Uj Sopronvármegye, 1941. augusztus (3. évfolyam, 174-197. szám)

1941-08-01 / 174. szám

Péntek, 1941. augusztus 1. ÚJ SOPRONVÁRMEGYE Papp Kálmán pápai prelátus ünnepi beszéde Papp Kálmán pápai prelátus, fel­sőházi tag, rendkívüli nagyhatású ünnepi beszédben méltatta a nyu­galomba vonuló dr. Sopronyi-Thur­ner Mihály polgármestert. Többek között ezeket mondotta: 1918 augusztus 1-én választot­ták meg polgármesternek, — 23 év után ugyanazon a napon kezdi meg a nyugalmat. Mennyi meg­döbbentő hasonlóság a két nap között! Akkor is háború rázta meg Európát s a világot, mint ma, akkor is gazdasági nehézségek, korlátozások, mint ma, akkor is aggódva, remegve néztünk a jö­vőbe, — ma kevesebb remegés­sel, több reménykedéssel, de ko­moly frazafiúi gondokkal készü­lünk a még eljövendő nehéz na­pokra és — hisszük — igazságos békére. S a 23 év, — amely e két nap közé esik — egy jelentős darab — nemcsak az évek száma, de súlya szerint is nehéz soproni történe­lem, amely elválaszthatatlanul összeforrott Sopronyi-Thurner Mihály nevével, egyéniségével, munkájával. Az ő kemény,­­ magyar és ke­resztény egyénisége, pénzügyi ké­pességei, széleskörű műveltségével együtt gondviselésszerű adomá­nyok voltak városunk számára, amelyek a 23 év politikai, társa­dalmi és gazdasági hullámverésé­ben hatalmas erővel segítettek bennünket. — e város polgársá­gát és képviseletét, hogy Sopron­nak az elődöktől átvett anyagi és szellemi értékeit nemcsak meg­őrizhessük, hanem további egész­séges városfejlődés, gazdasági, művelődési, népjóléti gyarapodás számára hasznosíthattuk,­­ ön­­kormányzatunk megőrzése mel­lett az ország kormánya és egye­teme előtt becsülésben maradhat­­hattunk. Röviden összefoglalva ez a 23 év története, Sopronyi-Thurner Mihály munkája. Ks vitatkoznék itt azon, hogy mindebben a fejlődésben, alkotás­ban, a pénzügyi egyensúly meg­tartásában, a népszavazás eredmé­nyében mennyi az érdeme polgár­­mesterünknek s mennyit kell egyéb tényezők javára írnunk? Kapzsi, kalmár lelkek szokták portékáikat arasszal-könyökkel latra-k­ére mérni és követelni. Nekünk a város haladása és virág­zása szent közös ügy, mindnyá­junk közös öröme, vágyakozása és munkája. Csak elvakult hiúság tudná a maga számára lefoglalni közös al­kotások érdemét. Soha nem hal­lottuk polgármesterünktől érde­meket hangos szóval követelni, velük páváskodni. Az igazi erősek alázatosságával vallotta magát a köz szolgájának és emlegette má­sok érdemét: Isten kegyelmét, a törv.­bizottság önzetlen tevékeny­ségét, az elődöktől ránk hagyomá­nyozott értékeket és­­ nem utol­jára a soproni adófizető polgár ál­dozatos becsületességét. Mi azonban mindnyájan tudjuk, hogy nélküle mindezek így nem lennének, hogy vezető része van mindezekben az ő képességeinek és szorgalmának,­­ lelkiismeretes gondosságának, álmatlan éjsza­káinak és fáradhatatlan fáradozá­ Dr. Sopronyi-Thurner Mihály válasza : 23 évvel ezelőtt, augusztus 1- én az ősi Sopron törvényhatósági bizottsága ajánlással, egyhangú választással ültetett a polgármes­teri székbe, a díszes, de tövises székbe. Aki rózsát kedveli, annak számolnia kell a tövissel és aki a polgármester tisztségét vállalja, annak számolnia kell ennek a tisztségnek a terhével is. — 23 évvel ezelőtt a magyar nemzet sorshajója háborgó tenge­ren hányódott, a magyarság föld­jén vérgőz, romok porfellege, gyil­kos tüzek füstje zavarta a látást. Mikor a polgármesteri széket el­foglaltam, nem adhattam munka­tervet. Nem tettem ígéretet, mert az ígéretekkel mindig fukarkod­tam. — Tisztán láttam a bajokat, a nehéz akadályokat, amelyeknek el­hárítására vállalkoztam. — Kemény elszántsággal vál­laltam a díszes, de terhes hivatalt. — Noha tudtam, hogy a ma­­gyarság sorshajója messze van a béke kikötőjétől, vállaltam abban­­ a reményben és tudatban, hogy se­­gítőtársaim lesznek a törvényha­tósági bizottságnak és a város tisztikarának a köréből. — 23 éven át a magyarság ha­jója ritkán járhatott sima tenge­ren. Vad hullámok csapkodtak és elnyeléssel fenyegették a hajót. Istennek hála, hogy még élünk. Ma is áll, hogy a háborúban az ál­lamok vizsgáznak. Istennek hála, hogy a 23 esztendő alatt erőt gyűjthettünk néha-néha, amely ma azzal a reménnyel kecsegtet, hogy az újabb vizsgát sikerrel megálljuk. A nyugalomba vonuló polgár­­mester nagyhatású beszédét sok­szor szakította meg az elismerés és végül felzúgott a lelkes taps. Végül a díszközgyűlés dr. Sopro­­nyi-Thumner Mihályt egyhangúlag Sopron város díszpolgárává válasz­totta és határozatlag mondta ki, hogy arcképét megfesteti. Új rendfokozati elnevezések a honvédségnél A m. kir. honvédség és csendőr­séghez tartozó egyének állomány­­csoportja és rendfokozata tárgyá­ban újabb szabályozás történt, így a gyalogsági, lovassági és­ tüzérsé­gi tábornokoknál és táborszerna­gyoknál (3 csillagos tábornokok) rendfokozati elnevezés helyett a vezérezredes elnevezést rendszere­sítik. Visszaállították a tábornok (1 csillagos tábornok) helyett a régi honvédi vezérőrnagy rendfoko­zati megjelölést. Az orvosok, mér­nökök, hadbiztosok, állatorvosok, hasonlóképpen, mint eddig a had­bírók, állománycsoportjuk megne­vezésében tiszti rendfokozati elne­vezést nyertek, így például orvos ezredes, hadbiztos őrnagy, állat­orvos lázados stb. Az említett új rendfokozati elnevezések vonatkoz­nak a nyugállományúakra is. Meg­szüntették az altiszt fogalmát és a honvéd egyének részére őrmester­től alhadnagyig bezárólag a sokkal találóbb tiszt­helyettes elnevezést adták. Az eddigi tiszthelyettesek főtörzsőrmester elnevezést nyer­tek. A rendfokozat nélküli egyé­nek, tekintet nélkül fegyverne­mükre, a honvéd elnevezést kapták. 3 ■ 'll I ** * I * ■ ** I * I­­ * I Lélekemelően szép díszközgyűlés keretében búcsúztatta a város közönsége a nyugalomba vonuló dr. Sopronyi-Thurner Mihályt, Sopron város díszpolgárát Sopron városa tegnap délután 5 órakor díszközgyűlés keretében vett búcsút a nyugalomba vonuló dr. Sopronyi-Thurner Mihály pol­gármestertől. A nemzeti színbe, a város színei­be és örökzöldbe öltözött közgyű­lési terem zsúfolásig megtelt a törvényhatóság tagjaival és a meg­hívott polgári és katonai előkelő­ségekkel. Sopron megyét dr. Czil­­linger József alispán képviselte a díszközgyűlésen, öt óra után néhány perccel nyi­totta meg a díszmagyarba öltö­zött főispán a díszközgyűlést. A Magyar Hiszekegy elmondása után a főispán indítványára kül­döttség hívta meg a terembe a magyaros ruhába öltözött polgár­­mestert, akit a terembelépéskor hosszantartó tapssal és éljenzés­sel fogadott a törvényhatóság, melynek tagjai erre az alkalomra fekete ünneplőbe öltöztek. Az él­jenzés csillapultával Hőgyészy Pál főispán a következő szavakat in­tézte a polgármesterhez: — Minden t­örvényhatóságnak az életében egy határkövet jelent első tisztviselőjének elvesztése, mert hiszen első tisztviselőjének a személye és egyénisége utat jelöl a törvényhatóság életében. — A mai nap szintén határkő városunk törvényhatóságában, mert Sopronyi-Thurner Mihály dr.-t búcsúztatja, aki 23 évvel ez­előtt a legnehezebb körülmények között vette át a polgármesteri széket. Az ő színvallása, hűsége és becsületessége juttatta ennek a városnak a Civitas Fidelissima nevet és ő vezette ezt a várost is­mét a felvirágoztatás útjára. — A városi többség párt azzal a kérelemmel fordult hozzám, hogy a város távozó első tisztvise­lőjét díszközgyűlés keretében bú­csúztassuk el, hogy így a város lerójja tiszteletét és háláját távozó polgármestere iránt. A díszszónok van hivatva arra, hogy a törvény­­hatóság és a város polgárságának háláját tolmácsolja, én csak négy évi főispáni működésem alatt nyújtott legbarátibb segítő munká­jáért és elődeim nevében mondok legőszintébb köszönetet. A főispán nagy tapssal fogadott beszéde után Papp Kálmán pápai prelátus, városplébános lépett az emelvényre, sémnak. Ésígy nem felejtjük el azt sem, hogy mindenkor hű őre maradt városunk önkormányzatának. Uj idők sodra nem kedvez az auto­nómiáknak. Minden központosító törekvés és külső hatalomnál, azonban veszedelmesebb a belső féreg pusztítása. Ha építő munkát a hiú versengés, — az önzetlensé­get, az önérdekhajhászás, — a hasznos vitákat a személyi gyű­lölködés szorítja ki. Ettől a jók, a hasznos munkát végzők megun­dorodnak,­­ és törtetők prédája lesz az önkormányzat. Köszönjük búcsúzó polgármesterünknek, hogy elfogultságon és pártoskodá­son felülemelkedve megőrizte a tiszta fej és a higgadt fő politiká­ját. Hogy elvi harcokban, viták­ban kész volt kiállani mindenkor, mert ez nemes, férfias és szüksé­ges dolog,­­ de megvetette a sér­tegető, személyeskedő civódást. Közélet embere hála helyett az alattomos rágalmak ellen sincs oltalomban. Minden bírói ítéletnél biztosabb erőssége az igaznak a tiszta lelkiismeret és a jók becsü­lése. Köszönetünknek és megbecsülé­sünknek nem jutalma, de szim­­bóluma a kisgyűlésünk azon hála­­koszorúja, amellyel határozattá emelvén a nemzethűség pártjának indítványát javasolja a díszköz­gyűlésnek Sopronyi-Thurner Mi­hály díszpolgárrá választását és polgármestersége emlékének arc­képe megfestésével is megörökíté­sét. Hozzáfűzzük szívből jövő jó­kívánságunkat: élvezze sokáig ne­héz munkájának megérdemelt gyümölcsét, megelégedett, hosszú, boldog életet. Szent Ágoston azt mondja: beata vita est gaudium de veritate. A boldog élet, az igazsá­gon érzett öröm. 20 éves munkája az igazságért folyt küzdelem volt, s a nyugalom éveit koronázza meg az Úr az igazságon érzett örömmel. Papp Kálmán pápai prelátus lé­lekemelően szép ünnepi beszéde után percekig­ viharzott a taps. Dr. Sopronyi-Thurner Mihály nagy­hatású válaszbeszédében ezeket mondotta többek között: Üveg, parcellán, vi­l­a­moscsillárok Barabásnál Csorna.

Next