Uj Szó, 1947. szeptember (3. évfolyam, 198-221. szám)

1947-09-14 / 208. szám

10 Uj Sző FJÍSÁC MICSURIN, a csodálatos kertész Micsurin Iván Kxwlevből indult ifi pályáján. Isten h­áta melletti fészek volt ez, a cári mezővárosok szokásos nyomorú ar­culatával, csapszékeivel, rend­őrposztjaival femeketl on sará­val, esetlen, mosorva házaival. Micsurin eprindeisz irodában dolgo­zott, majd órásmestersé­rsrel kereste kenyerét. De igazában már kora is* jóságától a botanika, a növények tudománya érdekelte. Ennek a tu­dománynak is legjobban az a része, amely a­ növények kiválasztásával és új éghajlati viszonyokhoz való szok­tatásával foglalkozott. Micsurin már korán mestere lett e tudománynak. Egész fiatalon megnyilatkozott benne a tudomány forradalmasítója, aki szétzúzza a régi megszokottságok bi­lincsét. »Nem várhatunk el a termé­szettől semmiféle könyöradományt, nekünk kell tőle mindent elhódíta­nunk« — így fogalmazta meg már ekkor Micsurin a természethez való viszonyt. Micsurin 20 éves korában kezdte meg tulajdonképpeni életmunkáját: a különféle fák és növények keresz­tezését Kísérletei hamarosan nagy eredményeket hoztak, ha nem is Micsurinnak, de — a tudománynak. Mert magának Micsurinnak igen rö­gös utat kellett megjárnia. A cári Oroszország tudósai nem akarták elismerni és lekicsinylőleg kine­vették. Tudományos kutatómunkája támogatására egy árva kopejkát sem sikerült kapnia Nehéz mun­kájával keresett fizetéséből kellett mindig egy részt leszakítania, hogy ennek összegyűjtésével apró kertecs­­két­­ vehessen kísérletei folytatására 1904-ben Micsurin felajánlotta a cári mezőgazdaság intézésé­gének kí­sérleti kertjét, amit azonban elutasí­tottak. Teltek, múltak az évek, ItVtt a vi­lágháború, majd az októberi forra­dalom és a polgárháború évei. Az első időben, természetesen, a szovjet kormány nem ért rá a távol koz­­lovi növénynemesítőn, gondolni De már 1922-ben egy távirat fut be Kozlovba. A szövege így szólott: »Kozilov, kerületi végrehajtó bizott­ság. Másolat átadandó Micsurinnak. Növénytenyésztő kísérletei végtelen nagy jelentőségűek. Küldjön azonnal jelentést a népbiztosok tanácsa el­­nökének, Lenin elvtársnak.« de ettől fogva Micsurin egész élete és munkája új pályán halad előre. A szovjet kormány rendele­tileg kimondotta, hogy a Micsurin által termelt növények az állam szempontjából igen jelentősek. Az­óta a párt és a kormány Micsurin tevékenységét a legnagyobb figye­lemmel kísérte és minden lehetősé­get megadott a szocialista építés­­ fontos ágának továbbfejlesztésére. Nem csoda, ha a bolsevik párt és a Szovjetunió ilyen hathatós támo­gatása mellett Micsurin győzelemről győzelemre haladt Tökéletesen új, értékes alma-, körte- szilva-, cse­resznye-, kajszinbarack-, mandula-, szőlő-, ribizke-, szeder-, málna-, dió- és akácfajokat hozott létre . Terem­tett egy rendkívül finom sárga do­hányt az ibolya és liliom kereszte­zésével egy pompás illatú új vi­­rágot. »Nincs szükségünk burzsoáziára a növényvilágban _ sem« — szokta mondani Micsurin és keresztezései­vel­ fajkiválasztással és a növény­­környezetének fokonkénti szándé­kos lerontásával Dél elkényeztetett gyermekeit rákényszerítette arra, hogy a rideg Észak lakói legyenek és gazdagon hozzák meg gyümölcsei­ket. Valóban, Moszkvától 400 kilo*­méterrel északra, harmincfokos hi­degben, a hidegtől való minden vé­­delem nélküli nyílt helyen, a Mi­­csurin'féle kísérleti kertekben, ott nő a kajszinbarack, mandula, szőlő, Äeggy és birsalma. De teli van ez ikert egyéb csodákkal is. Itt lehet látni azt a körtefát, amely egy nyá­ron három termést ad, olyan körte* ­947 szeptember 14, vasArimp A SZOVJETUNIÓ ISKOLA­ ÉLETÉBŐL moszkvai ITS. mám* leányiskola legjobb tanai«. S­ «e 4. eeoUUgoa kisleányok, sa Iskola igazgatónőjével, Anasztaszija Mojsaejonkóval. >44 Megkezdődik az iskola Az új iskolaév küszöbén a szovjet gyerekek legelterjedtebb lapjában, a »Planyerazkaja Pravda«-ban három öreg munkás, Zsarovonkin, Filippov és Bakanyicsev üzent az iskolásgye­­rekeknek. Levelüket itt közöljük ma*­gyar fordításban: »Ezt a levelet, kedves gyerekek, a moszkvai »Vörös Proletár« üzem há­rom öreg munkása írja nektek. Mi már régen dolgozunk ebben a gyár­ban és több mint negyven éve ismer­jük egymást Mindhárman olyan idősek vagyunk, hogy nagyapátok lehetnénk. A nagyapák mindig azt akarnák, hogy unokáik tamultabbak és boldo­gabbak legyenek náluknál.­­Mi is, az idősebb nemzedék tagjai, azt akar­juk, hogy ilyennek nőjenek fel a m­i hazánk gyermekei. Azt akarjuk, hogy a gyerekek sokat és szívesen tanul­janak, hogy az életük szép legyen és boldog. És még valamit akarunk: tanulják meg, hogyan kell megbe­csülni azt az örökséget, amit tőlünk átvesznek. — Mi ez az örökségé — kérdezi­tek. — Mi hárman éppen azért ülünk össze, hogy erről írjunk nektek. A napokban az a szerencse ér benneteket hogy megint az iskolá­ba mehettek, iga.z, tudjuk, vannak közöttetek olyanok is, akik ezt nem tekintik valami különös szerencsé­nek. Hiszen ti már kicsi korotoktól fogva megszoktatok, hogy az isko­lák és a könyvtárak nyitva állnak a gyermekek előtt. De mi, akik már több, mint ötven esztendőt éltünk, másra is emlékszünk. Egyikünk egy aranyművesmester­­nek volt az inasa. A mester elvál­lalta, hogy kitanítja a mesterségé­re, de ezért az inas köteles volt 7 évig ingyen dolgozni a mesternek. És dolgozott is: vizet hordott, taka­­rított cipőt tisztított és dajkálta a mester gyerekét. Enni keveset ka­pott verést annál többet. Másikunk pincérgyerek voH egy vendéglőben. Egész nap mosta­ a piszkos edényt, néha segített a pin­­cérnek felszolgálni az ételt és az italt, vagy beszaladt a városba, tel­jesíteni a gazda valamilyen megbí­zását Neki még tűrhető volt a dolga. Harmadikunknak iskolaszolga voolt az apja. Ez meg, amíg még nem járt dolgozni tanítás után fölment min­dig a tanterembe, beült az üres pa­dok közé és nézte a faliképeket táb­lákat amikből nem értett semmit Nagyon szeretett volna tanulni De neki is korán kellett kenyeret ke­resnie, és beállt a gyárba. Mi mind a hárman nagyon szeret­tünk volna tanulni és irigyeltük azokat akik midenap iskolába me­hettek. Az pedig, gyereke*, nagyon szomorú, ha az egyik gyerek irígyli a másikat És nem is valami cse­kélység miatt, hanem a _ jó miatt Mi mindnyájam, a mezít­lábas gyerekek hatalmas csapata. szegény munkásemberek gyermekei, akik boltokban, vendéglőkben, eusz­terműhelyek­ben, gyárakban inaskod­­­­tunk, irigykedtünk azokra a jóltáp­lált fiúkra, akik fé­ny­re-gombos kö­penyben jártak, sapkájukon a gim­nazisták jelvényével. Mi is a­kartunk volna tanulni és irigyeltük azt a tudást amit a gazdag emberek­ gye­rekei könnyűszerrel megszerezhet­­tek, míg mi előlünk el volt zárva. Ti, gyerekek, soha nem ismertétek ezt a keserű érzést. & ei a mi nagy boldogságunk... Gyakran lá­­m­ az uccán, ott megy_ egy gyerek, tintás ujjakkal, kezében táska, könyvekkel. Gyerek, amilyen a többi* és az ember boldogan nézi és elgon­dolkozik: — Mi lett volna belőled, fiúcska, ha harminc évvel ezelőtt nem tör­tént volna meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom? Melyik mű­helyben kellene már megkeresned nyomorúságos f­ére­det! Vagy mi­lyen gyárat szolgálnál gyönge erőd­del! — S a gyerek csak megy to­vább nyugodtam, még gondolatait sem zavarja ilyesmi. De mi azt a tanácsot a­karnak adni nektek, hogy igenis gondol­­ rajtok rá gyakran és emlékezzetek rá, hogy nem az égből pottyant közétek ez a boldogabb é­let, hanem sok vérbe ke­rült, súlyos küzdelemben kellett ki­­harcolni. Van, amire büszkék le­hettek: ti bátor, becsületes, munka­­szerető emberek gyermekei vagytok és unokái azoknak, akik 1917-ben a Nagy Forradalmat végrehajtották. Ti már örökségbe kaptátok azt a nagy, szabad hazát, amelyben nin­csenek többé nagybirtokosok, kapi­talisták, gyártulajdonosok. Szeressé­tek ezt a földet! Ezért kell jól t­udatok, majo­ gyerekek! Még sok nagy fe­ladat vár a mi hazánk gyerekeire és a tudás segít abban, hogy megbirkózzatok ezek­kel a feladatokkal A »Vörös Proletárt m­a ́ reg munkásai: L M. ZSAROVONKTN. I. F. FILIPPOV, E. K-BAKANYICSEV« AZ ISKOLÁS FIÚ N. A. NYEKRASZOV VERSE* — Indulj hát, Isten megáldjon. Utad nem lesz majd vidám Erdős út is pusztaságon... Ülj még mellém, pajtikám. Mezítlábas, szegény gyermek, Testedet rongyok fedik. Nem kell értsik szégyenkezned. Sok nagy ember kezdte így. Könyv van oldaladra kötve, Iskolába mégy tehát, Tudom, fiára költötte Utolsó pénzét apád, Tudom, az öreg anyóka Neked adta a hatost, Mit minap borravalóba A boltométól kapott Talán cselédsorból jöttél, Szegény Jobbágyok közül, Ne félj, azért el nem vesztél, Nem te vagy Így egyedül, Hallod majd , Iskolában« Egy archangelszki paraszt Hogy lett nagy a tudományban. Mert volt benne akarat. Találsz te Is JA emberre S lesz, ki Moszkváig segít, Fölkerülsz az egyetemre — álmod megválónál Így. Ott kitárni majd az ösvény, Dolgom csüggedett énül... Oroszország drága földjén Szívem sóért lelkesült Tehetségben hiány nincs itt, S hazánk naggyá am teszi, Hogy nagy embereit mindig A nép köréből vmoL így kerül a hidegszívfl Gőgösök közé elég jót akaró, nemes szivt, Erőe lelkes és derék.* Fordította: Trencsényi-Waldapfel Inam * Hydkraasov, m­ama nép nagy Mi­tója, ént a verset a múlt század közepén írta, amikor a szegény nép fiai csak nagy ritkán és csak nagy áldozatok árán juthattak be magasabb iskolába. Az archangelszk paraszt, akire péld­ a költő, nem más, mint Lomonoszov, a nagy orosz természettudós és költő, aki az archangelszki kormányzóság terüle­tén .Illetett­en szegényparaszti sorttól emelkedett világhírre. fát, amelyen a kökény is megnő; ez a kökény edzi a körtét a hideghez. Itt látható Micsurin híres téli körte­fája, amely olyan ellenállóképes, hogy 22 év alatt egyetlen ágacska* fát nem rongálta meg a tél és a körték olyan erősen állanak az ágon, hogy a legerősebb szél­t sem tudja letépni. Itt látható az új gyü­mölcs, amely a barack és cseresznye párosításából keletkezett, s* papa, mama én a leánya«, mint ahogy Mi­­csurin mondta a tökre, sárgadinnyé­re, görögdinnyére és uborkára, amelyek egy száron teremnek. Ma már a Szovjetunió óriási te­rületét a Micsurin-féle növénytani állomások egész hálózata vonja be, amelyek évről­ évre fejlődnek. VAJDA PAL B. s­EGÍTSÉG!! ballon-, átlátszó-, lódenkabátot PORTRUKAZAT-tó| Bajfk­y-Ze­lenszky-út II.­­Andrássy-út

Next