Uj-Somogy, 1939. március (21. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

XXI. évfolyam, 49. (5777.) szám. árai 10­illér. Kaposvár, 1939. március 1., szerda. Szerkesztőség és kiadóhivatal . KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 8. SZÁM. TELEFONSZÁMJ 128. POLITIKAI NAPILAP. II—— IS——­Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési Árak: Egy bóra 2­— pengő. A * Függetlenség“-gel együtt *•— pengő. Hirdetések ára milimétersoronként 10 till., szövegrészben Itt !10 Militarizmus és pacifizmus E két fogalmat külön-külön kell taglalni, hogy helyes értelmükkel tisztában legyünk. A militarizmus egy nemzetnek katonás szellemben való nevelése jelenti előkészítését a harcra, de nemcsak a fegyveres harcra, ha­nem a mindennapi élet harcára is. Az emberiség egész élete egy küz­delem s harc­a létért a természet romboló elemeivel, egymással és az erősebbekkel szemben. Az Is­ten az embereket csoportokban, nemzetekben való együttélésre ren­delte, hogy így egy-egy nép nem­­ze­tszervezet­ben éljen, teremtsen kultúrát és gazdasági életet és ezeket fejlesztve minél szebb példá­­dáját szolgáltassa a teremtés koro­nájának, az embernek szánt földi hivatás teljesítésének. Egy nép­csoport, egy nemzet kultúrában, gazdaságban naggyá csak úgy le­het, ha együttes munkát fejt ki a közért, az összességért és a munka gyümölcsében az egyesek tehetségük és szorgalmuk szerinti igazságos mértékben részesülnek. Ahhoz, hogy egészséges és eredmé­nyes munka biztosítható legyen a nemzetet eszméknek kell áthatnia, amelyek a közös munkába értel­met, lelket öntenek. Ilyen eszmék a fajszeretet, nemzetszeretet, haza­­szeretet. Ezeket az eszméket helye­sen csak keresztény erkölcsi ala­pon álló népnek lehet szolgálnia. Ezeknek az eszméknek középpont­jában a kollektivizmus, a közössé­gi érzés áll. A közösség szolgála­tára a nemzetet kell rá nevelni. A közösségi munkának alapja a fegyelem, az engedelmesség, a test­véri együttérzés, a bajtársiasság, a tettrekész munkakedv, a fajszeretet és a hazaszeretet. A nemzetnevelés­nek legnagyobb iskolája a hadse­reg, ahol mindezeket a munkakel­­lékeket nevelik bele a legjobb nem­zetépítő anyagba, az élet kezdetén álló ifjúba. Itt nevelik bele a kö­zösség fontosságának felismerését, védelmének és biztosításának szük­ségességét, ismertetik meg vele a védelem eszközeit és ölik ki belőle egyben az önzést, mint a közös­ség legnagyobb ellenségét. Tehát a militarizmus helyes értelemben a katonás nemzetnevelés, ahol a hadsereg a testvériségnek, a kö­zös építőmunkának és a nemzet erejének kifejezője. Nem azonos azonban a militariz­mus az imperializmussal, mint ahogyan nemzetközi körökben elő­szeretettel azonosítják a két fogal­mat. Az imperializmus nagy fegy­veres erőt követel meg, de anél­kül, hogy szükségesnek tartaná a néphadsereget és a nemzet kato­nás szellemben való nevelését. A történelem számos esetben bizo­nyítja, hogy az imperialista álla­mok legtöbbjének hadserege zsol­dos volt. A két fogalom tehát ha­ladhat párhuzamosan is, de nem szükségképpen és a céljaik fel­tétlenül mások: az imperializmu­sé az erőszakos terjeszkedési vágy, hódítás, a militarizmusé a nemzet­­nevelés, a nemzet kulturális és gazdasági fejlesztése és ennek a fejlődésnek biztosítása. Ezzel szemben a pacifizmus nem a keresztény békeszeretetet je­lenti, nem a humánus testvéri együttélésre való törekvést az egész világon, hanem a nemzetnek, a kö­zösségi harcnak, a közösségi gon­dolatnak a feladását. Nem kíván harcolni a közért, a nemzetért ak­kor sem, ha az létkérdés, csak az ént, az önzést, a szent egoizmust ismeri. Mindenki boldogul­jon, úgy, ahogyan tud, ne törődjék mással, de őt is hagyják békében, nem a haza a fontos, hanem az egyén. A pacifizmus eszménye az indivi­dualizmus, aki erősebb az tapossa el édes testvérét is, az eszközökben ne válogasson. Erre az önző vég­eredményben nemzetközi életszem­léletre tanít a pacifizmus, amely szószólóinak csak egy Istenük van s az a Mammon, a titokzatos, amely, népek verejtékén hszik naggyá a kiválasztott kevesek számára, nyo­morba döntve és rabszolgasorsban tartva emberek száz millióit. A pacifistának nem kell katonás szel­lem. A pacifista nem akar katonát látni és beledobja a világ közvé­leményébe a »leszerelés" hamisan csengő humanista jelszavát. Ez a nagy és nemes« gondolat a genfi Népszövetségből indult ki ama jól­lakottak részéről, akik nyugodtan és zavartalanul akartak ülni má­sok vére árán megszerzett zsák­mányukon. A nemzetek élni akará­sa és az idő azonban megcáfolta eme jelszó helyességét és Genf meg­bukott, halálos csapást mérve a pa­cifizmusra is. Kétszázezer pengős költséggel hatalmas tornacsarnok épül Kaposváron A város eredményes tárgyelése e járási ketonei perencsnoksággal Az új honvédelmi törvény foko­zottabb követelményeket ró nem­csak az egyénekre, hanem a kö­­zületekre is, így fokozottabb mér­tékben folyik majd a leventék elő­készítése a honvédelmi feladatok ellátására. Kaposváron eddig, sajnos, mos­toha körülmények között készültek a leventék a honvédelmi feladatok ellátására, mert nem volt a célnak megfelelő és alkalmas tornacsar­nokuk, ahol ősztől tavaszig rend­szeres kiképzést kaphattak volna. A tornacsarnok nagy hiányát fel­ismerve, vitéz Csorba József hu­száralezredes, a kaposvári járás ka­tonai parancsnoka, tárgyalásokat kezdett dr Kaposváry György pol­gármesterrel egy, a kor követelmé­nyeinek megfelelő tornacsarnok lé­­tesítésére. A tárgyalások folyamányaként Andorka Gyula városi műszaki ta­nácsos tervei és útmutatásai alap­ján Offenbeck János műszaki tiszt elkészítette az ú­j tornacsarnok ter­veit, amelyeknek megvalósítása két­százezer pengőbe kerülne. Az új tornacsarnokot a korcsolyatéri pa­vilion helyére tervezték és belső elgondolásának keresztülvitelénél fi­­gyelembe vették a modern mintákat. A Mezőgazdasági Kamara megállapodott a Hangyával a gazdák áru- és ü­zemanyagszü­kségletének ellátására. A központi beszerzés révén a napi évnél jóval olcsóbban jutnak a gazdák szükségleteikhez. A kaposvári Mezőgazdasági Ka­marában hétfőn délelőtt népes ér­tekezlet volt a Kamara központi és külső tisztviselőinek bevonásával, valamint a Hangya kiküldötteinek részvételével. Az értekezletet báró Mirbach Antal kamarai elnök ve­zette, míg a Hangya-küldöttség Ju­csik Béla központi igazgató vezeté­sével vett részt az értekezleten. Az értekezleten körvonalazták a Kamara és a Hangya megállapodá­sát a gazdák áru- és üzemanyag­­szükségleteinek beszerzéséről. A megállapodás értelmében az egész Kamara területén a Kamara meg­szervezi a gazdák mindennemű ár- és üzemanyagszükségletének beszer­zését és a megrendelést a Hangya fogja teljesíteni. A központi, illetve közös beszer­zés révén a Hangya a napi árnál lényegesen olcsóbban adja majd mindazokat a cikkeket, amelyek­re a gazdáknak szükségük van, le­gyen az textil-, bőr-, vas-, fém-, vagy olajáru. A Hangya vagontételben szállít­ja majd az igényelt and a kpre elosztó központokba, a közvetlen­kedők kikapcsolj­­a megren kapják meg a árut.

Next