Uj Szó, 1947. június (3. évfolyam, 122-145. szám)
1947-06-01 / 122. szám
1947 június, vasárnap Uj Sad Munkásparasztértelmiség A szocializmus győzelmével a Szovjetunióban megtörtént a régi értelmiség túlnyomó többségének átállása a szovjet hatalom oldalára- A szovjet állam azonban nem elégedhetett meg egyedül a régi értelmiséggel, amely már nem volt elegendő ahhoz, hogy megoldja azokat a feladatokat, amelyek a szocialista építőmunka folyamán merültek fel. Másrészt pedig a szocialista forradalom győzelme Oroszországban a tudomány, a kultúra, az ismeretek elsajátításának korlátlan lehetőségeit nyitotta meg a dolgozók előtt, megteremtette a kultúrforradalom előfeltételeit az országban és azokat az előfeltételeket, amelyek az értelmiség nagyszámú kádereinek megfilakítását tette lehetővé a munkások és parasztok soraiból. A szovjet intelligencia megteremté 3 Az értelmiség a szovjet államban !A szovjet, szocialista állam értelmisége — új típusú értelmiség, amely — a többi államok értelmiségéhez viszonyítva, — teljesen eltérő vonásokat mutat. A szovjet értelmiség egészen újszerű, értelmiség, szociális összetételénél és ténykedésének jellegénél, valamint azon szerepénél és pozíciójánál fogva, amelyet a társadalomban betölt. A szovjet értelmiség — a nép húsából-véréből való, a munkás- és parasztosztályból, valamint a dolgozók egyéb rétegeiből került ki. Ellentétben más országok értelmiségével, amely kénytelen a kizsákmányoló osztályokat szolgálni, a szovjet értelmiség a népet szolgálja, együtt harcol a néppel, a nép érdekeiért. Azzal a ténykedéssel, amelyet a szovjet értelmiség fejt ki, összhangban áll új szerepe — az a szerep, amelyet a szovjet társadalom anyagi és szellemi kultúrájának felépítésében vállal. A szovjet értelmiség a széles néprétegek mely rokonszenvét élvezi és az egész nép joggal büszke rá. A szovjet társadalomra jellemző továbbá az is, hogy az értelmiség számbeli gyarapodása jóval nagyobb, mint más államokban, ugyanakkor pedig ennek a növekedésnek új történelmi tartalma van: ez az értelmiség az öntudatos, magabiztos alap a szovjet gazdasági életben és az egész társadalomban, az egész népi kultúra növekedésének kifejezője, amelyben megszűnnek az ellentétek a szellemi és fizikai munka közt. A szovjet értelmiség megkülönböztető tulajdonságait s annak iíj szerepét végeredményben a termelés szocialista rendszere határozza meg- A gazdasági élet szocialista rendszerének és a szovjet rendszernek tulajdonságaiban gyökereznek a szovjet értelmiségnek újszerű, megkülönböztető vonásai, azé az értelmiségé, amelyhez hasonló nem akadt eddig a világtörténelemben. A burzsoá szakemberek felhasználása !Az értelmiség kérdése közvetlenül az oroszországi szocialista forradalom győzelme után felmerült a szovjet állam előtt. Különösen kiéleződött ez a kérdés akkor, amikor a burzsoá intelligencia felsőbb, maradi rétegei nyíltan szabotálták a szovjet hatalom intézkedéseit. A burzsoá értelmiség maradi rétegeinek szabotázsát, a proletár állam forradalmi lépései megtörték. Ugyanakkor felmerült a szovjet állam előtt az a feladat, hogy felhasználják a polgári értelmiséget, hogy azt a szovjet hatalom oldalára állítsák. Ezt a feladatot Lenin tűzte ki 1918 március—április havában. Lenin, Sztálin és a bolsevikok nagyon jól megértették, hogy a győztes proletariátus csak úgy tudja építeni a szocializmust, ha felhasználja a tudomány, technika, a kultúra összes vívmányait, amelyeket a társadalom előbbi fejlődése folyamán alkottak meg Lenin, hangsúlyozva a szakemberek felhasználásának szükségességét, rámutatott arra, hogy »az ő tudásukra, tapasztalataikra és munkájukra szükségünk van, nélkülük lehetetlen átvenni, azt a kultúrát, amelyet a régi társadalmi viszonyok teremtettek meg s amely a szocializmus anyagi bázisaként maradt meg. _A burzsoá szakemberekhez való viszonyról beszélve, Lenin rámutatott arra, hogy: »szétzúztuk ellenállásukat, — ezt meg kellett tenni, — de nem csupán ezt kellett végrehajtani, hanem a megszervezés erejével a dolgozók bajtársi szervezésével rá kell venni őket, hogy nekünk szolgáljanak, ki kell őket gyógyítani a régi hibákból, meg kell őket akadályozni abban, hogy visszatérhessenek a kizsákmányoló cselfogásokhoz.« Lenin azt ajánlotta, hogy a régi szakembereket a bajtársi együttműködés légkörével kell körülvenni, hogy meg kell teremteni számukra azokat a feltételeket, amelyek az alkotó munkához szükségesek, de ugyanakkor kérlelhetetlenül harcolni kell a szabotálok ellen. A bolsevik párt és a szovjet állam intézkedései meghozták az eredménytt Már 1918 novemberében megemlítette Lenin, hogy a régi értelmiség körében már észlelhető a fordulat, a közeledés a szovjet hatalom felé. Az Októberi Forradalom győzelmének percétől kezdve a burzsoá értelmiség köreiben — miként a XVIII. pártkongresszuson Sztálin rámutatott — a szovjet hatalom iránti magatartás tekintetében háromféle csoportot lehetett megfigyelni. A burzsoá intelligencia »felső« rétege nyíltan a szocialista forradalom ellen fordult és a fehérgárdistákat támogatta a szovjet hatalom elleni harcban. Ezt a csoportot a szovjet állam szervei megsemmisítették. E csoport megmaradt képviselői, a szovjet hatalom pusztulásában reménykedtek — és várakoztak. Amikor látták, hogy a szovjet állam megrendülésébe vetett reményeik szertefoszlottak, kártékony tevékenységbe kezdtek, külföldi kémszervezetek ügynökeivé váltak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a régi intelligencia felső köreiben is szép számmal akadtak olyan emberek, akik becsülettel, odaadással viseltették népük iránt, akik a forradalom első napjaiban átmentek a szovjet hatalom oldalára. Ezek éppen a legjobb, a legszélesebb látókörű tudósok voltak, akik kritikai éleslátásukkal megelőzve a többieket, megértették a proletárforradalom progresszív jelentőségét. Ilyenek voltak: Timirjazev, Micsurin, Karpinszkij, Pavlov, Ciolkowski, Bach, Keller, Marr és mások. Ők azonban csak kivételeknek számítotttak a régi értelmiség »felsői« között. A régi értelmiségnek volt egy második, egy viszont számbelileg jelentősebb csoportja, amelyik sokáig ingadozott, kegyhelyben topogott, de végül mégis csak megszokta a szovjet hatalmat, megbarátkozott vele és szolgálatába állt. A harmadik csoport — a régi értelmiség »sorkatonasága« — a munkás- osztály után ment, a szovjet hatalom idején tökéletesítete tudását és becsülettel szolgálta a munkásságot és parasztságot. Még a polgárháború idején mondotta Lenin, hogy »a tapasztalatok elkerülhetetlenül és végérvényesen a mi sorainkba állítják az értelmiséget, mi pedig megkapjuk azt a tábort, amelynek felhasználásával elvégezhetjük az irányítás munkáját.« A lenini előrelátás beigazolást nyert. A munkásosztály és a dolgozó parasztság hősies harcával, amelyet a szovjet ország szabadságáért és függetlenségéért vívott, azzal az önmegtagadó munkával, amelyet a szocializmus felépítéséért végzett, magával ragadta az értelmiséget. A szocialista építőmunka éveiben a régi iskola értelmiségei a tapasztalatokból, saját szemükkel győződhettek meg a szovjet rendszer fölényéről: megértették, hogy a jövő a szocializmusé, hogy csakis a szocialista rendszer adja meg a korlátlan lehetőségeket az értelmiség számára ahhoz, hogy alkotó, gyümölcsöző munkát végezhessen. A bolsevik párt bölcs politikája, melyet a régi iskola értelmiségieivel szemben alkalmazott, megkönynyítette annak átállását a szovjet hatalom oldalára. A szovjet kormány szeretetteljes gondoskodással vette körül azokat az értelmiségieket, akik hűségesen, becsülettel szolgálták népüket: megadott nekik mindent, amire alkotó munkájukhoz szükségük volt, s enek folyamata már a kezdetben is a proletár állam tervei szerint történt. Ebbenkülönbözik a szovjet értelmiség kialakulása a burzsoá értelmiség megteremtésének folyamatától, amely spontán alakul ki. A szovjet hatalom első napjaitól kezdve három úton haladt a szocialista értelmiség kialakulása. Ezek az utak a következők voltak: 1. A kiváló tehetségű munkásokat és öntudatos parasztokat vezető állami és gazdasági posztokra állították; 2. a régi iskola értelmiségének legjobbjai a proletariátus oldalára állottak; 3. szakembereket neveltek a dolgozók köreiből a szovjet tanintézetekben. Az egyetemre és főiskolákra elsősorban a proletárok és szegényebb parasztok gyermekeit vették fel; ezek között nagyösszegű ösztöndíjakat osztottak ki. Lenin javaslatára 1919- ben megszervezték a munkásfakultásokait, amelyek a munkásifjúságot készítették elő a főiskolai tanulmányokra. A polgárháború után, az újjáépítés időszakában, a szovjet állam komoly figyelmet szentelt annak, hogy a munkásokat bevonják a közép- és főiskolákra s hogy az élen haladó munkásokra bízzák az irányítás teendőit. De különösen fontosnak mutatkozott az a feladat, hogy szovjet szakembereket neveljenek akkor, amikor az ipart és mezőgazdaságot az új, korszerű technika alapján szervezték át — a sztálini ötéves tervek időszakában. A nagyszámú szakember előkészítése nélkül — akik a gazdasági és kulturális élet minden ágazatában rendelkezésre kellett, hogy álljanak — lehetetlen lett volna megoldani azokat a feladatokat, amelyek a szocialista országépítés terén merültek fel. A sztálini ötéves tervek idején a közép- és felsőfokú szakiskolák és tanintézetek, valamint azok tanulóinak száma egyre növekedett, ami egyébként a következő táblázatból is látható: A főiskolák diákságának arányszáma hatalmas eltolódást mutat, mégpedig a munkás- és paraszt származású tanuló ifjúság javára. Rövidesen megmutatkozott a párt és a kormány általi jóváhagyott intézkedések eredménye. Az első ötéves terv idején a képzelt, szakemberek száma a következőképpen alakul: az egyetemekről 170 ezer, a technikumokról és középfokú szai- Al A «u S orM C *=J w «O o›r‡£‘2 M 5o rt Aa 2 w O « = ‡ g|§E “ S•*›a (2•*AÉvek: 1914—1915 91 112 295 35.8 1928—1929 152 176.6 1051 206.3 1932—1933 708 5044 3509 723.7 1938—1939 832 602.9 3732 951.9 J^MuiuaMmmMSMMBMuAmui/KMi3KHuMuiMimmmiuUKB^Ui!smSSuL. -r UJ MAGYAR KÖNYV VÁRJA ii* / 20%-KAL OLCSÓBB ÁRON mAM denA W é YÉ ^ m m a