Uj Szó, 1946. december (2. évfolyam, 273-296. szám)

1946-12-22 / 291. szám

1046 december 22, vasárnai* ÚJ S*A AZ IUSAC AZ ÚJ SZÓ GYERMEKHETI LAPJA LENIN GYERMEKKORA IRTA: A. 1. ULJANOVA Később, amikor a mama Pétervárra utazott, hogy közbenjárjon idősebb gyermekeiért, Volodja Kaskadamova szavai szerint többször is azt mondta: »Szóval Szasa nem cselekedhetett másképpen, vagyis hát akkor__ igaz kellett cselekednie.« Volodja erős fe­sekkel tűrte a csapást, továbbra is figyelmesen tanult, de komolyabb , hallgatagabb lett, csak amikor hú­gaihoz és öccséhez ment be a gyerek­szobába, csak akkor igyekezett jó­kedvű lenni, hogy elszórakoztassa őket, ugyanúgy fecsegett, csevegett, ta­lálkozott velük, mint azelőtt és rejtvényeket, talányokat adott fel nekik. Alexandr Iljics ügye valóban igen komolyan végződött: a merénylet egyik legfőbb vezetőjének nyilvání­tották és 1887 május 8-án halálra ítélték és ki is végezték. A szimbirszki gimnázium vezetősé­gét megdorgálták, amiért a legjobb bizonyítvánnyal bocsátotta el és aranyéremmel tüntette ki ezt a »ször­nyű bűnöst«.­­Úgy vélték, hogy nem szabad aranyéremmel kitüntetni öcs­­csét, Vladimir Iljicset sem,­ de Vo­lodja sikerei gimnáziumi pályafutá­sának mind a nyolc esztendeje alat­t olyan ragyogóak voltak, hogy sem tőle, sem Olga húgától nem lehetett megvonni az aranyérmet. Miután megkapta eztt az aranyérmet, a kazán­i egyetem jogi fakultására iratkozott be. A mama eladt­a a szimbirszki há­zat és a felesleges ingóságokat és a többi gye­mekkel ugyancsak Kazánba költözött. De az az elnyomás, amely a múlt század nyolcvanas éveiben anélkül is súlyosan nehezedett­­ a diákságra, az 1887 március elsejei merénylet után még c­sak fokozódott. A merénylet résztvevői ugyanis mind diákok voltak. »Diákfelügyelőknek« valóságos rendőrspicliket neveztek ki betiltották még a­­ legártatlanabb diákegyesületeket is, feloszlattak minden szervezetet, sok diákot letar­tóztattak és bebörtönözték. A diákok valamennyi egyetemen tiltakozni kez­ ď­ek. A kazáni egyetemen is zaj­lottak le úgynevezett diákzavargások. Vladimir Pücs szintén részt vett egy engedélyezetlen összejövetel^^ és ezér' pq.T*íi4f -­ ig V­-árTák az egyetemisták sorából és Kazán­ból Kokvsk'Tio fainba származ’'<’k. Ezzel a kizárással véget értek Vo­­lodía tavald"v­»l. A­ főiskolák ajtal bezá­n’Fak­etetbe. Hiába jártak közbe az érdekében, hogy újból beirat­kozzha­sson­ az egye­­temre, a közbenjárók mindig elnta­­sításra találtak, főként azért, m­ert Volodja öccse volt Alexandr Iljics­­nek. Dymódon Vladimír Tljics számára az iskolai tanulás már tizenkétéves korában végetért , azonban annyira öntudatos volt, hogy önállóan min­den küls­ő segítség nélkül be tudta fejezni tanulmányait. Végül még vizsgáit is letette, ami­kor erre jogot adtak neki, még­hozzá ugyanabban az évben, amikor évfo­lyamtársai bevégezték tanulmányai­kat, el­vszóval mintha nem is zárták volna ki az egyetemről. Emlékszem, sokan csodálkoztak akkor, hogy egy esztendőt sem ve­szített a kizárás és az ezzel kapcso­­lat­os akadályok miatt, vagyis a való­ságban nem négy, hanem mindössze két év alatt el tudta végezni az egye­temet. Az egyetem elvégzéséről szóló dip-• Az © t«ö­nyol’c folytatás az Új Szó ok­tóber 27 ifee óta megjelent vasárnap! szá­mokban olasható. roma fog­lalkozást biztosított számá­ra, vagyis azt a lehetőséget, hogy megkereshesse a maga kenyerét, amire már gondolnia is kellett, mert az egész család csa­k a mama nyug­díjából, meg abból élt, ami a i>apa után maradt. Volodja vidéki életének ezekben az éveiben k­énezte ki magát forradal­márrá. A forradalmi marxizmusban, a munkásosztály harcának ben végleg megtalálta élete eszméje­útját. Szokása szerint a marxizmust is rendkívül alaposan és kimerítően ta­­nulm­ányozta. Elolvasta Marx­ és En­gels valamennyi művét, minthogy sokat még le se fordítottak oroszra, javarészt franciául vagy németül ol­vasta őket. Szokása szerint e köny­vekből merített tudását megosztotta egy fiatalemberekből álló körrel, akik nem tudtak idegen nyelveken olvas­ni. Tanulmányozni kezdte az orosz valóságot is, hogy tisztázza, mennyi­re alkalmazhatók erre Marx tanai. Miután ezt teljes mértékben tisztáz­ta, szilárd léptekkel elindult azon az úton, amelyet helyesnek tartott, az általa szervezett kommunista párt élén diadalra vezette Oroszország munkásosztályát. (Vége.) FORDÍTOTTA: MAKAI IMRE A PARASZT ÉS AZ UR OROSZ NÉPMESE Egyszer egy paraszt jelentkezett egy gazdag úrnál munkára. Éppen be akart lépni a házba, de kiugrott a házból az uraság kényeztetett kutyája és rávetette magát. A muzsik botjával védekezett és agyonütötte a kutyát. Megtudta ezt az uraság és följelentette a parasztot a bí­róságnál. A bíróság elé idézték mindkettőt. A bírák rajta voltak, hogy a gazdag ura­ság szájasze szerint mondjanak ítéletet a paraszt fölött. — Én már ki is gondoltam valamit — mondta az uraság. — Azt akarom, hogy ez az ember itt szolgáljon nálam a ku­tya helyett, éljen ezentúl az udvarom­ban és emberi hangon egy szót se meré­szeljen szólni soha, csak ugasson, mint a kutyák és őrizze jószágomat, vigyázzon személyem biztonságára. Én majd mele­gen tartom és bőségesen táplálom, akár­csak kedves kutyámmal tettem. Helyeseltek a bírák és attól kezdve a muzsik ott élt az uraság udvarán és ugatott mindig, ahogy a kutyák szoktak. Jól tudott ugatni, éjszaka sohasem aludt, hanem csak az udvaron szalad­gált fel és alá és gyakran vakkantotta © 1 magát hangosan az uraság ablaka alatt. Az uraság kiadta a parancsot: — Adjatok eleget enni a »kutyának« Talán egy fél évig ugatott ott a mu­zsik vagy tovább is, mikor összeiismerke­­dett a tolvajokkal és kitanította őket. — Jertek sötét éjjel kirabolni az ura­­ságot, én a kezetekre játszom, ne félje­tek, akármilyen erősen fogok is ugatni; csak szedjetek mindent gyorsan össze és menjetek tovább vidáman, nehogy en­gem is bajba keverjetek, úgy is tettek a tolvajok. A »kutya« pedig ezen az éjszakán még erősebben ugatott, az egész udvaron össze-vissza futkosott, még az uraság sem tudott aludni tőle. Gondolta is az uraság: —• A jó »kutya« ugat. El kell már rendelnem, hogy etessék még jobban. Mikor reggelre kelve látták a szolgák, hogy az éléskamrába betörtek s ami jó csak volt benne, mind ellopták, jelentet­ték az uraságnak. Az uraság nagyon megharagudott a »kutyára«, hogy nem vigyázott eléggé a vagyonára és panaszt emelt a »kutya« ellen a bíróságnál. A bíróság elé idézték az uraságot is, a »kutyát« is. Mondta az uraság: — íme, ez a »kutya« beengedte az ud­varomba a tolvajokat. Kérdezték a bírák: — 8 mondd meg nekünk, uram, uga­tott-e ezen az éjszakán. Felelt az uraság: — De még­­ mennyire hogy ugatott, magam sem tudtam aludni tőle. Mire a birák így szóltak: — Látod, uram, ezen az éjszakán erő­­sen ugatott a »kutya«. Ki kellett volna küldened valamelyik szolgádat az ud­varra, hogy megnézze, miért ugat a »ku­tya« olyan erősen. Hiszen neki tilos be­szélni. Mi úgy találjuk, hogy a kutya ártatlan. De a régi törvény szerint az uraság­­nak jogában állt bírói ítélet nélkül is tömlöcbe vetni a parasztot. És vitte is mingyárt az uraság a mu­zsikot a tömlöcbe. Már este volt, mikor a sötét erdőn vezetett Az uraság ment elől, keresztül az útjuk. A muzsik egy­szerre csak megpillantott egy fenyőfát, melyet gyökerestől kicsavart a szél. A hatalmas gyökerek álltak felfelé. Hirte­len jó gondolata támadt. Megrántva pórázt, amelyen az uraság vezette, állati a hangot adott: — Tpru, tpru, tpml Az uraság nagyon megijedt: — Mi azt A muzsik ijedt hangon felelte: — Jaj, bátyuska, nézd csak, egy medve áll ott a hátsó lábalni Látta már az uraság is. És nagyon megrémült. És sietni akart: — Gyorsan fordulj vissza! Gyorsan for­dulj vissza! De a muzsik ezt mondta:­­— Uram, uram, nem lehet már: a medve észreveszi, hogy félünk tőle, űzőbe vesz s mindjárt utólér és végez velünk. — Mit tegyünk? Mit tegyünk? — haj­togatta az uraság. Felelte a muzsik: — Uram, a medve nagyon fél a kutyaugatástól — Ugass hát, ahogy csak birszi — kiáltott rá az uraság. — Én már nem tudok ugatni, egy hang sem jön ki a torkomon. És még jobban rémítgette az uraságot: — Uram, uram, a medve megmozdult és közele­dik! Látta az uraság, hogy nincs itt mit tenni egyebet és maga kezdett el ugatni, mint a kutyák. Mondta neki a muzsik: — Hangosabban kell ugatni, uram! És az uraság még hangosabban uga­tott. Szólt a muzsik: — A medve megijedt, hátrafelé megy már. Az uraság belefáradt az ugatásba és így szólt; Békés karácsony Kornel Csukovszkij verse Gyermekeinknek újra lesz idén Vidám karácsonyfájuk s rajta fény. Nemrégen még a fenyőfák között Gonosz golyó szállt és süvöltözött, S komoran nézték a sötét fenyők. Hogy napról napra a szemük előtt kegyetlen ellenség kínozta meg. Ki védtelen maradt: a gyermeket. De elmúlt már a szenvedés, a kínt A városokban s falvakban megint Szabad hazában boldog gyermekeknek A fákon vidám gyertyák integetnek. Adjunk hát annak hálát, gyermekek. Ki mint atyátok, megvédelmezek­, Sztálinnak, aki szeret titeket . Mert ő elűzte azt, ki dúlni jött Az Al’dott tűzhelyet s békés mezőt, S nem tör reánk többé soha, soha A durva ellenség titkos hada, S a boldog gyermekek kedvük szerint Játszhatnak és táncolhatnak megint. Fordította: VÁG SZABOLCS —ni inii — Ugass már te, ahogy tudsz! De a muzsiknak nem akaródzott most ugatnia. Viszont ezt mondta: — Uram, uram, a medve megint köze­ledik, jaj, közeledik! Igry aztán az uraság egész éjjel ugat­hatott. Végül is egészen berekedt és nem tudott tovább ugatni. Hajnalodni kezdett. És megszólalt­am muzsik: — Uram, hiszen ez nem is medvé! — Hát mi mást — Fenyőfa, amelyet kicsavart a szél. Ezek a g­yökerei, amelyek fölfelé áll­tak ... És én tudtam is, hog­y medve. — Ó, te­gyen, meg amolyan! — mondta az uraság. — Most már még hosszabb időre zárlak téged a börtönbe. — Tégy, amint akarod, uram. Te, »kutya«-uraság, mert egész éjszaka ugat­tál, akár a kutyák. Az uraság még jobban megharagudott. De a muzsik folytatta: — Most aztán mindenkinek el fogom mondani, hogy az uraság mellettem egész éjszaka ugatott, akár a kutyák! És hogy én kényszerítettem arra, hogy ugasson! Az uraság még dühösebb lett a mu­zsikra. Azt már éppenséggel nem akarta, hogy közhírré tegyék, mi történt. De bármivel is fenyegette az uraság a mu­zsikot, az csak ezt hajtogatta: — Tégy, amint akarod, uram, én mégiscsak kibeszélem. Az uraság látta, hogy nem megy így semmire, hát inkább így szólt a muzsik­hoz: — Mit adjak neked, hogy mégse mondd el senkinek! Ezt mondta erre a muzsik: — Bocsáss szabadon engem és ne vess tömlöcbe és ajándékozz azonfelül egy szép tehenet nekem, meg két zsák árpát és hagyj békén élni odahaza. Akkor az­tán, uram, hálát fogok adni neked és dicsérni foglak és mindenkinek azt fo­gom mondani: »Nem, az uraság nem ugatott a kutyák szokása szerinti« Fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre DUBAN-ZELLER (angóharmonika és hangszerszalon Budapest, József körút 38. Tangóharmonikák, rádiók, gramofonok, réz- és fafúvós hangszerek. Gyári zenekarokról kérjen ajánlatot itt­yCn

Next