Uj Szó, 1947. március (3. évfolyam, 50-73. szám)

1947-03-15 / 62. szám

1947 március 15 szombat Uj Szó A moszkvai értekezlet (Folytatás a 2. oldalról) A m­i övezetünkben érvényben lévő törvényeket támogatja valamennyi politikai párt és a szakszervezetek is. A nemzetközi katonai törvény­szék úgy hivatkozik erre a törvény­hozásra, mint­­ az igazságosság min­taképére és főbb tételeit elfogadta, valamennyi Németországot megszálló hatalom. E törvényekre hivatkozik a szövetségi tanács 38. sz. Utasí­tása is. Az USA politikája következetes­­programja szigorú, de igazságos volt Az amerikai övezetben nemrég kihirdetett amnesztia nem jelenti azt, hogy gyengültek a nácizmus kiirtá­­sára irányuló­ erőfeszítéseink. Ez az amnesztia csupán az ifjúságot, a rokkantakat, valamint más olyan személyeket érint, akik az alacso­nyan fizetett kategóriákba tartoz­tak, akik ilyenformán semmiféle hasznot sem húztak a náci­ mozga­lomból és nem lehet­­ náciknak tekin­teni őket abban az értelemben, ame­lyet a Szövetséges Ellenőrző Tanács utasítása meghatároz. .. Nekünk nincs mit takargatni. A Szövetséges Ellenőrző Tanács elé terjesztett havi jelentések pontos és részletes elemzését adják az ame­rikai zónában a nácitlanitás terén elért sikereknek. _ _ Ezen kívül az amerikai zónában alkalmazott utasításokat és instruk­ciókat közölték a többi nagyhatalom­énál is. Az Ellenőrző Tanács nem kap­ott kimerítő információt arról, hogy hogyan valósítják­ meg a négy­oldalú utasításokat a keleti övezet­ben, úgyszintén nem áll rendelke­zésre hiánytalan jelentés a Német­országnak ebben a részében folyó nácitlanítás végrehajtásának­ ered­ményeit illetőleg sem. Kormányom nem egyezik bele abba, hogy a ná­­citlanítást politikai eszközként hasz­nálják fel, amely csak egyes német pártok malmára hajtaná a vizet. Az amerikai zónában nem engedélyezik az aktív nácik politikai pártokba való belépését. Gyakran hallunk olyan híreket, hogy a szovjet öve­zetben sok esetben igazolják és reha­bilitálják a nácikat, ha belépnek a német szocialista egységpártba. A Szövetséges Ellenőrző Tanács­nak a­­ Külügyminiszterek Tanácsa elé terjesztett jelentése — amely foglalkozik a nácitlanítás kérdésével is — azt bizonyítja, hogy a nácit­­a­­nítási törvényeket, úgyszintén a kü­lönböző utasításokat másként alkal­mazzák az egyes megszállási öveze­tekben, minthogy az övezetek pa­rancsnokai különbözőképpen értelme­zik az ebben a kérdésben megállapí­tott négyoldali politikát , és az ugyancsak ebben a kérdésben ki­adott nyilatkozatot. Ez azt eredmé­nyezte, hogy sem az ügyrend, sem pedig a szankciók és korlátozások tekintetében nincs meg a szükséges egyöntetűség. Ezzel a­­ helyzettel kap­csolatban a megszálló hatalmak bi­zalmatlanságot táplálnak egymással szemben a másik fél erőfeszítésének őszintesége tekintetében és nem haj­landók teljes bizalommal viseltetni a többi övezetben végrehajtott nnácít­­lanítási rendszabályok iránt. Éppen ezért bizonyos személyek, akik ellen súlyos vádakat hoznak fel, arra tö­rekszenek, hogy egyik zónából a másikba költözzenek át, ahol vélemé­nyük szerint kevésbbé szigorú felté­telek mellett hajtják végre a nácít­­lanítást. Bidault beszéde Elnök Url Elnézést kérek azért, hogy rövid felszólalásomban a ná*­­­cítlanításról és a demokratikus át­alakításról fogok beszélni, minthogy helyetteseink mindkét problémát egy cím­ alatt tűzték napirendre. A nácítlanítás és a demokratikus átalakítás a német kérdés szabályo­zásának lényeges része. A négy nagyhatalom ezzel kapcsolatban ígé­retett tett arra vonatkozólag, hogy kö­zös politikát folytat, mert e kér­dések szoros összefüggésben vannak egy­mással. A főkérdés leginkább­­ a megtorló intézkedéseket érinti. Hit­le­r­ Németország bűneinek és vétkei­nek megváltásáról van szó. E téren helytelen volna, ha nem tennénk erőfeszítéseket arra vonatkozólag, hogy lehetővé tegyük a­ német nép átnevelését,­­hogy végrehajthassuk a berlini határozatokat, a náci párt és náci­ sze­rvezetek felszámolásáról szóló döntéseket — feltétlenül szükséges, h­a a Németország fe­letti ellenőr­­zé­sé­rt felelős szövetséges hatalmak minden szükségeset megtegyenek ar­ra vonatkozólag, hogy ez a felszámo­lás végleges legyen,és hogy a náci­kat valóban eltávolítsák vagy fele­lősségre vonják. Azokat a szabályo­kat, melyeket ezzel kapcsolatosan megállapítottak, ugyanazzal az erő­vel kell alkalmazni minden övezet­ben. Más szóval minden övezetben végre kell hajtani a tevékenység le­hető legjobb összehangolását. Németország demokratizálása hos­­­szú folyamat. Arról van szó, hogy megtanítsuk a németeket azon nem­zetközi szabályok tiszteletére, melye­ket ők rendszeresen megszegtek. A helyi körülmények teljes figyelembe­vételével rá kell vezetnünk őket an­nak a­ felelősségnek újbóli megte­remtésére, melyet valamikor a népek társadalmában vállalni és viselni fognak.Ezt a feladatot az iskolák, a poli­tikai pártok és szakszervezetek se­gítségével oldhatjuk meg. A német ifjúság nevelése a szövetséges hatal­mak előtt álló egyik legfontosabb probléma. Nagyon nehéz probléma ez. Nagy figyelmet kell fordítani a németek szervezett nevelésére, me­lyet a kezdeti stádiumban, a szövet­séges hatalmak oktató tényezőinek kell irányítania. A berlini nyilatkozat szerint ellen­őrizni kell a német ifjúság nevelé­sét, ami pedig a politikai pártokat és a szakszervezeteket illeti, meg kell engedni e szervek szabad fejlődését városokban és vidéken, hogy a né­metek elkezdhessék újra megtanulni a demokráciának azon szabályait, melyeket már elfelejtettek. Az elért színvonal Németország valamennyi övezetében lehetőséget nyújt a németek számára szükséges intézmények hatályossá tételére. Ez intézményeknek a demokrácia elemi elvein: a törvényes bíróságok előtti egyenlőségen, a cselekvési szabadsá­gon, a szabad vallásgyakorlaton, szabad véleménynyilvánításon és a munkaegyezményeken kell felépül­niük. Mindez azonban , elégtelen volna, ha nem hajtanák végre azokat a sza­bályokat, melyeknek célja: felszaba­dítani a német népet bizonyos gaz­dasági szellem rabsága alól E cél­ból a­ nagy intézmények decentrali­zációjára és mezőgazdasági refor­ Március 16-én N­YIT A BUDAIAK PREMIERMOZIJA AZ iUrinm M­ŰSORON A SZEZON L­E­G­NAGY­OB­B A­N­G­O­L FILM­JE --- ■­­ [UNK] IITOCtf^————­ Gyomorégés ? . .. SHIp szóda! Ship, ship, hurrá! u mák bevezetésére kell törekedni. E kérdésekre majd akkor kerül sor, ha áttérünk a gazdasági problémákra, de hangsúlyozni kell azt a szoros kapcsolatot, mely a gazdasági kérdé­sek és a demokratikus átalakítás kö­zött van. A négy nagyhatalomnak e téren erélyes rendszabályokat kell életbe léptetnie. A francia küldöttség hangsúlyozni kívánja, hogy az egész világ bizton­ságára vonatkozólag jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan közös eszközök, melyek megvédhetnék e biztonságot- A demiltarizáció szük­séges, de magában nem elegendő. Közösen több határozatot hoztunk és intézkedést tettünk a célból, hogy a világ biztonsága megvédhető legyen. Az a véleményünk: nem lehet azt mondani, hogy a náci szellem már eltűnt. Egyes tünetek megmutatják, hogy e szellem gyakrabban megmutatkozik, mint kívánatos volna. A demokratikus mázzal leplezett új eszmék képviselői nem nyúj­tanak megfelelő biztosítékot a népi szellem megjavítására. Németország demokratikussá té­tele igen hosszadalmas ügy. Sok erély és állhatatosság kell hozzá hosszú évekig. Végre kell hajtanunk ezt a feladatot és mindig résen kell len­nünk. Ezzel kapcsolatban elsősorban az is szükséges, hogy az egyesült hatalmak közös politikát folytassa­nak. Néhány megjegyzést tennék az amerikai küldöttség által benyújt­­ott határozati javaslat első olvasá­sának eredményeként. Első megjegyzés: A francia kül­döttség egyetért az együttes szabá­lyok és rendeletek elvével. Azt his­­­szük ez igen hatásos. Második megjegyzés: Ami a német hatóságokat illeti, a francia­ küldött­ség nem ellenzi, hogy a német tör­vényekben érvényre jussanak az El­lenőrző Tanács direktívái azzal a feltétellel, hogy a törvények a helyi parlamentek által végrehajtott helyi törvények legyenek. Harmadik megjegyzés: Már rá­mutattam, hogy célunk: közös, álta­lános, hatályos törvények elérése. Mit javasol az amerikai tervezet? Azt javasolja, hogy az Ellenőrző Tanács közvetlenül adjon utasításo­kat a német hatóságoknak. Ezt nem tartjuk túlságosan kívánatosnak. Az Ellenőrző Tanácsnak a német ható­ságokkal minden egyes övezet főpa­rancsnokán keresztül kell összeköt­tetésben lennie. Én a szövegben a következő változtatást javasolnám: »A Külügyminiszterek Tanácsa utasításokat ad az Ellenőrző Tanács­nak abból a célból, hogy az övezetek főparancsnokainak közreműködésé­vel a német hatóságok a 38. számú utasításon alapuló, egész Német­országra vonatkozó egységes törvé­nyeket adjanak ki.« Amit javasoltam, teljesen meg­egyezik a 38. számú utasítással. Tájékoztató közlemény A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége L. M. Kaganovicsot felmentette a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa elnökhelyettesi és a Szovjet­unió épitőanyagipari miniszteri tiszt­ségei alól, minthogy a jövőben más munkakört fog betölteni. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége Szemjon Zaharovics Ginszburgot nevezte ki építőanyag­ipari miniszterré. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége ugyanakkor M. I. Szaltikovot­­ fel­mentette a Szovjetunió faipari mi­niszterének tisztsége alól és helyette Georgij Mihajlovics Orlovot nevezte ki faipari miniszterré. Orlov eddig a cellulózé- és papíripar minisztere volt­ (TASS) Új miniszterek a magyar kormányban _ A több mint háromhónapos belpo­litikai válság után­ megtörtént a ma­gyar kormány régóta tervezett re­­konstrukciója is. A csütörtökön foly­tatott tanácskozások értelmé­ben Mi­hály­fi Ernő lett a tájék­oztatásügyi, Veres Péter az építésügyi, Dinnyés Lajos ,a honvédelmi, Ortutay Gyula a kultusz- és Nyárádi Miklós a pénz­ügyminiszter. (Nyárádi jelenleg kor­­mánymegbizatásból Amerikában tar­tózkodik. Hazaérkeztéig az eddigi miniszter, Rátz Jenő látja el teen­dőit Rátz egyébként Sulyok Dezső utóda lesz a Pénzintézeti Központ elnöki székében.) Az új miniszterek pénteken délelőtt letették a hivatali esküt­t . A kormány tagjai heti minisztertaná­csukon több fontos kérdésben határoztak, így többek között a dorogi bányaszeren­csétlenség áldozatai hozzátartozóinak meg­segítésére 50.000 forint segélyt engedé­lyezett a minisztertanács és elfogadta az iparügyi miniszternek a szénhiány miatt szünetelő ipari üzem­ek munkavállalóinak foglalkoztatását és javadalmazását sza­bályozó javaslatot. A javaslat­ kimondja, hogy a szolgálati jogviszonyt csupán az illetékes miniszter engedélyével lehet ezekben az üzemekben felmondani. A nemzetgyűlésen részleteiben is el­fogadták a kultusztárca költségvetését. A legközelebbi ülés kedden délelőtt 10 órakor lesz. Az összeesküvők perében pénteken tovább folyt Kiss Károly ki­hallgatása. A tárgyalás elején a Szent­­miklóssy elmeállapotát ellenőrző orvos­szakértő letette az esküt. Kiss vallomása elején határozottan megcáfolta, hogy Arany Bálint kivált volna a Magyar Közösség munkájából, majd pedig a közösségi tagok kiképzésé­ről vallott részleteket. Amikor a német megszállással szembeni állítólagos »ellen­állásról« kezd beszélni, Széll népbíró fel­olvassa az ezzel kapcsolatosan készített okmányukat, mely szerint a közösségnek kötelessége »minden erővel részt venni a szovjet csapatok ellen a német hadsereg oldalán«. Az okmány leszögezi azt is, hogy a né­met megszállás »kellőképpen indokolva van«. Vagyis: az összeesküvők németellenességének legendája az okmány felolvasásával összeomlott. A népbírák kérdésére bevallotta, hogy a Közösség »képviselő sátrának« tagjai mind a jobboldali pátokban foglaltak he­lyet és hogy mindnyájan szemben álltak a demokratikus gondolattal. Kiismeri azt is, hogy garnitúrájukkal és ideológiai alapjukkal nem is lehetett volna demo­kráciát csinálni. A Független Ifjúság szervezetében folytatott megbeszélésükről, majd Kovács Bélának a Magyar Közös­ségben való bevonását célzó munkáról vallott. Szentványi az egyik népbírói kérdésre beismerte, hogy egy Raffai nevű nyugatos magyart tájékoztató anyaggal láttak el. Raffainak összekötte­tései voltak nyugatos magyar körökkel, valamint angol és amerikai csoportokkal. A népügyész kérdéseire azt vallotta Kiss, hogy végeredményben minden — feltételeiknek megfelelő — magyart be akartak vonni a Magyar Közösség mun­kájába. Amikor a nép­ügyész azt kér­dezte, hogy a nem magyar szám­azású Petőfi Sándor vagy Hunyadi János tehát nem lett volna például alkalmas közös­ségi tagságra, ugyanakkor, amikor a sváb Héder János­­ igen, Kiss beismerte, hogy »ez valóban helytelen szempont volt«. Az ügyész ezután fejére olvasta, hogy az a célkitűzésük, amely a minden­kori magyar határt tágítani akarta, im­perialista törekvés volt. Kiss ezt is be­ismerte. A németellenesség­­ megcáfolá­­sára az ügyész felolvasta egyik — 1944 október 15-e után kelt — felhívásukat, amelyben még akkor is a németekkel való közös harcra buzdították a Közös­ség tagjait. Lapzártakor a tárgyalás tart.

Next