Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)
1954-11-12 / 274. szám, péntek
2 A Nemzeti Arcvonalnak a nemzetgyűlésbe javasolt jelöltjei Prága-környéki kerület Ján Vodička, nemzetgyűlési képviselő, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének elnöke, Prága-Dél választókerület, Václav Jakoubek, a járási nemzeti bizottság tagja, a ticei EFSz elnöke , Prága kunra, Kelet választó kerület, Oldřich Beran , az Állami Ellenőrzés minisztere — dobriši választó kerület, Josef Sustr , a pŕibrami fémkohó igazgatója — Pŕibrami Horovice választó kerület, Josef Humi, a horovicei Alba nemzeti vállalat karbantartókocsivezetője — Hoŕovice választókerület, Václav Nikodém , a krályudvari vasművek örvlője, az építésben elért érdemekért járó kitüntetés viselője — Beroun választókerület, Ján Tondí, a csehszlovák hadsereg ezredese, a kerületi katonai parancsnokság főnöke — Prága-Nyugat, Beroun választókerület, Stanislav Ke 1tner , a járási nemzeti bizottság tagja, a knéževeši EFSz elnöke, a Prága-Nyugat, Kladnó választókerület, Bohumil Sládek, a kladnói SONP-üzem hengerlője, a Köztársasági érdemrend viselője, Kladnó város, Kladnó-vidék, Bernn választókerület, Jindrich Sommer , a roztoki TOS nemzeti vállalat szerelési osztályának vezetője — Rakovník választókerület, Anna Karlovská ,nemzetgyűlési képviselő, a CsKP prágai kerületi bizottságának titkárnője — Kralupy választókerület, Bedfich Kozelka , gyűlési képviselő, a CsKP nemzetprágai kerületi bizottságának vezető titkára — Prága Észak, Melník választókerület, Eliška Svobodová, a Központi Szakszervezeti Tanács elnökségének tagja, a kieli Csehszlovák Nőbizottság tagja, a Köztársasági érdemrend viselője — Prága Észak választókerület, Božena Macháčová-Dosta- 1ová , nemzetgyűlési képviselő, a Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetségének elnökhelyettese — Brandys n/Labem választókerület, Zdenek Kubin , a neratovicei Spolana vállalat vezetője, a Köztársasági érdemrend viselője — Melník választókerület, Engelbert Toman , nemzetgyűlési képviselő, a Kosmonos autó-és járművek javítóosztályának tisztviselője — Mladá Boleslavvidék választókerület, Miroslav Zapadlo, a Mladá boleslavi AZNP üzem karbantartója — Mladá Boleslavi választókerület, ki Antonín Bekr, a ČSD nymburvasúti kocsiparkjának mozdonyvezetője, nehéztonnás — Nymburk, Mladá Boleslav választókekerület, Václav Fiala, a csehszlovák hadsereg kapitánya — Nymburki, Čes, Brod, Podébrad választókerület, Oleg Homola , nemzetgyűlési képviselő, a CsSzBSz központi titkára — Podébrady választókerület, Judr. Václav Hutinský , nemzetgyűlési képviselő, a CsSzBSz KB elnökségének tricsij kiadóvállalat tagja, a Melanigazgatója — Kolín-Podébrady választókerület, Josef Krosná ŕ , begyűjtési miniszter, Kolín város, Kolín-vidék választókerület, Helena Leflerová, gyűlési képviselő, — Kutná nemzet-Hora választókerület, Josef Khek , a vlašimi járási nemzeti bizottság tagja, trebešicei egyénileg gazdálkodó földműves, — Vlašim-Kutná Hora választókerület, Božena Šimečková, az urali EFSz állattenyésztési vezetője — Čes. Brod termelésének választókerület, Ján Drda , nemzetgyűlési képviselő, a Csehszlovák Írószövetség elnöke, államdíjas — Ŕičany választókerület, Štepan Doubek , a benešovi helyi nemzeti bizottság elnöke — Benešov-Řičany választókerület, Josef Vo ŕíšek , a brachkovi helyi nemzeti bizottság elnöke, a drachkovi EFSz tagja — Votice-Benešov választókerület, Václav Mandovec, a sedlčani járási nemzeti bizottság helyettese, a lňovicei EFSz elnökelnöke — Sedlčany-Benešov választókerület, Bratislava város Roman Ka 1iský , a Csehszlovák Állami Film dramaturgja — Jratislava I. választókerület, Ján Zeman, vezérőrnagy, a csehszlovák hadsereg politikai főosztályának főnöke — Bratislava II. választókerület, Dionýz Blaškovič, akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia víruskutató intézetének vezetője, államfődíjas, — Bratislava IV. választókerület, Bedřich Štyndl, a Szlovák Gázművek igazgatója, — Bratislava V. Választókerület, Augustin Mik vý , a V. Dimitrov-üzem lakatosa, — Bratislava VI. választókerület, Helena Dudášová, a Békeüzem élmunkásnője, az építésben elért érdemekért járó kitüntetés viselője, a Bratislava VII. választókerület. A Csehszlovák Rádió nagy rejtvénypályázata Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Csehszlovák Rádió november 14. és 30. között nagy rejtvénypályázatot hirde hallgatói számára. A rejtvénypályázat díjai: Szuper rádiókészülék, mosógép, gép, női- és férfi karóra, porszívóvillany-gramofon, szőnyeg, fényképezőgép, női-, és férfi-, gyermekkerékpár, sícipő és sífelszerelés, bőr aktatáskák, női kézitáskák, footballabda, korcsolya, és több mint száz mű- értékes tárgy. A rejtvénypályázat feltételei: Rtvehet rajta köztársaságunk minden polgára, kivéve a Csehszlovák Rádió alkalmazottait. A pályázat ideje alatt a Csehszlovák Rádió riportokat, fejtanúkat, novellákat és verseket, valamint más adásokat sugároz majd épülő hazánk számos helyéről. A hallgatók feladata az lesz, hogy a különféle jellegzetes ismertetések alapján eltalálják, melyik városról, üzemről, stb. volt szó az elhangzott előadásban. A versenypályázat műsorszámát minden nap 19.00 és 2000 óra között sugározzák a rádióállomások és másnap a reggeli adásban 5 óra 20 és 5 óra 30 perc között megismétlik. Magyar nyelven minden nap 14 órás adásában ismerteti a Csehszlovák Rádió a rejtvénypályázat szövegét a 427.9 méteres hullámhosszon. A nyereménytárgyak kisorsolásában mindazok a hallgatók résztvehetnek, akik legalább 12 rejtvényt sikeresen megfejtettek. Minden hallgató, aki a rádió rejtvénypályázatán részt akar venni, november 19-ig jelentse be ezen szándékát nevének, foglalkozásának és lakcímének pontos feltüntetésével a következő címre: Csehszlovák Rádió, Bratislava, Zách utca 3. Ugyancsak erre a címre kell beküldeni megfejtést is, legkésőbb egyszerre a december 2-ig „A rádió nagy rejtvénypályázata" megjelöléssel. UJSZÖ I 1954. november 13 Amerikai állampolgároknak, a Ward házaspárnak nyilatkozata a prágai sajtókonferencián Kedden, november 9-én tartották meg a prágai Csehszlovák Sajtóiroda helyiségeiben a sajtókonferenciát, amelynek keretében Herbert és Jacqueline Ward amerikai állampolgárok nyilatkozatot tettek. Amerikaiak vagyunk. Én, Ward zenész, kontrabasszista Herbert vagyok, feleségem, Jacqueline Ward pedig táncosnő. 1950-ig túlnyomórészben Newyorkban működtünk, aztán pedig Dániában. Az utolsó két év folyamán Bécsben éltünk. Európában igyekeztünk tökéletesíteni zenei és tánctudásunkat. Életünket annak a kultúrának és a művészetnek szenteljük, amely az amerikai népben gyökerezik. Szeretjük hazánkat és jó, becsületes amerikaiaknak tartjuk magunkat. Szégyenkezünk azért a politikáért, amelyet a mostani amerikai kormány folytat. Durván elnyomja az országban az ellenzéket, s beavatkozik más nemzetek ügyeibe. Ezzel a világot új háborúval fenyegeti. Kötelességünknek tartjuk, hogy elmondjuk az összes becsületes embereknek, miért nem tértünk vissza az Amerikai Egyesült Államokba és miért kértünk menedéket a Csehszlovák Köztársaságtól. 1950-ben Dániában a konzervatóriumon tanultam és hangversenytermekben és a rádióban is a sikeres hangversenyek egész sorát rendeztem. 1951 nyarán művészi érdekekből résztvettem az ifjúság berlini világfesztiválján. Ezzel azonban az amerikai hivatalok véleménye szerint súlyos vétséget követtem el és ettől az időtől kezdve megkezdődtek életünk nehézségei. Ha ezekről a nehézségekről részletesen beszélünk, nem azért tesszük, hogy részvétet ébresszünk vagy védekezzünk, miért kérünk vendégjogot a Csehszlovák Köztársaságtól; azért teszem, amerikai állampolgár mert ma ez az tipikus sorsa, akár az Amerikai Egyesült Államokban legyen körülvéve az FBI ügynökeitől, akár a külföldön, ahol ezt a piszkos munkát a külföldi export kémszolgálat végzi. Nanát hogy külföldön egyetlen olyan hinném, amerikai is volna, aki ne állana a fizetett ügynökök felügyelete alatt. Berlinből való visszatérésem után az FBI szervei a koppenhágai amerikai konzulátuson elvették útleveleinket. Tudták, hogy a múltban nem értettem egyet a fekete jazz-zenészek üldözésével. A State departement számára elegendő bizonyíték volt a gyanúsításhoz. Barátainknak minden igyekezetüket ki kellett fejteniök, hogy kezeskedjenek lojalitásunkért, hogy visszakaphassuk útlevelünket. De az FBI nem színesen mond le áldozatairól és ezért kerülőutat keresett; az útlevelet a dán rendőrség újból elvette tőlünk és tudomásunkra hozta, hogy csak akkor adja vissza, ha kötelezzük magunkat, hogy „önként elhagyjuk az országot". Nem akartunk eleget tenni az FBI kívánságának és azonnal visszatérni az Amerikai Egyesült Államokba. Keresztezte volna ama terveinket, hogy folytassuk Európában a klasszikus zene és tánc tanulmányozását. Ezért elmentünk Bécsbe, ahol a zeneakadémián folytattam tanulmányaimat, és a rádióban, valamint a hangversenytermekben bemutatott teljesítményeimmel újból kiérdemeltem a közönség elismerő kritikáját. Nem éltünk kimondott jólétben, de meg voltunk munkánkkal. Úgy véltük, hogy elégedve megmenekültünk a dániai kellemetlenkedésektől és hogy nyugodtan fogunk dolgozni. ( Nem tudtuk még akkor, hogy minden egyes polgár után, aki egy kicsit is „gyanús", elküldik az FBI-ből az adatait, amit az FBI illetékes tisztviselője kap meg a nagykövetségen azzal a feladattal, hogy a besúgók és hírhordók hálózatával vegyé körül az illetőt, ahogyan ezt nekem később Mr. Spinx, maga a bécsi vicekonzul megmutatta. Túlságosan bizakodtunk annak ellenére is, hogy már nagyon sokat hallottunk ezekről a dolgokról. Például egész Bécs egy bizonyos Sandelről beszél, aki a Friedrich Schmidtplatz 4 szám alatt lakik Bécsben és az USA ausztriai State departementjának alkalmazottja. Azt beszélik, hogy Sandel úr fő foglalkozása a népi demokratikus országokból Ausztriába érkező vagy ott polgárok elleni különféle provokációk előkészítése. Újból elvették útlevelünket, megokolás nélkül kidobtak a bécsi Kosmos amerikai színházból, ahol tanulmányaim mellett dolgoztam. Következett a konzulátusra való beidézés és a kihallgatások arról, mit olvasok, mik a terveim stb. Hivatalosan figyelmeztettek, hogy minderről hallgassak, mert ez saját érdekem. Úgy gondolom, ha ezt megtettem volna, akkor szövetségesükké váltam volna nemcsak a népi demokratikus országok ellen, hanem az egyszerű amerikai polgárok ellen folytatott piszkos munkájukban is. Hibát követtem el, hogy ezt nem tártam föl hamarabb a nyilvánosság előtt, hogy más amerikai polgárok, akik hasonló helyzetben vannak, vagy olyanba kerülnek, példát vehessenek rólam. Helyzetünkről sok levelet írtam a State departement kongresszusa tagjainak és másoknak, akikről úgy gondoltam, hogy segíthetnek rajtam. De nem találtam semmi védelemre az önkénnyel szemben. Átéltem megfélemlítések egész amelyek most az amerikai sorozatát, társadalmi élet fő jellemvonásai. Nem akartam és nem is lehetett semmi közöm az ilyen társadalomhoz, amely nyugodtan tapos az amerikai alkotmányon és a „polgári jogok okmányán", amely az amerikai adófizetők pénzét orgiáira dobálja ki, és amely mindenféle csaló és törvénytelen eszközökkel a béke veszélyeztetésére specializálja magát. Ezért visszautasítottam minden kapcsolatot ezekkel az emberekkel. Becsületes zenészként akartam élni, nem akartam lesüllyedni a kémkedés mocsarába. Ezután következett a közvetlen üldözés. Az amerikai hivatalok Salzburgban kihallgatták nővéremet, szomszédainkat állandóan kérdésekkel zaklatták viselkedésünkről, kapcsolatainkról stb., egyszóval minden lépésünket figyelték. Az útlevél meghosszabbítását véglegesen visszautasították, csak abban az esetben kaphattuk volna meg, ha visszatérünk az Egyesült Államokba. A konzulátus egyre élesebb formában sürgette visszatérésünket. Pénznehézségekkel küzdve és abban az igyekezetünkben, hogy még e téren be akartuk fejezni tanulmányainkat, a félelemtől idegesen még mindig nem tudtuk elhatározni magunkat az USA-be való visszatérésre. De ezzel a konzulátus számára egyre „gyanúsabbakká" váltunk. De az USA-ba való visszatérésünkkel kapcsolatos ingadozásunk leleplezte igazi céljaikat. Takarékossági okokból és azért, hogy megmeneküljünk Mr. Spinx állandó sürgetésétől, elköltözködtünk a szállodából. Utána, amikor a szállodába elmentem az esetleges postámért, néhány gyanús személy követett, akik igyekeztek föltartóztatni. Mikor sikerült elmenekülnöm előlük, az amerikai katonai rádió még aznap este riportereknek nyilvánította őket, akik meg akartak interjúvolni, és minket ettől a perctől kezdve eltűnteknek nyilvánított. Egyáltalán nem értettem, hogy miért kellett volna engem feltartóztatni de a katonai rádió közlése után világossá vált előttem, hogyha nem sikerült volna elmenekülnöm, akkor ma valóban eltűnt lennék. Ez az esemény, amellyel az ellenünk indított akció elérte csúcspontját, arra kényszerített, hogy a Csehszlovák Köztársaságban keressünk menedéket, amely országot azért választottuk, mert a legnagyobb zenei és színházi kultúrával rendelkező országok közé tartozik. Ezzel meg akarjuk mutatni a velünk való méltatlan eljárással szembeni kategorikus tiltakozásunkat és óvni akarjuk a többi amerikaiakat, hogy idejében igyekezzenek megállítani ezt a demokratizmus ellenes irányzatot, mielőtt még Amerikában kivesznének a demokrácia utolsó nyomai is. Talán valaki ezt az elhatározásunkat gyávaságnak tekinthetné, de két védtelen embernek nehéz Bécsben a gangszermódszerek harcolni ellen. Nem félnénk a terrortól, sem az USA-ba való deportálástól. Nem, félnénk a valószínű munkanélküliségtől sem, ami at Amerikai Egyesült Államokban várna ránk, sem a művészet stagnálásától, amely ellen harcolnunk kellene és végül a rendőrönkénytől sem. Nem félnénk a szabadság nélküli élettől, attól, amelyit ma az amerikai nemzet többsége él. De van két fiúnk, akiket az igazi haladó amerikai hagyományok szellemében, az igazi szabadság és az igazi amerikai demokrácia szellemében akarunk felnevelni, abban a szellemben, amilyen ma már nincsen az USA-ban. Meg akarjuk őket védeni a latfurkodó kultúra romlottságától és a gondolkodás ellenőrzésének rendszerétől, ami a nem gondolkodó csendőrhöz hasonló bábokká alakítaná őket, a békeszerető országokkal szemben. Úgy fogjuk őket nevelni, hogy ne felejtsék el hazájukat. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a sajtókonferencia nemcsak abban lesz segítségünkre, hogy világossá tegye esetünket, hanem abban is hogy felhívja a figyelmet azok tevékenységének egyes tényeire, akik korlátozzák az amerikaiak jogait és új háború kirobbantására törekszenek. A Ward-házaspár nyilatkozata után a sajtó bel- és külföldi képviselői kérdéseket intéztek hozzájuk. Ezek ismertetésére legközelebb visszatérünk. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom 1955. évi üdültetési akciója A magasabb életszínvonal egyik bizonyítéka a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üdültetési akciója. Már 1945-ben, közvetlenül a háború befejezése után a ROH 4417 politikai foglyot, partizánt látott vendégül üdülőtelepein. A nemzetgazdaság fejlődésével a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom akciója is bővült. Évről évre több dolgozó vesz részt az üdültetésben. Csak az 1954-ik évi nyári üdültetésében az ROH szlovákiai üdülőtelepein 24.965 dolgozó vett részt. Az üdülők legtöbbje a vas-és gépipari szakszervezet, építészeti, bőr- és textilipari szakszervezet tagjai közül került ki. 1955-ben az ROH üdültetési akciója, úgy mint a múltban, egészévi lesz. A téli üdültetés szintén 1954. december 26-tól 1955. április 9-ig tart, és csak egy hetes. Kísérletképpen bevezetik a Magas Tátrában és az Óriáshegységben a 10 napos üdülést. A síelők számára egyhetes üdüléseket szerveznek. Erre az akcióra nagy gonddal és elővigyázatossággal jelölik ki részvevőket, akik napi 15—20 kilométeres sítúrákon vesznek részt A nyári üdülés 1955. május 8-án kezdődik és október 29-ig tart. A nyári akció 14, 10 és 7 napos lesz. Júniustól szeptemberig a gyalogos turisták részére szerveznek Csehországban és a Magas Tátrában üdüléseket. Azok, akik a kultúrközpontoktól távol laknak, egyhetes prágai üdülésen vehetnek részt, amelynek keretében hangversenyeket, színházi előadásokat és kiállításokat, valamint a főváros történelmi nevezetességeit látogathatják meg. Az ROH 1955. évi üdülésein a részvevőket az üzemi szervezetek választják ki ugyanúgy mint eddig, és azokat jelölik üdülésre, akik munkájukkal kiérdemelték. Az ROH funkcionáriusai felelősségteljes munkájukkal hozzájárulhatnak az 1955. évi üdülések sikeréhez. Bartolomej Medlen, Bratislava.