Uj Szó, 1947. szeptember (3. évfolyam, 198-221. szám)
1947-09-14 / 208. szám
10 Uj Sző FJÍSÁC MICSURIN, a csodálatos kertész Micsurin Iván Kxwlevből indult ifi pályáján. Isten háta melletti fészek volt ez, a cári mezővárosok szokásos nyomorú arculatával, csapszékeivel, rendőrposztjaival femeketl on sarával, esetlen, mosorva házaival. Micsurin eprindeisz irodában dolgozott, majd órásmestersérsrel kereste kenyerét. De igazában már kora is* jóságától a botanika, a növények tudománya érdekelte. Ennek a tudománynak is legjobban az a része, amely a növények kiválasztásával és új éghajlati viszonyokhoz való szoktatásával foglalkozott. Micsurin már korán mestere lett e tudománynak. Egész fiatalon megnyilatkozott benne a tudomány forradalmasítója, aki szétzúzza a régi megszokottságok bilincsét. »Nem várhatunk el a természettől semmiféle könyöradományt, nekünk kell tőle mindent elhódítanunk« — így fogalmazta meg már ekkor Micsurin a természethez való viszonyt. Micsurin 20 éves korában kezdte meg tulajdonképpeni életmunkáját: a különféle fák és növények keresztezését Kísérletei hamarosan nagy eredményeket hoztak, ha nem is Micsurinnak, de — a tudománynak. Mert magának Micsurinnak igen rögös utat kellett megjárnia. A cári Oroszország tudósai nem akarták elismerni és lekicsinylőleg kinevették. Tudományos kutatómunkája támogatására egy árva kopejkát sem sikerült kapnia Nehéz munkájával keresett fizetéséből kellett mindig egy részt leszakítania, hogy ennek összegyűjtésével apró kertecskét vehessen kísérletei folytatására 1904-ben Micsurin felajánlotta a cári mezőgazdaság intézéségének kísérleti kertjét, amit azonban elutasítottak. Teltek, múltak az évek, ItVtt a világháború, majd az októberi forradalom és a polgárháború évei. Az első időben, természetesen, a szovjet kormány nem ért rá a távol kozlovi növénynemesítőn, gondolni De már 1922-ben egy távirat fut be Kozlovba. A szövege így szólott: »Kozilov, kerületi végrehajtó bizottság. Másolat átadandó Micsurinnak. Növénytenyésztő kísérletei végtelen nagy jelentőségűek. Küldjön azonnal jelentést a népbiztosok tanácsa elnökének, Lenin elvtársnak.« de ettől fogva Micsurin egész élete és munkája új pályán halad előre. A szovjet kormány rendeletileg kimondotta, hogy a Micsurin által termelt növények az állam szempontjából igen jelentősek. Azóta a párt és a kormány Micsurin tevékenységét a legnagyobb figyelemmel kísérte és minden lehetőséget megadott a szocialista építés fontos ágának továbbfejlesztésére. Nem csoda, ha a bolsevik párt és a Szovjetunió ilyen hathatós támogatása mellett Micsurin győzelemről győzelemre haladt Tökéletesen új, értékes alma-, körte- szilva-, cseresznye-, kajszinbarack-, mandula-, szőlő-, ribizke-, szeder-, málna-, dió- és akácfajokat hozott létre . Teremtett egy rendkívül finom sárga dohányt az ibolya és liliom keresztezésével egy pompás illatú új virágot. »Nincs szükségünk burzsoáziára a növényvilágban _ sem« — szokta mondani Micsurin és keresztezéseivel fajkiválasztással és a növénykörnyezetének fokonkénti szándékos lerontásával Dél elkényeztetett gyermekeit rákényszerítette arra, hogy a rideg Észak lakói legyenek és gazdagon hozzák meg gyümölcseiket. Valóban, Moszkvától 400 kilo*méterrel északra, harmincfokos hidegben, a hidegtől való minden védelem nélküli nyílt helyen, a Micsurin'féle kísérleti kertekben, ott nő a kajszinbarack, mandula, szőlő, Äeggy és birsalma. De teli van ez ikert egyéb csodákkal is. Itt lehet látni azt a körtefát, amely egy nyáron három termést ad, olyan körte* 947 szeptember 14, vasArimp A SZOVJETUNIÓ ISKOLA ÉLETÉBŐL moszkvai ITS. mám* leányiskola legjobb tanai«. S «e 4. eeoUUgoa kisleányok, sa Iskola igazgatónőjével, Anasztaszija Mojsaejonkóval. >44 Megkezdődik az iskola Az új iskolaév küszöbén a szovjet gyerekek legelterjedtebb lapjában, a »Planyerazkaja Pravda«-ban három öreg munkás, Zsarovonkin, Filippov és Bakanyicsev üzent az iskolásgyerekeknek. Levelüket itt közöljük ma*gyar fordításban: »Ezt a levelet, kedves gyerekek, a moszkvai »Vörös Proletár« üzem három öreg munkása írja nektek. Mi már régen dolgozunk ebben a gyárban és több mint negyven éve ismerjük egymást Mindhárman olyan idősek vagyunk, hogy nagyapátok lehetnénk. A nagyapák mindig azt akarnák, hogy unokáik tamultabbak és boldogabbak legyenek náluknál.Mi is, az idősebb nemzedék tagjai, azt akarjuk, hogy ilyennek nőjenek fel a mi hazánk gyermekei. Azt akarjuk, hogy a gyerekek sokat és szívesen tanuljanak, hogy az életük szép legyen és boldog. És még valamit akarunk: tanulják meg, hogyan kell megbecsülni azt az örökséget, amit tőlünk átvesznek. — Mi ez az örökségé — kérdezitek. — Mi hárman éppen azért ülünk össze, hogy erről írjunk nektek. A napokban az a szerencse ér benneteket hogy megint az iskolába mehettek, iga.z, tudjuk, vannak közöttetek olyanok is, akik ezt nem tekintik valami különös szerencsének. Hiszen ti már kicsi korotoktól fogva megszoktatok, hogy az iskolák és a könyvtárak nyitva állnak a gyermekek előtt. De mi, akik már több, mint ötven esztendőt éltünk, másra is emlékszünk. Egyikünk egy aranyművesmesternek volt az inasa. A mester elvállalta, hogy kitanítja a mesterségére, de ezért az inas köteles volt 7 évig ingyen dolgozni a mesternek. És dolgozott is: vizet hordott, takarított cipőt tisztított és dajkálta a mester gyerekét. Enni keveset kapott verést annál többet. Másikunk pincérgyerek voH egy vendéglőben. Egész nap mosta a piszkos edényt, néha segített a pincérnek felszolgálni az ételt és az italt, vagy beszaladt a városba, teljesíteni a gazda valamilyen megbízását Neki még tűrhető volt a dolga. Harmadikunknak iskolaszolga voolt az apja. Ez meg, amíg még nem járt dolgozni tanítás után fölment mindig a tanterembe, beült az üres padok közé és nézte a faliképeket táblákat amikből nem értett semmit Nagyon szeretett volna tanulni De neki is korán kellett kenyeret keresnie, és beállt a gyárba. Mi mind a hárman nagyon szerettünk volna tanulni és irigyeltük azokat akik midenap iskolába mehettek. Az pedig, gyereke*, nagyon szomorú, ha az egyik gyerek irígyli a másikat És nem is valami csekélység miatt, hanem a _ jó miatt Mi mindnyájam, a mezítlábas gyerekek hatalmas csapata. szegény munkásemberek gyermekei, akik boltokban, vendéglőkben, euszterműhelyekben, gyárakban inaskodtunk, irigykedtünk azokra a jóltáplált fiúkra, akik fényre-gombos köpenyben jártak, sapkájukon a gimnazisták jelvényével. Mi is akartunk volna tanulni és irigyeltük azt a tudást amit a gazdag emberek gyerekei könnyűszerrel megszerezhettek, míg mi előlünk el volt zárva. Ti, gyerekek, soha nem ismertétek ezt a keserű érzést. & ei a mi nagy boldogságunk... Gyakran lám az uccán, ott megy_ egy gyerek, tintás ujjakkal, kezében táska, könyvekkel. Gyerek, amilyen a többi* és az ember boldogan nézi és elgondolkozik: — Mi lett volna belőled, fiúcska, ha harminc évvel ezelőtt nem történt volna meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom? Melyik műhelyben kellene már megkeresned nyomorúságos féredet! Vagy milyen gyárat szolgálnál gyönge erőddel! — S a gyerek csak megy tovább nyugodtam, még gondolatait sem zavarja ilyesmi. De mi azt a tanácsot akarnak adni nektek, hogy igenis gondol rajtok rá gyakran és emlékezzetek rá, hogy nem az égből pottyant közétek ez a boldogabb élet, hanem sok vérbe került, súlyos küzdelemben kellett kiharcolni. Van, amire büszkék lehettek: ti bátor, becsületes, munkaszerető emberek gyermekei vagytok és unokái azoknak, akik 1917-ben a Nagy Forradalmat végrehajtották. Ti már örökségbe kaptátok azt a nagy, szabad hazát, amelyben nincsenek többé nagybirtokosok, kapitalisták, gyártulajdonosok. Szeressétek ezt a földet! Ezért kell jól tudatok, majo gyerekek! Még sok nagy feladat vár a mi hazánk gyerekeire és a tudás segít abban, hogy megbirkózzatok ezekkel a feladatokkal A »Vörös Proletárt ma ́ reg munkásai: L M. ZSAROVONKTN. I. F. FILIPPOV, E. K-BAKANYICSEV« AZ ISKOLÁS FIÚ N. A. NYEKRASZOV VERSE* — Indulj hát, Isten megáldjon. Utad nem lesz majd vidám Erdős út is pusztaságon... Ülj még mellém, pajtikám. Mezítlábas, szegény gyermek, Testedet rongyok fedik. Nem kell értsik szégyenkezned. Sok nagy ember kezdte így. Könyv van oldaladra kötve, Iskolába mégy tehát, Tudom, fiára költötte Utolsó pénzét apád, Tudom, az öreg anyóka Neked adta a hatost, Mit minap borravalóba A boltométól kapott Talán cselédsorból jöttél, Szegény Jobbágyok közül, Ne félj, azért el nem vesztél, Nem te vagy Így egyedül, Hallod majd , Iskolában« Egy archangelszki paraszt Hogy lett nagy a tudományban. Mert volt benne akarat. Találsz te Is JA emberre S lesz, ki Moszkváig segít, Fölkerülsz az egyetemre — álmod megválónál Így. Ott kitárni majd az ösvény, Dolgom csüggedett énül... Oroszország drága földjén Szívem sóért lelkesült Tehetségben hiány nincs itt, S hazánk naggyá am teszi, Hogy nagy embereit mindig A nép köréből vmoL így kerül a hidegszívfl Gőgösök közé elég jót akaró, nemes szivt, Erőe lelkes és derék.* Fordította: Trencsényi-Waldapfel Inam * Hydkraasov, mama nép nagy Mitója, ént a verset a múlt század közepén írta, amikor a szegény nép fiai csak nagy ritkán és csak nagy áldozatok árán juthattak be magasabb iskolába. Az archangelszk paraszt, akire péld a költő, nem más, mint Lomonoszov, a nagy orosz természettudós és költő, aki az archangelszki kormányzóság területén .Illetetten szegényparaszti sorttól emelkedett világhírre. fát, amelyen a kökény is megnő; ez a kökény edzi a körtét a hideghez. Itt látható Micsurin híres téli körtefája, amely olyan ellenállóképes, hogy 22 év alatt egyetlen ágacska* fát nem rongálta meg a tél és a körték olyan erősen állanak az ágon, hogy a legerősebb szélt sem tudja letépni. Itt látható az új gyümölcs, amely a barack és cseresznye párosításából keletkezett, s* papa, mama én a leánya«, mint ahogy Micsurin mondta a tökre, sárgadinnyére, görögdinnyére és uborkára, amelyek egy száron teremnek. Ma már a Szovjetunió óriási területét a Micsurin-féle növénytani állomások egész hálózata vonja be, amelyek évről évre fejlődnek. VAJDA PAL B. sEGÍTSÉG!! ballon-, átlátszó-, lódenkabátot PORTRUKAZAT-tó| Bajfky-Zelenszky-út II.Andrássy-út