Uj Szó, 1946. december (2. évfolyam, 273-296. szám)
1946-12-22 / 291. szám
1046 december 22, vasárnai* ÚJ S*A AZ IUSAC AZ ÚJ SZÓ GYERMEKHETI LAPJA LENIN GYERMEKKORA IRTA: A. 1. ULJANOVA Később, amikor a mama Pétervárra utazott, hogy közbenjárjon idősebb gyermekeiért, Volodja Kaskadamova szavai szerint többször is azt mondta: »Szóval Szasa nem cselekedhetett másképpen, vagyis hát akkor__ igaz kellett cselekednie.« Volodja erős fesekkel tűrte a csapást, továbbra is figyelmesen tanult, de komolyabb , hallgatagabb lett, csak amikor húgaihoz és öccséhez ment be a gyerekszobába, csak akkor igyekezett jókedvű lenni, hogy elszórakoztassa őket, ugyanúgy fecsegett, csevegett, találkozott velük, mint azelőtt és rejtvényeket, talányokat adott fel nekik. Alexandr Iljics ügye valóban igen komolyan végződött: a merénylet egyik legfőbb vezetőjének nyilvánították és 1887 május 8-án halálra ítélték és ki is végezték. A szimbirszki gimnázium vezetőségét megdorgálták, amiért a legjobb bizonyítvánnyal bocsátotta el és aranyéremmel tüntette ki ezt a »szörnyű bűnöst«.Úgy vélték, hogy nem szabad aranyéremmel kitüntetni öcscsét, Vladimir Iljicset sem, de Volodja sikerei gimnáziumi pályafutásának mind a nyolc esztendeje alatt olyan ragyogóak voltak, hogy sem tőle, sem Olga húgától nem lehetett megvonni az aranyérmet. Miután megkapta eztt az aranyérmet, a kazáni egyetem jogi fakultására iratkozott be. A mama eladta a szimbirszki házat és a felesleges ingóságokat és a többi gyemekkel ugyancsak Kazánba költözött. De az az elnyomás, amely a múlt század nyolcvanas éveiben anélkül is súlyosan nehezedett a diákságra, az 1887 március elsejei merénylet után még csak fokozódott. A merénylet résztvevői ugyanis mind diákok voltak. »Diákfelügyelőknek« valóságos rendőrspicliket neveztek ki betiltották még a legártatlanabb diákegyesületeket is, feloszlattak minden szervezetet, sok diákot letartóztattak és bebörtönözték. A diákok valamennyi egyetemen tiltakozni kez ďek. A kazáni egyetemen is zajlottak le úgynevezett diákzavargások. Vladimir Pücs szintén részt vett egy engedélyezetlen összejövetel^^ és ezér' pq.T*íi4f - ig V-árTák az egyetemisták sorából és Kazánból Kokvsk'Tio fainba származ’'<’k. Ezzel a kizárással véget értek Volodía tavald"v»l. A főiskolák ajtal bezán’Faketetbe. Hiába jártak közbe az érdekében, hogy újból beiratkozzhasson az egyetemre, a közbenjárók mindig elntasításra találtak, főként azért, mert Volodja öccse volt Alexandr Iljicsnek. Dymódon Vladimír Tljics számára az iskolai tanulás már tizenkétéves korában végetért , azonban annyira öntudatos volt, hogy önállóan minden külső segítség nélkül be tudta fejezni tanulmányait. Végül még vizsgáit is letette, amikor erre jogot adtak neki, méghozzá ugyanabban az évben, amikor évfolyamtársai bevégezték tanulmányaikat, elvszóval mintha nem is zárták volna ki az egyetemről. Emlékszem, sokan csodálkoztak akkor, hogy egy esztendőt sem veszített a kizárás és az ezzel kapcsolatos akadályok miatt, vagyis a valóságban nem négy, hanem mindössze két év alatt el tudta végezni az egyetemet. Az egyetem elvégzéséről szóló dip-• Az © t«önyol’c folytatás az Új Szó október 27 ifee óta megjelent vasárnap! számokban olasható. roma foglalkozást biztosított számára, vagyis azt a lehetőséget, hogy megkereshesse a maga kenyerét, amire már gondolnia is kellett, mert az egész család csak a mama nyugdíjából, meg abból élt, ami a i>apa után maradt. Volodja vidéki életének ezekben az éveiben kénezte ki magát forradalmárrá. A forradalmi marxizmusban, a munkásosztály harcának ben végleg megtalálta élete eszméjeútját. Szokása szerint a marxizmust is rendkívül alaposan és kimerítően tanulmányozta. Elolvasta Marx és Engels valamennyi művét, minthogy sokat még le se fordítottak oroszra, javarészt franciául vagy németül olvasta őket. Szokása szerint e könyvekből merített tudását megosztotta egy fiatalemberekből álló körrel, akik nem tudtak idegen nyelveken olvasni. Tanulmányozni kezdte az orosz valóságot is, hogy tisztázza, mennyire alkalmazhatók erre Marx tanai. Miután ezt teljes mértékben tisztázta, szilárd léptekkel elindult azon az úton, amelyet helyesnek tartott, az általa szervezett kommunista párt élén diadalra vezette Oroszország munkásosztályát. (Vége.) FORDÍTOTTA: MAKAI IMRE A PARASZT ÉS AZ UR OROSZ NÉPMESE Egyszer egy paraszt jelentkezett egy gazdag úrnál munkára. Éppen be akart lépni a házba, de kiugrott a házból az uraság kényeztetett kutyája és rávetette magát. A muzsik botjával védekezett és agyonütötte a kutyát. Megtudta ezt az uraság és följelentette a parasztot a bíróságnál. A bíróság elé idézték mindkettőt. A bírák rajta voltak, hogy a gazdag uraság szájasze szerint mondjanak ítéletet a paraszt fölött. — Én már ki is gondoltam valamit — mondta az uraság. — Azt akarom, hogy ez az ember itt szolgáljon nálam a kutya helyett, éljen ezentúl az udvaromban és emberi hangon egy szót se merészeljen szólni soha, csak ugasson, mint a kutyák és őrizze jószágomat, vigyázzon személyem biztonságára. Én majd melegen tartom és bőségesen táplálom, akárcsak kedves kutyámmal tettem. Helyeseltek a bírák és attól kezdve a muzsik ott élt az uraság udvarán és ugatott mindig, ahogy a kutyák szoktak. Jól tudott ugatni, éjszaka sohasem aludt, hanem csak az udvaron szaladgált fel és alá és gyakran vakkantotta © 1 magát hangosan az uraság ablaka alatt. Az uraság kiadta a parancsot: — Adjatok eleget enni a »kutyának« Talán egy fél évig ugatott ott a muzsik vagy tovább is, mikor összeiismerkedett a tolvajokkal és kitanította őket. — Jertek sötét éjjel kirabolni az uraságot, én a kezetekre játszom, ne féljetek, akármilyen erősen fogok is ugatni; csak szedjetek mindent gyorsan össze és menjetek tovább vidáman, nehogy engem is bajba keverjetek, úgy is tettek a tolvajok. A »kutya« pedig ezen az éjszakán még erősebben ugatott, az egész udvaron össze-vissza futkosott, még az uraság sem tudott aludni tőle. Gondolta is az uraság: —• A jó »kutya« ugat. El kell már rendelnem, hogy etessék még jobban. Mikor reggelre kelve látták a szolgák, hogy az éléskamrába betörtek s ami jó csak volt benne, mind ellopták, jelentették az uraságnak. Az uraság nagyon megharagudott a »kutyára«, hogy nem vigyázott eléggé a vagyonára és panaszt emelt a »kutya« ellen a bíróságnál. A bíróság elé idézték az uraságot is, a »kutyát« is. Mondta az uraság: — íme, ez a »kutya« beengedte az udvaromba a tolvajokat. Kérdezték a bírák: — 8 mondd meg nekünk, uram, ugatott-e ezen az éjszakán. Felelt az uraság: — De még mennyire hogy ugatott, magam sem tudtam aludni tőle. Mire a birák így szóltak: — Látod, uram, ezen az éjszakán erősen ugatott a »kutya«. Ki kellett volna küldened valamelyik szolgádat az udvarra, hogy megnézze, miért ugat a »kutya« olyan erősen. Hiszen neki tilos beszélni. Mi úgy találjuk, hogy a kutya ártatlan. De a régi törvény szerint az uraságnak jogában állt bírói ítélet nélkül is tömlöcbe vetni a parasztot. És vitte is mingyárt az uraság a muzsikot a tömlöcbe. Már este volt, mikor a sötét erdőn vezetett Az uraság ment elől, keresztül az útjuk. A muzsik egyszerre csak megpillantott egy fenyőfát, melyet gyökerestől kicsavart a szél. A hatalmas gyökerek álltak felfelé. Hirtelen jó gondolata támadt. Megrántva pórázt, amelyen az uraság vezette, állati a hangot adott: — Tpru, tpru, tpml Az uraság nagyon megijedt: — Mi azt A muzsik ijedt hangon felelte: — Jaj, bátyuska, nézd csak, egy medve áll ott a hátsó lábalni Látta már az uraság is. És nagyon megrémült. És sietni akart: — Gyorsan fordulj vissza! Gyorsan fordulj vissza! De a muzsik ezt mondta:— Uram, uram, nem lehet már: a medve észreveszi, hogy félünk tőle, űzőbe vesz s mindjárt utólér és végez velünk. — Mit tegyünk? Mit tegyünk? — hajtogatta az uraság. Felelte a muzsik: — Uram, a medve nagyon fél a kutyaugatástól — Ugass hát, ahogy csak birszi — kiáltott rá az uraság. — Én már nem tudok ugatni, egy hang sem jön ki a torkomon. És még jobban rémítgette az uraságot: — Uram, uram, a medve megmozdult és közeledik! Látta az uraság, hogy nincs itt mit tenni egyebet és maga kezdett el ugatni, mint a kutyák. Mondta neki a muzsik: — Hangosabban kell ugatni, uram! És az uraság még hangosabban ugatott. Szólt a muzsik: — A medve megijedt, hátrafelé megy már. Az uraság belefáradt az ugatásba és így szólt; Békés karácsony Kornel Csukovszkij verse Gyermekeinknek újra lesz idén Vidám karácsonyfájuk s rajta fény. Nemrégen még a fenyőfák között Gonosz golyó szállt és süvöltözött, S komoran nézték a sötét fenyők. Hogy napról napra a szemük előtt kegyetlen ellenség kínozta meg. Ki védtelen maradt: a gyermeket. De elmúlt már a szenvedés, a kínt A városokban s falvakban megint Szabad hazában boldog gyermekeknek A fákon vidám gyertyák integetnek. Adjunk hát annak hálát, gyermekek. Ki mint atyátok, megvédelmezek, Sztálinnak, aki szeret titeket . Mert ő elűzte azt, ki dúlni jött Az Al’dott tűzhelyet s békés mezőt, S nem tör reánk többé soha, soha A durva ellenség titkos hada, S a boldog gyermekek kedvük szerint Játszhatnak és táncolhatnak megint. Fordította: VÁG SZABOLCS —ni inii — Ugass már te, ahogy tudsz! De a muzsiknak nem akaródzott most ugatnia. Viszont ezt mondta: — Uram, uram, a medve megint közeledik, jaj, közeledik! Igry aztán az uraság egész éjjel ugathatott. Végül is egészen berekedt és nem tudott tovább ugatni. Hajnalodni kezdett. És megszólaltam muzsik: — Uram, hiszen ez nem is medvé! — Hát mi mást — Fenyőfa, amelyet kicsavart a szél. Ezek a gyökerei, amelyek fölfelé álltak ... És én tudtam is, hogy medve. — Ó, tegyen, meg amolyan! — mondta az uraság. — Most már még hosszabb időre zárlak téged a börtönbe. — Tégy, amint akarod, uram. Te, »kutya«-uraság, mert egész éjszaka ugattál, akár a kutyák. Az uraság még jobban megharagudott. De a muzsik folytatta: — Most aztán mindenkinek el fogom mondani, hogy az uraság mellettem egész éjszaka ugatott, akár a kutyák! És hogy én kényszerítettem arra, hogy ugasson! Az uraság még dühösebb lett a muzsikra. Azt már éppenséggel nem akarta, hogy közhírré tegyék, mi történt. De bármivel is fenyegette az uraság a muzsikot, az csak ezt hajtogatta: — Tégy, amint akarod, uram, én mégiscsak kibeszélem. Az uraság látta, hogy nem megy így semmire, hát inkább így szólt a muzsikhoz: — Mit adjak neked, hogy mégse mondd el senkinek! Ezt mondta erre a muzsik: — Bocsáss szabadon engem és ne vess tömlöcbe és ajándékozz azonfelül egy szép tehenet nekem, meg két zsák árpát és hagyj békén élni odahaza. Akkor aztán, uram, hálát fogok adni neked és dicsérni foglak és mindenkinek azt fogom mondani: »Nem, az uraság nem ugatott a kutyák szokása szerinti« Fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre DUBAN-ZELLER (angóharmonika és hangszerszalon Budapest, József körút 38. Tangóharmonikák, rádiók, gramofonok, réz- és fafúvós hangszerek. Gyári zenekarokról kérjen ajánlatot ittyCn