Uj-Somogy, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-01 / 173. szám
4 Egyetlen nap fix ellenséges erődöt és több erődítési vonalat vett birtokba egy árkészszázad. (M. kir. honvéd haditudósító század közlése. Ferencz Gyárfás hdp. crm.). StilfiER-------------------------------Hadi Istvánnál és alkatrészek kizárólagja.POSVAK, Irányi Dániel»». 21. sz. Vihar előtti csend ül a tájon. Itt-ott zizzen, mozdul, alig észrevehetően a virágba borult rozs, vagy a magasra nőtt virító gyom... Csak a helyzettel ismerős, gyakorlott szem látja: jól fölszerelt honvédek, árkászok kúsznak szemkápráztató fürge mozdulattal néhány lépést előre majd alapítanak ... Az ellenségnek semmit sem szabad észrevennie ebből a támadást gondosan előkészítő munkából. A falu szélén húzódó fasorban beásott,majd hosszú kilométereken át mélységben tagolt ellenállási vonalban magukat biztonságban érző vörösök nem sejtik, mi közeledik. A rozs, a gyom tovább hullámzik, halk jeleket ad, miközben az ellenséges műszaki zárhoz érkeznek a komáromi árkászok. Nagy Imre főhadnagy, századparancsnok jól álcázott magaslati helyről figyeli, majd varjú-károgással megállítja az előnyomulást. (Rengeteg varjú van a környéken.) Itt kell bevárni a pár perc múlva esedékes tüzérségi muzsikát«. Az »előtáncot«. Az ostromszereléssel ellátott egy parancsnok és négy főből álló és gyalogsági félrajokkal megerősített árkászjárőrök fekve maradnak. Idegfeszítő pillanatok következnek. Csenke Ferenc és nemes Szájbéli József zászlósok, szakaszparancsnokok járőrről-járőrhöz kúszva személyesen adják ki az utolsó utasításokat. Eldördül az első ágyúlövés. Nyomban utána a második, a harmadik, negyedik. Isten tudja már hányadik. Bömböl a vidék. Remeg a föld. Az ellenséges oldalon házmagasnyira emelkedik a föld. Ebben a pokoli hangjátékban dobják el az árkászjárőrök aknakereső körtéjüket, aknafelszedő kampójukat. Nyújtott töltet kerül a több soros drótakadály alá. Néhány másodperc s már robbannak a »körtére« vagy »horogra« került aknák. Most már az ellenség is tudja, miről van szó. Minden rendelkezésre álló tűzerőt a műszaki zárai elé helyez. A mieink azonbanerre is fel vannak készülve, hogy ne lehennének felkészülve. Aknavető, nehézpuska helyenként — bunkerek ellen — páncéltörő, géppuska, golyószóró egészíti ki a tüzérség romboló tüzét... A megerősített árkászjárőrök szemkápráztató gyorsasággal tovább küzdik előre magukat. Ötszázméteres szélességben pirosfehér zászlók jelzik a műszaki zárakon nyitott kapukat. A gyalogság útja szabad. Az árkász azonban még nem fejezte be feladatát, ő az él hegye. Tovább küzdi magát. Előnyomulása akkor szünetel pillanatnyilag, amikor magyar bombázó vagy német stuka szórja pokoli hangkíséret mellett »szeretet-csomagjait«. A stuka vagy bombázó még meg sem fordul, az árkászjárőr már újabb műszaki zár megsemmisítésével egy újabb vonalat tesz szabaddá ... Az egyik járőrt Nagy Ferenc tizedes vezeti. Komáromi gyerek. Második évét szolgálja. Hirtelen meglepetés éri. A rozsból tüzet kap, itz orosz golyószóróval és puskával tüzel. »Here ruki! , fel a kezekkel! — hangzik a figyelmeztetés s a következő pillanatban repül a kézigránát. Itt nem lehet sokat tétovázni. A vezető személyes példamutatásától függ majdnem minden. Egyszerre öt kézigránát robbant a szovjetoroszok között. Nyomában szökelés. Három orosz mozdulatlanul fekszik. Ketten a mély futóárok kanyarulatában tűntek el... Nagy tizedes járőre szőkésvé tör tovább előre, miközben minden talpalatnyi helyet gondosan átvizsgál. Egyetlen aknának sem szabad maradnia. Nehéz és felelősségteljes munka ez. Az oroszok összesen tizenhat féle hurokhúzó és taposó aknát használnak. Egy mozdulat, egy lépés emberéletet követelhet, ha az árkász nem lelkiismeretesen végzi a munkáját. Zizegésre, sustogásra figyel föl a járőr. A hajnali szürkületben tágra nyílva kutatnak a szemek. Fél perc is eltelik, amíg a mieink felfedezik: a zubbonyokra sást, füvet tűzdeltek az oroszok s így teljesen a terephez alkalmazkodva rajtaütési célzattal kúsztak a járőr elé, össztüzet kaptak. Hárman felemelték kezüket. Az első orosz foglyokat kúszva kísérik hátrafelé Egy bunker nyílásából tüzet kap a járőr. Jól álcázott, fűvel és gazzal teljesen benőtt építmény. Kérdően villannak össze a szemek, amikor Csenke zászlós kúszva megérkezik. Intésére két részre szakad a raj és kúszik, leúszik . .. Fedett helyen közelíti meg a erődítményt. Amikor rárohannak, egy tiszt és öt ember ugrik ki a bunkerből. Föltartott kézzel. Az első bunker a mienk! A Nyers Gyula honvéd parancsnoksága alatt előnyomuló járőr elfogta a sávjába eső ellenséges tábori őrs őrszemeit. A meglepett muszkák szó nélkül emelték magasba a kezüket. Békésen kullogtak a magyarok közé. Kenyeret majszoltak. Valamelyik komáromkörnyéki fiú nyomta a kezükbe: Ne éhezzetek, mint otthon... Nyers Gyula kis csoportja is kúszva közelítette meg az előtte lévő bunkert. Kézigránáttal füstölték ki a bolsevikieket. Elsőnek a parancsnok ugrik a még füstölgő kísérődbe. De már senki sincs benne. A vörösök a kézigránát üdvözlő hangjára kámforrá változtak ... Kilométerekre rohanhat itt előre az ék... Gyors ütemben nyomulnak a járőrök előre s nyomukban a gyalogság végez tökéletes és felgöngyölítő tisztitó munkát. Az árkász gyalogság nélkül, a gyalogság árkász nélkül nem érhet el gyors és jó eredményt. Az alakulatok és fegyvernemek tökéletes összhangja hozza meg a sikert. Az ötödik előnyomulósávban Murencsák Vilmos őrvezető járőre halad az élen. Erős ellenséges tűzben szedik fel az aknazárakat, nyitnak kaput az utánuk jövőknek. A harmadik dombvonulatnál kemény ellenállásba ütköznek. Nehézfegyver támogatást kérnek és kapnak. Az ellenséget lefogó tűz alatt bámulatos fürgeséggel dolgoznak a karok és a lábak. Murencsuk őrvezető vágja az első kézigránátot a bunker lőrésébe, majd utasítására egyik szlávul beszélő honvéd elkiáltja magát: Adjátok meg magatokat! Nincs menekülés! Nagyobb nyomaték kedvéért újabb kézigránát robban a bunker előtt. Fél perc sem telt el: a bunkert védő vörösök megadták magukat... Ezred sávnak jobbszárnyán Major Pál tardoskeddi tizedes járőre haladt. Nagy terepnehézségekkel küzdöttek itt a fiúk. Az orosz géppuskák, golyószórók és aknavetők tartották fenn a honvédeket. Kemény tüzérségi támogatás mellett jutottak aztán igen nagy ügyességgel mégis előbbre és előbbre. Major Pál tizedes komolyabb veszteség nélkül két bunkerből füstölte ki a kommunistákat. A szívós védekezés nem használt. A magyar gyalogság előretörését nem lehetett megakadályozni. Közben nemes Szájbéli József zászlós szakadatlanul buzdított és parancsolt. Dunántúli, erdélyi és felvidéki fiúk feltartóztathatatlanul lendültek utána. Az orosz ellenállási vonalakat valósággal elsöpörték. Csak így lehetett megérteni, hogy naponta 18. 20, sőt sokszor ennél is mélyebb területsávot vesznek birtokukba csapataink. Ezer esztendővel ezelőtt ezen a földön az akkori világlegjobb és legfélelmetesebb katonái: a honfoglaló ősmagyarok táncoltatták lovaikat, őseik nyomában most új magyar hősök járnak az orosz pusztákon. Egy komáromi gyalogezred támadási sávjától ragadtunk ki itt néhány, példát. Köteteken át folytathatnók a fölsorolást. Mert itt minden honvéd igazi hősként áll és cselekszik a maga helyén. Méltóan a nagy ősökhöz. 1942. augusztus 1. M szentmértoni határ rémmeséje. Hazudozott, hogy fegyvert kapjon. zelében lévő halastónál több ismeretlen ember orvhalászott. Az ismeretlen embereket igazolásra szólította fel. Azok nekiestek, fojtogatták, felső kabátját letépték. Erre elmenekült. Menekülése közben utána lőttek. A lövés sapkáját érte. Beszaladt Horváth György almamelléki állomáselöljáróhoz, s fegyvert kért, hogy az ismeretlen támadókat üldözze. Az állomáselöljárótól nem kapott fegyvert. Erre Szentmártonpusztára sietett, felköltötte Más Ferenc uradalmi gazdát és segítséget kért a támadók elfogására. Átkutatták a halastó környékét, a támadóknak addigra hűlt helye volt. A csendőrség a nyomozást megindította és megállapította hogy a rémmeséből egy betű se igaz. Megállapították, hogy Cser Györgynek már régen fáj a foga fegyverre. Ezt a rémmesét találta ki, hogy fegyverhez jusson. A valóság megállapítása után a csendőrség a nyomozást beszüntette Az uradalom Csernek nem adott és nem is ad fegyvert, mert — amint a nyomozás során megállapítást nyert — a fegyverre semmi szükség nincs. Cser György szentmártonpusztai lakos Pál Artur dr bérlő halőre ismeretlen tettesek ellen feljelentést tett a szentlászlói csendőrőrsön. Előadta, hogy ellenőrző útján egyik nap éjfél felé az almáméiléki állomás kö Előőrsök az orosz fronton.