Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-01 / 69. szám, péntek

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 július 1, péntek 2 Kcs II. évfolyam, 69. szám Magyar katolikus hitoktató az állam és az egyház viszonyáról Ne stilisa az egyház, a magas klérus a hitbuzgó népet azért, mert az állam hit polgára akar lenni A Katolikus Akció ereje napról­napra nő. Napról napra erőtelje­sebb lesz és napról napra érkez­nek újabb és újabb hangok a szlovenszkói katolikus társadalom széles soraiból. Papok, plébánosok, lelkészek, hitoktatók, egyházfér­fiak, munkások, parasztok, értel­miségiek, egyszóval a szlovensz­kói katolikus társadalom nagy tö­megei csatlakoznak az akcióhoz. Sajnos, nem látjuk közöttük azo­kat, akiket a szerencse az egyhá­zak vezetésére, mint püspököket kiválasztott. A nép, a katolikus hívő és vele együtt az alsó papság, a néphez legközelebb álló egyházi funkcio­náriusok számtalan esetben kifeje­zésre juttatták pozitív álláspont­jukat a népi demokratikus rend­szerünk iránt. Mindinkább több és több azok­nak az ö­nudatos papoknak, hit­oktatóknak ,és az egyházi élet egyéb fu­zionáriusainak állás­foglalása. Mik a katolikus akció m­ellé szegellve, minden fenyegetés és minden püspöki terror ellené­re, minden átok, exkommunikáció ellenére, ragaszkodnak legelemibb emberi jogukhoz, a szólásszabad­ság jogához. Különösen, amikor kifejezésre kívánják juttatni, hogy a nép állásfoglalása Krisztus taní­tásának pontos követése és taga­dása a püspöki kar állásfoglalásá­nak. Major István az Új Szó tegnapi vezércikkében feladja a kérdést: „Mikor és kinek t­­­otta meg népi demokráciánk, hogy a maga mód­ján imádja Istenét, hogy ne ve­gyen részt annak szertartásain, hogy ne fizessen egyházi adót, pár­bért, születési, esketési, temetési stólapénzt és egyéb egyházi járu­lékokat? Hány pa pot tartóztatt k le azért, mert papi teljesítette? Hány iskolában tiltot­ta meg kormányunk a vallás­oktatást? Hány templomot zára­tott be vagy romboltatott le népi demokráciánk?" Az összes feladott kérdésekre a hívők csak röviden felelhetnek: Egyet sem! De nemcsak a meggyőződésünk diktálta tiltakozást akarjuk a ka­toliku­s társadalom széles tömegei előtt hangoztatni. Úgy érezzük, hogy kötelességünk minden olyan megnyilatkozásnak helyt adni, amely a nép és az alsó papság so­raiból jön. Napról napra számot adunk be­számolóinkban, hogy vidékenként hogyan terjed a katolikus akció­bizottság munkája, milyen ered­ményeket mutat fel és hogy az őszinte jóakaratú és igazságossá­git hirdető papság és a hívők szé­les tömege, hogyan reagál az egy­ház magas funkcionár­usai és az állam között felmerült nehézsé­gekre. Csak tegnap számoltunk be az ipolysági járás papságának és közéleti tényezőnek példaadó megmozdulásáról, amelyben kife­jezésre juttatták hűségüket, oda­­­adásukat és igenlő magatartásukat csehszlovák köztársaság iránt.­­ Udvardai Ferenc, Könözsi Béla, T szovits Jakab, Banák János, Ko­vács Mihály, M­letics Antal plé­bánosok, Komáromi István hit­oktató, Ipoly­ág járási egyházi férfiak e közös nyilatkozatukban hangsúlyozottan kifejezésre juttat­ták annak szükségességét, hogy az egyház és az állam között a béke helyreálljon. Talán ennek a cikknek hatása­ként kereste fel szerkesztőségün­ket Szőcs Ottó vágsellyei járásbeli római katolikus hitoktató, hogy kifejezésre juttassa a egyház hívőinek osztatlan katolikus akara­tát, mely szerint szükségesnek és fontosnak tartják a katolikus hi­ami Krisztus urunké, de adjuk meg azt az államnak, a császárnak, ami az övé. Mi hívő katolikusok, a dol­gozó nép fiai, alázatos hívei va­gyunk a katolikus egyháznak, de, és ezt hangsúlyozni kívánom, hű fiai, dolgos polgárai akarunk len­ni a népi demokratikus­ságunknak. Ak­kor velem köztársa­együtt a katolikus hívők nagy sokasága szükségesnek és jónak tartva csatlakozóit a katolikus akció nyi­latkozatához, akkor tudatában vol­tunk annak, hogy áldozatos és hasznos kiállásunkkal Krisztus ta­nításának igazi értelmét adjuk! — Ne sújtsa az egyház, a magas klérus a hitbuzgó népet azért, mert az állam hű polgára akar lenni, mert részt akar venni a szocializmus építő munkájában. Sőt, a hívek kívánsága és óhaja az, hogy püspök uraink is csatla­kozzanak hozzánk és együttes erő­vel induljunk a mai életberende­zés és célok megvalósítására, mert hiszen ezek a célok a nép, a becsü­lete­ Jre is"v»ó m­unkástömegek ja­vát szo­gá'ják és nem a farizeu­sokét, nem a gazdagokét, nem a kizsákmányolókét, akikkel szem­ben Krisztus urunk korbácsot vé­ve azt mondta: „Jaj néktek, képmutató farizeusok, kik az öz­ti vegyek és az árvák vagyonát fel emésztitek, bizony mondom nék­tek, súlyosabb ítélet alá estek." (Máté 22. szak.) " Ha már a való életből nem, legalább Krisztus életéből merít­sünk és merítsenek főpapjaink, hogy a hívők táborát nem a bur­zsoázia és az úri intelligencia kép­viselte, de igenis a szegény nép­réteg, amely egyöntetűen és őszin­tén, szent lelkesedéssel áll a mi törekvő kormányunk mellett. A hívek sokasága főpásztoraiktól nem a negatív álláspont hirdeté­sét kívánják, de azt, hogy a fő­pásztorok, a katolikus hierarchia csatlakozzék a néphez. A főpász­torok ne a nyugati imperialista hatalmi tényezők és hazai reak­ciósok érdekeinek szolgálói, de Krisztus tanításának által oly hőn szeretett és Krisztus egyháznak és hívőit sokaságának megértő fő­pásztorai legyenek. — A hívők békességben és egyetértésben akarnak élni és dol­go­zi a népi demokratikus beren­dezésű államok keretén belül, megtartva vallási szabadságukat szolgálni kívánják a fejlődést, a szociális élet kialakulását — fe­jezte be nyilatkozatát Szűcs Ottó vőlt szempontjából, hogy a kato­likus egyház magas ordináriusai a népet követve hű és lojális polgá­rai legyenek a népi demokratikus köztársaságunknak. De adjuk át a szót Szűcs Ottó­nak, a peredi katolikus hitoktató­nak: — A hívők alázatos fordulnak főpásztoru­khoz, kéréssel akkor, amikor az egyház és az állam kö­zötti kiegyezés tárgyában folyik a hivatásos mu­nka. A hívők azt kívánják, hogy az egyház magas funkcioná­riusai és az állam között végre létrejöjjön az a közös megegyezés, amely békét hozna a kiélesedett viszályban. Kiáltó szavunkat fő­pásztorainkhoz és azokon ke­resztül Szentséges Atyánkhoz, XII. Pius pápánkhoz intézzük: hallgassa meg az itteni demokra­t­ius szellemben dolgozó hívőknek és az egyház hű szolgáinak kéré­sét, kiáltását, hogy a katolikus egyház kövessen el mindent, hogy az állam, a népi demokratikus csehszlovák köztársaság és a kato­likus egyház között a béke létre­jöjjön, mert az egyes egyedül a katolikus hívők millióinak érde­keit szolgálná. Adjuk meg azt, hitoktató. I­ Megbízottak Testületének üléséről Nagy figyelmet kell szentelni az ara­tási munkálatoknak. A Megbízottak Testülete e hó 29-én 51-ik rendes ülését tartotta. A földművelésügyi megbízott je­lentést tett a Megbízottak Testületé­nek az aratási és cséplési munkálatokról. A Megbízottak előkészítő lete elfogadta a földművelésügyi Testü­hi­vatal mindazon intézkedéseit, amelyek az aratási és csép­ési munkálatok aka­dálytalan és eredményes lefolyásának biztosítására vonatkoznak. A földmű­velésügyi megbízott kinevezte a köz­ponti meghatalmazottat és a kerületek aratási és cséplési meghatalmazottait, akik felelősek az össze­s aratási és cséplési munkálatok lefolyásáért. Eb­ben az évben sokkal nagyobb mérték­ben kapcsolják be az aratásba a gé­peket. A közellátási megbízott javaslatára elfogadták azt a határozatot, mely a termés felvásárlására vonatkozik, amellett kihangsúlyozta az összes fel­vásárló szervek és a népi közigazga­tás szerveinek nagy felelősségét, akik szervezetileg és technikailag biztosít­ják a felvásárlást. L a magyar-csehszlovák szerződés a szocialista építőmunka és a béke biztonságát szolgálta Drajaszev, a moszkvai rádió hírmagyarázója méltatta a Magyarország és Csehszlovákia között kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés jelentőségét. A magyar és csehszlovák nép közötti barátság és együttműködés azért vált lehetővé, mert a Szovjetúnió ezeket az országokat — hasonlóan a többi k­eleteurópai államhoz — felszabadította a náci elnyomás alól, a népek kezükbe vették sorsuk irányítását és meg­szűntek játékszerek lenni a nemzetközi reakció kezében. Mind Magyarországon, mind Csehszlovákiában felszámolták a reakciós osztályok uralmát és megteremtették a munkásosztály-vezette dolgozók ha­talmát. A két országban a népi demokratikus rendszer győzött és mind a ma­gyar, mind a csehszlovák nép a szocializmushoz vezető útra lépett. A nyugati propaganda el akarja homályosítani a magyar-csehszlovák szerződés igazi jelentőségét és a rágalmak özönét zúdítja mindkét országra. Az angolszász imperialisták azért csapnak ilyen nagy lármát, hogy eltereljék a világ közvéleményének figyelmét a háborús bujtogatók céljait szolgáló Atlanti Szerződésről, amely a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irá­nyul. A magyar-csehszlovák szerződés megfelel valamen­nyi békeszerető­­ or­szág érdekeinek és kizárólag a szocialista építőmunka, a béke biztonságát szolgálja. Míg a kapitalista országok dolgozói arra kényszerülnek, hogy kemény küzdelmet folytassanak puszta létükért és a gyarmati és függő országok népei vérüket hullatják az angol-amerikai imperialista ellen folytatott fel­szabadító harcukban, Magyarország és Csehszlovákia népe kéz a kézben, magabiztosan halad a szocia­l­mus felé A Szov­jetúnióval való barátság és együttműködés országaik fü­ggetlensé­gének legfőbb biztosítéka. Egy éve leplezték le Titoékat, a munkásosztály árulóit Egy éve annak, hogy a Kommu­nista és Munkáspártok Tájékoztatá­si Irodája leleplezte a jugoszláviai helyzet igazi képét, a jugoszláv Kommunista Pártba befurakodott trockista Tito-csoport aljas áruló politikáját. A Tájékoztatási Iroda határozata óvta akkor a Jugoszláv Kommunista Pártot, ne­hogy to­vább haladjon azon az úton, ame­lyet a soviniszta, nacionalista Tito­klikk jelölt ki számára. Jóllehet az intő hangot a legnagyobb körülte­kintés, óvatosság, tárgyi kritika és a tények felismerése ösztönözte, a Tito-klikk, nevezetesen Tito, Kar­dél­, Mora Prádé, Rankovics és tár­sai, nemhogy megfogadták volna az intő tanácsot és helyrehozták volna az elkövetett hibát, de tovább men­tek azon az úton, amely visszavon­hatatlanul az imperialisták táborába vezet. Azóta a napnál világosabban bebizonyosodott, mit jelent a sovi­nizmus és nacionalizmus útja, mit jelent az elhajlás a Szovjetuniótól, a béketábor legnagyobb őrétől, mit jelent az, hogy a népi demokratikus államok baráti segítségének helyébe a nyugat kereskedelmi hiénáinak hagynak tág teret. A népi demokratikus államok ke­zében ma már olyan bizonyítékok vannak, amelyek a napnál fényeseb­ben bizonyítják, hogy a Titoék ál­tal bevezetett rendszer a osztálynak a történelemben munkás­eddig példátlan árulását jelenti. Úgy, hogy fel kell vetnünk azt az elméleti kér­dést, elhajlást jelent-e csupán Ti­toék sovinizmusa és az ismert ,,fel­szabadítás" ,illetőleg „felszabadulás" értékelése, vagy pedig céltudatos akció, amely arra irányul, hogy az imperializmus nyugati támadó ha­talmának helyt ad­jon a Balkánon is. Erre csak azt felelhetjük, ma már nem arról van szó, hogy a Tito­rendszer letért a népi demokrácia helyes útjáról, a szocializmus fel­építésének útjáról, a szocializmussal való barátság és együttműködés po­litikájáról, de igenis nyíltan és vi­lágosan meg kell mondani: Tito az imperialista tábor előőrse, amely a szocializmus jelszavával takaródzva férkőzött be a népi demokratikus államaink sorába. Amellett politikája szélsőségesen nem­ demokráciaellene­nes, jobboldali, fasiszta, imperialista politika. Ez az árulás nem mai ke­letű, nem tegnapi keltezésfi, ez az ír­­ás már akkor kezdődött, bár Titoék kijelentették, hogy ami­ Ju­goszlávia felszabadítása stját érde­mük és amikor az ország belsejében, közvetlenül a háború után meg­kezdtük a szovjetelenes propagan­dát. Mi tudjuk, hogy ez az állítás annyira nevetséges, hosy nem is le­het beszélni róla. A Szovjetún­ó II. és III. ukrán frontjának délkelet fe­lé" nehezedő nyomása nélkül és ké­sőbb a Románián, Bulgárián, Jugo­szlávián és Magyarországon ke­resz­tü­lván"'a Vörös planatok seg­ít­ség­e nélkül Tito felszab"'''tó moz­galma csúfos kudarcba fulladt volna. Hogy a Titn-mozg­alom, a mun­kásosztály árulásának ez a példát­lan mozíralma milyen régi keletű, arra nem kell nagyobb bizonyíték, mint a Sokol utolsó prágai nagy összejövetele, amelyen a hazai ka­pitalista reakció a jugoszláv követ­ség és jugoszláv Sokol kiküldöttek támogatásával m­ovokációt kísérelt meg és a jelenlévők közül néhányan esty külföldi nyílfntLhatalom zászló­ját vitték és ezt kiabálták: „Éljen Tito!" Itt világosan láthatjuk a pol­gári nacionalisták és a burzsoázia maradványainak szolidaritását Tito klikkjének narioni­zmusával. Ennek a nacionalizmusnak alapja ugyanaz­­ volt: gyűlölet a Szovjetúnió és a­­ népi demokratikus államok és a szo­cializmus felépítése ellen, ellenállás a kapitalizmusnak országunkban va­ló felszámolása ellen. Hasonló jellegű reakciós megnyil­vánulásoknak voltunk a tanúi a ju­goszláv tanoncok esetében. Tito klikkje félt attól, hogy az itt tanuló és a fejlett csehszlovák iparban szakismereteket szerző jugoszláv ta­noncifjúság fellázad ellene, ha meg­tudja, hogyan árulták el a munkás­osztály mozgalmát. Ezért a jugo­szláv követség vezetésével mozgal­mat indítottak közöttük, amely cseh munkásság, az üzemek vezető­­­sége ellen irányult és szabotázshoz, gyilkos tettekhez vezetett. Továbbá a prágai kiállításon a Tito-féle kereskedelmi lehetőséget adott a hazai küldöttség reakció­nak, hogy az úgynevezett emlék­könyvbe a csehszlovák köztársaság és Szovjetúnió-ellenes, Tito- és nyu­gatbarát feliratokat csempésszenek be. Azután kezdetét vette a jugo­szláv-csehszlovák kereskedelmi szer­ződés megsértése. Míg a­­ jugoszláv kormány sztratég­iailag fontos nyers­anyagot korlátlan mennyiségben szállított a nyugatnak, a velünk kö­tött megegyezést nem tartotta be, annak ellenére, hogy jól ismeretes, milyen része volt a csehszlovák be­ruházási gépszállításoknak a jugo­szláv ipar felújításában. A sort folytatnunk kell a­­ Jugo­szláviában dolgozó csehszlovák sze­relő szakmunkások ellen kezdődő támadásokkal. Rankovics milicistái véresre verték a jugoszláv gépipar­ban dolgozó csehszlovák szakmun­kásokat, akik be akarták fejezni a gépek felszerelését. És annak elle­nére, hogy a Csehszlovákiával szem­ben fennálló tartozásuk meghalad­ta a 800 millió Kís-t, továbbra sem folytatták a fontos nyersanyag szál­­­lítását. Közben Titoék módszere megvál­tozott. Míg előbb a szovjet- és de­mokráciaellenes jelenségek csupán rejtetten és inkább befelé mutatkoz­­­tak meg, Tito klikkje nyílt támadá­sokba kezdett, aljas beszédeket tet­tek közzé, amelyeket csakhamar tettek követtek. A magyar népi de­mokrácia határvédő katonáit jugo­szláv területről lelőtték és az inci­densek napirenden voltak. Tito ügy­nökei az összes népi demokratikus államokban kémkedési kampányba kezdtek, ami természetesen a nyu­gati államok felkérésére és hathatós anna<ri támogatására történt. Milyen rétegekből regrutálódnak Tito ü­gynökei? Itt van például Ra­lií, aki Csehsz­ovákia területén Tito dicsősé­g­ének legfőbb propagálója volt. Ez az ember homályos okokból néhány éven keresztül egy szláv kolostorban tartózkodott. Jugo­ Ké­sőbb egészen sötét okokból csatla­kozott a jugoszláv partizánokhoz és a hegel­ben rejtőzködött. A há­ború után visszatért Csehszlovákiá­ba. Nincsen kizárva, hoggy már ak­kor tudatosan küldték őt ide. Balis­nak sikerült bejutnia er^y üzembe, az üzemi mu­nki­­ásság­ azonban kicsapon­gásai miatt kizárta onnan. Ez az ember most a belg­rádi rádióban és a Borba című nanilapban mint a csehszlovákiai munkásterror koro­nptonusa lép fel. És ki tudná felsorolni azoknak a Tito-ü­gynököknek nevét, köztársa­ ság ron­­­ ban kémkedés akiket ben tettenértek és lelepleztek. köz-A csehszlovák Kommunista Párt egyöntetűen sorakozott fel a Tájé­koztatási Iroda határozata mög­é és azóta bebizonyosodott, mennyire helyén való volt a zsdánovi, később

Next