Uj Szó, 1946. március (2. évfolyam, 50-74. szám)
1946-03-15 / 62. szám
Uj SsBÔ 1946 március 15, péntek TÁNCSICS MIHÁLY Petőfi »15. Március 1848.« címmel verset írt hozzá. A forradalmi ifjúság, március vívmányaként, maga szabadította ki őt a börtönből. Lapja, a »Munkások Lapja« — amely a magyar sajtóban először képviselte a munkásérdekeket — csak nyolc hónapig élt (1848 április 2—1848 december 24). A kormány betiltotta. Amit Petőfi versekben követelt, azt Táncsics cikkekben sürgette. Követelte: az összes úrbéri terhek s a nemesség összes politikai és gazdasági kiváltságainak azonnali megszüntetését, az uradalmi földek felosztását, a százholdas birtokmaximum törvénybeiktatását s teljes községi önkormányzatot. Táncsics szegény ember volt és lapjának olvasói munkások és parasztok. »Forradalom« címen füzetsorozatot adott ki. A belügyi kormány külön ügyosztályt rendezett be, hogy ellensúlyozza Táncsics munkáját. Hiába! A füzetek eljutottak a magyar rónákra és a magyar külvárosok nyomortanyáira — világítottak és gyújtottak. Táncsics Mihályt a régi magyaar élet uralkodói, irányítói elhallgatják. A magyar virasztság és munkásság szebb, jobb, emberibb életéért harcolt Táncsics, természetes tehát, hogy amíg élt, üldözték, bebörtönözték, a halála után börtönőreinek utódai eltagadták még a létét is. De a mai Magyarország, a német ga*tól megtisztított ország dolgozó parasztjai, munkásai és értelmisége megismerkedve ennek az önzetlen, törhetetlen szabadsághősnek az életével — hálásan és hűségesen ünnepli emlékét, azzal, hogy síkraszáll tanaiért. ..6. 8. Táncsics Mihály Petőfi Sándor a magyar demokrácia vezére 1848-ban Petőfi Sándorról a magyar reakciókat a legendát terjesztette, hogy csak költő volt és kora politikai mozgalmaiba úgyszólván csak véletlenül sodródott bele. A valóságban Petőfi nemcsak népköltő volt, hanem népvezér is. .A 48-as magyar nemzeti forradalom demokratikus balszárnyának legtisztábban látó, legkövetkezetesebb politikusa. Petőfi nem Mak költészetével, hanem politikai működésével is utat és példát mutatott a magyarságnak egy évszázadra. Nemzeti szabadság és népszabadság, magyar függetlenség és magyar demokrácia; ezért a két célért harcolt Petőfi 1848 március 15-től kezdve, amikor elsőízben lépett népvezérként a politikai harcok porondjára. Mik voltak azok az irányító elvek, melyek Petőfi Sándor politikai működését kortársaitól, akik szintén a nemzeti függetlenségért és a jobbágyfelszabadításért szálltak síkra, megkülönböztették . Mindenekelőtt az, hogy Petőfi a nemzeti harcban Magyarország függetlenségéért és szabadságáért, a magyar nép tömegmozgalmát, aktív cselekvését tartotta a döntő tényezőnek. Nem azt mondta a népnek, hogy maradjon csendben, nyugodtan várja be, amíg a magyar nemesi ellenzék vezérpolitikusai a megyegyűléseken és az országgyűlésen ezt vagy azt a részleteredményt érik el, ő nem részleteredményeket akart, hanem a teljes magyar nemzeti szabadságot, a teljes és azonnali jobbágyfelszabadítást és tudta, hogy ezt a célt csak a magyar nép tömegcselekvésével lehet kivívni és biztosítani. Petőfi nem várja be, amíg 48 márciusában a pozsonyi nemesi országgyűlés végre valahára »felemelkedik a körülmények színvonalára«, hanem társaival, a pesti ifjúság demokratikus szervezeteivel, megszervezte a március 15-i pesti népmegmozdulást és a forradalmi úton kivívott szabadság befejezett legfőbb gondja, hogy a nép állandó, éber készenlétben álljon, az események döntő tényezője maradjon. A népmozgalom állandó nyomása és ellenőrzése alá akarta helyezni az első magyar felelős minisztériumot, a Batthyány-kormányt is, hogy előrehajtsa, cselekedetekre serkentse a bécsi német kamarilla ellen. Petőfi nemzeti egységet akart, de ezt nem úgy értelmezte, hogy a nép vak bizalommal engedje át az ország politikájának és a szabadságharcnak vezetését azoknak, akik féltek felvenni a német elnyomók ellen az élet-halálharcot. Petőfi már márciusban tudta, hogy ez a harc elkerülhetetlen és fel kell készülni rá. Felkészülni rá pedig nem lehet máskép, mint a néptömegek mozgósításával. Petőfi tudta, hogy mit jelent azt a népet a haza védelmére mozgósítani. Teljes erővel síkraszállt az úrbéri terhek gyökeres eltörléséért. Amikor Szabadszálláson képviselőnek jelöltette magát Táncsics Mihály a Munkások Újságjában azzal ajánlja választóinak, hogy Petőfi is a dézsma és a regálék gyökeres megszüntetéséért küzd. A teljes demokratikus jogegyenlőségért is azért szállt síkra, a demokratikus jogok minden korlátozásával is azért fordult szembe, hogy a függetlenségi harc számára megnyerje a néptömegeket. Fellépett az ellen, hogy újra bevezessék a sajtószabadságot korlátozó cenzúrát, hogy a lapengedélyeket újra kaucióhoz kössék, hogy a választójogból vagyoni cenzussal kirekesszék az alsó néptömegeket. A függetlenségi harc a német elnyomók ellen csak akkor vezethet sikerre, ha a népre támaszkodik — ez volt Petőfi 1848-as politikai működésének irányító gondolata. E gondolat jegyében nemcsak írt, agitált, izgatott, hanem szervezett is. Élénk részt vett a 48-as szabadság?, harc népi balszárnnyának szervezeti életében. A legdemokratikusabb, a német elnyomás ellen legkövetkezetesebben harcra szólító napilapnak, a Március 15-nek állandó munkatársa. A legdemokratikusabb politikai szervezetek, a »Forradalmi Csarnok«, a »Függetlenségi Kör«, az »Egyenlőségi Társulat« vezetőségi tagja. Petőfi a legszorosabb kapcsolatban állt az országgyűlés szélső baloldalával, az ú. n. »flamingókkal«, a »vörös tollasokkal«, akikre Kossuth, mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke, a megalkuvókkal szemben Pesten és Debrecenben is támaszkodott. A néptömegek aktivitásának ébren tartására Petőfi népgyűlések, nccai tüntetések szervezéséhez folyamodott. Hyen népgyűlésből nccai tüntetéssé fejlődő megmozdulás volt március 15-e is. A 48-as év minden politikai válságánál és fordulatánál Petőfi azonnal népgyűlést hív egybe. Két hétre március 15-e után, március 31-én már újra népgyűlést tart abból az alkalomból, hogy a bécsi német kormány a Batthyánykormány kezéből ki akarta venni a hadügy és pénzügy intézzését. Április 5-én újra népgyűlést hív egybe, május 10-én pedig hatalmas nccai tüntetést rendez báró Lederer, a budai német katonai parancsnok ellen, aki megtagadta a Batthyány-kormány parancsának teljesítését a magyar nemzetőrség számára szükséges fegyverek kiadásáról és vérfürdőt rendezett Pest uccáin. Fegyvert a nép kezébe! — ez volt Petőfi egyik fő követelése 48-ban, a szabadságharc megindulása előtt. Már március 11-én fegyverkezésre szólítja fel a népet. A májusi nagy népakció is a fegyverek miatt robbant ki. Augusztusban Petőfi éles izgatást kezd a kormány ellen, mert az újonnan felállítandó magyar csapatokat a régi német-osztrák kereteken belül akarta megszervezni. Szeptemberben a magyar hadügyminiszter, Mészáros Lázár, utasítása ellenére a katonai engedelmesség megtagadására, hazaszökésre lázítja az idegenben szolgáló, német érdekeket védő magyar katonákat Honvédő, igazi nemzeti hadsereget akart Petőfi, amellyel a magyarság megvívhatja önvédelmi, felszabadító háborúját a német elnyomók ellen. És amikor Kossuth megteremtette a szabadságharc hadseregét, Petőfi azonnal katonának jelentkezett Mert a németek elleni fegyveres harcot követelte, szervezte, készítette elő, ezért lett Petőfi a németek és magyarországi szolgáik szemében a magyar szabadságharc egyik leggyűlöltebb alakjává. A magyar függetlenség árulói Petőfit tartották egyik legveszélyesebb ellenségüknek — és joggal! Mert ő volt az, akiben a demokratikus éberség, a megalkuvókkal és behódolókkal szembeni bizalmatlanság erénye a legjobban volt kifejlődve és aki éppen ezért mindig idejében leplezte le a németek és a németek belső ügynökeinek reakciós mesterkedéseit. Tőle származik a nagyszerű mondás: könnyű bánni külső ellenünkkel, ha kivesznek a belső bitangok! Márciusban fellép a pesti svábok ellen, amikor azok Bécs utasítására rendezett zsidóellenes heccekkel akarták elterelni a figyelmet az igazi ellenségről, a német elnyomókról. Szeptemberben az Egyenlőségi Társulat nevében kiadott kiáltványában nyíltan fellép a német elnyomók magyar szövetségesei ellen: »Saját fiaink és testvéreink őrizték kivont karddal tömlöcünket — írja — se tömlöctartókat a mi pénzünkkel, a mi véres verítékünkkel fizette az ausztriai német kormány«. »Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél« — ez volt a republikánus forradalmár Petőfi politikai hitvallása. Csoda-e, hogy Petőfit a németek magyar tömlöctartói megtették »muszka spiónnak«? Azok a »magyar« hatóságok, melyek Windischgrätz és Haynau hadaival jöttek vissz az országba, köröztették! Sőt, a »civilizáció« védelmére hivatkozva hirdették ellene az irtóhadjáratot. A »Figyelmező« című szennylap, elődje a magyar reakciós sajtónak, 1849 február 24-én ezt írta: »Nem szégyen, gyalázat-e az, hogy Magyarország, mely 800 esztendő óta védelmezte Európát a barbarizmus ellen, most elindult vesztébe egy Petőfi, Pálfi, Madarász, Kossuth és egy szellemi épúgy, mint anyagi goromba szalont! mangalicának, Táncsicsnak szavaival Pokolba, pokolba minden március 15-i históriával!« Így írtak kilenc évtized előtt Horthyék, Szarédyék, Szálasiék_ elődjei. Petőfi ellen védték a »civilizációt« mint ahogy’an ma is azt »védi« a mai reakció. Tanuljunk Petőfitől Tanuljuk meg tőle, hogyan kell gyűlölni teljes lélekkel a fasizmust, a reakció minden vállfáját, a nép ellenségeit Tanuljuk meg tőle, hogyan kell a nemzet függetlenségi harcát a nép harcává tenni. Tanuljuk meg tőle, hogyan kell kiváltani és szervezni a magyar nép mozgalmát és cselekvését a demokratikus népi Magyarország győzelme érdekében. K. J. Petőfi Sándor Emlékezés Táncsics Mihályra ADY ENDRE Kend volt, Táncsics Mihály. A mi kora lelkünk Attila ugarján, Táblabirák földjén. Szenvedő szerelmünk. Kendet ostorozták. Kutya se becsülte. Mert kend senki se volt. Mindenkiért hevült, Parasztanya szülte. Kendnek sok fájdalmát Szívesen fájlaljuk. S e fájó országban Kendnek és szerepét Szívesen vállaljuk. Kend bizony elporladt. De mink, akik élünk: Vagyunk bizalommal. Vagyunk új Táncsicsok , miként kend. remélünk. Kend új rendet akart: Mindenkit szeretni. Mi más rendre vágyunk. Vagy igaz világ lesz. Vagy nem lesz itt semmi. Kendet azért mégis Aldunk, mint egy szentet. Istenünk, az Eszme. Haló porában is Aldja verje kendet