Uj Szó, 1947. december (3. évfolyam, 274-297. szám)

1947-12-20 / 290. szám

­94? december 20, szombat Új Szó A népi demokrácia országai részt jelentenek az imperialista világrendben­ ­L Az új demokratikus kormányok második legfontosabb ismertető jele: progresszív nemzetiségi poli­tikájuk. Európának ebben a részében a nem­­zetiségi kérdés emberemlékezet óta a legkiélezet­tebb kérdések egyike volt, mert az imperialista államok állandóan szították a nemzetiségek közötti viszálykodást. Jellemző Jugoszlávia példája. A háború előtt az uralmon lévő szerb klikk elnyomta a többi nemzetisége­ket és ezzel igen jó szolgálatot tett a külföldi imperialistáknak. A nemze­tiségek között oly nagyok voltak az ellentétek, hogy a kommunista, pár­ton kívül, egyetlen pártban sem fog­lalt helyet minden jugoszláviai nem­zetiség. A politikai, kulturális, sportegyesületek és egyéb szerveze­tek nemzetiségek szerint is megosz­lottak. Külön szerb, horvát, szlovén­­és montenegrói szervezetek voltak és legtöbbször soviniszta és reakciós befolyás alatt álltak. A felszabadító háború tapasztala­tai bebizonyították, hogy ha nem fog össze az ország területén élő va­lamennyi nemzetiség, akkor a meg­szállók elleni harc nem lesz eredmé­­nyes. Az új demokrácia föderatív alapon egyesítette Jugoszlávia né­peit és ezzel biztosította egyenjogú­ságukat. Macedónia megszűnt a délszláv né­pek közötti viszálykodás egyik oka lenni. Történelme folyamán először lett önálló köztársaság, a föderatív Jugoszlávia egyenjogú tagja. Ezzel egyiidőben megteremtették a tartós baráti kapcsolatok előfeltételeit a szomszédos államokkal, elsősorban Bulgáriával. Meggyőzően tanúsko­dik erről a közelmúltban aláírt ju­­goszlávbolgár barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény. Megoldódott az erd­élyi kérdés is. A természeti kincsekben gazdag kevert magyar-román lakos­ságú Erdély évszázadok óta civako­­dás tárgya volt Magyarország és Ro­m­­ánia között. A Groza vezetése alatt álló román kormány demokratikus nemzetiségi politikát folytat Erdély­ben. Egyenjogúvá tette a románokat és a magyarokat. Ez egyrészt rende­zett helyzetet teremtett Erdélyben, másrészt pedig hozzájárult a Romá­nia és Magyarország közötti viszony rendezéséhez. A haladó demokratikus nemzeti­­ségi politika sok belső és külső ellen­tétet megoldott és ezzel az európai béke és biztonság megőrzését is szol­gálja, mert nagyrészt a nemzetisé­gek közötti viszálykodás eredménye * Lásd az Uj Szó december 19-i szá­­mát. volt, hogy a Balkánt Európa c lőpo­rok hordójáénak nevezték. Az a­ngol­­amerikai monopóliumok erőfeszíté­­seinek eredményeként Európának eb­ben a részében a nyugtalanság és za­vargások egyetlen tűzfészke, egyet­len országban , Görögországban ma­­radt meg. De ott, ahol a népek meg­szabadultak az imperializmus bilin­cseitől, biztosítva van az országok közötti béke és egyre nő a népek kö­zötti baráti és hasznos együttműkö­­dés. Ez a demokrácia győzelmének má­sodik tanulsága. IV. A keleteurópai demokratikus kor­mányok harmadik legfontosabb is­­mertetőjele, hogy ezek a kormányok felszabadultak a külföldi tőke befolyásától. A közelmúltban ezek az országok a nagy­ imperialista államok félgyar­mata­i voltak. Kizsákmányolták őket és mesterségesen megakadályozták gazdasági fejlődésüket. Az új demokrácia országainak kormányai független kül- és gazda­sági politikát folyta­tnak és tántoga­t ó­hatatlanul védik állami szuverenitá­sukat. Ezekben az országokban tel­jesen felszámolták a külföldi tőke pozícióit. Nagyrészt ezzel magya­rázható ez az eszeveszett düh, amellyel a nemzetközi reakció, az új kormányokat rohamozza. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy akik ma a világtartalomra pá­lyáznak, azok abbahagyják beavat­kozási­­ próbálkozásaikat a keleteuró­pai államok belügyeibe. A propa­ganda és a követelődzés, a gazdasá­gi nyomás és a hindi zsarolás tovább folyik. A tények azonban azt bizo­­nyítják, hogy az új demokrácia or­szágai nem térnek le útjukról. A népek meggyőződtek arról, hogy ez az út felel meg legjobban létérde­keiknek.­­ Az Amerika diktálta feltételek mellett felvett hitelek feltétlenül a reakció erősödéséhez, a gazdasági és politikai függetlenség teljes elvesz­téséhez végül is a gazdasági helyzet romlásához vezetnek. Ezt több nyugateurópai állam példájából láthatjuk. A másik út: a függetlenségnek, a belső erőforrások kihasználásának, az iparosításnak és a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatok kibővítésének útja, amely ország nem tör szerződő felei­nek szabadsága ellen. Ez­ a népi de­­mokráciák által választott út­ gazda­sági életük javulásához és a termelő­erők rendíthetetlen növekedéséhez vezet. A háború befejezésekor a jugoszláv ipar termelőképessége a háború előt­tinek 30—50 százalékával volt egyenlő. Ebben az évben Jugoszlá­viában nemcsak újjáépítették a ter-m­elés fontosabb ágait és több terme­lési ág nemcsak túlhaladta a háború előtti színvonalát, hanem ebben az országban több, mint kétszáz új nagy iparvállalat is épül, megteremtik az elektrotechnikai­­ipart és a gépgyár­tást, amely ezelőtt egyáltalán nem volt 1945 áprilisában Lengyelország­­ban a széntermelés 993 ezer tonna volt Jelenleg ugyanott nem keve­sebb, mint 5 millió tonna szenet bá­nyásznak havonta és Lengyelország belépett a szenet exportáló államok sorába. Ezek a példák azt mutatt­­ák, hogy az új demokratikus államok fejlődé­sük egészen új szakaszába léptek. Nemcsak a lerombolt gazdasági élet újjáépítéséről van szó, hanem Ro­mánia, Jugoszlávia és Bulgária ré­gebben elmaradt részeinek lendüle­tes iparosításáról is. A f­ejlett ipar­ral rendelkező Csehszlovákiában a gazdasági terv öt év leforgásai alatt a nemzeti jövedelem 40—50 százalé­kos emelkedését és az ipari termelés több mint 50 százalékos fokozását irányozza elő. Mindez arról tanús­kodik, hogy a belső problémák ha­­landószellemű megoldása, a pénztőke gyámsága alól való felszabadulás és az ipari függetlenség kivívása^ _ a nemzetgazdaság gyors újjáépítésére vezet és a népek előtt eddig soha nem ismert gazdasági virágzás táv­latait nyitja meg. __ I. KONSZTANTINOVSZKIJ (A »Novoje Vremja«-ból.) / Soha eddig; Először most üdvözölheti rádión szeretteit az ünnepek alkalmából RÁDIÓ PROPAGANDA IRODA, Pannónia ház, Rákóczi út 5. szám Telefon: 221-631, 221-632 7 Megnyílt a Fővárosi Könyvtár szovjet fiókja A Székesfővárosi »Szabó Ervin« Könyvtár újabb kitűnő kezdeményezés­­sel járult hozzá a magyar-szovjet kultu­­rális kapcsolatok kimélyítéséhez. Szer­dán délben Rónai Sándor magyar keres­­kedelem- és szövetkezetügyi miniszter, Bognár József Budapest polgármestere és a magyar kulturális és politikai élet számos más jelentős személyisége jelen­­létében az Andrássy út 52. szám alatti könyvtárfiók helyiségeiben megnyílt az 1500 kötetes Lenin­­könyvtár, amelyben a magyar olvasó a­ régi orosz klasszikus és a mai szovjet irodalom orosznyelvű eredeti kiadványai mellett, szép számmal találhatja­ meg a szovjet irodalom legkiemelkedőbb alkotásainak magyar és idegennyelvű fordításait. A megnyitó ünnepségen dr. Dienes László, a Székesfővárosi »Szabó Ervin« Könyvtár igazgatója üdvözölte a meg­jelenteket és ismertette­ az új könyvtár anyagát. Rámutatott, hogy ez a könyv­tár évtizedek mulasztásait­­pótolja, majd bejelentette, hogy a Lenin-könyvtár mintájára a lehetőséghez képest hamaro­­san más kerületekben is állítanak fel szovjet könyvtárakat. Bognár József polgármester örömmel üdvözölte a könyvtár megnyitását, amit annál is inkább fontos és nagyjelentő­ségű kulturális eseménynek tart, mert újabb eszköze annak, hogy a magyar nép helyesen tudjon tájékozódni a haladó szellem irányában, hogy végleg eltűnje­nek a múlt szovjetellenes rágalmai, hogy kimélyüljön Magyarország és a Szovjet­unió között az elszakíthatatlan, kulturá­lis kapcsolatok által is alátámasztott ba­­rátság. Szántó Rezső, a Magyar-Szovjet Mű­velődési Társaság főtitkára közölte, hogy az MSzMT a maga részéről a jövőben is minden tőle telhető támogatást megad a könyvtárnak, amely nemcsak egyszerű könyvgyűjtemény lesz, hanem a szovjet kultúra iránt érdeklődő magyar olvasók aktív szervezője is. M­egjelen­tek a magyar általános iskolák új tankönyvei A magyar vallás- és közoktatás­ügyi minisztérium szerdán sajtó* fogadás keretében mutatta be az újonnan megjelent demokratikus tan­könyveket. A magyar tanügyi ható­ságoknak a felszabadulás óta a leg* nagyobb gondot éppen a tankönyv­­hiány okozta. A megmaradt tan­könyvek túl­n­yomó részükben népelle­nes szelleműek voltak, amellett pe­dig messze elmaradtak a modern tudomány eredményei mögött Fel­­tétlenül szükség volt tehát a tudo­mány mai állásának megfelelő és de­mokratikus szellemben írt tanköny­vekre, amelyeknek előkészületi mun­­kálatai már 1945 tavaszán megkez­dődtek ugyan, de a konkrét munka tulajdon­képpen mégis csak 1947 má­jusában indult meg. Az illetékes szervek a jelenleg már folyamatban lévő tanév kezdetére szerették volna kihozni az új tankönyveket, de a papírellátás rendszertelensége és a tankönyvszerzők késedelme miatt a tel­jes sorozat csak most lett kész. Harminchat kötetben 56-féle­ tan­könyv jelent meg, összesen mintegy 2 millió példányban. Ezt a számot­­­kkor tudjuk csak értékelni, ha meggondoljuk, hogy a felhasznált papír mennyisége jóval meghaladja a 400.000 kg-ot is, ami közel 25 millió nyomtatott ívnek felel meg. A könyvek ára a körülményekhez képest meglepően olcsó. Átlagosan 3 forintba kerül egy-egy tankönyv és így az iskolásgyermekek szüleire háruló anyagi terhek aránylag nem túlságosan súlyosak. A tankönyvek magas színvonalon állanak. Nem egy tankönyvben egé­szen új és eddig még sehol fel nem használt módszereket alkalmaznak, amelyekről számos külföldi szakte­kintély igen kedvezően nyilatkozott. A sajtófogadáson Ortutay Gyula miniszter röviden ismertette a tan­könyvek keletkezésének történetét és méltatta a demokratikus szellemű tankönyvek megjelenésének jelentő­ségét. Rámutatott ara, hogy a most megjelent tankönyvek tulajdonkép­pen csak az állami általános isko­lák számára készültek, de a községi általános iskolák máris átvették őket és számos protestáns felekezetű iskola tantestülete is mellettük nyi­latkozott. Nem ilyen kedvező a hely­zet a katolikus egyházi iskolák vo­nalán, miután az illetékes egyházi tanügyi hatóságok megtagadták a tankönyvek előkészítésében való résztvételt , és úgy nyilatkoztak, hogy iskoláik részére saját maguk kíván­nak tankönyvekről gondoskodni. Ilyenformán az állam ellenőrzése az egyházi iskolák tankönyvei felett ki­zárólag a törvényben biztosított jo­gokra, támaszkodik, tehát csak arra terjed ki, hogy a tankönyvek ne tartalmazzanak államellenes kitéte­leket, szellemük ne álljon ellentétben a tudománnyal és ne legyen bennük a más felekezetekkel súrlódásra okot adó anyag. Ortutay miniszter beszámolt még a jövő évi centenárium alkalmából kiadandó nagy néprajzi munka elő­készületeiről. Ebben a munkában a legkiválóbb magyar néprajztudósok arról számolnak be, hogyan él a sza­badságharc emléke 500 magyar falu népeinek tudatában.

Next