Képes Uj Szó, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1946-02-01
AZ OROSZ ZENE régtől lógva jelentős helyet foglal el a világ zenekultúrájában. A karéneklésnek a Szovjetunióban mély és gazdag hagyományai vannak. Hagyományok, melyek feltárják az orosz néplélekben gyökerező költészet és zene nagyszerű szépségét. Az októberi forradalom következtében felszabadult népi alkotóerő olyan mély és széles teret talált a szovjet társadalomban, amely elképzelhetetlen volt a forradalom előtti Oroszországban. A felszabadult népi alkotóerő a művészetet nemcsak minőségileg és mennyiségileg növelte, de létrehozta azokat az igényeket is, melyeket a megnövekedett alkotó tevékenység van hivatva kielégíteni egy olyan társadalomban, ahol a munka a legnagyobb erény és a dolgozó ember a legnagyobb érték. A szovjet valóság új tartalommal és új formákkal gazdagította a régi hagyományokat. A szovjet valóság új feladatok elé állította az alkotó művészeket, de a feladatok megoldásánál a legszigorúbban figyelembe veszik mindazokat az értékeket, melyeket a történelem ránk hagyott, így a szovjet állami énekkar, mely Szvesnyikov professzor vezetésével Budapesten vendégszerepeit, nagyszerű példáját mutatta be nemcsak a költészet és a zene együtthatásának, hanem a szocialista realista stílusnak is, mely a nemzeti hagyomá- nyokat tudatosan felhasználja. Természetes, hogy a Szovjetunióban az alkotó művészek képzésére nem kisebb súlyt fektetnek, mint magára az alkotó tevékenységre. Ebben a keretben kap jelentőséget Szvesnyikov professzor által 1943-ban Moszkvában alakított énekkari iskola, mely hivatva van arra, hogy mintaképül szolgáljon hasonló iskolák létrehozásánál Ebben az iskolában 150 kiváló tehetségű muzikális, kitűnő hangú növendék tanul. A felvétel hétéves korban történik. Ebből az iskolából magas képzettségű énekesek, karmesterek és énektanárok kerülnek ki. Ez az iskola a legmagasabb színvonalon áll. Előadói a moszkvai konzervatórium legjobb tanerőiből kerültek ki. Ék Sándor / *