és a lehullott falevelek a megújhodás zenéjét csörgetik. Az őszi lemondás helyett forró tavaszi élniakarás virágzik, mintha nem is a tél, az élet havas hidege, hanem egy új, égő és mindent virágba borító nyár következnék... 1938 ősze, a magyarság történelmi ősze pompázik. Egy felszabadult, béklyókból és rabláncokból szabadult nép örömujjongása veri az eget és nagy dübörgéssel porba omlik Trianon átkozott légvára. A hazugságok köveiből építették, öszszefoltozva egy nép könnyeivel, beléje falazva egy nemzet álmát és minden reményét, a gonoszság és tudatlanság verítékével. Egy örök életre szánták, de az igazság szélvihara és a valóság jótékony esője elsodorta és elsöpörte, maga alá temetve azokat, akik szemforgató dicsőséggel uralkodtak benne és majd húsz évig dacoltak hazug jelszavakkal az élet követeléseivel. Trianon potemkin falait nem ostromolták fegyverrel, nem támadták bombákkal, csak a fájdalmak szélvészei süvöltöttek fölötte és a keserűség könnyeinek áradata öntötte el, hogy azután a feltámadt Igazság varázsereje kongassa meg a lélekharangot. Hiába álltak őrt az állig fölfegyverzett hadseregek és hiába nyitották torkukat a vár iszonyú cerberusai, a hatalmas ágyúk, a hazugság kövei gyengébbek voltak a papírnál és az álnokság bástyái megreszkettek és ledőltek az igaz szó harsonája előtt... E nagy magyar őszben a lágyan simogató őszi szellőben most boldogan lebeg a fejünk fölött a nagy Apponyi csodálatos szelleme. Szavai, melyek a gyászos napon hatalmas szárnyalással dübörögtek el a tudatlanság és a rosszindulat süket fülei mellett, most új, dicső életre kelnek, kivirágoznak a lelkekben és minden magyar szívet felkavarnak és most már diadalmasan élni fognak — örökké. 1938 ősze, ez a csodálatos, jótevő ősz felszárítja a könnyeket, kicsiráztatja a lankadok hitét és új remények illatát hozza és viszi magával. Ezek a feledhetetlen napok bilincseket törnek a kezekről és mázsás köveket hengergetnek le a szívekről. Beteljesülést a mindig és mindennek dacára hívőknek, új hitet a hitetleneknek. 1938 ősze, ez a történelmi ősz az isteni igazság bizonyságát hirdeti, a történelem óriás kerekei csikordulnak, fölemelik az igazat és maguk alá temetik a hazugot, a rosszat. A magyar szívekben imádkozik a hála és halkan sír a szeretet. A leboruló lelkekben nem éghet ilyenkor gyűlölet és csak ölelni tud az ég felé nyúló reszkető kar... A történelmi napok nagy ünnepén minden magyar szívben fellobog a boldogság világító tüze és a milliók tüzéből kialakul a mindent bevilágító világosság: Nagy magyarország ...