Uj Szó, 1947. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1947-07-13 / 157. szám

1047 jüliaa 18, vasárnap ül Szó AZ mm AZ UJ SZÓ GYERMEK HE­TI­LAPJA A győzelem kertje*EGY MOSZKVAI ÜZEM PIONÍR-TÁBORA OW««latok már a Győzelem Kertjéről, •melyet a ceobotovai iskola pionírjai létes­­ítettek. Ez a kert nagyon sokat foglal­koztatta a gyerekeket. A harmadikosztá­­lyosok csak úgy, mint a hetedikosztályo­­sok, a fiúk csak úgy, mint a leányok, leckéjük elvégzése után mindig ott tet­tethettek a kertben. Körülbelül háromszáz eperpalántát kaptak Jovsztafi­j Petrovicstól, azokat szép sorjában elültették az ágyasokban. Ugyanezt tették a málnahajtásokkal is. Tudjátok már, hogy azt írták először a kert jelzőtáblájára: »Ez lesz a Győze­lem Kertje«. Az első két szót hamarosan le is törölhették a tábláról . Így el­ma­radt a tábla büszke felirata: »A GYŐZELEM KERTJE,« Eljött a ML. Az ágy ásókat az eper­palántákkal és a málnahajtásokkal hó takarta be. Az almafacsemetéket fenyő­ágakba göngyölték a gyerekek, hogy a fiatal ültetvényben kárt ne tegyenek rágcsálók. A tél folyamán természetesen nem hal­latszott a­­ Győzelem Kertjét-sem a pio­nírok vidám zsivaja. Annál élénkebb volt az élet a pionírok csapatotth­onában. Itt késő estig égett a lámpa, együtt vol­tak a pionírok és közösen tanulgattak a gyümölcstermesztésről, Micsurinnak, a szovjet gyümölcstermesztés nagy úttörő­jének gyümölcsnemesítő kísérleteiről s általában a növények világáról, a kerté­szetről. Eg Valentin Timofejeviccsel, a természetrajz tanárával, együtt a munka­­tervet készítették elő a nyárra. Tavasszal aztán megindult újra a munka. A gyerekek körü­lkapálták a föl­det minden egyes csemete körül Az is­kola ablakai alatt nemsokára tarka szí­nek pompáztak: az ősszel ültetett fiatal csemeték tries zöld levelei, majd a piros eperszemek az ágy­ásokban. Az arrajárók mind hosszan elgyönyörködtek a­z ép látványban a kerítés mögül. Aztán megint ősa lett, a gyümölcsker­­tészet legfontosabb, sok munkát kívánó időszaka. Ezen az őszön a mi kis hő­seink olyan nagy tettet vittek végbe, ami az egész moszkvai járásban dicsősé­get szerzett a csobotovi gyermekeknek. A dolog így történt. Az iskola kertjé­ben, ahol mostanában minden nap javá­ban dolgoztak a gyerekek, megjelent az iskola igazgatónője, Jozefa Ivanovna Gladovszkája. Vele jött egy ismeretlen férfi, katonaköpenyben. — Gyerekek ! — mondta Jozefa Iva­novna. — Eljött hozzátok Szolovjov erdő­mérnök elvtárs. Gyertek oda, fontos dol­got kell megbeszélnünk. A gyerekek, az izzadságot letörölve homlokukról, a lépcsőfeljáró köré gyüle­keztek. És a lépcsőfeljáróról Szolovjov elvtárs a következő rövid beszédet in­tézte hozzájuk: — Gyerekek, tudott dolog, hogy milyen nagy fontossága van az erdőnek. Ha nin­csenek erdők, kevesebb a csapadék, ki­száradnak a folyók és aszály fenyeget. Az erdőgazdaság, a »Veszprémhoz” elha­tározta, hogy erdőket fog ültetni. De nincs hozzá elegendő munkáskéz. Nem tudnátok-e segítségünkre lenni ebben. Ifjú gyü­mölcskertészek! A Veszprémhoz ezért annyi különféle gyümö­lcsfa peemeté­­vel fog jutalmazni titeket, amennyit csak akartok. Néhány hektár erdőt nektek kell ültetni. A gyerekek elgon­dolkodtak. fü ! Hl — Hm. Néhány hektár erdőt mond an elvtársi — tette fel mindjárt a kérdést a gyakorlatias gondolkozásé Jura, —­­ahány darab fát jelent­ett — Hét... körülbelül ttaeaet­ hüazean — Mennyit ti A gyerekek nem akartak hinni a fü­lüknek. A kertben ceak néhány tucat fa vrtt és • Ai l közleményt 1. 0zava< július 6-i számában. »Az Ifjúság Az első reggel a táborban a leg­több gyerek már hajnalban feléb­redt. Minden új volt itt nekik: a szokatlan csend az ablakok alatt, az erdő illata és a madarak csicsergő­­se. Hátuk mögött van a város lár­mája, az utolsó iskolai napok moz­galmassága és az egész hosszú, dol­gos esztendő. — Üdvözlünk, szép tábori élet! Mennyire más arcot öltött most a tábor területe! Tavaly még csak egy nagy kétemeletes épület volt itt. És most a gyerekek egyik felfedezést teszik a másik után. Mindenekelőtt itt van a szép kis tér, melyet szob­rok és vázák díszítenek. Reggelen­ként ide vonulnak ki szép sorjában csapatostul a gyerekek, vörös nyak­­kendővel. Itt van az emelvény a pa­rancshirdetéshez. Odébb hívogat a nyári klubhelyiség, szellős, lugas­szerű, minden oldalról félig nyitott építkezésével. Mélyen benn a fenyő­fák között egy kis ház emelkedik, verandával — ez a pionírok csapat­helyisége és könyvtára. Amott, az ebédlő mögött, új elektromotor: nem kell már vödörben hordani a­ vizet a kútról, csöveken jön fel ide, a tushoz, a fürdőszobába, a konyhára. Az ebédlő berendezésén még a friss deszka illata érzik. Naponta négyszer gyűlnek itt össze a gyere­­kek. Az asztalokon: tojás, hús, cu­kor, tej. Csörömpölnek az evőeszkö­zök s néha ki-kitör valami jó tréfa felett a kacagás. A tábori élet rendben és fegyelme­zetten folyik. . . .. — A tóhoz! — hangzik, a jeladás. A gyerekek hamar együtt vannak. És a zajos csapat elhelyezkedik a parti homokon. — Egy-kettőt vezényel a gw­dozónővér és a gyerkek a homokon hátukat vetik a napnak. De türel­metlenül várják a napozás végét; gondolatban már mindnyájan a víz* ben vannak.­­ Végül aztán felcsendül a kedves lárma, a lubidkolás,csobogás, han­gos kiáltozás. A gyerekek versenyt úsznak. Ki lesz a győztest A többiek a partról irigyen nézik, akik még nem tudnak, meg akarnak tanulni úszni. Vágyuk hamar teljesül, a fel­nőtt pionírvezető Szánja Kolosenfkoo­­va, mindenkit megtanít úszni. A gyerekek maguk kívánják, hogy a tábor szép is legyen, ők maguk tisztogatják a tábor útvonalait, ös­vényeit és szórják be homokkal. És ott, ahol régebben csak fű nőtt, most virágágyak vannak. Az öreg kertész ma néhány láda palántát hozott. A gyerekek versenyezve ültették el a palántákat. És a virágágyak meg­­telnek violával és rezedával és min­­denféle szép virággal. Tegnap az egész tábor­i erdőt járta ■ most a pionírok csapathelyi­sége tele van mindenféle »vadász­­zsákmánnyal”. És már készen is áll­nak az első növénygyűjtemények. Egész gyűjteményre telik az erdei bogyókból is. Valamit mindenki hú­zott az erdőről; van, aki repülőgépet készít fakéregből. Különösen büszke és elégedett­­ az a két gyerek, aki ér­dekes mocsári növényeket talált: ilyen még nincs egyik gyüjtemény­­­b­en sem. Itt mindenki megtalálja azt a fog­lalkozást, ami leginkább a kedvére Való. A fenyőfák alatt előveszik a sakktáblát és mindjárt kezdődik a küzdelem a sakkbajnokságért A vol­­leyballi játszótéren éles füttyszó hab látszik. A futballcsapat egy tisztást keres az erdőn. A tábor minden sarka éli a maga életéi. A leányok új éneket tanulnak, rajokban tornáz­nak és táncolnak. Egy kis festőmű­vész, Jura Zankin, festői mappájával vonul az erdőre és körülnéz: keresi a lefes­tőudvarót Mappájában máris ott van — a tó a parti fenyőfákkal és a ház, amelyben a gyerekek lak­nak és egy repülőgép a ragyogó nyári égbolton. Napnyugtakor a gyerekek még sé­tálnak egyet vezetőjükkel, Szonja Kolosenkovával. Mennyi szépről be­szélgetnek ilyenkor és mennyi szép tervet szövögetnek ! »Partraszállást* készítenek elő a szigetre. A törzskar kidolgozza minden részletét a más­ napi harci játéknak. A nagyobbak kétnapos kirándulásra készülnek... Még sok szép, napfényes nap áll előttük. V. BENDEROVA ■a ti «ennyi dolgot adott, És mindjárt többezer fáról vsat­t sót As erdőmérnök mosolygott: — Azért nem kell megijed­ni! Az ültetés egészen másféle munkát jelent, mint a gyümölcsfák ültetései. — Fogadjátok el a javaslatot,­­m­v kék! — segített az erdőm­érnöknek a rá­beszélésben Jozefa Ivanovna. És a gyerekek hosszabb beszéllítés után ráálltak. És még aznap az iskolai gyűlés elhatározta, hogy a pionírok most er­őt fognak ültetni. SZ. JÜBJEV Gyermekkönyv kiállítás Moszkvában A moszkvai állami gyermekkönyv­­kiadó vállalat (Gyetgiz) termeiben gyer­­mekkönyvkiállítás nyílt meg a közel­múltban. Ez a kiadó világviszonylatban a legnagyobb az ifjúsági irodalom terén és a szovjet könyvkiadók között is a leg­nagyobbak közé tartozik. 1932-ben ala­kult meg Maxim Gorkij kezdeményezé­sére. Fennállásának 15 éve alatt 283 mil­lió könyvpéldányt adott ki, ebből csupán a háború első évében 18 milliót. A Szovjetunió minden reménysége, leg­nagyobb öröme a gyermek, a gyermek­­nevelést az álla­m egyik legfontosabb feladatának tekintik és a szovjet kor­mányzat részéről minden vonatkozásban a legnagyobb figyelemben részesül. Ez a gyermekkönyv ki­állítás a szovjet társadalom legértékesebb eredményeit mutatja be nekünk, melyeket kulturális téren elért Megtaláljuk itt az orosz klasszikus irodalom, a világirodalom és a modern szovjet írók remekeit. A kiállításon a legnagyobb helyet a nyolc éven felüli gyermekek könyvei foglalják el E korosztály számára 1946-ban 129 mű­ jelent meg. Gogolj, Lje­­szov, Balzac, Heine, Gorkij, Korolenko prózai művei, Tjuzsev, Sevcsenko Maja­kovszkij és a mai költők lírai alkotásai foglalnak itt helyet. Pompás illusztrá­ciók mutatják, milyen odaadással és a műnek milyen átélésével végzik a művé­szek feladatukat, hogy különböző korok életének és erkölcseinek különösségeit közel hozzák az ifjú olvasóhoz. Rabe­lais, Swift és Moliére mű­veinek kiadá­sai, Dóré, Granville illusztrációinak jól sikerült reprodukcióit mutatják nekünk. Érdekes, sokoldalú képet mutat a 12—17 éves gyermekek számára kiadott köny­vek témaköre. Találunk itt tudományos népszerűsítő könyveket, melyek a mo­dern tudomány, technika eredményeiről, természettudományos kérdésekről, to­vábbá arról is írnak tudományos ko­molysággal és amellett mégis szórakoz­tató módon, hogyan állítja az ember a maga szolgálatába a természetet. Ezek a tanulságos, komoly, szórakoz­tató és gazdagon illusztrált könyvek mind egy célt szolgálnak: a növekvő nemzedéket a világ komoly és tárgyila­gos ismeretével felfegyverezni és egy gazdag ismeretektől támogatott, haladó világnézetre nevelni. Külön helyet foglal el a kiállításon a tudományos-fantasztikus regény. Verne Gyula, Stevenson és még mások élesítik a gyermek látókörét, fejlesztik érdeklő­dését a még fel nem kutatott földrészek és tudományos igazságok iránt, utazási kedvét és kezdeményezőkészségét gyara­pítják. A kiállításnak még egy osztálya van, melyet meg kell említenünk: ez az orosz gyermekkönyvek népszerűségét mutatja be a külföldön: Amerikában, Angliában, Magyarországon, Csehszlovákiában, Ju­goszláviában, Bulgáriában, Ausztriában és egyebütt, ahol orosz gyermekkönyve­ket fordításban , adtak ki. A külföldi ki­adások gyakran az orosz eredetinek az illusztrációit is átveszik. _ . A »Gyetgiz« szoros érintkezésben áll olvasóival. Naponta érkeznek be levelek százai a Szovjet minden tájáról a kiadó­vállalat szerkesztőihez vagy magukhoz az írókhoz. A gyerekek köszönetet mon­danak, könyveket rendelnek, kérdezős­ködnek, miről ír most a kedvenc írójuk, kritizálnak és előadják kívánságaikat. A gyermekeknek ez a tevékeny részvétele* kiadó munkájában bizonyítja, milyen fontos szerepet játszik a könyv a szov­jet gyermek életében. A »Gyergiz« ebben az évben meg­indítja »Arany Könyvtár” című soroza­tát, mely a klasszikus és a modern gyer­mek- és ifjúsági irodalom legkedveltebb alkotásait fogja nyújtani olvasóinak. A kiállításon ezeknek a könyveknek a ter­vezett sorozatát is láthatjuk, ami szin­tén mutatja, mily nagy fejlődés előtt áll a »Gyetgiz« és milyen mértékben járul hozzá a szovjet kultúra színvonalának emeléséhez. A. NAUMOVA Ne kísérletezzék ! Bevált, gyors és biztos hatású az ATOM G.G. a poloskák pusztító atombombája Szerezze be még ma és holnap már nyugodtan alhat, mert ahol ATOM O- O. van — ott poloska nincs ! — Erre mérget veheti ll

Next