Uj Szó, 1947. szeptember (3. évfolyam, 198-221. szám)

1947-09-21 / 214. szám

10 Uj Szó 1947 szeptember 21, vasárnap Művészeti nevelés a Szovjetunióban A Szovjetunióban nagy gondot • fővárosában, Alma-Atában is van fordítanak a művészeti nevelésre. A­­ zeneiskola. Ennek az iskolának a nő­­gyermekekben korán megmutatkozó­­ vendéke Malik Buzurbajev, a kis tehet­­séget minden téren nagy gond- , hegedűművész, dal fejlesztik tovább. Kazahsztán I Ifjú IFIÚISÁC SZAVA repülőmodellezők a Szovjetunióban A magyar ifjúság repülőmodellező versenye, melyet a minap tartottak meg, időszerűvé teszi, hogy a szov­jet repülőm­odellezők eredményeiről is megemlékezzünk, az ösztönző ös­­­szehasonlítás kedvéért. Nemrégen tartották a Szovjet­unióban az ifjú repülőm­odellezők ti­zenhatodik összszövetségi versenyü­ket. A szovjet repülőmodellezők már régebben is sok nemzetközi rekordot állítottak fel. De volt néhány re­kord, amit idáig még nem tudtak megszerezni, így például a gumi­hajtású hidromodell távolsági re­kordja nyolc éven át az olaszoké volt. De a legutóbbi szovjet verse­nyen ezt a rekordot háromszor is meghaladták. Ugyanis Olaszország­ban az ilyen modell 732 méter tá­volságra repült, míg most az a mo­dell, amelyet a moszkvai Pavel Pavlov készített, 1147 méterre! A szárazföldi, gumihajtású modell időrekordját viszont, amelyet idáig a belgák tartottak, most a kievi Va­­szilij Pavljucsenko döntötte meg. A szovjet repülőmodellezők a saját korábbi rekordjaikat is megjavítot­ták. A múlt esztendőben Georgij Lju­­busikin kis benzinmotoros repülőm­o­­dellje 3017 méter magasságig emelke­dett. Ez a repülés akkor nemzetközi rekordnak számított. Ezt a rekordot a minap tartott versenynek mind­járt az elején megdöntötte egy kis kujbisevi pionír: Edjik Sesekaturin. Az ő modellje 3624 méter magasságig emelkedett. A következő napon aztán ismét Georgij Ljubuskin aratott győ­zelmet: az a kis magasságmérő-ké­szülék, mely az ő modelljére volt erősítve, 4152 métert mutatott! Még erősebb küzdelembe került Nikoláj Truncsenkov novoszibv­szki repülő m­­od­ellező­ne­k, hogy megtartsa rekordját. Már korábban rekordot állított fel gumihajtásos hidrom­o­­delljével a levegőben maradás ide­jére nézve: modellje 2 percig és 10.6 másodpercig tartózkodott a levegő­ben. Az idei versenyen ezt a rekordot először a leningrádi Anisziimov dön­tötte meg, majd­­ egy moszkvai pio­nír, Tyeregov, végül az ugyancsak moszkvai Pavlov. De Truncsenkov mégsem vesztette el a maga elsősé­gét: ezúttal modellje 5 percet és 53­8 másodpercet töltött a levegőben. Nem kisebb küzdelem támadt a csapatversenyben­ Együttesen és tö­kéletes szervezettséggel lépett fel az azerbajdzsáni iskola a gyerekek csa­pata. A vándorzászlót, mindjárt az első nap elnyerték és ezt mindvégig megtartották. A második helyezést a novoszibirszki csapat kapta- a moszkvai csapat, mely annyiszor lett már első, ezúttal a­ harmadik helyre került. Az egész versenyen 4 új nemzet­közi és 8 összszövetségi rekordot ál­lítottak fel. A verseny lezárulása után, augusz­tus 18-án a résztvevők még egyszer félkört alkottak a repülőtér zöld fü­vén- A verseny legfőbb bírája, a Szovjetunió háromszoros hőse, I. N. Kozselub átnyújtotta a győztes azerbejdzsáni csapatnak a Szovjet­unió Légihaderejének vándorserle­gét. Az Oroszországi Szovjetköztár­saság Közoktatásügyi Minisztériu­mának vándorserlegét a novoszi­birszki csapat nyerte el. A moszk­vai csapat az Oszeaviaehim Köz­ponti Bizottságának vándordíját kapta­ (Az Oszeaviaehim egy nagy szervezet, melynek feladata a Szov­jetunió repü­lési ügyének és vegyi­­iparának a fejlesztése.) Az a 10 modellező, aki a verse­nyen a legszebb eredményeket mu­tatta fel. »az 1947. év modellező-baj­noka« címet kapta. X »Pianyerszkája Pravda* nyomán Min dolgoznak a szovjet tudósok? A penoplaszta A szovjet repülőipar egyik tudomá­­nos kísérleti intézetében — mint a »Nauka i Zsizny« (Tudomány és Kiel) emui folyóirat közli — M. S­­­­kolevszkij, A. Berlin és A. Mojs­. ■ jev kidolgozták egy új anyag, a i­­­­­noplaszta előállításának technikája .­ Az új anyag számos rendkívül fon­­­tos tulajdonsággal­ rendelkezik. Külsőleg a pelo­pl­aszta a szivacsra vagy a megkeményedett tajtékra, em­lékeztet. Különösen figyelemreméltó a peuon’aszta igen alacsony v íz­­­súlya: hússzor könnyebb a víznél , ötször könnyebb a parafánál. Enne­­ ellenére a penoplaszta eléggé szi­lárd. Az ú­j anyag kevéssé bevezető­en ezért alkalmas szigetelőanyag. Ezért, a penoplasztát elsősorban a konzerv­iparban használhatják. Egy másik értékes tulajdonsága a penoplasztának, hogy minden­ kilo­grammja 10—12 kilogramm terhet képes fenntartani a vizen. Ezért a penoplasztából lehet csónakokat, poli­tonhidakat, mentőöveket stb. készí­teni. A penoplasztát’ még művég"­­tagok gyártására is használják. . A penoplaszta előállításához nincs szükség bonyolult berendezésekre, sem később kárbavesző anyagokra. Gyártása könnyű, aránylag kis helyiségben is megszervezhető. A­z olvasó megszólal Még augusztus elején, abból az al­kalomból, hogy Az Ifjúság Szava megindulásának első évfordulójához érkezett, pályázatot­ hirdettünk. Fel­szólítottuk olvasóinkat, hogy írják meg az »Új Szó« ifjúsági mellék­letének milyen közleményei érdekel­ték őket leginkább, s mi az, amiről még többet szeretnének olvasni- Örömmel közöljük, hogy olvasóink megértették a feladatot s éltek az alkalommal, melyet nekik arra nyújtottunk, hogy véleményeik, kí­vánságaik közlésével­ maguk is hoz­zájáruljanak a lap képének további kialakításához. Az ország minden részéből kaptunk tartalmas levele­ket, értékes és nagyon megszívle­lendő javaslatokkal. Különös örömet szerzett nekünk, hogy — amint e le­velekből kitűnt — szerte az ország­ban egyre több és több gyermek várja türelmetlenül az »Új Szó« va­sárnapi számát és keresi meg benne a gyermekek számára szerkesztett oldalt és sokan vannak­ akik ezt az oldalt kivágják és gondosan össze­gyűjtik. Mert rájöttek, hogy sok olyan közleményt, verset, elbeszé­lést, mesét tartalmaz, — gyakran a régibb orosz költészet _t és a mai szovjet irodalom világhírű remekeit , amelyeket később is haszonnal és igaz gyönyörűséggel olvashatnak újra meg újra. A pályázat határidejét eredetileg szeptember 10-ére tűztük ki. Erre a határidőre is szép számban érkeztek be pályaművek, de­ még most is hozza a posta az elkésett leveleket és több felől elhangzott az a kívánság, hogy hosszabbítsuk meg a határidőt. Minthogy időközben az iskola is szeptember 15-ére halasztotta meg­nyitását és sok gyerek nem szívesen ült hozzá a meghosszabbított nyári vakáció alatt a levélíráshoz, a szer­kesztőség úgy határozott, hogy telje­síti ezt a kívánságot. A pályázat ha­táridejét ezennel meghosszabbí­tjuk október 15-ig. A könyvjutalmat tehát csak október 15 után fogjuk oda­ítélni a legjobb pályaművek szerző­jének. De az arra érdemes pályamű­vek közlését már­­ a mai számunkban megkezdjük. Aki még nem küldte be pályamű­­vét, küldje be most, az »Uj Szó« szer­kesztőségébe: VII., Erzsébet körút 9—11. Akinek a pályaműve október 15-ig beérkezik, az a már beérkezet­tekkel egyenlő eséllyel vesz részt a pályázaton! Tisztelt Szerkesztőség! Az »Uj Szó «-nak rendszeres olva­sója vagyok már több mint két éve, s így elejétől kezdve olvasom az­­ Ifjúság Szavai­t is. Boldog meg­­elégedéssel mondhatom, hogy a szőr­­jei ifjúság iránt való érdeklődésemet majdnem 100 százalékig kielégítette. Alig várom a vasárnapot mindig, hogy végre megkapjam az újságot. Kivétel nélkül, mindig nagy zga­­lom­mal nyírom ki és nem egyszer a verseket és egyes novellákat kivá­gom, még mielőtt a papa elolvasná. Ilyenkor aztán van egy kis »kaba­ré ...« No de ezt­ nem is írom to­vább, mert nem hiszem­, hogy ez va­lakit érdekel. Legjobban a verseket szeretem. Na­gyon t­et­szett Sztyepan Scsipacs­ov­­tól »A pionír nyakkendői című vers. Az elbeszélések közül a »Dnyepr vizei tetsze­t a­ legjobban. Meghatóan szép volt benne Andrijka hazaszere­tete, forró rajongása szülőföldje után. Be legszebb volt­ a két fiú­ összetar­tása. Ez utóbbi szinte mesébe Ülik, annál is inkább, mert nálunk az ös­­­szetartás úgyszólván elvont fogalom. Mi csak a csínytevésben­­ szoktunk összetartani, de még abban sem min­dig. Az elbeszélések közül még na­­gyon tetszett a Lenin gyermekkorá­ról szóló elbeszélés. Azt hiszem, hogy valamennyien, kik az' elolvastuk, iparkodunk olyan szófogadók és jó tanulók lenni, mint Lenin volt. Itt hiszem azt, ha valamennyien azon az úton haladunk, melyen ő járt, akkor mi is éppoly boldoggá tudjuk majd tenni népünket, mint Lenin tette az orosz népet. Szívesen törtem f, fejem v:ön a néhány rejtvényen is, melyet a »Pionír szkórja Pravdái-ból tetszet­­tek közölni. Azt hiszem, hogy rém csak én, de valamennyien szive­­n vennénk egynéhány keresztre­jtvény'. Ne csak a felnőtteknek küldjenek ke­resztrejtvényt, tessék szives lenni ránk is gondolni. Nagyon szívesen fogadnánk azt is, ha valami nekünk való szép regényt közölnének, ami lehetőleg a pionírok­­ról, vagy a komszomolkokről szólna. Vagy esetleg valamelyik pionír, vagy komszomol műve lenne, mint például Fagyejev Sztálin-díjas regénye: »A tizenkilenc partizám, vagy Valentin Katajev: »A távolban egy fehér vitorlás című regénye. X Úgy hiszem, mindnyájunkat érdekelne. Nagyon szeretem Majakovszkij ver­seit, de még keveset olvastam. Le­gyenek­ szívesek még azt is közölni, amennyit csak lehet. Kérem a szerkesztőséget, hogy ír­janak nagyon sokat a pionírokról és komszomolcokról, hogy tanuljunk tőlük, írjanak sokat Leninről, hogy példaképünk lehessen és mi is olya­nok tudjunk lenni, mint a szovjet ifjúság. S erősek, és bátrak lehes­sünk, mint Ök, úgy tudjuk szeretni hazánkat, mint 7,óra, Oleg Kosevoj, Jurij Szem­jon, és a többiek. Lehes­sen ránk is majd büszke a nemze­tünk. Éljen a széttéphet­etlen szovj­t­­magyar barátság! Tisztelettel S­alla­i Julianna J. gimnazista tanuló UjSzeged Színes hó »Hófehér« — szoktuk mondani min­denre, ami fehérségével elkápráztat. De mint kiderült, nemcsa­k fehér h­ó léte­zik. Az Északi Sarkvidéket megjárt utazók beszélik, hogy a hósivatag közepette néha élénkzöld mezők tűntek sze­mükbe. Zöld pázsit az élettelen fehér sivatagon! Kíváncsian közeledtek a csá­bító zöld mezőhöz s meglepetésük akkor volt a legnagyobb, mikor odaértek. Nem fű, hanem zöld hólepel terült előt­tük. Grönland partjain néha olyan he­­lyekre akadnak, amelyeket vérpiros hó fed. De tévedés azt hinni, hogy színes havat csak a távoli Északon lehet látni. Találtak a Montblanc csúcsán is és másutt, Európában és Amerikában. A mikrobiológusok megállapították, hogy a hó szokatlan elszíneződését pará­­nyi élőlények — mikrobák — milliárd­­­jai okozzák. Ezek a mikrobák nagyon jól bírják a hideget és szívesen teleiet­szenek a hóra.

Next